Fejér Megyei Hírlap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-23 / 275. szám

2. OLDAL wm wmm. m m h Ol T»* . ja S­FAyTy*! qmUKgfflB0nj Losonczi Pál Ho Si Minh-városban Csütörtök reggel elutazott a vietnami fővárosból a Lo­sonczi Pál vezette magyar párt- és állami küldöttség. Az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagját, az Elnöki Tanács elnökét és kíséretét a hanoi Chi Linh téren Truong Chinh, a VKP KB PB tagja, a VSZK Államtanácsának el­nöke búcsúztatta. Az ünnepélyesen feldíszí­tett Chi Linh téren felcsen­dült a vietnami és a magyar himnusz, s eldördült az ál­lamfőnek járó huszonegy díszlövés. Ezután az Elnöki Tanács elnöke Truong Chinh kíséretében meghallgatta a díszszázad parancsokának je­lentését, majd elvonult a Vi­etnami Néphadsereg dísz­alakulata előtt. A magyar küldöttség vezetője elköszönt a Hanoiban dolgozó magyar kiküldöttektől és a búcsúzta­tásán megjelent több ezer hanoi lakostól. Miután vietnami úttörők virággal kedveskedtek az Elnöki Tanács elnökének és feleségének, Losonczi Pál és kísérete gépkocsival a Hanoi melletti Nei Bai nemzetközi repülőtérre hajtott. Nem sokkal ezután a magyar kül­döttséget szállító különre­­pülőgép délnek, Ho Si Minh­­város felé vette útját, ahol a vietnami látogatás folytató­dott. Vietnami látogatásának második állomására az El­nöki Tanács elnökét elkísérte Borbándi János, az MSZMP KB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Rév Lajos az MSZMP KB tagja, állam­titkár, a Kisipari Szövetke­zetek Országos Szövetségé­nek elnöke, Bányász Rezső államtitkár, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatalá­nak elnöke, Dúró György, az Országos Tervhivatal elnök­­helyettese, Nagy Gábor kül­ügyminiszter-helyettes és Bé­­nyei Béla, hazánk vietnami nagykövete. Elkísérte Ho Si Minh-városi látogatására az Elnöki Tanács elnökét Chu Huy Man, a VKP KB PB tagja, az Államtanács elnök­­helyettese. Ho Si Minh-város nemzet­közi repülőterén Losonczi Pált és kíséretét Nguyen Van Linh, a városi pártbizottság első titkára, Phan Van Khai, a városi tanács megbízott elnöke, Le Quang Chanh, a tanács elnökhelyettese, a külügyi osztály vezetője és Duy Lien, a hazafias front városi szervezetének elnöke fogadta. Losonczi Pál a vietnami főváros lakóitól búcsúzik Ismét Nicolae Ceausescut választották főtitkárrá Befejeződött az RKP kongresszusa Oltványi Ottó és B. Walkó György, az MTI tudósítói je­lentik. A Román Kommunista Párt XIII. kongresszusán csütörtökön befejeződött a beterjesztett beszámolók és jelentések feletti vita. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a Központi Bizott­ság beszámoló jelentését, amelyet Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára terjesztett elő. Ugyancsak egyhangúlag fogadták el azokat a doku­mentumokat, amelyeket a népgazdaság fejlesztésére dolgoztak ki a következő öt­éves terv időszakára, s a 2000-ig terjedő gazdasági­társadalmi fejlesztésre. A kongresszusi határoza­tok szerint a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom felépítése a fő feladat. Az 1986-tól kezdődő új ötéves terv alapvető célja a terme­lőerők, a műszaki-anyagi alap további erőteljes fej­lesztése, a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom megvalósítása. Fő cél, hogy biztosítsák az ipar és mező­­gazdaság megfelelő arányát. A társadalmi termék évi át­lagban 5,0—5,7, az ipari áru­termelés 6—6,5, az ipari ter­melés 10—10,6, a mezőgaz­dasági össztermelés pedig 5,4—5,8, a nemzeti jövedelem pedig 7,6—8,3 százalékkal emelkedik. A nemzeti jöve­delemből fogyasztási alapra 70, felhalmozásra pedig 30 százalékot fordítanak. Min­den intézkedést megtesznek azért, hogy biztosítsák az el­ért életszínvonal megtartá­sát, s növeljék az anyagi és szellemi jólétet. Valamennyi gazdasági ágazatban ki­egyensúlyozott, hatékony fejlesztést valósítanak meg. A jövő ötéves terv egyik alapvető célja az, hogy Ro­mánia egyre aktívabban ve­gyen részt a világgazdasági cserékben. Bővíti és mélyíti gazdasági, valamint műsza­ki-tudományos együttműkö­dését a KGST tagállamaival. Külkereskedelmét a jelenle­gi ötéves tervhez viszonyítva 41—45 százalékkal növeli. Románia