Fejér Megyei Hírlap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-21 / 145. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1983. JÚNIUS 21. KEDD Kiadvány a Vili. küldöttgyűlésről TIT-dokumentumok, határozatok A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Fejér megyei Szervezetének VIII. küldött­­gyűlése 1982. április 24-én ta­nácskozott. A megyei szerve­zet az öt esztendő ismeretter­jesztő tevékenységét értékelő küldöttgyűlés anyagát kiad­ványban megjelentette. A jól szerkesztett doku­mentumkötettel a TIT-tagság jogos igényének tettek eleget, hiszen így még jobban előse­gíthetik a VIII. küldöttgyűlés határoztatnak megvalósítását. A kiadvány tartalmazza a megyei elnökség írásos beszá­molóját, a megyei elnök szó­beli kiegészítőjét, az ellenőrző bizottság jelentését, a felszó­lalások teljes szövegét, a vita­összefoglalót és az elnöki zár­szót. Ismerteti a VIII. kül­döttgyűlés határozatait, a TIT Fejér megyei Szervezetének 1982—1987. közötti program­ját, a társadalmi választott testületek névsorát, munka­helyét, beosztását, címét. A kiadványban nyomon követ­hető a statisztika segítségé­vel az a fejlődés, amely az utóbbi hat esztendőben tör­tént Fejér megyében. Közre­adják a szociológiai és de­mográfiai szakosztály felmé­résének összegzését is, ame­lyet a TIT-tagsághoz eljutta­tott kérdőívek alapján ele­meztek és készítettek. A tagság megismerheti az országos elnökségi tagok név­sorát, a TIT megyei elnöksé­ge örökös tiszteletbeli tagjait, és az országos választmányi tagokat. Tartalmazza a járási, a városi, a megyei elnökségek, ügyvezető elnökségek, a TIT helyi szervezetek tisztségvi­selőit, a megyei küldöttgyűlés küldötteinek névsorát. A kiadványt megyénk 1300 TIT-tagja kapja kézhez a na­pokban. — cs. j. — Lakásdíszek tűzzománcból Tizenöt magyar és öt szov­jet művész részvételével hét­főn megkezdte munkáját Kecskeméten a IX. nemzet­közi zománcművészeti alko­tótábor. A tábornak az idén is a gépipari és automatizá­lási műszaki főiskola ad ott­hont, ahol adottak a zománc égetéséhez szükséges techni­kai feltételek. Az alkotótá­bort eredetileg azzal a céllal alapították, hogy az ott dol­gozó művészek kísérletezzék ki, milyen módon és formá­ban alkalmazhatók a tűzzo­máncalkotások a mindennapi életben, a lakókörnyezet dí­szítésében. Az elmúlt évek során többek között utcanév­táblák, házszámok, homlokza­ti és épületbelső­ díszítések készültek. Az idei alkotótá­­borrra a budafoki Vegyipari Gépgyár írt ki pályázatot. A cél: dekoratív fürdőszoba- és konvektorburkolatok, egyéb lakásdíszek, világítótestek, kapcsolók készítése tűzzo­máncból, úgy, hogy előállítá­suk sorozatban, ipari körül­mények között is megoldható legyen. Egyetemi, főiskolai nyílt napok Az idén másodszor hirdet­ték meg az egyetemek és fő­iskolák a „nyílt nap” akciót, amelyre felsőbb fokon to­vábbtanulni kívánó fiatalo­kat várnak. A felvételiket elő­készítő bizottságok a középis­kolákkal közölték a nyílt na­pok helyét és időpontját. Erre az akcióra levélben jelentkez­hetnek a másod- és harmad­évesek a megfelelő intézmé­nyeknél. A felvételik másik előké­szítő formája a nyári oktató­tábor, amelyből az idén öt­­venhét nyitja meg kapuit. A legkülönbözőbb területekre készülő középiskolásokat tár­sadalmi munkában több száz egyetemi, főiskolai oktató és hallgató készíti fel, ismer­teti meg a követelményrend­szerekkel, a képző-nevelő munka kívánalmaival. Énekkarok kitüntetése Amint arról a tavaszi Éneklő ifjúság hangverse­nyek befejeztével számot ad­tunk, a felívelőben levő is­kolai énekkari mozgalom szép eredményeket hozott Fejér megyében, ötvenhat kórus mutatkozott be, közü­lük húsz magasabb jutalom­ban részesült. A negyvennégy általános iskolai énekkarból huszon­három arany, nyolc ezüst, kilenc bronz minősítést szerzett, négyen pedig be­mutatót tartottak. A tíz gimnáziumi és szakközép­iskolai kórusból öt arany, két ezüst, három bronz fo­kozatot ért el. A két szak­munkásképzősökből alakult kórus egyike ezüst fokoza­tot kapott, másik nem