Fejér Megyei Hírlap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-10 / 136. szám

FEI.R MEGYEI HÍRLAP , 1983. JÚNIUS 10, PÉNTEK A székesfehérvári földmérési és földrendezői főiskolai kar vendégeiként három hetet Ma­gyarországon tölt a kijevi Építőmérnöki Főiskola negyedéves hallgatóinak egy csoportja Jev­­genyij Csopenkov főiskolai tanár vezetésével. Programjuk változatos. Távmérési gyakorlato­kat végeznek, a bauxittermeléssel ismerkednek Kincsesbányán, majd a Balatonhoz, utána pe­dig a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemre látogatnak. Befejezésül a fővárosba utaznak, ahol a Geodéziai és Térképészeti Vállalat, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, illetve a Műszaki Egyetem működését tanulmányozzák. A látogatás viszonzásaként júliusban másod­évet most végzett fehérvári geodétajelöltek men­nek Kijevbe gyakorlatra (K. Sz. I.) Recenzió Rotschild hegedűje •Nem tudhatom, ki hogyan van vele, de jómagam, ami­kor a havonta esedékes új könyvbeszerzési körutamra indulok, az antikvár köny-­­vekről most nem beszélve, az új kiadványok között mindig először az élő angol és ame­rikai próza, s a szovjet „új­hullámos” próza ma már las­san klasszikussá váló köte­­ teit keresem. Nem rokon­­ szenv és ellenszenv kérdése az, hanem pusztán az az emberi vágy, hozzáteszem: az a primitív emberi vágy, hogy történetet kapjak, szé­pen, nagyon szépen, meg­­rázóan vagy csitító kedves­séggel, jól és érthetően, hoz­záértéssel és megmagyaráz­hatatlan intuícióval, mű­gonddal és megejtő sponta­neitással megírva. Szeretem, ha néha nem kí­sérleti állatnak, nem vissza­jelző műszernek néznek, ha nem mindig kísérleteznek velem. Szeretem, ha néha, nagy ritkán megajándékoz­nak, anélkül, hogy reflexiói­mat mérlegre tennék. Ezért örültem meg nagyon de nagyon az idei könyvhét már évek óta szokásossá vált új szovjet novellakötetének láttán, s még inkább meg­örültem e kötet olvastán. Az elmúlt húsz év szovjet (orosz, b­elorusz, ukrán, „szibirjak”, tatár, üzbég stb.) prózája ugyanis — sze­rény olvasóvéleményem sze­rint — nagy, igen nagy korszaka az eurázsiai iroda­lomnak. S ez a kötet csak megerősítette ezt a már-már előítéletként élő véleménye­met. Tizenkét szerző egy-egy rövid prózai írását adja ez a válogatás, tizenkét rövid írást olvashattam tehát el — a kisepika, a dráma és a líra prózai változatainak ka­leidoszkópját élvezve. Miná­­lunk is jól ismert szerzők (I. Grekova, Jurij Nagibin, Va­­lentyin Raszputyin, Grigorij Baklanov) írásai mellett ke­vésbé ismertek (két balti szerző: Paul Kunsberg és Romualdas Granauskas, Alekszandr Ruszov, Borisz Harcsuk, Lev Krivenko, Jevgenyij Mariszajev, Ljud­­ mila Uvarova és Izrail Met­ ier) novellái erősítenek meg az imént említett hitemben. Egy földrésznyi ország né­hány írójának egy-egy írása — körképnek szűkös ez, ilyen igényt nem is akar támaszta­ni az Európa Zsebkönyvek szerkesztősége, de a művé­szi alkotóerő sokszínűségé­nek és vitalitásának meg­­éreztetésére nagyon is al­kalmas ez a kötet , mert egy recenzió végképpen nem­ arra való, hogy az elmond­­hatatlant elmondja (azaz: annak elmondására, amit a recenzeált kötet elmond), hadd maradjak meg csak kedvencemnél Valentyin R­aszputyinnál — inkább csak kedvcsinálás céljából. R­aszputyint — aki most negyvenöt éves — az Élj és emlékezzél című