külpolitikai elvei­nek megfelelően gazdasági és műszaki-tudományos együttműködést folytat a jövőben is a fejlett tőkés or­szágokkal, a világ vala­mennyi államával. Szorgal­mazza a más országokkal va­ló termelési kooperációt és szakosítást, a hosszú lejáratú egyezmények megkötését. A dokumentum kitér a népesedési program folytatá­sára. Ennek alapján Romá­nia lakosságának száma 1990-ben várhatóan 24 millió lesz. A foglalkoztatottak szá­ma eléri a 11,5 millió­­ főt. Javítják a szociális­ viszo­nyokat, s megteremtik a fel­tételeket a 44 órás munka­hét megteremtésére. A 2000-ig szóló távlati fej­lesztési irányelvek elősegí­tik, hogy Románia a közepe­sen fejlett szocialista ország­ból fejlett szocialista ország­gá alakuljon. A század vé­gére — a dokumentum sze­rint — Romániában befeje­ződik a területi fejlesztés, a nemzeti ásványtartalékok felkutatása. Ezenkívül dokumentumo­kat fogadott el a kongresz­­szus az életszínvonal fejlesz­téséről, továbbá módosította a szervezeti szabályzat egyes előírásait. A kongresszusi küldöttek délután zárt ülésen megvá­lasztották a párt új vezető szerveit. Ezután Manea Ma­­nescu, a kongresszus elnök­ségének tagja nyilvános ülé­sen bejelentette, hogy egy­hangúlag ismét Nicolae Ceausescut választották meg az RKP főtitkárává. Az új Központi Bizottság­nak 265 tagja és 181 póttagja van. A Központi Bizottság Politikai Végrehajtó Bizott­sága 23 tagból és 25 póttag­ból áll. Elena Ceausescu is­mét a PVB tagja, Nicu Ceausescu pedig a PVB pót­tagja lett. A Központi Bizottság tit­káraivá Iosif Bancot, Emil Bobut, Ion Comant, Silviu Curticeanut, Petru Enachet, Constantin Radut, Ion Radut, Ion Stoiant és Ilie Verdetet választották meg. A kongresszuson Nicolae Ceausescu mondott záró­beszédet. Köszönetet mon­dott azért, hogy ismét a párt főtitkárává választották. A főtitkár ezt követően a legmagasabb pártfórum mun­káját befejezettnek nyilvá­nította. Genf Egy év tanulságai Egy évvel ezelőtt szakadtak meg Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyalásai a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről. Aligha lehetett volna tovább tárgyal­ni, miközben az amerikai fél húzta-vonta a vitát, s mind újabb akadályokat állított az ésszerű kompromisszumokon alapuló megegyezések elébe, már megkezdte az ilyen eszkö­zök nyugat-európai telepítését. S mivel ezek az eszközök tu­lajdonképpen a hadászati fegyverek egyensúlyának felbom­lásával is fenyegettek, nemigen lehetett volna siker reményé­ben folytatni a hadászati fegyverek korlátozásáról megkez­dett tárgyalásokat. Az Egyesült Államokban voltak — s nem is kis szám­ban — olyan erők, akik uj­jongva fogadták a tárgyalá­sok megszakadásának hírét, mert úgy látták, az eddigi­eknél is szabadabb kezet kapnak a fegyverkezésre, az erőpolitika folytatására, a katonai fölény megszerzésé­­sére irányuló törekvések ki­bontakoztatására. De az Egyesült Államokban épp­úgy, mint a világ sok más országában hamar kiderült: a túlnyomó többség nem így vélekedik, s a genfi fejlemé­nyeket a maguk súlyának megfelelően látja: tart attól, hogy a kiélezett feszültség­ben könnyen születhetnek jóvátehetetlenül hibás dön­tések. Az amerikai kongresz­­szus például a tárgyalások megszakadása után is ellen­állt a Pentagon nem egy fegyverkezési tervének, s ha néha úgy is tűnt, hogy csak valamiféle utóvédharcot folytat, azért a csata nem volt érdektelen. Az Egyesült Államok európai szövetsége­sei, a Genf okozta sokkból magukhoz térve előbb bá­tortalanabb, majd egyre határozottabb lépéseket tet­tek — s a szocialista orszá­gokban megfelelő tárgyaló­­partnerre is találtak — an­nak érdekében, hogy leg­alább ne romoljon tovább a helyzet. Az amerikai sajtó jó része annak idején is a közvéle­mény riadalmának és a szö­vetségesek ellenvéleményé­nek tulajdonította, hogy Rea­gan elnök már alig másfél hónappal a genfi kudarc után valamivel józanabb hangra váltott korábbi kiéle­zett szovjetellenes tónusáról. S a lapok ma is ennek tulaj­donítják elsősorban, hogy őszre ez a mérsékeltebb hangvétel került előtérbe az amerikai politikában, ha a kirohanások nem is marad­tak el teljesen, é­s ha a vezető politikusok egy része