kért minősítést. Az alábbiakban közzé tesszük azt a húsz ju­talmat, illetve jutalmazásra tett javaslatot, amelyről a napokban kaptunk hírt. Balatoni táborozást kapott a Dunaújvárosi Dózsa II Ál­talános Iskola kórusa (Tóth IldikóHanglemezfelvételt készítenek a Székesfehérvári Ének—Zenei Általános Is­kola énekkarával (Vörös János) és a Dunaújvárosi Münnich Gimnázium Lány­karával (dr. Varga András). Az „Év Kórusa” oklevelet négyen nyerték el: a fehér­vári Ének—Zenei Általános, a II. Rákóczi Ferenc Általá­nos Iskola énekkara (Lovrek Károly), a Dunaújvárosi Münnich Ferenc Gimnázium (dr. Varga András) és a Sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnázium Lánykara (Hu­­szics Vendel). Dicsérő okle­vélben rés­zesült a Móri No­vember 7.. lakótelepi Álta­lános Iskola (Gergye László). Megyei jutalmat a dunaúj­városi Dózsa II. Általános Iskola, a Móricz Zsigmond Általános Iskola (Páll Ist­vánná), a Martonvásári Bee­thoven Ének—Zenei Általá­nos (Szabó Mária), a Móri November 7. lakótelepi Ál­talános Iskola, a fehérvári Ének—Zenei, a Kossuth La­jos (Mohai Judit), a II. Rá­kóczi Ferenc Általános Is­kola, a Dunaújvárosi Mün­nich Ferenc Gimnázium Lánykara és Vegyeskara (dr. Varga András), a székesfe­hérvári Vasvári Pál Gimná­zium (Horányi Ottilia),­­ a Vasvári Pál Gimnázium és Szakközépiskola (Szenko­­vits Szilvia) és a sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnázium Lánykara. Rádiófelvételre a dunaújvárosi Móricz Zsig­mond, a fehérvári Ének— Zenei és a Kossuth Lajos Általános Iskola énekkarát és valamennyi előbb felso­rolt középiskolai kórust, or­szágos diáknapon­­való rész­vételre a dunaújvárosi Mün­nich Gimnázium kórusát ja­vasolták. (F. E.) Egy vasutas fotói címmel szombaton este Székesfehérváron, a MÁV Művelődési Házban Peter Ehrenstein osztrák fotómű­vész kiállítását nyitotta meg id. Rácz Endre fotóművész. A kiállítást július 5-ig lehet megtekinteni (Fotó: Rabáczy) Művelődéspolitika Amióta Dunaújvárost építik, kisebb megszakításokkal ré­gészeti feltárásokat is végez­nek. A Castrum városrész mögötti löszfal partvédelmi munkálatainál is jelen voltak a régmúlt kutatói, s nem ma­radtak lelet nélkül. Kerá­miadarabok, üvegedények és -ékszerek, bronzgyűrűk, kar­kötők kerültek elő, sőt egy arany fülbevaló is, továbbá egy sötétkék üvegből készült polipszerű szörny emberi arccal. Az igazi szenzációt azonban a felvételünkön lát­ható 12 centiméter magas bronzalak jelenti, mert kevés ép plasztika maradt meg az ókorból. Szabó Klára ásatás­vezető tájékoztatása szerint a szobrocska a II. század után keletkezett. Valószínűleg Mars hadistent ábrázolja Pinczehelyi Sándor kiállítása Macskakő és trikolor Ötvenöt műves látható jú­lius végéig Székesfehérvár legnagyobb kiállítóhelyiségé­ben, a Csók István Képtár­ban Pinczehelyi Sándornak. Ugyanezen a helyszínen Ficzek Ferenccel, Halász Ká­rollyal és Kismányoki Ká­rollyal közös tárlata volt há­rom éve Pécsi Műhely össze­foglaló cím alatt. Tavaly Ha­lász Károly munkáit tekint­hettük meg az István király Múzeumban. Közben az ifjú­sági ház is bemutatta a cso­portosulás mesterének, Lan­tos Ferencnek, a grafikáit. Gyakori fehérvári jelenlé­tüket úgy is felfoghatnánk, mint egy jellemző stíluskö­zösség gondos megismerteté­sét, népszerűsítését, csak­hogy az újabb alkalom in­kább az ismétlődés okozta unalmat váltja ki, mintsem a teljesebb felfedezés örömét. Magyarán: az említett alko­tók (talán még a többinél kétségtelenül kvalitásosabb Lantos sem) kevéssé érdeke­sek ahhoz, hogy egy város több éven át hónapokig szemlélhesse munkásságukat. De maradjunk csak Pin­­czehelyinél. A 36 éves mű­vész, aki Pécsett a művésze­ti gimnáziumban, majd a ta­nárképző főiskolán végezte tanulmányait, jellegzetes öt­letember, ragyogó érzékkel képes a figyelmet felkelteni, a lényegre rámutatni. Meg­lehet, hogy a reklám- vagy a plakátgrafika lenne méltó képességeihez. Legjobb mű­vei máig is azok az éppen tíz évvel ezelőtti sarlós-kalapá­csos szerigráfiák, melyeken a szimbólummá emelkedett