Fejér Megyei Hírlap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-02 / 284. szám
London-Amszterdam viszonylat (4) A Preadilly circus monumentjének lépcsőin üldögélve, belemerülve a leírhatatlan kavargásba, elképedve meredtünk a percenként elhúzó turistabuszokra — tízből kilenc tele japán turistákkal —, melyekből az ablakhoz tapadó városnézők nagy buzgalommal csattogtatták fényképezőgépeiket. Találkoztunk aztán velük mindenütt, a múzeumok, emlékművek környékén, ahol a könyörületes idegenvezető végre kiszállást vezényelt nekik. A Britishben például otttartózkodásunk fél napja alatt hat japán különítménynyel kereszteztük egymást, az Elgin-roomban a nyüzsgő élő fényképezőgépektől szinte alig láttunk valamit az athéni Parthenon töredékeiből. Számomra ezek a buzgó és célirányos élményvadászok az olyan lepkegyűjtőt idézik, akinek másodlagos a lepke utáni hajsza, a gyönyörűségét elsősorban az éterbe fúlt (lefotografált) kaland otthoni gombostűzése (előhívása) jelenti. Természetesen nyoma sincs annak, hogy Anglia veszélyesnek ítélné a japán inváziót, sőt alighanem busás hasznot is húz belőle. No, nemcsak a japánokból, belőlünk (számunkra) még érzékenyebben. Habár az állami múzeumokba belépti díj nincs, a királynő intézményének minősülő Tower-be fejenként hét fontot hagytunk ott. Lehet, hogy sokaknak szentségtörés, de bizony megbántuk az ötórás történelmi sétát, mert a gilkos Tower jelentéktelen méretű váracska, ahol aligha lehetett volna a Tenkes kapitányát leforgatni. Az élmény persze alapvetően szubjektív valami, a befogadó egyéniségből fakadó. Könyvet lehetne írni (s biztos írtak is már) Madame Tussaud panoptikumáról, amely több emelet mélyen kígyózik a Baker Street alá, s többek között a Trafalgar-i csata részesévé teszi a látogatót, mégis mindennél nagyobb gegnek tűnt az egyik folyó, sóra száműzve, sarokba állítva látni. Hitler Adolf viaszfiguráját.. A Tate Gallery-ben az ősimpresszionista Turner, a szürrealista Dali vagy a nonfiguratív Henry Moore mellett és helyett bennem elsősorban a hatvanas években feltűnt két angol festő, Bacon és Freud pszichedélikus terme maradt meg. A Trafalgár tér egyik szökőkútjának peremén támaszkodva éppen azon vitatkoztunk, hogy másnap kimenjünk-e Windsonba, amikor „jónapot”tal köszöntek ránk. A fiú Párizsból érkezett, ahol három éve él, s angol barátját várta. Megörült nekünk, vagy inkább a „hazai” szónak. Mesélt, anélkül, hogy kérdeztük volna, arról például, hogy a disszidálás után két évig vergődés volt az élete, s mindaddig nem kapott állást és letelepedési engedélyt, amíg nem kért politikai menedékjogot. „Ma is bánt és nagyon szégyellem magam ezért, hiszen dehogyis volt nekem bajom otthon.” A „politikai menekültről” gyorsan kiderül, hogy mindenről tud, ami nálunk történik, magyar újságokat olvas és képtelen odakint beilleszkedni. „Ha tudom mi vár rám, sohasem jöttem volna ki. Újra nem vágnék bele. Harmincéves korában az ember már nem tud egy másik mentalitást megszokni”. Beszélgetésünket unatkozva figyeli Mike, az angol barát. Mike német—orosz szakos tanár, de csak pár hónapot dolgozott, s az év eleje óta munkanélküli. Heti 25 font munkanélküli segélyt kap, ami nem sok, ha számításba veszszük, hogy a Wympy vagy a McDonalds cég hamburgerei majd egy fontba kerülnek. Ahhoz azonban elégséges, hogy belőle akár hetente Párizsba utazhasson, hiszen az utazási irodák egymást múlják felül ajánlataikban, s csekély 17 fontért oda-vissza megjárható az út. Tudtunk róla, hogy Angliában súlyos gond a munkanélküliség, ettől függetlenül meglepődtünk, amikor a parlament felől, a Temzén átpillantva, a londoni Városháza épületének homlokzatán öles piros számok hirdették világgá, hogy 1983 júliusában pontosan 355848 a városban a munkanélküliek száma. Mintha csak a parlament házainak kívánták volna ily módon üzenni a városatyák. A Corent Garden hallatán itthon mindenki a királyi operára gondol, holott Londonban ez a név és helyszín sokkal több ennél. A Covent-kert voltaképp egy hatalmas tér, közepén bazárok és boltok épületegyüttese, melynek árkádos belső udvarán éttermek bújnak