továbbra sem volt hajlandó a józanabb hangvételre. Nyílt titokként kezeli ma is az amerikai sajtó, hogy a kormányon belül két csoport alakult ki: az egyik — ebbe a hírek szerint Schultz kül­ügyminiszter, McFarlane nemzetbiztonsági tanácsadó és Baker, a Fehér Ház appa­rátusának főnöke tartozik — szeretné valamilyen formá­ban felújítani a megszakadt párbeszédet, a másik —■ Weinberger hadügyminiszter, Kirkpatrick asszony, az eset­leg távozó ENSZ nagykövet és Casey CIA-főnök — pedig vonakodik mindenfajta vál­tozástól, igyekszik gátakat emelni a dialógus elé. A csata ugyan még nem dőlt el, s ez sem marad ti­tokban. Pillanatnyilag azon­ban úgy látszik, hogy Rea­gan hajlandó a józanabb, bár még mindig nem igazán realista véleményekre hall­gatni. Ennek jeleként ítélték meg az országban sokan azt, hogy elnöksége negyedik évében végre találkozót kez­deményezett a szovjet veze­tés magas rangú képviselő­jével, Andrej Gromikóval, s hogy most — úgy tűnik — bizonyos mértékig hozzájárul a párbeszéd megújítására irányuló törekvésekhez. Alig­ha vitatható, hogy az ilyen fejlemények kiváltó oka a „kemény vonal” hívei által javasolt politika nyilvánvaló kudarca volt: a Szovjetuniót sem az amerikai fegyverke­zés fenyegetésével, sem a telepítés nyomásával nem le­hetett olyan engedményekre kényszeríteni, amelyek egy­oldalú előnyt adtak volna az Egyesült Államoknak. S ez a határozott magatartás a má­sik oldalon is mind többeket ébresztett rá arra, hogy a kockázat túlontúl nagy. Egy évvel a genfi tárgya­lások megszakadása után, most mintha kedvezőbb sze­lek fújdogálnának Washing­tonban — lehet, hogy már rövidesen folytatódhat a párbeszéd. De egyelőre ezek még csak felületi jelenségek — hiányoznak mögülük a tettek. Ha az amerikai kor­mánynak valóban szándéká­ban áll az érdemi megegye­zés útjainak keresése, ezt nemmcsak kijelentésekkel kell tanúsítani. Kis Csaba (Washington) TELEX Összehívták a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottságát Az előzetes megállapodás­nak megfelelően december elején Berlinben kerül sor a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottsá­gának soros ülésére. Garai Róbert tárgyalásai A Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisz­tériumának meghívására Garai Róbert külügyminisz­ter-helyettes tárgyalásokat folytatott november 19—21- én időszerű nemzetközi kérdésekről Prágában dr. Stanislav Svoboda külügy­miniszter-helyettessel. Garai Róbertet fogadta Bohuslav Chnoupek csehszlovák kül­ügyminiszter. Megkezdődött az NSZEP KB plénuma Csütörtökön reggel meg­nyílt Berlinben a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának ülése. A plénumon Erich Hone­­cker, a Központi Bizottság főtitkára terjesztette elő a Politikai Bizottság beszá­molóját, és javaslatot tett arra, hogy az NSZEP soron következő XI. kongresszu­sát 1986 áprilisában rendez­zék meg az NDK fővárosá­ban. Genscher belgrádi látogatását elhalasztották Az NSZK kormányának javaslatára, időpont-egyez­tetési nehézségek miatt ha­lasztották el Genscher kül­ügyminiszter novemberre tervezett belgrádi látogatá­sát — jelentette ki csü­törtökön szokásos heti saj­tóértekezletén egy kérdésre válaszolva a jugoszláv kül­ügyi szóvivő. Mindkét fél érdekelt abban, hogy a láto­gatásra mielőbb sor kerül­jön és kapcsolatban állnak az újabb időpont meghatá­rozása céljából — tette hoz­zá. Nemzetközi ifjúsági és diáktalálkozó Az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedé­sekkel és a leszereléssel fog­lalkozó stockholmi konfe­renciához kapcsolódva eu­rópai ifjúsági és diáktalál­kozó kezdődik pénteken a svédországi Södertaljében. A Svéd Ifjúsági Szerveze­tek Országos Tanácsa által kezdeményezett tanácskozás az első össz-európai ifjúsági rendezvény lesz, az Európai Ifjúsági Együttműködés Szervezete munkájának két évvel ezelőtti felfüggesztése óta. A találkozóra csütörtö­kön magyar ifjúsági dele­gáció utazott Svédországba. Losonczi Pál részvéttávirata Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét Miguel de la Madrid Hurtadónak, a Mexikói Egyesült Álla­mok elnökének az ország fővárosában történt súlyos katasztrófa miatt. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1984. NOVEMBER 23. PÉNTEK Január 7-8-án Genfben Gromiko-Schultz­találkozó A Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodott ab­ban, hogy kölcsönösen elfogadható megállapodások elérése érdekében új tárgyalásokat kezdenek a nukleáris és az űr­fegyvereket érintő egész kérdéskomplexumról. A tárgyalások témájának és céljainak közös meghatározására Andrej Gromiko szovjet és George Shultz amerikai külügy­miniszter 1985. január 7—8-án Genfben találkozót tart. Csütörtökön este Moszk­vában és Washingtonban a Szovjetunió és az Egyesült Államok az alábbi azonos szövegű közleményt hozta nyilvánosságra. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok megállapodott új tárgyalások megkezdéséről annak érdekében, hogy köl­csönösen elfogadható meg­állapodást érjenek el a nuk­leáris- és űrfegyverzetek teljes kérdéskörében. E tár­gyalások tárgyának és céljai­nak közös meghatározására Andrej Gromiko szovjet és George Scultz amerikai kül­ügyminiszter 1985. január 7 —8-án találkozót tart Genf­ben. Vlagyimir Lomejko, a szovjet külügyminisztérium szóvivője a bejelentést is­mertetve hangsúlyozta, hogy nem a korábbi, megszakadt tárgyalások folytatásáról van szó, hanem a Szovjet­unió és az Egyesült Államok közötti teljesen új tárgyalási fórumról. Rámutatott arra, hogy Andrej Gromiko és George Schultz találkozója éppen e megbeszélések té­májának meghatározását szolgálja s ezért a tárgyalá­sok témáját illetően ma még találgatásokba sem lehet bo­csátkozni. Lomejko emlékeztetett ar­ra, hogy a Szovjetunió, mint azt vezetői, köztük Konsztan­­tyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, kijelentették, mindig érdekelt volt és az is marad az Egyesült Álla­mokkal folytatott egyenjogú és becsületes tárgyalásokban. KOMMENTÁR Washington lépést vált? Az elmúlt hetekben megszaporodtak a reménytkeltő jelek a világpolitika legfontosabb szférájában: többször is bíztató nyilatkozatok hangzottak el Moszkvában, újra meg újra meg­erősítve a Szovjetunió tárgyalási szándékát, megegyezési készségét az Egyesült Államokkal, s ezúttal a másik oldalról sem a legutóbbi években megszokott elutasítás, kitérés volt a válasz. Csütörtökön ugyanis a szovjet és az amerikai fővá­rosban nyilvánosságra hozták, hogy a két nagyhatalom meg­állapodott egy újabb külügyminiszteri találkozóban. Emlékezetes, hogy szeptemberben Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, az ENSZ-közgyűlés ülésszakán járván, ellá­togatott a fővárosba, Washingtonba is, ahol nemcsak ame­rikai kollégájával, Schultz-cal, hanem magával Reagannel is tárgyalt. Joggal vélték a világban a politikára így vagy úgy odafigyelők, hogy végre valami talán elindul a két nagy között, a reagani első évek olyan rossz viszonya után. Csak akkor még sok volt a kétely. Már ami a washingtoni szándékokat illeti. Hiszen az elnök a választási kampány fi­nisében volt, ezért a gyanú némi okkal élt meg, hogy amit január óta — ekkor mondott hivatali ideje alatt Reagan elő­ször olyasmit, amit a szovjet—amerikai kapcsolatok megjaví­tásának szándékát mutatta —, nyilatkozgatott, az javarészt csak szavazóhódító taktika, s nem meggyőződésből fakadó, valódi lépésváltás. A választási diadal nyomán az első világ­­politikai fontosságú kérdés az volt, hogy most vajon merre tart majd Reagan. Nos, az elmúlt hetek jelei szerint az amerikai elnök poli­tikusi pályafutásának utolsó éveiben nem akarja megszi­lárdítani az első négy elnöki évben „beszerzett” bélyeget, amely szerint Ronald Reagan idején voltak a legrosszabbak a szovjet—amerikai kapcsolatok évtizedek óta. A választás utáni washingtoni hangok azzal kecsegtetnek, hogy az ameri­kai vezetés végre hajlandó komolyan venni a két nagyhata­lom viszonyának megjavítását. Komolynak minősítik készsé­güket a fegyverkorlátozási tárgyalások felélesztésére, amely­nek feltételeit Moszkva már sokszor tisztázta, s ismételten hangsúlyozta, hogy készen áll előre lépni az ügyben. E kész­ség most már talán valódi és pozitív visszhangra lel az At­lanti-óceán túlpartján. A világ sok súlyos bajának gyógyítá­sára növekednének az esélyek a washingtoni lépésváltással. Avar Károly

Next