írásából is­mertem meg, s lenyűgözött az az erő, amellyel a termé­szetet humanizálni képes, a legmagasabb írói nívón a leg­primitívebb orosz paraszt szemével nézve. Raszputyin­nál a föld emlékezik és ví­gasztal, a tündöklő nyári fo­lyó vagy az őszi Bajkál, egy napsugár vagy egy zápor em­léke meggyógyítja a sebeket; az ő nyárfái úgy szépek, ahogyan egy fiatal leány szép, a bokrok okos gondolatokat sugallnak, mint a falu öreg­jei, az égbolt kékje olyan fájdalommal és belenyugvás­sal tud elfakulni, mint egy öregasszony tekintete. És milyen különös: Raszputyin új novellája — „Mit mond­jak a hollónak?” — tulaj­donképpen semmiről sem szól. Az író egyetlen napja a városi lakás és a Bajkál­­parti kulipintyó között — egyetlen hétköznap, ame­lyen semmi sem történik, és mégis minden megtörténik, ami egy ember életében fon­tos lehet — valóban benne van egy egész élet. És milyen szépen, ismét­lem: szépen van benne! A­z Európa könyvheti szov­jet novelláskötete, a „Ro­thschild hegedűje” fontos könyv. Fontos, mert szegé­nyebbek maradtunk volna nélküle. (kd) Országos bőrdíszműipari modellkiállítás A Bőr-, Cipő- és Bőrfeldol­gozóipari Tudományos Egye­sület rendezésében csütörtö­kön, a Gépipari Szövetkeze­tek Lövölde téri bemutató­­termében megnyílt a 27. or­szágos bőrdíszműipari mo­dellkiállítás. A bemutatón négy alap­­anyaggyártó és 11 feldolgozó vállalat és szövetkezet vesz részt, 525 új termékkel, mű­bőrökkel, bőrökkel és külön­féle — főként iparművészek tervezte — utazó- és aktatás­kákkal, sport- és szabadidő cikkekkel. A vitrinekben lát­hatók kerékpárra és motor­­kerékpárra szerelhető táskák, túrázáshoz összecsukható há­tizsákok, valamint labdajá­tékokhoz szükséges kellékek tárolására alkalmas táskák. Az iskolatáskák a közeljövő­ben megjelenő szabvány sze­rint, a gyermekegészségügyi követelményeknek megfele­lően készültek. A kiállítás megnyitását megelőzően művészeti, ke­reskedelmi és ipari szakem­berekből álló zsűri bírálta el a bemutatott termékeket, s tíz fődíjat, húsz modelldíjat adtak át a legjobbnak ítélt cikkek előállítóinak. A tíz napig nyitvatartó ki­állításon a bel- és külkeres­kedelmi szakembereket vár­ják. Az üzletkötések eredmé­nyeként a vásárlók még az idén, illetve a jövő év ta­vaszán az üzletekben láthat­ják viszont a kiállításon be­mutatott újdonságokat. Művelődéspolitika Új tv-filmek Több érdekesnek, illetve értékesnek ígérkező mű­sort rögzítenek júniusban a Magyar Televízió különbö­ző forgatócsoportjai. Hely­színi felvételen örökítették meg Ferencsik János ve­zénylését a Zeneakadémia június 6-i Brahms-koncert­­jén a hegedűverseny és a IV. szimfónia előadása közben. Portréfilm készül a 70 éves Weöres Sándorról. Pá­lyatársai és barátai, Csorba Győző és Takáts Gyula szü­lőfalujában, a Vas megyei Csöngén, iskolás éveinek színhelyén, Szombat­helyen, költői kibontakozásának városában, Pécsett és jelen­legi budai otthonában tesz­nek föl kérdéseket a nagy­nevű ünnepeltnek. Irodalmunk különös és nagyrészt elfeledett jelen­ségét, Szomory Dezsőt kí­sérli meg feltámasztani Szirtes Tamás rendező stábja. A Györgyike, drá­ga gyermek című műből készült tv-filmben Schütz Ila, Kiss Mari, Balogh Erika, Békés Itala, Pásztor Erzsi, Zenthe Ferenc és Sztankay István játszanak fontos szerepet. A jelenkori magyar szer­zők közül Galgóczi