Fejér Megyei Hírlap, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-18 / 66. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1994. MÁRCIUS 18. VASÁRNAP Az iszkaszentgyörgyi Haladás Termelőszövetkezet is megkezdte a borsó és a tavaszi árpa vetését. A felvételen a 150 hektárnyi árpát vetik Fotó: Kabáczy Szilána Nemzetközi élelmiszerdíj Az Agrober ismét elnyerte az Editorial Office madridi kiadóvállalat által alapított nemzetközi élelmiszerdíjat, amelyet az élelmiszertermelés fejlesztése terén kimagasló teljesítményt nyújtó intézmények, vállalatok munkájának elismerésére alapítottak. Az Agrober, főleg az utóbbi másfél évtizedben, sok fejlődő, mezőgazdasági és élelmezési gondokkal küszködő országban nyújtott segítséget az itthoni gazdag tapasztalatokon alapuló korszerű növénytermesztési és állattenyésztési rendszerek átadásával, megvalósításával. Értékünk a jó munkaerő! Az új vállalkozási formák, a gmk-k, a polgárjogi társulások és a vgm-k, szabad utat nyitva a vállalkozó kedvnek, sokat segítettek azokon a problémákon, amelyek a hetvenes évek második felére, a nyolcvanas évek elejére felhalmozódtak. Akkor ugyanis a szakképzett, sokszor felsőfokú végzettséggel rendelkező munkaerő jóval a képesítése alatti munkalehetőségekkel — benzinkút-kezeléssel, vendéglátóipari mellékfoglalkozással, takarítással és még az isten tudja, mivel — „kerekítette ki” a jövedelmét, hogy replikázzon az előítélet fölvetette „Neked csak ennyi?” kérdésre. Az új vállalkozási formák mostanra kitaposott úttá váltak, tehát „nyugtázhatunk”. Sok területen, főleg a műszaki és a közgazdasági értelmiség, már nem „rangján aluli” munkával keresi meg azt a többletet, amelyet, valljuk be, munkaerejének társadalmi hasznosításánál fogva, valóban megérdemel. Sok vállalatnál, jó értelemben véve, a vemek is gátjai lettek a munkaerő-vándorlásnak. Mindamellett, amikor ezekről a dolgokról beszélünk, s a korábbi munkaerő-foglalkoztatási viszonyokhoz képest előrelépésnek tekintjük őket, pillanatra sem szabad megfeledkeznünk róla, hogy népgazdaságunk, s ezen belül iparunk továbbra sem az új vállalkozási formákra épül, hanem a vállalati gazdálkodásra. Az elmúlt években sok új irányelvet vezettünk be a vállalati gazdálkodásba, amelyek a „szabályozók” révén érvényesülnek. Mint minden újnak, a szabályozóknak is vannak még gyenge pontjaik. Ezek közé tartozik, hogy nem mindig ott kötik meg a jó, a magasan szakképzett munkaerőt, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. Tavaly például a kohászati termékek világpiaci ára alacsony volt, ilyen körülmények között a Dunai Vasmű veszteségesen dolgozott. A helyzet azóta megváltozott, a kohászati termékek jobb áron „mennek”. Az alacsony árszínvonal tehát átmeneti jelenség volt. A „szabályozók” azonban az átmeneti időszakra is érvényesek voltak — mereven — a veszteséges vállalatnak nemigen van lehetősége bérszínvonal-emelésre. A következmény? A Dunai Vasműben sokat panaszkodtak tavaly arról, hogy sorra hagyják ott őket a jól képzett szakemberek, akik tsz-melléküzemágakban, szövetkezetekben magasabb bért kaptak, mint amit a vasmű adhatott volna nekik. Sok jó kohászati szakember hagyta így el a vasműt, méghozzá nem arra az átmeneti időre, míg a kedvezőtlen árak befagyasztották a béreket, hanem visszavonhatatlanul. Vagy vegyünk egy frissebb, horderejében a vasműéhez nem mérhető, de a rugalmatlan munkaerő-gazdálkodás szempontjából nagyon is kirívó esetet. Az MMG AM Gázautomatika Gyárat Bicskén a közelmúltban féltucatnyi kvalifikált szakmunkás hagyta ott, most tsz-nek dolgoznak, mintegy kétszeres jövedelemért, mint amit a gyárban megkerestek. A Gázautomatika Gyárban ezek a szakmunkások egy kilogramm alumíniumból például, amelynek körülbelül hatvan forint az ára, 1800—2000 forintos termelési értéket hoztak létre. A tsz-ben pedig? Erről nincsenek számszerű adataink, de