Fejér Megyei Hírlap, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-19 / 169. szám
i ... Duna menti együttesek Barátkozás tánccal, zenével Dunaújváros alatt a komppal átkelünk a folyón, keresztülmegyünk a Bács megyei falu, Szalkszentmárton tekervényes utcáin, még három kilométer a keskeny kiskúnsági úton Szabadszállás felé. Balra tisztás a homokon nőtt fiatal akácerdőben: itt töltött egy hetet négy néptáncegyüttes, Adonyból, Mezőfalváról, Hartáról és a házigazda Szalkszentmártonból. A helyi Petőfi Tsz vadászháza a központ, körülötte színes sátrakban tanyáztak a táncosok, zenészek vagy százan. Az említetteken kívül váratlan vendégek is akadtak: Sárbogárd táncosai, akit a mezőfalviak hívtak meg, mivel nagy sikerrel szerepeltek náluk, s összebarátkozott a két csapat. Wünsch László művészeti vezető: — Kilencedik éve rendezzük meg már néhány Duna menti folklóregyüttes nyári továbbképzését rendszeresen. Ennek a vidéknek részben közös, részben rokon a népművészeti hagyománya, nevetséges lenne, ha a közigazgatási fiatalok elzárnák az utat a szellemi örökség szabad áramlása elől. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy eddig minden együttesre frissítően hatott a szomszéd megye táncosaival, muzsikusaival való találkozás és ez a természettel való együttélés, amit erdei tanyánk és a víz közelsége ad. Hogy a táborozás igazi élményt adjon, ehhez több gazdasági egység segítőkészsége kellett. Az idén főként a Dunaújvárosi Járási Áfész és a szalkszentmártoni Petőfi Sándor Mgtsz vállalt részt a mecénálásból, de hozzájárultak az egyes tánccsoportok működtető szervei is. Ez által vált lehetővé, hogy az általános iskolás kortól a huszonéves korosztályig jelenlevő fiatalok bebarangolják a környéket, amely büsz, kén és hűségesen őrzi Petőfi Sándor és a ridegpásztorok, népi hősként magasztalt betyárok hagyományait. A szalki múzeumban a tudós kutató, Majsai Károly mutatta meg nekik a Petőfi után maradt relikviákat. A kúnszentmiklósi Nyakvágó csárdában a múlt századi mulatozásokról kaptak dokumentumhűségű beszámolót. ** — A fő cél azonban a tánc volt — mondja Németh József, a szalkszentmártoni művelődési ház igazgatója. — Bámulatos, hogy a dunaújvárosi balettmesternek és koreográfusnak milyen csodálatos érzéke van arra, hogy a tánc szeretetét átplántálja a gyerekekbe. — Tombolhatott akármilyen hőség, jöhettünk bármilyen fárasztó kirándulásról, ha megszólalt a zene, azonnal benépesült a deszkából ácsolt dobogó, s máris verték a dél-alföldi ugrós, a kiskun verbunk, a perkátai sudridrom, az adonyi polka vagy éppen a szirtaki ritmusát. Az idén elsősorban Duna menti magyar, német és görög táncokat tanultak. — Aligha van még egy olyan összetett nevelőerő, mint a néptánc — foglalta össze a beszélgetést Galambos Pálné, a mezőfalviak vezetője. — A mozgást, a zenei érzéket, a látásmódot, a nemzeti érzést egyaránt fejleszti, a testi, az ízlés- és jellembeli fejlődésre egyaránt kihat. Ezért vagyok én itt rendszeresen matematika-fizika szakos tanári létemre. Úgy láttam, hogy az együttesben való részvétel eddig csak javára vált tanítványaimnak. Sajnálatosnak tartom azonban, hogy erről sok pedagógus, társadalmi,, vezető^ és szülő nem így vélekedik^^ .