Fejér Megyei Hírlap, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-14 / 10. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1985. JANUÁR 14. HÉTFŐ Lelkes sífutók Bodajkon Sűrű, apró szemű hóesés, a Bakony utolsó dombjai közt megélénkülő szél. Már távol­ról hallani a síversenyek be­futóit biztató nemzetközi ,,hop-hop-hop” biztatást. A tizenéves fiú maradék erejét is latba vetve igyekszik gyor­sítani a tempót a cél előtt. Aztán megállnak a stopper­órák, a versenyző, ha nem is teljesen szabályosan, előírás­szerűen két lécen, de beérke­zik a célba. A Fejér megyei Sí Szövet­ség idei első sífutóversenyén rögzítettük a pillanatképet. Serdülő ifjúsági, junior és felnőtt korosztályban rendez­ték meg vasárnap délelőtt a versenyt. A serdülőknek 1800, az ifjúságiaknak 3600, a juni­or korosztályúaknak 5600, a felnőtt nőknek ugyanennyi, a felnőtt férfiaknak 7200 métert kellett megtenniük. A jól szervezett és gördülékenyen lebonyolított mintegy három­órás verseny után a serdülő lányoknál a móri Bársony Zsuzsa lett az első, második Giesz Emília Csákvárral, har­madik helyezést pedig a móri Turner Anita érte el. A fiúk azonos korosztályában Boro­­vics Attila móri versenyző lett az első, második helye­zést ért el Soós József Duna­újvárosból, harmadik a móri Pisch Róbert lett. Az ifjúsági I. lányversenyben Négele Gabriella, a fiúknál Góbi Gá­bor (mindketten móriak) vé­geztek az első helyen. A fel­nőtt női versenyzők közül a videotonos Fent Mariann, a férfiak között pedig az ugyancsak videotonos Aszta­los Sándor végzett az első helyen. Berkényi Miklóssal a Fejér megyei Sí Szövetség elnöké­vel a verseny után beszélget­tünk. Mint elmondta, megfe­lelő hóviszonyok mellett meglehetősen hideg, szeles időjárás közepette rendezték meg az év első versenyét, amelyre a szezon eleji forma és a korábbi kényszerű ha­lasztás miatt a résztvevők nem túl magas száma volt a jellemző. Ezzel együtt a bo­­dajki verseny kiváló alkal­mat nyújtott a küszöbön levő téli úttörő-olimpiára való fel­készülésre. p. a. Kosárlabda Kettős siker a fordulóban Az NB I-es kosárlabda-baj­nokság hétvégi fordulója mindkét fehérvári csapat szá­mára sikerrel zárult. A Vi­deoton szombaton Kaposvá­ron 11 ponttal győzött a SÁÉV ellen, és ezzel visszavágott a fehérvári vereségért. Az Épí­­tők-fiúk vasárnap délelőtt a Bakony Vegyészt fogadták és jó játékkal, és 25 pontos kü­lönbséggel verték a veszpré­mieket. Videoton— SAÉV 77:66 (40:32) Kaposváron a Videoton: Csarnai, Varga J., Rosinski, Hevesi, Szilasy; csere: Sza­bolcs, Tóth, Huber, Béndek összeállításban egy pillanatig sem hagyott kétséget afelől, hogy ezen a mérkőzésen fe­hérvári siker szülessen. Csu­pán 3:3-ig haladt együtt a két csapat, ettől kezdve a Video­ton végig vezetve biztosan nyerte a mérkőzést. A két lengyel küzdelméből a video­tonos Rosinski került ki győz­tesen. A sérüléssel bajlódó Szabolcs is játszott már né­hány percet. A Videoton jó formában várja a szerdai nagy érdeklődéssel várt ZTE elleni MNK-mérkőzést. A ka­posvári mérkőzésen Hevesi és Rosinski 20—20, Csarnai 12, Varga J. 9 ponttal járult hoz­zá a sikerhez. Ifjúsági mérkőzés: Videoton —SÁÉV 93:73 (50:35). Leg­­­jobb dobók: Makó 32, Haj­nics 26, Lendvai 18. Alba Regia Építők: Bakony Vegyész 89:61 (36:27) Hazai pályán az Építők: Fekete 29, Kiss J. 25, Kiss K. 17, Malcsik 8, Nagy 2; csere: Hegedűs P. 6, Schlett 2) már az első félidőben tekintélyes előnyt szerzett. Szünet után a veszprémiek hárompontnyira felzárkóztak, ezt követően azonban Hegedűs István le­génysége az elfáradni látszó vendégekkel szemben