Fejér Megyei Hírlap, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-13 / 10. szám
2. OLDAL Jurij Andropov válasza a francia háborúellenes mozgalom üzenetére Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke válaszolt a „Százak Bizottsága” francia háborúellenes mozgalom üzenetére. Jurij Andropov válaszát Vaszilij Kuznyecov, az SZKP KB PB póttagja, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének első helyettese adta át csütörtökön a moszkvai Kremlben a mozgalom küldöttségének. Az alábbiakban közöljük Jurij Andropov válaszának teljes szövegét, amelyet a TASZSZ szovjet hírügynökség csütörtökön tett közzé Moszkvában. „Nagy figyelemmel tanulmányoztam az Önök üzenetét, amely arról számol be, hogy a franciákat mélységesen aggasztja a nemzetközi helyzet komoly kiéleződése és szándékuk a békeharc fokozása. A Szovjetunióban ismerik az önök mozgalmának tevékenységét, s tudják, hogy e mozgalomban különböző társadalmi és politikai körök képviselői, az ország tudományos és kulturális életének kimagasló személyiségei, a francia ellenállási mozgalom veteránjai vesznek részt. A nukleáris háború veszélye valóban növekszik annak következtében, hogy megkezdődött az új amerikai rakéták telepítése Európában. Önök természetesen joggal teszik fel a kérdést az európai nukleáris leszerelési probléma tárgyalásos megoldását gátló tényezők elhárításával kapcsolatban. A Szovjetunió szintén amellett van, hogy sikerüljön ezeket az akadályokat elhárítani. A legfőbb akadály — s erről győz meg bennünket a genfi tárgyalások egész menete — az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek a katonai fölény megszerzésére irányuló törekvése. Az Egyesült Államok a genfi tárgyalásokat épp ezért változtatta olyan spanyolfallá, amely mögött megvalósíthatja törekvéseit az első csapásmérő nukleáris fegyverek minden áron történő nyugat-európai telepítésére. S amikor az Egyesült Államok hozzálátott rakétái tényleges telepítéséhez, a tárgyalásokon való további részvétel egyet jelentett volna az európai és a világközvélemény megtévesztésével. Ezt minden, előítéletektől mentes ember megérti. A kialakult helyzet miatt a teljes felelősséget ily módon az Egyesült Államok és azon NATO-partnerei viselik, amelyek támogatták az új amerikai rakéták európai telepítését. Teljesen megértjük, hogy a franciák kontinensünk jövője miatt fokozottan aggódnak, ami kifejezésre is jutott az Önök üzenetében. Nem titkolom, hogy a szovjet emberek legfőbb gondja ma a nukleáris háború veszélyének elhárítása. Mi akokban úgy vélekedünk, hogy a kialakult helyzet nem visszafordíthatatlan. A szovjet vezetés már teljesen világosan bejelentette: amenynyiben a NATO-tagországok részéről készséget tapasztal az új amerikai középhatótávolságú nukleáris rakéták telepítésének megkezdését megelőző helyzethez való visszatérésre, a Szovjetunió ugyancsak kész erre. Ebben az esetben természetesen nem lenne többé szükség azokra a válaszlépésekre, amelyekre a Szovjetunió és szövetségesei most kényszerülnek, s amelyek megfelelnek annak a veszélynek, amelyet az új amerikai rakéták országaink közvetlen közelében történő elhelyezése jelent. Változatlanul úgy véljük, hogy a nukleáris fegyverzet Keleten és Nyugaton egyaránt történő csökkentését szorgalmazó és az egyetlen valós alapon — az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján — álló tárgyalásokhoz való visszatérés egyetlen lehetőségét, egyetlen esélyét sem szalaszthatjuk el. Ebben egyre növekvő szerepet kell játszaniuk az európai országok népeinek, társadalmuk széles rétegeinek. Szeretném, ha minden francia szilárdan hinné: a Szovjetunió továbbra is a békét, az enyhülést, a népek közötti barátságot célzó irányvonalat követ, erejét nem kímélve fog törekedni a fegyverkezési hajsza — mindenekelőtt a nukleáris fegyverkezési hajsza — beszüntetésére. Sok sikert kívánok Önöknek nemes tevékenységükben, amelyet Európának, s Földünknek a nukleáris veszély gyülekező felhőitől történő megszabadítása érdekében fejtenek ki” — fejeződik be Jurij Andropov válasza. Jurij Andropovhoz intézett üzenetükben a „százak bizottsága” mozgalom tagjai rámutattak: a nemzetközi feszültség kiéleződése, az európai nukleáris fegyverzetek korlátozásáról folytatott tárgyalásokkal kapcsolatos nehézségek növelik a békét és az emberi életet fenyegető veszélyt. A mozgalom felhívására az elmúlt év júniusában 500 ezer francia vett részt a nagyszabású békegyűlésen. A béke védelmében és a leszerelés ügyének előmozdítása érdekében megrendezett akcióhéten szintén százezrek juttatták kifejezésre a francia nép mélységes aggodalmát, s növekvő határozottságát, hogy harcolni kíván a békéért. Ilyen körülmények között — hangsúlyozza a dokumentum — a francia háborúellenes mozgalom résztvevői kötelezettségüknek érzik, hogy ünnepélyes felhívással forduljanak Jurij Andropovhoz. Feltétlenül meg kell fékezni a fegyverkezési hajszát, fel kell számolni a tárgyalásokat gátló mindenfajta akadályt, és biztosítani kell a tárgyalások sikerét. Feltétlenül szükség van arra, hogy a nyugaton és a keleten egyaránt végrehajtsák a fegyverzetek kiegyensúlyozott csökkentését — írják a „százak bizottsága” elnevezésű francia háborúellenes mozgalom üzenetének szerzői. A válasz átnyújtása után Vaszilij Kuznyecov baráti légkörű megbeszélést folytatott a francia küldöttséggel, amelyet Georges Séguy, a mozgalom elnöke vezet. A hondurasi határ közelében Lelőttek egy behatoló helikoptert Nicaraguában, a hondurasi határ közelében lelőttek egy behatoló amerikai helikoptert. A managuai nemzetvédelmi minisztérium közleménye szerint nicaraguai alakulatok a hondurasi határ közelében tüzet nyitottak egy nicaraguai terület fölött repülő ,,ismeretlen hovatartozású katonai helikopterre”. A helikopter kétszáz méterre a határtól, de már a hondurasi oldalon kényszerleszállást hajtott végre. A Pentagon közlése szerint a helikopter a ,,Big Pine II” hadgyakorlaton részt vevő amerikai hadsereghez tartozott, s ..rutinrepülésen” volt. Személyzetének egyik tagja az incidens során életét vesztette. Amerikai részről nem tudtak magyarázatot adni arra, hogyan került a helikopter a határtérségbe, amelyet az állítólag érvényes utasítások szerint nyolc kilométernél jobban nem közelíthetett volna meg. Nemzetközi élet Marchais levele Mitterrandhoz A jobboldal egyre hevesebb kommunistaellenes hadjáratot folytat. Már odáig ment, hogy fasisztának nevezi a kommunistákat — mutatott rá Georges Marchais, az FKP főtitkára abban a levélben, amelyet a párt politikai bizottsága nevében intézett Francois Mitterrand elnökhöz. (Ilyen sértő kijelentést tett legutóbb Jacques Chirac, az ellenzéki RPR elnöke.) A gyűlölködő kampány nyilvánvalóan arra irányul, hogy szakadást idézzen elő a kormánytöbbségben, eltávolítsák a kommunistákat a kormányból, új hidegháborút robbantsanak ki Franciaországban — hangoztatta Marchais. Az FKP főtitkára felhívta az elnök figyelmét arra, hogy a francia televízió sajnálatos módon fórumot biztosít a dühödt kirohanásoknak. Külügyminisztériumi konzultáció Január 11—12-én Moszkvában magyar—szovjet külügyminisztériumi konzultációkat tartottak. A megbeszéléseken magyar részről Roska István külügyminiszter-helyettese Bajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete, szovjet részről pedig Borisz Arisztov külügyminiszter-helyettes és a külügyminisztérium felelős beosztású munkatársai vettek részt. Satalov nyilatkozata Az űrállomások jövője A szovjet űrhajózás fejlődésének fő iránya a váltott legénységgel hosszú időn át működő űrállomások létrehozása — közölte a TASZSZ hírügynökség tudósítójával Vlagyimir Satalov altábornagy, a szovjet