Fejér Megyei Hírlap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-08 / 133. szám
ÁLLAMPOLGÁR ÉS ÁLLAM 1985-BEN A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL HÉTVÉGI MELLÉKLET KÖZREMŰKÖDIK A PRIMAVERA KÓRUS FEJÉR MEGYEII — Szombat jfp 11111^ 1985. június 8. XLI. évfolyam, 133. szám Ml!üfÜIIIIIFll|il 1 ílWWIW iP'll'lllllilll|l|Wi,liil!lilf WIN lillWW'l UtMiHIIM • M mtilM ÜMJJMJI HTUMIJ BJ J11171TITHTI l ' |U I ff Ára: 2,20 Ft Ma választ Magyarország Forradalomban, demokráciában, néptiszteletben, államjogban igencsak jártas, azokról véleményt formálni vitathatatlanul jogosult elődünké a gondolat: „A teória oly épület, melynek alapja a praxis.” Kossuth Lajos szavait a mai nap eseményére értve, úgy gondoljuk, „a praxis”, azaz a gyakorlat igazolni fogja ,,a teória” épületének, az 1983. évi III. törvénynek a célszerűségét, hasznosságát, társadalmi alkotóerőket mozgósító jellegét. E törvény az, amelynek alapján ma három szavazólapot kap kézbe a választásra jogosult állampolgár az ünnepien feldíszített szavazókörzeti helyiségben. Másfél millió állampolgár vett részt a mai napon, a szavazás napját előkészítő jelölőgyűléseken, tíz- és tízezrek voltak ott a politika nagy és kis köreit összekapcsoló választási gyűléseken, az érdeklődés, az aktivitás meghaladta a várakozásokat. Felszabadulásunk napjai óta most tizenegyedszer választ a felnőtt lakosság országgyűlési képviselőket, és kilencedik alkalommal tanácstagokat. Van hagyomány, tapasztalat, ám újdonság is. Ezek az új vonások teszik érdekessé, izgalmassá az 1985. évi választásokat nemcsak friss szemmel nézve, hanem majd később, történelmi távlatból szemlélve is. A közéletiség mindannyiunk által járt iskolájának magasabb osztálya lett ez az időszak, nem csupán azért, mert százötvenezren kértek szót, mondtak véleményt, fogalmaztak meg javaslatokat a jelölőgyűléseken, nem pusztán annak okán, mert több, mint nyolcvannyolcezer személy kapott bizalmat a jelöltségre, hanem azért is, mert igényességgel ötvözött megfontoltságról tett tanúságot az állampolgárok sok százezres tábora. A realitások tisztelete, a megtehető lépések mérlegelése jellemezte az előkészületeket, a jelöltek kiválasztását, a nagy és a kis, — azaz az országos és a helyi — politika eredményeinek, céljainak összevetését. Mert nemcsak személyekről, jelöltekről, hanem szükséges és lehetséges programjukról is folyt az eszmecsere, olykor vita, azaz nem a szocialista társadalomról és gazdaságról általában, hanem ezeket a konkrét tapasztalatok királyvizébe merítve ütköztek nézetek, vélemények, javaslatok, elképzelések. Tapasztalatok, várakozások rendkívül gazdag tárházából málházták fel az országos lista harmincöt, a 352 országgyűlési választókerület 766. és a 42 725 tanácstagi választókerület jelöltjeit. Nehéz ez a málha? Igen, az. Mert benne a felelősség súlya, de benne a hasznos cselekvés, a jó szolgálat nemes, a nehezet is szívesen vállalttá tevő örömének lehetősége is! Egy pillanatra se feledjük: jelöltnek lenni sem csekélység, sőt, rang! Mert a megbecsülésnek, a közéleti szerepvitelnek egy formája, a közösségért tenni képes egyénnek olyan elismerése, amit nem adnak könnyen. S valóban nem, hiszen a Hazafias Népfront illetékes testületei által előterjesztettek mellett négyezer további javaslat hangzott el a jó hangulatú lakossági összejöveteleken, s a négyezer közül több, mint háromezerhatszázan megkapták a kellő voksokat, jelöltek lettek. Az országgyűlési választókerületekben ötvennégy helyen hármas, négy helyen pedig négyes a jelölés, a tanácstagi választókerületekben 2460 esetben hármas, kilencvennégyben pedig négyes lett a jelölés. Nem alkalmasok és alkalmatlanok szembesítése ez az állampolgár részéről, hanem az alkalmasok közül a leginkább megfelelő keresése. S ez a keresés egyben fényt vet arra is, hogy állampolgárok egyre bővülő tábora ismeri fel a többre van szükség korparancsát, érte e többet magára éppúgy, mint képviseletére, a társadalmi-gazdasági fejlődés elemeinek tökéletesítésére. Ezért, hogy a választás napja, a mai nap nem végpontja, sokkal inkább kezdete valaminek. Kezdete kell, hogy legyen — hűen az MSZMP XIII. kongresszusán megfogalmazott célokhoz — a társadalmigazdasági fejlődés meggyorsításának, a haladás