Fejér Megyei Hírlap, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-10 / 136. szám
FEI.R MEGYEI HÍRLAP , 1983. JÚNIUS 10, PÉNTEK A székesfehérvári földmérési és földrendezői főiskolai kar vendégeiként három hetet Magyarországon tölt a kijevi Építőmérnöki Főiskola negyedéves hallgatóinak egy csoportja Jevgenyij Csopenkov főiskolai tanár vezetésével. Programjuk változatos. Távmérési gyakorlatokat végeznek, a bauxittermeléssel ismerkednek Kincsesbányán, majd a Balatonhoz, utána pedig a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemre látogatnak. Befejezésül a fővárosba utaznak, ahol a Geodéziai és Térképészeti Vállalat, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, illetve a Műszaki Egyetem működését tanulmányozzák. A látogatás viszonzásaként júliusban másodévet most végzett fehérvári geodétajelöltek mennek Kijevbe gyakorlatra (K. Sz. I.) Recenzió Rotschild hegedűje •Nem tudhatom, ki hogyan van vele, de jómagam, amikor a havonta esedékes új könyvbeszerzési körutamra indulok, az antikvár köny-vekről most nem beszélve, az új kiadványok között mindig először az élő angol és amerikai próza, s a szovjet „újhullámos” próza ma már lassan klasszikussá váló köte teit keresem. Nem rokon szenv és ellenszenv kérdése az, hanem pusztán az az emberi vágy, hozzáteszem: az a primitív emberi vágy, hogy történetet kapjak, szépen, nagyon szépen, megrázóan vagy csitító kedvességgel, jól és érthetően, hozzáértéssel és megmagyarázhatatlan intuícióval, műgonddal és megejtő spontaneitással megírva. Szeretem, ha néha nem kísérleti állatnak, nem visszajelző műszernek néznek, ha nem mindig kísérleteznek velem. Szeretem, ha néha, nagy ritkán megajándékoznak, anélkül, hogy reflexióimat mérlegre tennék. Ezért örültem meg nagyon de nagyon az idei könyvhét már évek óta szokásossá vált új szovjet novellakötetének láttán, s még inkább megörültem e kötet olvastán. Az elmúlt húsz év szovjet (orosz, belorusz, ukrán, „szibirjak”, tatár, üzbég stb.) prózája ugyanis — szerény olvasóvéleményem szerint — nagy, igen nagy korszaka az eurázsiai irodalomnak. S ez a kötet csak megerősítette ezt a már-már előítéletként élő véleményemet. Tizenkét szerző egy-egy rövid prózai írását adja ez a válogatás, tizenkét rövid írást olvashattam tehát el — a kisepika, a dráma és a líra prózai változatainak kaleidoszkópját élvezve. Minálunk is jól ismert szerzők (I. Grekova, Jurij Nagibin, Valentyin Raszputyin, Grigorij Baklanov) írásai mellett kevésbé ismertek (két balti szerző: Paul Kunsberg és Romualdas Granauskas, Alekszandr Ruszov, Borisz Harcsuk, Lev Krivenko, Jevgenyij Mariszajev, Ljud mila Uvarova és Izrail Met ier) novellái erősítenek meg az imént említett hitemben. Egy földrésznyi ország néhány írójának egy-egy írása — körképnek szűkös ez, ilyen igényt nem is akar támasztani az Európa Zsebkönyvek szerkesztősége, de a művészi alkotóerő sokszínűségének és vitalitásának megéreztetésére nagyon is alkalmas ez a kötet , mert egy recenzió végképpen nem arra való, hogy az elmondhatatlant elmondja (azaz: annak elmondására, amit a recenzeált kötet elmond), hadd maradjak meg csak kedvencemnél Valentyin Raszputyinnál — inkább csak kedvcsinálás céljából. Raszputyint — aki most negyvenöt éves — az Élj és emlékezzél