• Mintha csak az előbb ’elhangzottak igazolása lenne: megszólal a magnó. Azonnal abbamard a játék, labdaker-n getés. A fürdőruhás, trikós, bikinis sereg kört alkot a színpadon, s járják örömteli frissességgel a dalra: „El nem fárad a táncos lábad. — látom, most csuda szívből járod — folyton újra meg újra ..(ász) Körtánc az akácosban Fotó: Gregority Antal Pedagógusok kitüntetése A KISZ Központi Bizottságának Intézőbizottsága — a KISZ KB megbízásából — a Nicaraguában járt ifjúsági brigád vezetőjének és két tagjának, a nicaraguai gyógypedagógiai oktatás újjászervezéséhez nyújtott segítségükért, a két ország ifjúsági szervezetei közötti baráti kapcsolatok elmélyítéséért végzett kiemelkedő munkájukért kitüntetéseket adományozott. Kelédi Gábor, a Siketek Általános Iskolája tanára a KISZ Érdemérmet, Halász Tünde, a Fogócska utcai Kisegítő Iskola tanára és Kemény Magdolna, a Siketek Általános Iskolája tanára az Ifjúságért Érdemérmet kapta. A kitüntetéseket Fejti György, a KISZ KB első titkára hétfőn adta át az ifjúsági szövetség székházában. Fejti György ismertette a kitüntetettekkel azt a köszönő levelet, amelyet Fernando Cardenal, a Sandinista Ifjúsági Szövetség főkoordinátorhelyettese írt a KISZ KB első titkárához. Fernando Cardenal levelében megköszönte a KISZ KB-nek azt a segítségét és szolidáris együttműködését. Változatok a „kakukkfészekre” Mintha csak Hankiss Elemér Diagnózisok című könyvének ikerpárja lenne dr. Gerevich József, ugyancsak a Gyorsuló idő sorozatban napvilágot látott tanulmánygyűjteménye, mely már címadásában is telitalálat: a Terápiák társadalma — Társadalmi terápiák. Hankiss a magatartási és érintkezési formák külső, azaz objektív szociálpatológiáját elemzi, a pszichiáter Gerevich a pszichiátria és a társadalom viszonyát fogalmazza újra, mindenekelőtt a beteg szemszögéből. Nem véletlen az sem, hogy könyvének alcímében (Változatok a „kakukkfészekre” egyértelműen felvállalja Ken Kesey világsikerű regényének (Száll a kakukk fészkére) következtetéseit, így szimpátiája is kizárólag McMurphyé, azaz a betegé. Gerevich felfogásában a pszichiátriai osztály, mint a külső világ, a társadalom modellje funkcionál, ahol „az élet az adott társadalom hatalmi viszonyainak mintájára formálódik”. Közvetlenül a második világháború után szervezték meg az első gyógyító, ún. terápiás közösségeket, amelyek azonban csak annyiban tértek el a hagyományos gyógyintézetektől, hogy bennük az erőszak mintegy láthatatlanná vált, az agresszió jeleit (rács, zárt, kényszerzubbony) olyan „külsőségek helyettesítik, amelyeket a demokratikus terápiás rendszerekből merítenek”. Az intézményen belüli legnyitottabb rendszer az életformaműhely, ahol a „személyzet” és a „beteg” fogalma értelmét veszti, amelynek lényege a manipuláció és az erőszak minden formájának és lehetőségének elvetése. Külön fejezetben szól a pszichiáter az egyéni öngyógyításról, amely amellett hogy veszélyekkel fenyegeti ,,... társadalmunk útban van az orvosságoktól való, lehangoló mértékű függőség felé ...” — életrehívta az alkoholisták, a drogisták öngyógyító közösségeit. A szerző saját tapasztalatairól is beszámol. 