Erzsé­bet, Gyárfás Miklós, Kocsis István és Asperján György írásai kerülnek képernyőre. Galgóczi Szent Kristóf kápolnája című novelláját Nemere László adaptálja. Ugyancsak az ő vezetésé­vel viszik filmre Szerelmes sznobok címmel Gyárfás Miklós forgatókönyvét, melyben Váradi Hédi, Bán­sági Ildikó és Gobbi Hilda a főszereplők. Kocsis István Nem zárjuk kulcsra az aj­tót című darabja a mai élet drámája. Rendező: Szőnyi G. Sándor, operatőr: Ráday Mihály. Asperján György filmnovellája, a Rohamsi­sakos madonna még a má­sodik világháborúban kez­dődik, s tragikus végki­fejlete napjainkig nyúlik. K­uriózumnak számít egy koprodukció kezdete. A Magyar Televízió két fran­cia és egy nyugatnémet tár­sasággal közösen négyré­szes (egyenként 60 per­ces) sorozatba kezd Albert Einstein életéről. A rende­ző a francia Lazare Iglesis, az operatőr a magyar Márk Iván, a címszerepet az NSZK-beli Bruno Ganz játssza. Hat országban ve­szik föl a jeleneteket, ha­zánkon kívül Belgiumban, Franciaországban, az Egye­sült Államokban, Spanyol­­országban és Japánban. Egy másik sorozat, a Ké­­meri, tömeges népszerűség­re számíthat. Alcíme: Egy magánnyomozó kalandjai. A szerzők: Ungvári Tamás és Polgár András. Az 1920 és 44 között játszódó soro­zatnak mind az öt részében más és más bűnügyet gön­gyölít fel Kémeri doktor s mindannyiszor újabb hölgy segítségével. A nyomozót Székhelyi József alakítja, a hölgyeket Tábori Nóra, Bánsági Ildikó, Hernádi Ju­dit, Káldy Nóra és Rák Kati. Rockopera István királyról I. István király korát és egyúttal Fehérvár távoli múltját idézi majd az a rockopera, amelyet a Szöré­nyi—­Bródy szerzőpáros írt. István, a király a mű címe, augusztus 20-án és 21-én mutatják be az óbudai amfi­teátrumban és egyúttal film­­változat is készül belőle. Koltay Gábor filmrendező nagyon népes és rangos sze­replőgárdával dolgozik. A címszerepet Pelsőczy László alakítja (énekhangja: Varga Miklós), és többek között Vi­kidel Gyula, Sára Bernadet­te, Berek Kati és Hegedűs D. Géza játszik a filmben, amelynek egyik érdekessége­ként az egykori Illés-együt­tes eredeti összetételben se­gíti majd a fülbemászó dal­lamok érvényesülését. A film rendkívül látvá­nyosnak és nagyszabásúnak ígérkezik. Ezt jól jellemzi, hogy Novák Ferenc koreog­ráfus irányításával nem ke­vesebb, mint négyszáz tán­cos szerepel benne, táncukat és más jeleneteket a piro­technika és a lézerfény szé­les körű alkalmazása teszi majd hatásosabbá. Hét gazdag évtized Találkozás Tatay Sándorral Tatay Sándort jó olvasni. Azzal a ritka írói adomány­nyal rendelkezik, ami Kosz­tolányinak, Mikszáthnak, Hunyadi Sándornak volt a sajátja. Írását — akár a jó bort — újra meg újra elő­veszi az ember, kortyol be­lőle, apránként, élvezettel fogyasztja. Mi olvastatja regényeit ennyire? A hang, a stílus, a szemlélet, a kife­­zés szerencsés ötvözete? A sorokon átsütő emberszere­tet amitől nem idegen a csi­petnyi irónia, gúny sem? A lutheránus ősök hosszú sorának folytatója, a papla­kok hűvös könyvtárában fel­halmozott tudáskincs birto­kosa, a sokat próbált vaga­­bund, a badacsonyi szőlőter­melő, borok és emberek jó ismerője , mint Tatay Sán­dor, aki kedvesen, mosolygó­san válaszolgatott olvasói­nak és leendő olvasóinak kérdéseire szerdán délután a Videoton szakszervezeti könyvtárában. Megismerésé­ben Domonkos Mátyás iro­dalomtörténész