Fejér Megyei Hírlap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-02 / 128. szám

I Gazdaság- és társadalompolitika Kitüntetett pedagógusok A pedagógusnap alkalmá­ból a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa a Mun­ka Érdemrend ezüst fokozat kitüntetésben részesítette Puspán Bélát, a székesfehér­vári Jáky József Szakközép­­iskola igazgatóját. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta dr. Jakab Lászlóné, a székesfehérvári Petőfi Sán­dor Általános Iskola tanára és Papp Mihályné, a sárbo­gárdi gimnázium gazdaság­vezetője. A művelődési miniszter Kiváló Pedagógus kitünte­tést adományozott Balogh Zoltánnak, a seregélyesi 319- es sz. Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet szakoktatójának, Déncs Ferencnének, a sárbo­gárdi 2-es számú óvoda ve­zetőjének, Kemenesi Zoltán­­nénak, a Fülei Általános Is­kola tanítójának és Varga Károlynak, a dunaújvárosi Móricz Zsigmond Általános Iskola tanárának, szakfel­ügyelőnek, akik kitüntetésü­ket Budapesten, az országos ünnepségen vették át csütör­tökön. A Fejér megyei Tanács közoktatási díjat adományo­zott Becker Gizellának, a sárbogárdi 1. sz Óvoda óvó­nőjének, óvodai felügyelő­nek, Élő Győzőnek, az elő­­szállási nevelőotthon igazga­tójának és Hornyik Károly­nak, a dunaújvárosi Sárvári Endre Általános Iskola taná­rának, szakfelügyelőnek. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége a Szakszervezeti Munkáért arany fokozatú kitüntetés­ben részesítette Mihályi Gyula nyugdíjas szakfel­ügyelőt, aki kitüntetését a központi ünnepségen vette át. A Szakszervezeti Mun­káért ezüst fokozat kitünte­tést kapta Horváth Aurél igazgatóhelyettes Lovasbe­­rény, Lanczerdorfer István tanár, Bicske, és Vörös Bélá­né vezető óvónő Székesfe­hérvár. Szakszervezeti Munkáért oklevél elismerésben része­sült Cserny Etelka vezető óvónő Velence; Gróf István­ná, vezető óvónő helyettes, Székesfehérvár; Halász János tanár, Mór, Horváthné Bog­nár Erzsébet tanár, Csákvár; Lepsényi Ferencné óvónő Bicske, Molnár István tanár Mór, Rabe Ernőné tanító Dunaújváros, Braskó István­ná igazgató Székesfehérvár, Schattinger Jánosné óvónő Mór, Szakál Lászlóné óvónő Cece, Szemere István műsza­ki tanár Dunaújváros, Ta-Jedes István nevelőtanár Szé­kesfehérvár, Tölgyesi Fe­rencné igazgató Székesfehér­vár és Zsiga Lajosné óvónő Sárbogárd. A TIT Országos Elnöksége TIT Aranykoszorús jelvényt adományozott Gángó László­né dr.-nak, a Fejér megyei Tanács V. B. művelődési osztály csoportvezetőjének. A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Központi Bizottsága Ifjúságért Érdem­érem kitüntetésben részesí­tette Bálint Jánosné igazga­tóhelyettest, Székesfehérvár. Kiváló Ifjúsági Vezető Ér­demérmet kapott Barabás Lászlóné gazdaságvezető, Székesfehérvár és Keszlerné Szumzer Ilona tanár, Duna­újváros. Aranykoszorús KISZ-jel­­vényt adományozott Kiss Ferenc szakoktatónak, Szé­kesfehérvár. A Magyar Úttörők Szövet­ségének Országos Elnöksége Gyermekekért Érdemérem kitüntetésben részesítette dr. Eglesz Dezsőné nyugdíjas