című írásából ismertem meg, s lenyűgözött az az erő, amellyel a természetet humanizálni képes, a legmagasabb írói nívón a legprimitívebb orosz paraszt szemével nézve. Raszputyinnál a föld emlékezik és vígasztal, a tündöklő nyári folyó vagy az őszi Bajkál, egy napsugár vagy egy zápor emléke meggyógyítja a sebeket; az ő nyárfái úgy szépek, ahogyan egy fiatal leány szép, a bokrok okos gondolatokat sugallnak, mint a falu öregjei, az égbolt kékje olyan fájdalommal és belenyugvással tud elfakulni, mint egy öregasszony tekintete. És milyen különös: Raszputyin új novellája — „Mit mondjak a hollónak?” — tulajdonképpen semmiről sem szól. Az író egyetlen napja a városi lakás és a Bajkálparti kulipintyó között — egyetlen hétköznap, amelyen semmi sem történik, és mégis minden megtörténik, ami egy ember életében fontos lehet — valóban benne van egy egész élet. És milyen szépen, ismétlem: szépen van benne! Az Európa könyvheti szovjet novelláskötete, a „Rothschild hegedűje” fontos könyv. Fontos, mert szegényebbek maradtunk volna nélküle. (kd) Országos bőrdíszműipari modellkiállítás A Bőr-, Cipő- és Bőrfeldolgozóipari Tudományos Egyesület rendezésében csütörtökön, a Gépipari Szövetkezetek Lövölde téri bemutatótermében megnyílt a 27. országos bőrdíszműipari modellkiállítás. A bemutatón négy alapanyaggyártó és 11 feldolgozó vállalat és szövetkezet vesz részt, 525 új termékkel, műbőrökkel, bőrökkel és különféle — főként iparművészek tervezte — utazó- és aktatáskákkal, sport- és szabadidő cikkekkel. A vitrinekben láthatók kerékpárra és motorkerékpárra szerelhető táskák, túrázáshoz összecsukható hátizsákok, valamint labdajátékokhoz szükséges kellékek tárolására alkalmas táskák. Az iskolatáskák a közeljövőben megjelenő szabvány szerint, a gyermekegészségügyi követelményeknek megfelelően készültek. A kiállítás megnyitását megelőzően művészeti, kereskedelmi és ipari szakemberekből álló zsűri bírálta el a bemutatott termékeket, s tíz fődíjat, húsz modelldíjat adtak át a legjobbnak ítélt cikkek előállítóinak. A tíz napig nyitvatartó kiállításon a bel- és külkereskedelmi szakembereket várják. Az üzletkötések eredményeként a vásárlók még az idén, illetve a jövő év tavaszán az üzletekben láthatják viszont a kiállításon bemutatott újdonságokat. Művelődéspolitika Új tv-filmek Több érdekesnek, illetve értékesnek ígérkező műsort rögzítenek júniusban a Magyar Televízió különböző forgatócsoportjai. Helyszíni felvételen örökítették meg Ferencsik János vezénylését a Zeneakadémia június 6-i Brahms-koncertjén a hegedűverseny és a IV. szimfónia előadása közben. Portréfilm készül a 70 éves Weöres Sándorról. Pályatársai és barátai, Csorba Győző és Takáts Gyula szülőfalujában, a Vas megyei Csöngén, iskolás éveinek színhelyén, Szombathelyen, költői kibontakozásának városában, Pécsett és jelenlegi budai otthonában tesznek föl kérdéseket a nagynevű ünnepeltnek. Irodalmunk különös és nagyrészt elfeledett jelenségét, Szomory Dezsőt kísérli meg feltámasztani Szirtes Tamás rendező stábja. A Györgyike, drága gyermek című műből készült tv-filmben Schütz Ila, Kiss Mari, Balogh Erika, Békés Itala, Pásztor Erzsi, Zenthe Ferenc és Sztankay István játszanak fontos szerepet. A jelenkori magyar szerzők közül Galgóczi Erzsébet, Gyárfás