segített. A könyvnapra az író élet­mű sorozatában két könyvet jelentetett meg a Szépirodal­mi Kiadó. A két könyvben három regény: a Meglepeté­seim könyve, a hőbörgések kora és a Lyuk a tetőn. A könyvek anyaga a Simeon család című ötkötetes csa­ládregénnyel részben meg­egyezik, ami szintén önélet­rajzi ihletésű volt Azonos az életanyag három rétege: a természet, a Bakony, a Ba­laton felvidék minden szép­ségével, titkával, babonájá­val és rémségével — ebbe ágyazva festi meg az őt eszmélkedésétől körülfogó társadalomnak a képét. „Lutheránus pap volt az apám, és az volt a család a gályarabság koráig vissza­menően Az értelmiséghez tartozott, de történelmi helyzeténél fogva szorosan kötődött minden társadalmi réteghez.” K­alandos életsorsát a volt magtermeltető vállalatnál ellenőr, evangélikus teoló­gus, tenyérjós, grafológus, újságíró, turistaházban gondnok — részben a kény­szer, részben saját kíván­csisága irányította. „Fizikai munkásként is dolgoztam, alkalmi munkát is vállaltam. 1929-ben sokan voltak mun­ka nélküli értelmiségiek. Közhivatalba beraktak vol­na a rokonaim, az nem akar­tam lenni, elkötelezettséggel jár. Pap sem akartam lenni, pedig az akkor is­ jó jöve­delmet jelentett — nem vol­tam olyan biztos a hitemben. A tanokban nem tudok hin­ni. Én látni, tapasztalni akartam. Tapasztalatot sze­rezni, igaz, kis helyen is le­het, nem kell csavarogni.” A­zt mondják, Tatay Sán­dor lassú író. Tudnia kell az első mondatot, az utolsót és homályosan azt az ívet, ami­re a regény ráépül — és van miből építkeznie. „Úgy látszik, mégsem vagyok olyan rossz üzletember.” „Meggazdagodni sohasem akartam. Amikor könyvke­reskedésem volt, olyan he­lyet választottam, ahol nem sok ember jár. Kiszámítot­tam, hány könyvet kell egy héten eladnom ahhoz, hogy megebédeljünk, megvacso­rázzunk a nővéremmel és néha moziba is eljussunk. Ma igen nagy a rohanás. Az embereknek semmi sem elég. Nehéz megállni a közé­pen, fiatal emberek holtra dolgozzák magukat. Jó az, ha az ország gazdagodik, de jó volna, ha kulturálódna is. Én ebben a sportot, a szép táncot, a zenét is belesoro­lom”. M­ikor derül ki, hogy író lesz valaki? — kíváncsis­kodtak az olvasók. „Nem voltam szenvedélyes olvasó, de érdekes, gyerekként a verseket nagyon szerettem. Apámnak nagy könyvtára volt, és mivel én hatodikként születtem, a testvéreim már ronggyá olvasták az ifjúsági könyveket. Shakespeare-kö­­teteket találtam Arany Já­nos, Petőfi Sándor fordításá­ban. Shakespeare-ben annyi a romantika, a csoda, szép versben is volt, nagyon sze­rettem. Természetesen nem a bölcseleti részek érdekel­tek, hanem a mese. Lassan olvastam, és a lassú olvasást ajánlom mindenkinek. Nem szabad a könyvekkel elbújni a világ elől, hanem a világ kérdéseire kell választ kapni belőlük.” Tatay Sándor életútján bejárta az első világháború, a gazdasági válság, a fellen­dülés, a második világhábo­rú Európáját, és Magyaror­szágot napjainkig. Mindent átélt, megélt, megfigyelt — ahogyan önéletrajzi regény­­ciklusából kitűnik. Ez az értő, mosolygós bölcsesség bilincseli könyvei lapjaihoz az olvasót. Farkas Eszter 5. OLDAL Az UNIVERZÁL Ipari Szövetkezet FELVÉTELRE KERES gyártási ismeretekkel rendelkező GÉPÉSZMÉRNÖKÖT, üzemvezetői beosztásba. Jelentkezés: SZÉKESFEHÉRVÁR, Széchenyi u. 19. sz. személyzeti irodában. 5677

Next