űrhajósok kiképzésének vezetője. Satalov tábornok abból az alkalomból nyilatkozott, hogy huszonöt évvel ezelőtt, 1969. január 16-án Föld körüli pályán összekapcsolódott az általa vezetett Szojuz—4 és a Szojuz —5 űrhajó, s ezzel létrejött a világ első kísérleti űrállomása. Vlagyimir Satalov véleménye szerint a váltott legénységgel hosszú időn át működő űrkomplexumok lehetővé teszik, hogy különböző szakterületek specialistái népgazdasági hasznot hozó munkát végezzenek a világűrben, s ugyanakkor pótolhatatlanul fontos kísérleti bázisként is szolgálnak a tudósok számára. A szovjet űrkutatás jövőjét az önálló elemekből öszszeszerelt űrbázisok jelentik. Ezekben az elemekben nemcsak egyes tudományos berendezések, hanem egész laboratóriumok, különböző termékek gyártásával foglalkozó műhelyek is elhelyezhetők. Tartalmazzák mindazokat a berendezéseket, eszközöket is, amelyekre az űrhajósok normális életéhez, pihenéséhez, sportolásához szükség van. Egyes egységek alkalmasak lehetnek arra is, hogy meghatározott feladat elvégzése céljából leváljanak az űrkomplexumról, s önálló repülést végezzenek, majd a szükséges javítások, a berendezések cseréje és az élelmiszer-utánpótlás felvétele érdekében ismét összekapcsolódjanak vele — mondotta interjújában Satalov altábornagy. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 1984. JANUÁR 13. PÉNTEK Miért veszélyesek a Pershingek? Az új típusú amerikai nukleáris, fegyverek — a Pershing—2- es rakéták és a robotrepülőgépek — telepítésének megkezdésével rendkívül veszélyes folyamat van kibontakozóban földrészünkön. Miután az európai biztonságtól nagymértékben függ a világ békéje, a nyugati hatalmaknak ez a tudatosan, előre átgondolt lépése nemcsak kontinensünk népeit, hanem az egész emberiséget veszélyezteti. Abszurd elgondolások Hogy némi fogalmat alkothassunk a fenyegetettség nagyságáról és arról, hogy a szocialista közösség országai miért reagálnak olyan érzékenyen a rakétatelepítésre, egy fontos tényezőt tisztán kell látnunk. Nevezetesen azt, hogy a nemzetközi imperializmus legagresszívabb csoportjai az úgynevezett eurohadászati fegyverekkel nem egyszerűen csak az egyoldalú katonai fölény megszerzésére törekedtek, hanem arra is, hogy már békeidőben fokozódó politikai nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra és szövetségeseire. Ebben benne rejlik a potenciális ellenfél gazdasági térdre kényszerítésének, s fizikai megsemmisítésének alig leplezett szándéka. Más kérdés, hogy a kölcsönös megsemmisítési képesség mai szintjén ez az elképzelés teljesen abszurd és irreális. Mégis, a nyugati hatalmi központokban szép számmal akadnak olyan emberek, akik a NATO első csapásmérő erejének meghatványozásával lehetségesnek tartják a két ellentétes társadalmi rendszer történelmi vitájának erőszakos „megoldását”. Ez a katonapolitikai irányvonal kiváltképpen azért veszedelmes, mert a legújabb fejlesztésű rakétanukleáris harceszközök megjelenése, európai elhelyezése a hadviselés új elemeinek előtérbe nyomulásával, új doktrinális tételek kidolgozásával jár együtt. Ilyen például az a hivatalosan vallott amerikai nézet, hogy az atomháború elképzelhető, sőt megnyerhető, és hogy ez az összecsapás földrészünkre korlátozható. Negyedik hadászati komponens Ebben az elgondolásukban elsősorban a kontinensünkre folyamatosan betelepített, és a szocialista közösség légvédelmi rendszereinek áttörésére alkalmasnak vélt robotrepülőgépekre, még inkább a Pershing—2-es rakétákra építenek. Rögtön meg kell azonban jegyeznünk: a Pershingekkel és az előretolt állomásoztatású NATO-atomfegyverekkel szemben felsorakoztatott szovjet SS—20- asok vonatkozásában is használatos „közepes hatótávolság” megjelölés korántsem ugyanazt jelenti. Miért? Azért, mert amíg a 2500— 2600 kilométerre célba juttatható Pershingekkel a Szovjetunió