1977-bena Józsefvárosban egy alkoholmentes klubot hozott létre, míg a Kulich Gyula téri nappali szanatóriuma az ország első valóban nyitott terápiás közössége. (tódor) Színház, nyaralás közben a Császárok Ha már a Bánya-tóra nem jutott... A nyár egyik legérdekesebb színházi rendezvénysorozata a KISZ KB értelmiségi fiatalok tanácsa által szervezett „vándorprogram”, a „Fiatal előadóművészek nyári színháza”. Ennek egyik érdekes darabja a Császárait című musical. A programsorozat többi tagjával együtt sajnos ez sem jutott el az idén nyáron megyénkbe (pedig kiáltó lehetőségként ott van például a fehérvári Bánya-tó víziszínpada...). „Híres szomszédságunkban” — a Balaton partján — azonban megyénk érdeklődő nyaralói közül is sokan láthatták (és láthatják) a Császárokat, amely kellemes szórakozást kínál a langyos estéken, erről a siófoki előadáson is meggyőződhetünk. Arról pedig, hogy a pécsi Nemzeti Színház, a Rock Színház és a Budapesti Gyermekszínház fiatal (musical szakon végzett) művészeinek produkciója ne csupán a néhány előadás közönségéhez szóljon, a Magyar Televízió gondoskodik: augusztusban filmet készítenek a produkcióból. Kazán István a darab rendezője így beszélt az előadásról: „A Császárok, napjaink erkölcsi drámája, véleményem szerint olyan színdarab, amit keresve kell keresni. Mai fiatalokról szól — az ő nyelvükön. Egy fiatalember, aki társaival együtt villanyvezetéket épít a Balaton mellett, egy hirtelen ötlettel mindannyiuk számára szerez egy örömteli balatoni hetet ...”. Máté és társai elhatározzák, hogy megszerzik maguknak egy hétre az „abszolút szabadságot”. Háromheti munkájukat két hét alatt befejezik, s övék a világ: egy hétre az „élet császárai” lehetnek. Kiderül azonban: nem is olyan könnyű élni a lehetőséggel. Tisztesség, szerelem, emberség köré fonódnak a szálak, s a többséget elvarázsolja a „szirének csábító éneke”. Változó, formálódó, ellentmondásoktól sem mentes világunkban, lélegző kétségeinket feszegeti a darab, amelyben végül a főhős, Máté halála nyitja fel (talán) a társak szemét... Hogy miként lett Békés József drámájából musical, arról Heilig Gábor zeneszerzőt kérdeztem: — Nekem áprilisban szóltak, hogy írjak Horváth Attila szövegeivel dalbetéteket a darabhoz. Aztán, ahogy elkezdtük a munkát, megéreztük a nagyobb lehetőséget, s végül zenés színház született, amelyben csaknem végig jelen van a muzsika. Tizenkét dal és huszonöt „zenei megszólalás” van a darabban. A zenei anyagot a MagyarRádió stúdiójában vettük fel, Kacsák Tibor hangszerelésében, az Apostol együttes közreműködésével ... Dramaturgiájában semmi „különös” — úgy is fogalmazhatnám : végigvonulnak a színpadra komponálás iskolás elemei. De ez egyáltalán nem zavaró, sőt zökkenőmentesen gördíti a darabot. Nincs mindent elsöprő, harsány ötletparádé, nincsenek túlhangsúlyozások, s nemcsak a táncos részleteknek, de az egész előadásnak szolid, könnyed koreográfiája van. Mégsem szürke, mégsem egyhangú, s nem is álszerénységet magába burkoló az előadás. Vérbeli nyári produkció ez, amelyet játékosan — néhol karikatúraszerűen — zenés-dalos-táncos keretbe foglaltak a szerzők. S nem sikkadt el a dráma. A főszereplők — Kováts Kriszta és Turpinszky G. Béla — kiemelkednek az együttesből, de a lelkes fiatal szereplőgárda minden tagja megérdemli a dicséretet. Balog László Együtt a csapat: a „Császárok” és a lányok (Fotó: Matz Károly) Ciska és Máté: Kováts Kriszta és Turpinszky G. Béla