ta­nítót és Szüllő Ferenc neve­lőt, Lajoskomárom. Úttörővezetői Érdemérem kitüntetést kapott Berta Pál­­né tanár, Dunaújváros; Ka­tona Ferenc tanár, Bicske; és Németh János igazgató, Székesfehérvár, akik a ki­tüntetést országos ünnepsé­gen vették át, továbbá Bálint Jenő igazgató, Bodajk; Be­nedek Lajosné tanár, Szé­kesfehérvár; Danyi András­­né nevelő, Mezőfalva; Holló­­si László igazgató, Soponya; Illés Istvánná igazgatóhe­lyettes, Dég; Limperger Ist­vánné tanító, Dunaújváros és Szabó Sándorné igazgató­­helyettes, Pusztaszabolcs. Kiváló Úttörővezető kitün­tetésben 20 pedagógus része­sült. A belkereskedelmi és a közlekedési miniszter Kiváló Munkáért kitüntetéssel is­merte el két pedagógus mun­káját. A belügyminiszter Ha­za Szolgálatáért Érdemérmet adományozott Borbély Lász­lónak, a Fejér megyei Ta­nács V. B. művelődési osztá­lya testnevelés- és sport­főelőadójának. A művelődési miniszter Kiváló Munkáért kitüntetés­ben részesítette Ács Lajosné tanítót, Soponya­ Albert Jó­­zsefné szakoktatót, Székesfe­hérvár; Angyal Lászlóné ta­nítót, Nádasdladány; Baky Ágnes tanárt, Dunaújváros; Bálint Jánosné tanárt, Du­naújváros; Bálint Jenőné ta­nárt, Bodajk; Balogh János­né szakácsot, Bicske; Bartha Sándorné tanárt, Dunaújvá­ros; Bartáné dr. Greguss Lí­via tanárt, Székesfehérvár; Berghold Alajosné vezető óvónőt, Dunaújváros; Beret­­ka Józsefné igazgatót, Rácal­más; Berki Béláné tanárt, Kincsesbánya; Blaskó Györgyné dajkát, Dunaújvá­ros; Bognár Elemérné óvo­davezetőt, Pákozd; Bognár Pál igazgatóhelyettest, Du­naújváros; Bondor Istvánná könyvelőt, Martonvásár; Boldizsár János tanítót, Enying; Braun Lászlóné ta­nítót, Székesfehérvár; Buko­­vácz Lajos tanárt, Székesfe­hérvár; Burján Józsefné óvó­nőt, Székesfehérvár; Bus Ist­vánná tanárt, Ercsi; Czeiner Gyuláné dr.-t az oktatási igazgatóság tanárát, Székes­­fehérvár; Czuppon Istvánná szakácsot, Seregélyes; Csáp Lászlóné tanítót, Székesfe­hérvár; Csöppenzsky Julian­na tanítót, Székesfehérvár; Csörög Andrásné takarítót, Mezőfalva; dr. Dienes Ottó tanárt, Székesfe­hérvár; Dömötör Lászlóné tanító, Mór; Erdei József igazgatót, Székesfehérvár; Fazekas Ferencné tanárt, Székesfehérvár; Fazekas Já­nos tanárt, Mór; Feczkó Já­­­nos tanárt, Székesfehérvár; Fehér Józsefné óvodavezetőt, Dunaújváros; dr. Fü­löp Györgyné tanítót, Dunaújvá­ros; Galambos Jenő igazga­tót, Székesfehérvár (a belke­reskedelmi miniszter kitün­tetése); Gondán Lajosné fő­zőnőt, Lepsény; Gőbölös Gá­­borné óvónőt, Székesfehér­vár; Hajnali Jánosné takarí­tót, Pusztaszabolcs; Herczeg Mártonnné igazgatóhelyet­test, Martonvásár; Ivanics Lászlóné igazgatóhelyettest, Mór; Jankó József tanár, Székesfehérvár; Janns Gusz­táv központi műhelyvezetőt, Mór; Janus Ferencné tanítót, Bakonycsernye; Káplár Gyu­láné tanítót, Székesfehérvár; Kerpel Istvánné óvodai daj­kát, Fehérvárcsurgó; Kiss Lászlóné igazgatóhelyettest, Székesfehérvár; Kiss Mik­­lósné tanárt, Dunaújváros; Kiss Miklósné tanítót, Duna­újváros; Kiss Péterné igaz­gatót, Dunaújváros; Klein Lajosné vezetőhelyettes