a technológiai szintek különbözőségét figyelembe véve, biztosan nem tévedünk, arra következtetve, hogy az általuk előállított termelési érték ennek jóval szerényebb hányada. Nyilvánvaló, hogy ezekért a dolgokért a dolgozót, a „jó munkaerőt” nem hibáztathatjuk, hiszen alapelvünk a „jobb munkáért több bért”. A „több bért”, ennek az alapelvnek a figyelembevételével a dolgozó, azzal a hamis tudattal veheti föl, hogy jobb munkát végzett. Ha ez mégsincs így, mint ahogy a fölhozott, szűk körből vett példák mutatják, akkor a visszásságok eredőjét egyelőre a „szabályozókban” kell keresni. A „szabályozóknak” fokozottabban figyelembe kell venniük, hogy az egyik legnagyobb értékünk a munkaerő. A „szabályozóknak” most már azt is meg kell oldaniuk, hogy a jó munkaerő valóban ott kapjon magasabb bért, ahol valóban jobb munkát végez, azaz magasabb termelési értéket hoz létre. N. G. Gazdaság- és társadalompolitika KISZ-küldöttgyűlés a kandósoknál Az idén elmaradt a „pankráció” Az igyekvő újságíró olyan, mint a jó pap, ha teheti, holtig tanul. Feltéve persze, ha van mit és kitől. Ezen a szerda délutánon pedig a nálánál vagy jó tízessel fiatalabb lányoktól és srácoktól demokráciából, komoly, ám nem komolykodó fegyelmezettségből, s nem utolsósorban frázisokat kerülő hitből vehetett leckéket. S mindezt most azért meri egyértelműen leírni, mert a főiskolások korántsem voltak ennyire megelégedve magukkal, mi több: önkritikus szigorral néztek szembe mozgalmi-közösségi életük hiányosságaival is. Pedig a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola és Számítógéptechnikai Intézet hallgatóinak és dolgozóinak KISZ- küldöttgyűlése, a beavatatlan szemlélőnek kissé unalmasnak tűnt, talán amiatt is, hogy Nieberl József KISZ- titkár tényekre hagyatkozó, tartalmas beszámolója inkább az elnökségben helyet foglaló iskolai vezetőkben keltett visszhangot, mintsem az asztaloknál gubbasztó 46 küldöttben. Meglehet persze, hogy a tudósítót hagyta cserben ítélőképessége: ádáz harcot, vitát remélt, olyasmit mondjuk, mint amire tavaly volt példa. Az idén a „pankráció” elmaradt a szerencsére, teszik hozzá a küldöttgyűlés utáni traccsparti résztvevői. Kevés köze van ennek a szerencséhez, annál több a Végh Zsolt által vezérelt jelölőbizottság alapos és lelkiismeretes munkájának, győzködi a kissé értetlenkedő tollnokot az előbb még elnöklő, markáns arcú harmadéves, Garai László. A többiek élénk helyeslésének közepette Hargitai Pali — ápolt borostái hamarosan szakállt ígérnek — azt bizonygatja, hogy az igazi „hírig” alapszervezeti szinten zajlott, s neki ebben a dologban alighanem igazsága lehet, hiszen egyike annak a három fiúnak, akit társaik titkárnak javasoltak. Bár az új választási rend lehetőséget ad arra is, hogy a hallgatók tetszés szerinti nevet írjanak majd március 22-én a nagyszünetben a cédulára, a nem hivatalos helyi közvéleménykutatás Simon László és Szatmári Gyula csatáját ígéri. Eszmecserénk kötetlen, így hát magától érthetődé, hogy rögtön politizálunk, már csak azért is, mert az iskola párt-alapszervezetének titkára, megdicsérve a KISZ- bizottság példás érdekvédelmi tevékenységét, elmarasztalta a politikai munkát, a szervezeti életet. (A KISZ mint politikai szervezet olyan szervezeti élet nélkül, mint a luftballon külső burok nélkül.) A beszámolóban természetesen nem térhettem ki arra, hogy bár az igaz, a vitakörök döcögnek, a koleszban gyakran éjjel kettőig is vitatkozunk bennünket foglalkoztató kérdésekről — dobja vissza „a lufit” Nieberl Józsi. — Sajnos, a középiskolában rossz tapasztalatokat szereztünk a politikai vitakörökről. Általában nem kellően felkészült emberek vezették ezeket, no már most, ennek így semmi értelme — támogatja meg véleményével Garai Laci. Beszélgetőpartnereim egységesen ezen az állásponton vannak. Az egyetlen lányaz iskolában is mindössze kilenc van belőlük