meg. A Covent Garden mutatványosairól, zenészeiről híres, akik a legkülönbözőbb napszakokban tűnnek föl, a tér más és más pontján rögtönözve show-jukat. London szabad művészei tiszteletben tartva egymás produkcióit, türelmesen várakoznak sorukra, hogy aztán az előadás végén kalappal járják végig a publikumot. Akad itt minden pakisztáni Chaplin, aki bámulatos egyensúlyérzékkel és humorral varázsolta ki zsebünkből a pennyket, diákok alakította „skót” dudás zenekar, kofferből kierősített free-dzsessz banda, egykerekű biciklista és hamisítatlan Bob Dylan-mutátor. No és persze itt voltak még a macskaköves placcon, a boszorkányos robottáncot járó „felhúzható” néger fiúk, akik méteres Sharp rádiójukból áradó komputer gépzenére fantasztikus pantomimet mutattak be. Néhány nappal később hasonlót láthattunk Amszterdam Covent Gardenén, a Leidsepleimen is. Tódor JánosFotó: Bogdán Edit Következik: Barátokkal Amszterdamban Robottánc A társadalom hasznos tagjai Kisegítő iskolások Kisegítő iskola — sokan lemondóan legyintenek, ha erről az iskolatípusról hallanak, szánakozással vegyes érzelmekkel beszélnek az ott tanulókról. Pedig ebben az esetben is iskoláról van szó, ahol a gyerekeket tanterv szerint tanítják, igaz, hogy a tananyag a „rendes” általános iskolákénál könnyebb, a követelmények természetszerűen kisebbek. Horváth Eleknét az iskolába irányítás, áthelyezés rendjéről kérdeztem. — Legtöbbször már az óvodába kiderül, hogy melyik gyermek kisebb, úgynevezett eltérő értelmi fejlettségű — tájékoztat. — Őket elküldik a székesfehérvári nevelési tanácsadóintézetbe, ahol vagy azt állapítják meg róluk, hogy még iskolaéretlenek vagy további vizsgálat végett a megyei állandó áthelyezési bizottság elé kerülnek. A bizottság orvosból, pszichológusból, gyógypedagógusból áll, az ő véleményük alapján, mi döntünk az áthelyezés szükségességéről. A szülők legtöbbször belátják az intézkedés jogosságát, az elmúlt öt évben mindössze két fellebbezés érkezett határozatunk ellen. A móri kisegítő iskola maradéktalanul eleget tesz a vele szemben támasztott követelményeknek, segít a társadalomba való beilleszkedés megkönnyítésében. * * * Az iskolában 60 móri és környékbeli gyermek tanul, tíz pedagógus irányításával. Az öt tanteremből három szükségterem, az alapterület kicsi, az elhelyezés szűkös. — Legfőbb gondunkat az épület méretei, állaga jelenti — kezdi a beszélgetést Dömötör László igazgató. — A szükségtermeket csak jóindulattal lehet elfogadhatónak minősíteni, nincs tornatermünk, tanári szobánk, étkezni egy másik iskolába járnak a gyerekek. Ugyanakkor a felszereltség jó, a szemléltető eszközök hiánytalanul állnak rendelkezésünkre, és ami nagyon fontos, megfelelően láttak el bennünket audiovizuális eszközökkel is. Rendszeresen járunk a könyvtár és a művelődési központ kitűnő gyermekprogramjaira. A tanulók háromnegyede napközis, délutánonként is szervezett foglalkozásokon vesznek részt. — Mi az a plusz, az a többlet, amit az itteni pedagógusmunkában érvényesíteni kell? — Az általános tanári és a speciális gyógypedagógiai ismereteken túl rengeteg türelmet, szeretetet, megkülönböztetett bánásmódot igényel az itteni oktatás. Nem szabad elfelejteni, hogy a gyerekek , többsége érzékenyebb, gyengébb, labilisabb idegrendszerű. Nagy részük hátrányos helyzetű. A tananyag az ide kerülők képességeinek megfelelően az általános iskolai anyag könnyített változata, ezt diákjaink túlnyomó többsége képes elsajátítani. Tanulóink a kisegítő iskolák versenyén többször végeztek az első három hely valamelyikén és szép eredményeket értek el az iskolai sportversenyeken. — Mi lesz ezekkel a gyerekekkel az iskola befejezése után, hogyan állják meg a helyüket az életben, a munkahelyeken? . — Segítünk a pályaválasztásban, figyelembe véve képességeiket, adottságaikat. Diákjaink az iskola után munkát vállalnak, kisebb részük továbbtanul. A fiúk az építőipari, a lányok a textilipari szakmák felé vonzódnak, és évente egy-két tanulónk jelentkezik a dolgozók iskolájába. A továbbtanulást segíti még, hogy kapcsolatban állunk a budapesti Ív utcai továbbképző