nagy­arányú győzelmet aratott. A szerdai MNK-mérkőzések kezdési ideje: 16.30, illetőleg 18.30 óra. Először a Videoton —Zalaegerszeg, majd az Épí­tők—MAFC összecsapásokat rendezik meg. — H. — Kiss József kosarat szerez a Vegyész elleni mérkőzésen Hegyre föl, hegyről le — Megyünk szánkózni, tartsanak velünk — invitált Tombor István, a Szondi SE birkózó szakosztályának ve­zető edzője, mesteredző a hét egyik délelőttjén. — Miért ne? — gondoltuk fotós kollégámmal, ilyet úgyis ritkán lát az ember, hogy az erőgyűjtés kellős közepén „gyerekeknek való” könnyed szánkózásnak le­gyen szemtanúja a sportolók körében. Lehettek vagy harmincan a buszban, de szánkó mind­össze egy volt. Hogy lesz ebből szánkózás? A választ hamar megkaptuk, ugyanis mindenkinél egy szalmával tömött műanyagzsák volt. — Ennyi embernek lehe­tetlenség szánkót biztosítani, de a célnak ez az egyszerű eszköz is bőségesen megfe­lel. Majd meglátják milyen „érdekes” lesz a csákvári domboldal egy kis idő múlva — világosított fel Tombor István, akitől már megszok­tuk az évek során a saját maga alkotta „kínzó alkal­matosságok” gyártását. — Kissé furcsa, hogy ilyen lazának tűnő progra­mot iktatott be az edzés­munkába. — Kell egy kis változatos­ság. Nagyon keményen megdolgoztattam őket, és gondoltam mindenképpen jót tesz, ha kimozdulunk a teremből. Egyébként nem lesz ez annyira laza prog­ram, mint ahogy gondolják! Ez utóbbiról hamarosan meggyőződhettünk. A Csák­­vár határában levő domb­oldal ugyanis meglehetősen meredek, elég felkapaszkod­ni rá, és ugye a szánkó, il­letve bocsánat a zsák bizony elég messzire csúszik. Ah­hoz, hogy újbóli kísérletet tegyen az ember, ismét fel kell kapaszkodnia a legma­gasabb pontra. Ez önmagá­ban is jókora megterhelés, ha azt is hozzá számítjuk, hogy az alkalmi szánkó bi­zony hamar borul, az esés­gyakorlás sem hiányzott. Egyszóval szinte minden izomcsoportot megmozgatott Tombor István újabb lele­ménye, méghozzá úgy, hogy a páciensek észre sem vet­ték a terhelést. Ha azt gon­dolnánk, hogy ezzel meg­elégedett a mester, alaposan tévednénk. Levezetésképp olyan terepen kellett a busz­hoz futni a társaságnak, amit jócskán tarkítottak emelkedők és a táv úgy nyolc kilométer körül lehe­tett! Másnap a teremben foly­tatódott a munka, a szánkó­kat súlyzók, ugrókötelek, medicinlabdák váltották fel, természetesen nem hiány­zott a speciális szőnyegmun­ka sem. Miután vége lett az edzésnek és a társaság a radiátoroknak támaszkodva „erőt gyűjtött” a pihenéshez, Tombor Istvánnal a pici ed­zői szobában beszélgettünk. — Már decemberben el­kezdtük a felkészülést az idei versenyekre. Örömmel mond­hatom, hogy „kevesen va­gyunk” mert tizenketten a válogatottal alapoznak Tatán — mondta a mesteredző. — Mielőtt az idei tervek­ről szót ejtenénk, kérem értékelje a tavalyi eszten­dőt. — Kilencvenöt olimpiai pont megszerzését terveztük, ebből kilencven valósult meg. A statisztika némi visszaesést jelez, de a ma­gyar bajnokság időbeni el­tolódása miatt alaposan fel­forgatott csapattal kellett kiállnunk, és ez jó néhány pontunkba került, örvende­tes viszont, hogy kilenc he­lyett tizenhatan szerezték meg az első osztályú minő­sítést és a tervezett arany­jelvényes versenyzők száma is emelkedett. A csapatbaj­nokságban a kötöttfogásúak bronzérmet nyertek, a sza­­badfogásúak ötödikek lettek. Mindkét fogásnemben túl­teljesítették az eredeti elvá­rásokat.