Miklós, Kocsis István és Asperján György írásai kerülnek képernyőre. Galgóczi Szent Kristóf kápolnája című novelláját Nemere László adaptálja. Ugyancsak az ő vezetésével viszik filmre Szerelmes sznobok címmel Gyárfás Miklós forgatókönyvét, melyben Váradi Hédi, Bánsági Ildikó és Gobbi Hilda a főszereplők. Kocsis István Nem zárjuk kulcsra az ajtót című darabja a mai élet drámája. Rendező: Szőnyi G. Sándor, operatőr: Ráday Mihály. Asperján György filmnovellája, a Rohamsisakos madonna még a második világháborúban kezdődik, s tragikus végkifejlete napjainkig nyúlik. Kuriózumnak számít egy koprodukció kezdete. A Magyar Televízió két francia és egy nyugatnémet társasággal közösen négyrészes (egyenként 60 perces) sorozatba kezd Albert Einstein életéről. A rendező a francia Lazare Iglesis, az operatőr a magyar Márk Iván, a címszerepet az NSZK-beli Bruno Ganz játssza. Hat országban veszik föl a jeleneteket, hazánkon kívül Belgiumban, Franciaországban, az Egyesült Államokban, Spanyolországban és Japánban. Egy másik sorozat, a Kémeri, tömeges népszerűségre számíthat. Alcíme: Egy magánnyomozó kalandjai. A szerzők: Ungvári Tamás és Polgár András. Az 1920 és 44 között játszódó sorozatnak mind az öt részében más és más bűnügyet göngyölít fel Kémeri doktor s mindannyiszor újabb hölgy segítségével. A nyomozót Székhelyi József alakítja, a hölgyeket Tábori Nóra, Bánsági Ildikó, Hernádi Judit, Káldy Nóra és Rák Kati. Rockopera István királyról I. István király korát és egyúttal Fehérvár távoli múltját idézi majd az a rockopera, amelyet a Szörényi—Bródy szerzőpáros írt. István, a király a mű címe, augusztus 20-án és 21-én mutatják be az óbudai amfiteátrumban és egyúttal filmváltozat is készül belőle. Koltay Gábor filmrendező nagyon népes és rangos szereplőgárdával dolgozik. A címszerepet Pelsőczy László alakítja (énekhangja: Varga Miklós), és többek között Vikidel Gyula, Sára Bernadette, Berek Kati és Hegedűs D. Géza játszik a filmben, amelynek egyik érdekességeként az egykori Illés-együttes eredeti összetételben segíti majd a fülbemászó dallamok érvényesülését. A film rendkívül látványosnak és nagyszabásúnak ígérkezik. Ezt jól jellemzi, hogy Novák Ferenc koreográfus irányításával nem kevesebb, mint négyszáz táncos szerepel benne, táncukat és más jeleneteket a pirotechnika és a lézerfény széles körű alkalmazása teszi majd hatásosabbá. Hét gazdag évtized Találkozás Tatay Sándorral Tatay Sándort jó olvasni. Azzal a ritka írói adománynyal rendelkezik, ami Kosztolányinak, Mikszáthnak, Hunyadi Sándornak volt a sajátja. Írását — akár a jó bort — újra meg újra előveszi az ember, kortyol belőle, apránként, élvezettel fogyasztja. Mi olvastatja regényeit ennyire? A hang, a stílus, a szemlélet, a kifezés szerencsés ötvözete? A sorokon átsütő emberszeretet amitől nem idegen a csipetnyi irónia, gúny sem? A lutheránus ősök hosszú sorának folytatója, a paplakok hűvös könyvtárában felhalmozott tudáskincs birtokosa, a sokat próbált vagabund, a badacsonyi szőlőtermelő, borok és emberek jó ismerője , mint Tatay Sándor, aki kedvesen, mosolygósan válaszolgatott olvasóinak és leendő olvasóinak kérdéseire szerdán délután a Videoton szakszervezeti könyvtárában. Megismerésében Domonkos Mátyás irodalomtörténész