óvó­nőt, Adony; Kovács Antalné tanárt, Bicske; Kovács Jó­zsefné tanárt, Vál; Kovács Lászlóné igazgatóhelyettest, Cece; Kovács Lászlóné ta­nárt, Dég; dr. Kovács Tibor­­­né igazgatóhelyettest, Szé­kesfehérvár; dr. Kujbus Sán­dorné tanárt, Székesfehér­vár; Lukács Ferencné taní­tót, Szabadbattyán; Márok Lászlóné tanítót, Mezőfalva; Mezei Ilona tanárt, Enying; Mikola Lászlóné óvodaveze­tőt, Székesfehérvár; Móder József városi tanács vb mű­velődési osztály vezetőhelyet­tesét, Székesfehérvár; Mol­nár Dezsőné tanítót, Lajos­komárom; Molnár Sándorné igazgatóhelyettest, Rácalmás; Molnár Szilveszterné Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet hivatásos pártfogóját, Szé­kesfehérvár; Nagy Istvánná tanárt, Nagykarácsony; Nagy Istvánná VOR üzeme párt­titkárát, Székesfehérvár; Nagy János igazgatót, Szé­kesfehérvár (a közlekedési miniszter kitüntetése); Né­meth Imréné tanárt, Székes­­fehérvár; Németh Kálmánná vezetőhelyettes óvónőt, Szé­kesfehérvár; Palkovics Tibor iskolavezetőt, Hantos; Pár­kányi Lászlóné­ könyvelőt, Székesfehérvár; Perepatitsné Majorovics Margit tanárt, Székesfehérvár; Piros Lajos szakoktatót, Velence; Rauf Józsefné tanítót, Alap; dr. Regőczi Miklós főelőadót, Székesfehérvár; dr. Ronyecz Józsefné tanítót, Székesfe­hérvár; Schillinger Ferencné vezetőhelyettes óvónőt, Ercsi; Siba Istvánná tanítót, Duna­újváros; Solymár Istvánná igazgatóhelyettest, Dunaúj­város; Stermeczky Istvánná tanárt, Székesfehérvár; Steu­rer Ferencné főelőadót, Szé­kesfehérvár; Suha Józsefné óvoda szakácsnőt, Hantos; Szabó Istvánné tanárt, Sár­bogárd; Szabó Lajosné óvo­davezetőt, Alcsútdoboz; Sze­­bényi Imréné tanítót, Pol­­gárdi; Sziládi Józsefné taní­tót, Polgárdi; Szilágyi Mária kollégiumi tanárt, Székesfe­hérvár; dr. Szilassy Lászlóné óvodavezetőt, Polgárdi; Szűcs Józsefné tanárt, Székesfehér­vár; Takács Árpád igazgató­­helyettest, Dég; Téglás Ist­vánná tanítót, Bicske; Tenke Józsefné óvodavezető-helyet­test, Agárd; Tóth Imre igaz­gatóhelyettest, Nagy­lók; Tóth Lászlóné igazgatóhe­lyettest, Dunaújváros; Tóch Teréz 1. sz. óvoda vezetőjét, Bicske; Tóth Vincéné tanítót, Lepsény; Tűz Károly­né gaz­daságvezetőt, Dunaújváros; dr. Vadász Géza tanárt, Szé­kesfehérvár; Váradi Zoltán­ná igazgatóhelyettest, Duna­újváros; Wolkensdorfer Já­nos igazgatóhelyettest, Szé­kesfehérvár; Zsoldos Éva ta­nárt, Székesfehérvár. Miniszteri Dicséret kitün­tetést 78 pedagógus, illetve technikai dolgozó kapott. Szakmunkások kerestetnek Fehérvári munkaerőpiac Az idén 399 fiatal végzett a fehérvári gimnáziumok­ban, míg a szakközépisko­lákban 716 a végzősök szá­ma. A székesfehérvári Munka­ügyi Szolgáltató Iroda kér­dőíves felmérése szerint kö­zülük 36-an, illetőleg 189-en jelezték vissza, hogy nem tanulnak tovább és a megye­­székhelyen kívánnak elhe­lyezkedni. Ahogy Zergi Jenőné iro­davezetőtől megtudtam, a gimnáziumban érettségizet­tek közül a lányok vannak kedvezőbb helyzetben, őket szívesen foglalkoztatja a Vi­deoton, adatrögzítői munka­körben a SZÜV, s várja őket a MÁV is, például személyi