csaknem egész európai területe elérhető, addig az SS—20-asokkal az Egyesült Államok egyáltalán nem sebezhető. E tekintetben a két fegyver katonai-technikai jellemzői össze sem hasonlíthatók, hiszen a Pershing—2-esekkel a Varsói Szerződés tagállamai ugyanúgy fenyegethetők, mint az USA honi területén lévő hadászati támadó erőkkel. Gyakorlatilag tehát az Egyesült Államok a három, már rendszerben álló stratégiai „triód” — a szárazföldön, az atom-tengeralattjárók és a távolsági bombázógépek fedélzetén elhelyezett nukleáris rakéták mellett még egy, határaitól közel tízezer kilométerre előretolt negyedik hadászati komponenst is kiépít a szocialista közösség veszélyeztettségére. Az utóbbival kapcsolatban figyelembe kell vennünk azt a minőségi különbséget, hogy az interkontinentális ballasztikus rakéták mintegy 30 perces repülési idejéhez képest — ami még módot adhat az esetleges tévedések korrigálására — az NSZK- ból indított Pershing—2-esek mindössze 5—6 perc alatt közelíthetik meg előre beprogramozott céljaikat. Ebből legalább két következtetés adódhat. Egyrészt nem lehetne utólag kijavítani a technikai hibából, vagy téves helyzetmegítélésből eredő döntést, másrészt — és ez a fontosabb — a védelmi pozícióba levő fél számára az előrejelzési idő a korábbiakhoz viszonyítva szinte a minimumra, alig az ötödére-hatodára csökken. Adott vészhelyzetben tehát kénytelen lenne teljesen automatikus választ adni. Márpedig ez mindenképpen megnövelné a kockázati tényezők szerepét, annál is inkább, mivel a Pershingek ilyen földrajzi közelsége értelemszerűen fokozza a potenciális ellenség váratlan, meglepetésszerű támadásában rejlő veszélyeket. Ráadásul az első csapás végrehajtására szánt amerikai atomrakéták igen nagy találati pontosságúak, a céltól való eltérésük kevesebb 50 méternél. Sajátosságuk, hogy önirányító fedélzeti rendszerükkel — jóval a becsapódás előtt — módosítani tudják repülési pályájukat, mélyen a talajba fúródva robbannak, nukleáris tölteteiket ennélfogva a „legideálisabbnak” találják föld alatti rakétasilók, politikai-katonai vezetési pontok és más „kemény” objektumok megsemmisítésére. NATO-zsargonban ezért nevezik őket lefegyverző, lefejező harceszközöknek. Az első ésszerű lépés Hogy a Szovjetunió és az érintett szocialista országok hatékony védelmi ellenintézkedései bármikor lehetővé tennék-e az atlanti tömb vezérkaraiban tervezett „lefejező” első csapás sikerét és az Egyesült Államok területének kivonását a megtorlás tüze alól, az — enyhén szólva — felettébb kétséges. Az is bizonyos, hogy az eurorakéták telepítéséhez hozzájáruló nyugat-európai államok — főleg az összes Pershing— 2-es rakétát, szám szerint 108-at befogadó NSZK — lennének a büntető visszavágás elsőszámú célpontjai, amennyiben a NATO kirobbantaná az agressziót. A Szovjetuniónak ezen felül minden szükséges eszköze megvan ahhoz, hogy az USA-t ugyanolyan sebezhetőségi helyzetbe hozza, mint amilyenbe a Reagan-kormányzat igyekszik hozni a szocialista közösséget, így tehát az átmenetileg megingott hadászati egyensúly ismét helyreáll, de az előbbinél jóval magasabb szinten. A lehetséges agresszor ezért nem számíthat semmiféle kiaknázható előnyre. A kialakuló magasabb fegyverzeti szinttől azonban az államok biztonsága nem lesz szilárdabb, sőt még bonyolultabbá, bizonytalanabbá válik. Az egyetemes biztonság csakis azáltal erősödhetne, ha alacsonyabb szintre szállítanák a katonai szembenállás mértékét. Ehhez pedig — első lépésként — viszsza kellene térni a rakétatelepítés megkezdése előtti állapothoz Európában! Serfőző László alezredes A Pentagonhoz közelálló U. S. News and World Report térképvázlata Nyugat-Európának azokról a pontjairól, ahová az új rakéta-nukleáris fegyvereket telepítik A Pershing—2-es rakéták egyike, amely már bevetésre kész az NSZK területén