segített. A könyvnapra az író életmű sorozatában két könyvet jelentetett meg a Szépirodalmi Kiadó. A két könyvben három regény: a Meglepetéseim könyve, a hőbörgések kora és a Lyuk a tetőn. A könyvek anyaga a Simeon család című ötkötetes családregénnyel részben megegyezik, ami szintén önéletrajzi ihletésű volt Azonos az életanyag három rétege: a természet, a Bakony, a Balaton felvidék minden szépségével, titkával, babonájával és rémségével — ebbe ágyazva festi meg az őt eszmélkedésétől körülfogó társadalomnak a képét. „Lutheránus pap volt az apám, és az volt a család a gályarabság koráig visszamenően Az értelmiséghez tartozott, de történelmi helyzeténél fogva szorosan kötődött minden társadalmi réteghez.” Kalandos életsorsát a volt magtermeltető vállalatnál ellenőr, evangélikus teológus, tenyérjós, grafológus, újságíró, turistaházban gondnok — részben a kényszer, részben saját kíváncsisága irányította. „Fizikai munkásként is dolgoztam, alkalmi munkát is vállaltam. 1929-ben sokan voltak munka nélküli értelmiségiek. Közhivatalba beraktak volna a rokonaim, az nem akartam lenni, elkötelezettséggel jár. Pap sem akartam lenni, pedig az akkor is jó jövedelmet jelentett — nem voltam olyan biztos a hitemben. A tanokban nem tudok hinni. Én látni, tapasztalni akartam. Tapasztalatot szerezni, igaz, kis helyen is lehet, nem kell csavarogni.” Azt mondják, Tatay Sándor lassú író. Tudnia kell az első mondatot, az utolsót és homályosan azt az ívet, amire a regény ráépül — és van miből építkeznie. „Úgy látszik, mégsem vagyok olyan rossz üzletember.” „Meggazdagodni sohasem akartam. Amikor könyvkereskedésem volt, olyan helyet választottam, ahol nem sok ember jár. Kiszámítottam, hány könyvet kell egy héten eladnom ahhoz, hogy megebédeljünk, megvacsorázzunk a nővéremmel és néha moziba is eljussunk. Ma igen nagy a rohanás. Az embereknek semmi sem elég. Nehéz megállni a középen, fiatal emberek holtra dolgozzák magukat. Jó az, ha az ország gazdagodik, de jó volna, ha kulturálódna is. Én ebben a sportot, a szép táncot, a zenét is belesorolom”. Mikor derül ki, hogy író lesz valaki? — kíváncsiskodtak az olvasók. „Nem voltam szenvedélyes olvasó, de érdekes, gyerekként a verseket nagyon szerettem. Apámnak nagy könyvtára volt, és mivel én hatodikként születtem, a testvéreim már ronggyá olvasták az ifjúsági könyveket. Shakespeare-köteteket találtam Arany János, Petőfi Sándor fordításában. Shakespeare-ben annyi a romantika, a csoda, szép versben is volt, nagyon szerettem. Természetesen nem a bölcseleti részek érdekeltek, hanem a mese. Lassan olvastam, és a lassú olvasást ajánlom mindenkinek. Nem szabad a könyvekkel elbújni a világ elől, hanem a világ kérdéseire kell választ kapni belőlük.” Tatay Sándor életútján bejárta az első világháború, a gazdasági válság, a fellendülés, a második világháború Európáját, és Magyarországot napjainkig. Mindent átélt, megélt, megfigyelt — ahogyan önéletrajzi regényciklusából kitűnik. Ez az értő, mosolygós bölcsesség bilincseli könyvei lapjaihoz az olvasót. Farkas Eszter 5. OLDAL Az UNIVERZÁL Ipari Szövetkezet FELVÉTELRE KERES gyártási ismeretekkel rendelkező GÉPÉSZMÉRNÖKÖT, üzemvezetői beosztásba. Jelentkezés: SZÉKESFEHÉRVÁR, Széchenyi u. 19. sz. személyzeti irodában. 5677