pénztárosnak. A csak gimná­ziumi bizonyítvánnyal ren­delkező fiúk és férfiak hely­zete szinte reménytelen a nem fizikai munkakörökbe történő állásvállalásra. To­vábbra is akut szakmunkás­hiányt regisztrál a szabad helyeket feltüntető falnyi tábla. Havonta közel háromszá­zan keresik föl az irodát, hogy közülük mennyien tud­nak elhelyezkedni erre néz­ve nincsenek pontos adatok, mindenesetre a havonta be­jelentett szabad munkahe­lyek száma mintegy kétezer­ötszáz. A szakmunkásigény ebből körülbelül ezer fő, a betanított munkásoké hét­száz, de mindig szükség van fiatal számítógépes mérnö­kökre, közgazdászokra is. Az iroda kezdeményezte, a többgyermekes anyákra gon­dolva, a VOR Férfiruhagyár­ral közösen varrni már tudó asszonyok foglalkoztatását, 8—14 óráig terjedő munka­időben. Július 1-től újabb 30 tagú csoportot indítanak. Ugyan­csak az otthonhoz „kötött” asszonyoknak teremt kedve­ző kereseti lehetőséget a Mi­nőségi Ruházati Háziipari Szövetkezeti budapesti egy­ségének bedolgozási rend­szere : gyermekkonfekció­varrás darabbérben. Segéd­munkás munkakörben bár­mikor van felvétel, bár a vállalatok jó részénél kilé­pett munkakönyvi bejegyzés­sel nem vesznek fel. Az alkalmi munkalehető­ség meglehetősen kevés, né­hány kisiparos, szerződéses vendéglős foglalkoztat idény­munkára, elsősorban diáko­kat, A népesség megtartásában segítenek Szövetkezetek a községekben Megyénkben közel 240 ezer ember él a községekben. Az itt élő családok valamilyen formában, szövetkezeti tag­ként, munkásként vagy al­kalmazottként kapcsolódnak a szövetkezeti tevékenység­hez. A Lejár megyei szövetke­zeti szövetségek koordinációs bizottsága pénteken, a ME­SZÖV székházában Kovács György soros elnök előter­jesztése alapján arról tár­gyalt, hogy a mezőgazdasági, ipari és fogyasztási szövet­kezetek miként járulhatnak hozzá az eddiginél is jobban a falun élő emberek ellátá­­tása, foglalkoztatása, vagyis életkörülményei javításához. A községek többségében a mezőgazdasági termelés nagyüzemi, háztáji és kis­­árutermelő módon egyaránt szövetkezeti keretekben va­lósul meg. A kereskedelmi és szolgáltatási tevékenység, a falusi pénzforgalom, meg a lakásépítés is egyre inkább igényli a szövetkezeti kere­tet, szervezeti hátteret. A koordinációs bizottság — amikor az eredményeket számba vette — a hangsúlyt elsősorban a feladatokra he­lyezte. Kiemelte annak szük­ségességét, hogy valamennyi szövetkezet — legyen az ipa­ri, mezőgazdasági, illetve fo­gyasztási — elsősorban azt a feladatot végezze eredmé­nyesen, melynek ellátására alakult. Több évtizedes ta­pasztalat, hogy egy-egy szö­vetkezet jó, vagy netán gyen­gébb munkája az egész tele­pülés, de gyakran több köz­ség lakosságának hangula­tát, közérzetét befolyásolja. Szó esett arról is, hogy mely feladatok megvalósítá­sához szükséges, illetve le­hetséges a szövetkezetek gaz­dasági erőinek, szellemi adottságainak összevetése. A koordinációs bizottság elha­tározta, hogy a helyi párt-, társadalmi, tanácsi szervek lakossági közérzetjavító ter­veit, céljait