szerszámok mintegy glória­ként keretezik, s egyben fe­nyegetik is az elszánt, s el­mélyedt arcot. Pinczehelyi ötletkészségé­vel kétféle baj van. Az egyik: ha túlságosan beleszeret va­lamely tárgyba, annyira, hogy munka nélkül is műal­kotásként akarja elfogadtat­ni. A posztamensen egy fél­bevágott vekni ezzel a cím­mel : Mindennapi kenye­rünk. Néhány macskakő, s a felirat: A proletariátus fegy­vere. Az effajta elatírozó szándékú késztermékbemuta­tó talán a 20-as évek avant­­gardjában még jópofán ha­tott. Mára már gyermeteg az ötlet és szakállas, e két tu­lajdonság pedig sehogysem illik össze. A másik baja Pinczehelyi ötleteinek a túlburjánzás. Ez leginkább két éve elkezdett s máig nyúló PFZ-sorozatán nyilvánul meg. Több tárlat­látogatót hallottam a PFZ jelentésén töprengeni, pedig igazán egyszerű a megfejtés. Nemzeti színeinket, a piros­­fehér-zöldet jelenti. A triko­lor keskeny sáv vagy pántli­ka alakjában, majd mind­egyik újabb művön jelen van. Színes fotón, szitanyo­máson, rajzolt, festett texti­len, tárgyegyüttesen, ofszet­lapon. Karácsonyi bájgli nemzetiszín töltelékkel, pi­ros — fehér — zöld kenyér­szeletek, paprikák, kukori­cák, hagymák, diók, körték, zöldbabok és így tovább az egész konyhakert. De van háromszínű hal, liba, disznó, tehén is, hogy az állatok sem maradjanak ki. Néme­lyek úgy vélik, hogy Pincze­helyi a lét minden területén jelenlevő magyarságérzést kívánja ezzel demonstrálni. Valószínűbb azonban, hogy fanyar öngúny az indíték: a nemzeti szellem külsőséges és csakis anyagi javakban va­ló megjelenését teszi ily mó­don kritika tárgyává. Ami a PFZ-sorozat kifeje­ző eszközeit illeti: a rajzok és grafikák játékos, könnyed, helyenként virtuóz kivitelezé­­sűek. Az egész kiállítás fő lát­ványossága a PFZ-tájkép. Ez a képtár felső szintjének majdnem a felét elfoglalja. Afféle térkompozíció. Ma­gas, kivágott tölgysuhányok sorakoznak, alattuk lekaszált zöld gabona,­­ nád és egy kis pocsolya. Itt-ott szétdo­bált konzervdobozok, sarlók és egyebek. Hangulatos díszlet. De semmi egyéb nem jutott róla eszembe, mint, hogy sajnál­tam a kivágott fákat. Á. Szabó János PFZ-tájkép Halrajz Sokrétű program hét napig Táncegyüttesek tábora Évente hagyományos ese­mény a járásban, hogy a Dunaújvárosi Járási Áfész a táncegyütteseket fenntartó szervek támogatásával és a művelődési központok se­gítségével táborozást ren­dez a táncegyüttesek részé­re. Ebben az évben június 20 és 26-a között a szalk­­szentmártoni Petőfi Sándor Termelőszövetkezet művelő­dési háza ad o­tthont a tánc­­együttesek IX. Duna menti táborozásának, pontosabban a táborozás helye a szalk­­szentmártoni vadászházban lesz. A táncostábort a közmű­velődés további fejleszté­séért rendezik a fenntartók. A különböző községekben eredményesen működő ön­tevékeny táncegyüttesek, akik évi átlagban több ezer néző előtt 20 alkalommal szerepelnek, a nyári idő­szakban jutalmanként vesz­nek részt a táborban. Cél­ja: a népművészet mélyebb megismerése, terjesztése, a kollektív élet erősítése, fej­lesztése, látókörük szélesí­tése. Igen változatos program vár a fiatalokra, a tánco­sokra akik nemzetiségi tán­cokat is tanulnak. A táborozás programjából kiemelkednek a művészeti feladatok. A többi között népművészeti kiállítást ren­deznek a vadászházban. Népművészt hívnak meg a táborba. Megtekintik a Pe­tőfi emlékmúzeumot, vala­mint a kúnszentmiklósi Népművészeti Múzeumot. Vetélkedőt és szépségver­senyt rendeznek. A táncostáborban részt vesznek: a mezőfalvi áfész táncegyüttes, az adonyi nép­táncegyüttes, a hartai nem­zetiségi táncegyüttes, a szalkszentmártoni Petőfi Sándor Tsz táncegyüttese és a kiskőrösi táncegyüttes. A zenekarok ugyancsak az említett községekből vesz­nek részt, míg az utánpót­lás csoportokat Adony, Har­ts és Szalkszentmárton kép­viseli 30—30 taggal. A Duna menti tánctábor ez évi vezetője: Wünsch László művészeti vezető, szervezeti vezetője Németh József művelődési ház igazgató, akinek helyettese Vizi Zsuzsanna művészeti előadó. Molnár Árpád 5. OLDAL

Next