Matók Tünde figyelemre méltó javaslattal áll elő: nem lenne-e jobb, ha mondjuk filozófia vagy tudományos szocializmus szemináriumokon beszélgetnének aktuális politikai eseményekről, kérdésekről? Valaki rögtön élő példát hoz fel: a mai tud. szoc. órán a kokárdától indultak el és a végén a nemzetiségi kérdéssel zártak... Órákig vitatkozhatnánk a szervezett és a spontán politizálás viszonyán, ehelyett egy másik neuralgikus pontra kérdezek rá: ciki-e főiskolásként belépni a pártba, mert mintha ezt sugallná az az észrevétel, mely szerint: „ünnep ha egy-egy hallgatót fel tudnak venni”. Az összesen hat főiskolás párttag közül hárman (akik most itt ülnek) mosolyogva ingatják fejüket. — Egyáltalán nem ciki ez nekem, a többiek legfeljebb kabarészinten ugratnak ezért — szól Hargitai Pali. Szatmári Gyula még szolnoki középiskolásként lépett a pártba, s meggyőződése, hogy a diákok nem érdekből vállalják a tagsággal járó pluszmunkát. Garai Laci — ő még, mint a Videoton műszerésze, 1979-ben nyert felvételt — szerint, őt az erősítette meg politikai elhivatottságában, hogy mint aktív KISZ-est bizalommal keresték meg a gyárban az emberek. — Én a párttagság lényegét abban látom, hogy lehetőséget ad a kérdezésre, hiszen a felvetett problémákat hivatalosan kell az érintetteknek megválaszolniuk — hangzik Laci tömör ars poeticája. Szó szót követ, témák, gondok és óhajok cikáznak, ám abban valamennyien egyetértünk, hogy a pezsgő és értelmes közösségi életnek körülhatárolt formát kell adni. A KISZ erre megfelelő keret lehet — a többi már tagjain múlik ... (Tódor) Tácról indult Száz éve született Paksi József Száz évvel ezelőtt, 1884. március 19-én Tácon született Paksi József, aki küzdelmes életével, munkásságával írta be nevét a magyar munkásmozgalom legszebb lapjaira. Szegényparaszt sorsú szülők gyermeke volt. Családja kevéske földműveléséből tartotta fenn magát. Jobb, biztonságosabb megélhetést szántak a fiúnak, ezért az elemi iskola elvégzése után asztalosinasnak adták. Így került a tizenkét éves Paksi József a fővárosba, ahol kitanulta a bútorasztalos szakmát. Csakhogy segédlevele megszerzése után egy ideig a munkanélküliek táborát szaporította, mivel munkaadója felmondott neki. Munkát kereső útja során jutott el Újpestre, ahol elhelyezkedett egy kisiparosnál. Nyomasztó munkaviszonyok uralkodtak itt. Paksi József visszaemlékezéseiben ezzel kapcsolatban a következőket írta: „A hivatalos munkaidő 12 óra volt, de a gyakorlatban 14— 16 órát dolgoztunk, pénteken durchmars, mert ha a munka szombat reggelre nem lett kész és azt a mester nem tudta Pestre szállítani, nem tudott bért fizetni.” Ilyen előzmények és körülmények között csatlakozott a századelőn a helyi asztalossegédek szakegyletének mozgalmához. Helyzetük javítása érdekében sztrájkot kezdeményeztek. Értek is el eredményeket, nevezetesen a nyolcórai munkaidő bevezetésében és némi javítást bérügyben. Megtalálta az utat 1904-ben a szakszervezetbe és a Magyarországi Szociáldemokrata Párthoz is. Két év múlva már a famunkás szakszervezet újpesti helyi csoportjának elnökeként irányította, szervezte és vezette a mozgalmat, így nőtt, edződött a fiatal asztalossegéd az első világháborút megelőző években az újpesti munkásmozgalom egyik tekintélyes vezetőjévé. Később két évig katonáskodott a keleti fronton. Hazatérése után, az őszirózsás forradalom idején tagja lett az MSZDP újpesti városi bizottságának, a Tanácsköztársaság kikiáltása után pedig a helyi ideiglenes Munkás és Katonatanács intéző bizottságának. Aktívan dolgozott tisztségében, ami mellé újabb megbízatást kapott 1919 tavaszán: az új városi közigazgatásban, százezernyi ember közellátását szervezte. S amikor létrehozták Újpesten is a Forradalmi Törvényszéket, akkor — előző funkciói meghagyásával — ennek elnökévé nevezték ki. Bátran védelmezte a munkáshatalom vívmányait, agitált