megismeri, azok megvalósítását sajátos esz­közeivel elősegíti. H. K. Több vagonnyi jég a Forrási búzatáblán A pátkai ostorcsapás Nem akarom elhinni, amit a pátkai Aranykalász Ter­melőszövetkezet elnöke, Gye­­nes Lajos közöl csütörtökön este. — Akkora jégeső volt a határban szerdán, hogy még mindig fél méter magas a jég egyik északi, mély fek­vésű búzatáblánkon. — Nem olvadt el? — Egy darabig nem is ol­vad el! Az újságírót a kíváncsiság meg egy kicsit a hitetlenke­dés is űzi, hogy pénteken hajnalban Pátkára menjen és „amit látok, hallok” leír­ja. Maga Gyenei Lajos vállal­kozik, hogy kivisz bennün­ket a színhelyre, a gépud­varban csatlakozik hozzánk Boros László főmezőgazdász. — Ítéletnap volt itt szer­dán — mondja az elnök. — Délután egy órakor kezdő­dött egy órán át tartott. Legalább 60—70 milliméter csapadék zuhant ránk. Jég­gel. A jég egy sávban jött, úgy sújtotta a határt, mint az ostorcsapás. Lassan haladunk a Forrási tábla (a hivatalos jelölése „C—2” tábla) felé. A főmező­gazdász beszél közben a szer­dai kora délutánról. — Ez alatt az egy óra alatt 400 hektárnyi búza, kukorica és napraforgó szenvedett a jégcsapás miatt. Különös mértékű kár mintegy 220 hektáron esett. A lezúduló nagy mennyi­ségű csapadék a berényháti dűlőn olyan mély árkot vá­gott, mintha gép végezte vol­na ezt a munkát. — Szerdán, amikor itt jártam — mondja az elnök — valóságos Dunát láttam. Hömpölygött, morajlott az ár. Félelmetes volt. Elhaladunk egy lejtős föld­darabon, a herényi és a csák­­vári határ mentén. — Itt egy mély árok volt — közli a főmezőgazdász —, megengedtük a pátkaiaknak, hogy ide hordják a házbon­tási anyagot, gondolván, utána beterítjük termőföld­del, s magot vetünk. Most ez az áradat a sok törmeléket mind lehordta a laposba, a Forrási táblára. Száz méte­rekre sodródott a tégla, a W. C.-kagyló, a korhadt ge­renda. A Forrási tábla látványán valóban elszorul az ember szíve. A Baranka búza nem hosszú szárú, vagy 50 centi­méternyi. Annyi hordalék gyűlt itt össze, hogy néme­lyik virágzó búza feje ki sem látszik. Amelyik igen, mintha embert látnék nyakig betemetve. Egymás mellett jó néhány fekete „földhá­nyás”. Ásót emel ki a gépjármű­ből az elnök, beleváj a „föld­­hányásba”. A földréteg alatt több vagonnyi jég. Néhol fél méter magas. Piszkos, szür­kés-fekete. — Hamarosan 48 órája lesz annak, hogy ez ideömlött, hogy ide hordta a sebes ár. S még nem olvadt el. Fentebb egy napraforgó­tábla. — Itt látszik, hogy milyen volt a jégverés. Majd har­minc centiméter magas a napraforgó, de némelyiken levelet sem találni. — Négyszáz hektár a jég­sújtotta terület. Mi lesz ez­zel a földdel? — Ha a biztosító felméri a kárt, utána — ha engedi a talaj — újravetjük takar­mánynövénnyel. Mást nem nem tehetünk. Búcsúzunk a két szakem­bertől. — Szívesen mutattunk vol­na be valami szépet, de most csak emiatt az ostorcsapás miatt búsulunk. Én magam — jelenti ki Gyenes Lajos — nem szeretem a kórházi be­teglátogatást. Ti pedig most ebben részesültetek. Orsovai Tibor Fotó: Neményi Ágnes 1

Next