iskolával, ahonnan évente tájékoztatást kapunk a képzési lehetőségekről. Akik elhelyezkednek, segéd- vagy betanított munkásként dolgoznak a környező üzemekben, ahol jó a vélemény róluk, évek óta olyan visszajelzéseket kapunk, hogy megállják a helyüket, elégedettek a munkájukkal. * * * Kisegítő iskolások — a többséghez képest enyhe fokon eltérő, gyengébb értelmi képességűek. A pedagógusok türelmes, áldozatos munkájának is köszönhető, hogy társadalmunk hasznos tagjaivá válnak. Sz. z. Bemutatkozik a fehérvári faragóműhely Székesfehérváron, a Münnich lakótelep 44-es számú épület földszintjén kapott otthont az a fafaragóműhely, amely a Megyei Művelődési Központ gondoskodását élvezi. Az alkotó közösséget Salló István faszobrász vezeti. December 3-án 9 órától várják megyénk faragóit, akik megismerkedhetnek munkájukkal, tevékenységükkel. Évzáró számadásukon összegzik mindazt, amit eddig produkáltak, megfogalmazzák terveiket, újabb közös feladataikat. A szombati összejövetelen alkotásaikat is láthatják az érdeklődők, s így könnyebben eldönthetik, csatlakoznak-e a műhelyhez, vállalják-e az alkotás közösségi formáit és tartalmait. Bábkészítő pályázat A móri Radó Antal Könyvtár bábkészítő pályázatot hirdetett általános iskolásoknak. December 5-ig várják a bábokat, majd 12-én a legszebb és legszellemesebb figurákat díjazzák. Ezen a rendezvényen Granasztói Szilviával, a népszerű bábművésszel is találkozhatnak a gyerekek. Kórushangverseny Az Építők Alba Regia Vegyeskara hangversenyt ad december 9-én 18 órakor az építők Pintér Károly Művelődési Házában. A kórust Kneifel Ferenc és Kneifel Imre vezényli, szólót énekel Jobbágy Mária, zongorán kísér Endl László. Közreműködik a KISZ Fejér megyei Bizottságának Kamarakórusa, Lovrek Károly vezényletével. A hangversenyen, amelyen többek között Lassus, Händel, Smetana, Puccini, Verdi, Kodály és Bárdos művei hangzanak el, vendégművészként fellép Horváth József, a Magyar Állami Operaház magánénekese. A békéscsabai Új Aurora Az Új Aurora minden bizonnyal a legszebb külsejű magyar folyóirat. Erről a fehérvári olvasók is meggyőződhetnek, mivel ebből a lapból viszonylag sok érkezik az újságárusokhoz. (Pedig e tény nem nevezhető általánosnak napjainkban ...) Az igényes küllem persze érthető: az Új Aurorát a szép hagyományokkal rendelkező gyulai KnerNyomda Dürer üzemében állítják elő. Az évente mindössze háromszor megjelenő folyóiratnak azonban a tartalma sem érdektelen. A most megjelent idei 3. számban számos érdekes írást találunk. Az ez év tavaszán tragikus körülmények között elhunyt írótól és a szerkesztő bizottság volt elnökétől Fábián Zoltántól most búcsúzik a szerkesztőség. Többek között Czine Mihály, Bata Imre, Csák Gyula, Katona Béla prózáját, valamint a főszerkesztő Filadelfi Mihály, Fodor András és Cseh Károly versét közük. De másik nagy halottja is van az Új Aurorának: Béládi Miklós, a neves irodalomtörténész a kezdetektől tíz éven át segítette a szerkesztés munkáját, a szerkesztőségi tanács tagjaként, illetve a szerkesztő bizottság elnökeként. Éppen most olvashatjuk az egyik utolsó tanulmányát Arcképvázlat Pilinszky Jánosról címmel. (Tőle majd a következő számban, 1984 tavaszán búcsúzik a szerkesztőség.) A ritka megjelenés tényéből adódik, hogy az Új Aurora csak a tartós érvényű írásokat, műveket részesítheti előnyben. A terjedelem persze nem oly csekély: egyegy szám közel másfél száz oldal, s ez összességében közel egyenértékű a kéthavi lapok (pl. Új Forrás, Somogy, Műhely) lehetőségeivel. Bakonyi István MORON december 28-ig engedménnyel is vásárolhat ajándékot! ! Ajánlatainkból: V*" VAS-EDÉNY BOLTBAN MŰSZAKI BOLTBAN Zsemlye és műkőrlő, szalmaburgonya sütő, keverőtálas MOM- Duó ajtó gong, minden csengőreduktor RT—I lakásriasztó • 10 mérleg, litografált dobozok, szintezett cipőtartó, sokféle kazetta és magnószalag „ HVV fém turistapohár 30% engedménnyel hőtár, lengyel robotgép, Newa rádió Villanymotor 2030 és 2170 Ft-os 20 % engedménnyel minden villanyborotva (tőkés import kivéve) ■JVVvZ HÁZTARTÁSI VEGYESÁRU BOLTBAN 30 % engedménnyel minden hűtőtáska 30 %-kal olcsóbban 13 059