­­ Az úgynvezett „civil” magot kivéve a legtöbb ka­tonaegyesület, köztük a Szondi SE is kénytelen a be­vonulásokhoz alkalmazkod­ni, s ez nagyban befolyásolja az eredményességet. A ki­utat mindenképp az után­pótlás jelenti. Mi a helyzet e területen? — A legkisebbekről, a ser­dülőkről szólva, a múlt év­ben a fő hangsúlyt a szerve­ző munkára fordítottuk, szé­lesítettük bázisunkat. Ennek következtében eredményes­ségben még nem tudunk je­lentős előrelépésrel számolni, és most jelentkeztek a két évvel ezelőtti átszervezésből (a városi sportiskola meg­szűnés, a szerk.) adódó hiá­nyosságok is. A közvetlen utánpótlást, ifjúságiak, ju­niorok tekintve az egyik szemem sír, a másik meg ne­vet. Négyen egyetemi, illetve főiskolai felvételt nyertek és kérdés, hogy meg tudjuk-e tartani őket a Szondi SE számára. Bízunk benne, hogy sikerül, mert ezzel a jövő csapatának a gerince is ki­alakulhat. — Az utóbbi években sokan maradtak volna a Szondinál, de mindig gondot jelent az arra érdemes spor­tolók letelepítése. — Most sincs másképp. Nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy azok számára, akik szí­vesen maradnának nálunk, vagy jönnének hozzánk, biz­tosítsuk az elegendő feltételt. Itt van például Balogh Csa­ba, aki nagyon tehetséges, de igazából Ráczék mellett le­hetne nagy versenyző ... Raj­ta kívül még jó néhány ne­vet sorolhatnék. — Térjünk át az idei esz­tendőre. Milyen célkitűzéseik v­annak? — Az eredményességet te­kintve 90 olimpiai pont meg­szerzését tervezzük valamint tíz első osztályú szint eléré­sét. A fő törekvés továbbra is az, hogy kialakítsuk a sta­bil versenyzői törzsgárdát. — Azt mondta az előbb, hogy Balogh Csaba Ráczék mellett lehetne igazán nagy versenyző. Gondolom nem­csak Ráczról, hanem Vámos­ról és a Seres-fivérekről is szó van. — Természetesen, ők már hosszú évek óta a szakosztály tartópillérei. Rengeteget tet­tek a sportágért, a klub hír­nevéért. Úgy érzem, a leg­fontosabb feladatok közé tar­tozik hogy megtartsuk őket, mert nagy szükség van rá­juk! Megítélésem szerint Stácz Lajos és Vámos Péter még mindig képes lehet kiemelke­dő eredmények­­ elérésére vi­lágversenyen is. Ez lenne a hozzájuk méltó búcsú! Megszoktuk, hogy délelőt­tönként is telt házat találunk a Szondi SE birkózótermében. Szerdán délelőtt „gyanús” csend fogadott. A magyará­zat mindössze annyi, hogy ezúttal csak este tartottak csoportos foglalkozást. Még­sem volt teljesen kihalt a te­rem. Rácz Lajos birtokolta a bordásfalakat, a súlyzókat, a birkózószőnyegeket... — Az a hír járta, hogy rit­ka vendég vagy már az edzé­­seken. — Kellett egy kis pihenő, de már hiányzott a mozgás, a társak közelsége. — A birkózó „aranycsapat­ból” a kortársak. Kocsis, Tóth, Növényi mind vissza­vonultak. Te folytatod a ver­senyzést. — Itt vagyok a tereimben, edzem, készülök a huszon­egyedik versenyévemre. Ilyen „öreg” vagyok már... * Ha csak az olimpiai pontok számát nézzük, a tervezett kilencven meglehetősen nagy szám. Mindezt egy egyesület egyetlen szakosztálya tervez­te! Az utóbbi évek tapaszta­latai alapján kénytelenek va­gyunk hinni nekik, makacs, mondhatni nem „ijedős” em­berekről van szó, olyanokról, akik nem félnek saját árnyé­kuktól. Ami a civil mag kialakítá­sát illeti, nagy szükség van rá. Ebben egyforma felelőssé­ge van mindenkinek, aki sze­reti, becsüli, és tiszteli ezt a látványos, egész embert, és az ember részéről sok áldo­zatot kívánó sportágat. Sipos József Száguldás a zsák hátán ... már hiányzott a mozgás Fotó: Fási László 7. OLDAL JTfV',­­ Január 14-től 19-ig M'k [ 30 %-kal árusít olcsóbban "(Vi 1 \ y dUg1 \ W MINDEN l‘\ \VV* ZJ1 Sr/ GYERMEKKABÁTOT r-J (kivéve nemes szőrmét) , V 1­0 Wm GÓLYA és PAJTÁS / gyermekruházati bolt SigBp' Székesfehérvár, Kossuth u. és Liszt F. u. 396

Next