intenzív jellemzői előtérbe kerülésének, a langyos középszer háttérbe szorulásának. Szó sincsen arról, hogy ma, amikor választ Magyarország, bárki is azt gondolná, ellentmondásoktól, feszültségektől mentes valóság közegében fogja kezébe a három szavazólapot az állampolgár. Ennek éppen a fordítottjáról van szó! Arról, hogy a szavazás — a szocialista építőmunka alapvető vívmányainak igenlése mellett —, a maga terepén és a maga eszközeivel, lehetőségeket, módozatokat keres, felelősségüket jól érző testületeket állít össze, hogy enyhülhessenek a feszültségek, könnyebbedhessenek a gondok a közösség sokféle képességét egyesítve, az akaratokat közös célok elérésére összpontosítva. Arra, hogy szándék és tett egysége mire képes, egyetlen példát: amíg a hetvenes évek második felében az országban az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke négyszáz forintot tett ki, tavaly 1194- et, teljes összegében 12,7 milliárd forintot! Apró részeleme ez annak, milyen hatalmas erők rejlenek a társadalomban, annak egy-egy helyi sejtjében, s ezeknek az erőknek a kamatoztatása a munka- és lakóhelyeken nem csupán feltételezi, hanem egyenesen megköveteli — amiben meghatározó szerepe lesz a most megválasztandó testületi tagoknak — az érdekek egészséges ütköztetését, a nyílt vitákat, a kényesnek vélt kérdések száműzését, a határozatok végrehajthatóságát és végrehajtását. Mély, máig érvényes igazság rejlik ugyanis Leninnek a munkás- és katonaküldöttek szovjetjeinek második összoroszországi kongresszusán elhangzott szavaiban: „Az állam akkor erős, ha a tömegek mindent tudnak, mindenről véleményt tudnak alkotni, és mindent tudatosan tesznek.” Ennél tömörebben aligha lehetne megfogalmazni azt a várakozást — és azt a követelményt! —, amelyet a választók támasztanak választottjaik tevékenysége, helytállása, parlamenti, tanácsi munkában való alkotó részessége iránt. Igen, alkotó részességet vár, követel, s kér majd számon az állampolgár, hiszen a maga jelenéről és holnapjáról van szó, lesz szó a rövidesen már alakuló ülésre gyülekező testületekben. Ez a közös jelen és jövő az, ami sikerben és gondban, tettben és eredményben társsá teszi a választót és a választottat, ami annak jogos reményét adja, hogy ma választ és holnap már célratörőbben cselekszik, éppen a voksok adta szilárd hitben megmerítkezve. Magyarország, az először, másodszor, sokadszor szavazó állampolgár. Mészáros Ottó A SZOT elnökségének ülése Az árellenőrzések tapasztalatai A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége pénteken ülést tartott, amelyen megvitatta az árellenőrzések tapasztalatait. Az Országos Anyag- és Árhivatal tájékoztatója szerint a vállalatok és szövetkezetek ármunkája javult ugyan, de így is sok még a szabálytalanság, különösen a kisszervezetekben, például szakcsoportokban, szerződéses üzletekben. 1984-ben öszszesen mintegy 90 ezer esetben vizsgálták a termelői és fogyasztói árakat, ezeket az ellenőrzéseket több mint húszezer esetben követte felelősségrevonás vagy figyelmeztetés. Hasonló tapasztalatokat szereztek a szakszervezeti társadalmi ellenőrök is. Jelzéseik alapján a szabálytalanságok 6400 felelőse ellen folytattak szabálysértési vagy fegyelmi eljárást, alkalmaztak prémiummegvonást. Az elnökség a továbbiakban megvitatta a szakszervezeti szervekhez tett bejelentésekről és panaszokról szóló jelentést. A jelentés szerint 1984-ben a szakszervezetekhez csaknem 27 ezer bejelentés, panasz vagy kérelem érkezett, ezeknek körülbelül 90 százaléka egyéni problémákat érint. Többnyire a bérezéssel, a munkaidővel, a szabadságidővel, a dolgozó anyagi felelősségével kapcsolatos vitákban kérnek a szakszervezetektől tájékoztatást vagy segítséget. (MTI) Nem szabad sajnálni a költségeket Megyénk öntözhető területe, a 329 ezer hektár mezőgazdaságilag művelt földterületből, csupán 13 ezer 537 hektár, tehát öt százalék alatt van. Erre a területre megvan a vízjogi engedély, s 8389 hektár ebből főműves vezetékrendszer, melyet a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat székesfehérvári öntözési üzemigazgatósága üzemeltet. Idén május 31-ig mindöszsze hétszáz hektárt öntöztek a megyében — tudtuk meg Rózsa Józseftől, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának főelőadójától. A legtöbbet, 345 hektár gyepet — árasztásos módszerrel — az iszkaszetgyörgyi termelőszövetkezet öntötte, a dunaújvárosi öntözőfürtön belül pedig a többi 360 hektár körüli területet látták el mesterséges csapadékkal, a dunaújvárosi és baracsi szövetkezetek földjeit. Az idei tavasz — főleg a májusi, aranyat érő csapadékot tekintve — nem volt száraz, az üzemeknek azonban fel kell készülniük az öntözésre, hogy ne érje őket meglepetés egy esetleges száraz nyáreső esetén. Elsősorban a burgonya és a szántóföldi zöldségfélék hálálják meg terméshozam-többlettel az öntözést, de néhol kukoricát, gyepet, lucernát is öntöznek évek óta kedvező eredménnyel. Bár a magas vízdíjak miatt nem kevésbé költséges tevékenység az öntözés, sok helyütt elavultak a berendezések, másutt pedig munkaerőgondokra hivatkozva mellőzik ezt a műveletet, megoldás azért sok esetben adódik. Török József, a DRW székesfehérvári öntözési üzem igazgatója elmondta, hogy szívesen vállalnak béröntözést kedvező áron. Egyelőre a kislángi termelőszövetkezet élt ezzel a lehetőséggel: a jövő héten kezdik a DRW dolgozói öntözni a burgonyát és a hagymát. Tavaly összesen 7468 hektárt öntöttek mezőgazdasági üzemeink hatmillió köbméter vízzel, 22 és félmillió forint költséggel. Egy köbméter víz kijuttatása átlagosan 3,66 forintba került. Ez nem túl nagy összeg, s ha a kimutatható többlettermést nézzük, mindenképpen meg kell állapítani, hogy nem szabad sajnálni az öntözési költségeket. G. G. Fotó: Rabáczy Szilárd Felkészülés az öntözésre A KTA küldöttgyűlése Szorultabb helyzet, több kölcsönigény Csütörtökön délelőtt tartotta meg Székesfehérváron, a tszszövetség székházában, a szövetség mellett létesített Kölcsönös Támogatási Alap idei első küldöttgyűlését, melyen számot adtak az alap tavalyi tevékenységéről, s az 1984. december 31-i vagyonáról. A küldötteket Lázár Dezső, a KTA intéző bizottságának elnöke tájékoztatta a két küldöttgyűlés közötti munkáról. Elmondta, hogy megyénk termelőszövetkezetei tavaly az előző évinél 9 és fél százalékkal kisebb nyereséget mondhattak magukénak, s így az év kezdésének pénzügyi körülményei a megelőző időszakénál kedvezőtlenebbek voltak. Kétszázmillió forinttal kevesebb pénz állt rendelkezésre, s a kintlévőségek meghaladták a félmilliárd forintot. A pénzügyi egyensúly érdekében a tsz-ek növelték a banki hitelfelvételt, amely 9 százalékkal volt több az előző évinél. Még a nagyobb tartalékokkal rendelkező szövetkezeteknél is megnövekedtek a KTA-val szembeni igények, jelezve a pénzügyi feszültségeket. A KTA tavaly 168 millió forint értékű rövid lejáratú kölcsönt folyósított a tsz-ek részére, ami 37 százalékkal volt több az előző évinél. Átmeneti pénzügyi gondok áthidalására 73 esetben érkezett be kérelem, 193 millió forint összegben. Ezekből 67 eset, 176 és félmillió forint volt új kölcsönkérelem, hatan pedig 16 és félmillió forint összegben a lejárat meghosszabbítását kérték. Az új kölcsönigényből 65-öt engedélyeztek, 170 millió forint összeggel. Az intéző bizottsághoz tavaly 16 esetben érkezett beruházási kölcsönnel kapcsolatos kérelem, több mint 38 millió forint összegben. Tizenötöt engedélyeztek, 33,8 millió forint öszszeggel. A beruházási kölcsönöket takarmánykeverő és -tároló építésére, valamint gépvásárlásokra vették igénybe a szövetkezetek. A fejlesztési célokra engedélyezhető KTA-kölcsönök iránti kereslet tavaly mérséklődött, mivel az érvényben lévő közgazdasági szabályozók a jövedelemadó előleg fizetési kötelezettség miatt erre ösztönöztek. A felhasználás a lehetséges öszszegnek csupán az 52 százaléka volt. A KTA saját vagyona 1984. december 31-én 171,8 millió forint volt. Ma már nincs olyan tagja a támogatási alapnak, aki a megalakulás óta valamilyen formában, kérelme alapján nem részesült volna támogatásban. Megállapították, hogy a Kölcsönös Támogatási Alap, mint a szövetkezeti mozgalom eszköze, tavaly is jól szolgálta az önkormányzat, a tagszövetkezetek és a népgazdaság érdekeit. Lázár Dezső beszámolója után Menyhárt József, a KTA ellenőrző bizottságának elnöke számolt be, majd új ellenőrző bizottságot választottak, melynek ismét Menyhárt József lett az elnöke, tagjai pedig: Kottyán Zoltán bakonycsernyei és Beck Ferenc csákberényi főkönyvelő. G. G.