tetteivel és előadásaival a Tanácsköztársaság érdekében. Ezen a tavaszon lépett a Kommunisták Magyarországi Pártja tagjainak sorába. A Tanácsköztársaság leverése után, 1919 augusztus elején letartóztatták, a gyűjtőfogházban megkínozták. Nem volt kétséges, milyen sorsot szánnak neki vádlói. Több mint egy évre letartóztatása után, 1920. november 3-án kihirdették a halálos ítéletét, aminek végrehajtását a szovjet kormány megakadályozta. De a fogolycserékről szóló tárgyalások elhúzódtak. Emiatt Paksi József még két évet töltött a bitófa árnyékában, a gyűjtőfogházban. Innen fogolycsere útján 1922 júniusában jutott el Moszkvába, ahol megérkezése után azonnal folytathatta szakmáját. Később — a magyar emigráció vezetésétől kapott feladat szerint — többedmagával együtt az akkor felfejlődő kőolajtermelő vidékre, Groznijba utazott, az ottani asztalosárugyárban dolgozott és a városban levő magyarok között végzett politikai munkát. Hasonló feladat várt rá újabb állomáshelyén, Bakuban is, ahol az asztalosmesterségre másokat is megtanított. Volt munkásigazgatója, igazgatóhelyettese, munkása a bakui fafeldolgozó trösztnek. Idős korában, 1955-ben, amikor egészségi állapota megromlott már — kérte nyugdíjazását. Ezután határozta el: hazatér Magyarországra. Ahogy megérkezett 1958- ban, azonnal felkereste újpesti harcostársait, bejárta az egykori küzdelmek helyszíneit. Csodálták a szálfatermetű, ősz hajú ember akaraterejét, munkabírását, merthogy amíg bírta magát, nem tétlenkedett. A főváros VI. kerületének egyik lakásában rendezte be otthonát az őt jóban-rosszban követő feleségével együtt. Pártmunkát is e kerület egyik körzeti alapszervezetében végzett. Az Elnöki Tanács kitüntette a Tanácsköztársasági Érdeméremmel és megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát is. 1961. november 29-én, 77 éves korában hunyt el. Újpesten utca és márványtábla őrzi emlékét. Szülőfalujában, Tácon is utcát neveztek el róla és 100. születésnapján, március 19-én emléktáblán is megörökítik a falu nagyszerű fiának munkásságát, emlékét. Németh Erzsébet 3. OLDAL Rendelet A fogyasztási cikkek használati útmutatóiról A belkereskedelmi és az ipari miniszter közös rendelete értelmében a termelő, az importáló és a forgalmazó vállalatok, illetve magánkereskedők írásban, magyar nyelven és főként közérthetően kötelesek tájékoztatni a termékek használatának, kezelésének módjáról, valamint minőségi jellemzőiről a vásárlókat. A használati-kezelési útmutató tartalmazza, hogyan használható a termék, s azt is, hogy mennyi ideig tartható el. A szöveges tájékoztató helyett — mint ez a textilipari termékeknél már bevált gyakorlati jelekkel is történhet a tájékoztatás, amenynyiben ezt az illetékes minőségellenőrző intézet engedélyezte. Az úgynevezett minőségtanúsítás a termékeknek azokat a lényeges tulajdonságait, főbb minőségi, műszaki és egyéb jellemzőit tartalmazza, amelyek a vásárló számára fontosak, valamint, hogy hányad osztályú az adott árucikk. Ha nem első osztályú, az osztályba sorolás okát is közölni kell. Ehhez betű, vagy egyéb jelzés csak akkor alkalmazható, ha az egyértelmű és közérthető. A terméken ezenkívül fel kell tüntetni a gyártó, illetve az importáló cég nevét is. A használati-kezelési útmutatóról és a minőségi tanúsításról a belföldi termékeknél a gyártók, az importcikkeknél pedig az importáló és forgalmazó vállalatok közösen kötelesek gondoskodni. Mielőtt új termék kerül forgalomba, a kötelező előzetes minőségvizsgálat során a kijelölt minőségellenőrző intézet azt is vizsgálja, hogy megfelelő-e a vásárlási tájékoztató. Azt, hogy a rendeletet a gyártók és forgalmazók betartják-e, az ipari minőségellenőrző intézetek, valamint a KERMI és a kereskedelmi felügyelőségek rendszeresen ellenőrzik. Ha szabálytalanságot tapasztalnak, megtiltják, illetve feltételhez kötik a termékek forgalomba hozatalát.