Fejér Megyei Hírlap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-09 / 237. szám
I Vetítések megyeszerte Megnyíltak a szovjet filmhetek Hazánkban negyedik alkalommal rendezik meg a Szovjet Kultúra Napjai eseménysorozatát, amelynek keretében hétfőn Budapesten, a Kongresszusi Központban megnyílt a Szovjet filmek fesztiválja. A filmművészeti programokon nem csupán a fővárosban vehet részt a közönség, a legjobb alkotásokat megyénkben is megtekinthetik a filmszínházak látogatói. A szovjet filmhetek Fejér megyei rendezvényeit tegnap este Székesfehérváron, a Köztársaság Filmszínházban nyitották meg. A megye párt- és társadalmi szervezeteinek és az MSZBT megyei tagcsoportjainak képviselői is részt vettek az ünnepségen, amelyen Nagy Jenőné, a Fejér Megyei Tanács elnökének általános helyettese méltatta az esemény jelentőségét, a kultúrának a népek közötti barátságban betöltött szerepét. Ezt követően premier előtti bemutatóként vetítették a Marlen Hucijev rendezte, Utószó című színes szovjet filmdrámát. Az alkotás a szovjet film azon új törekvéseihez kötődik, amelyek a társadalom problémáit a magánéletek bemutatásán keresztül vetik fel. Megyénkben a szovjet filmhetek november 10-ig kínálnak programot — 243 előadáson — a nézőknek városokban és községekben egyaránt. A rendezvénysorozat kiemelkedő eseménye lesz Székesfehérváron az oktatási igazgatóság aulájában október 10-én 15 órakor nyíló szovjet filmplakátkiállítás és a szovjet filmbarátok körének ünnepi megnyitója. Pusztaszenttornyától Kimléig A falusi színjátszók találkozója Lassan száz éve lesz, hogy egy európai műveltségű Békés megyei író és földbirtokos téli és nyári színházat épített kastélyának parkjában, s dohánytermesztő kétkezi munkásokból szervezett színtársulatával Shakespeare-t, Moliére-t, görög klasszikusokat mutatott be pesti és külföldi úri vendégekből, meg környékbeli parasztokból verbuválódó hálás közönségnek. Justh Zsigmondi parasztszínháza meszszire ható jelképpé vált — s szerencsére nem is maradt követők nélkül a magyar művelődés történetében. És ha a pusztaszenttornyai Körszínházhoz mérhető emberfeletti vállalkozásról nem is hallottunk a Justhot követő száz esztendőben, itt-ott mindig fölbukkant egy-egy ihletett és sugárzó akaratú személyiség, aki több-kevesebb ideig művészi magaslatokat tudott ostromolni a köznapiság fölé emelkedés örömét megízlelő ifjak, gyerekek vagy éppen meglett emberek körében. Jóllehet a mai mecénások fontolgatóbbak — s talán szegényebbek is a boldog emlékű Justh Zsigmond úrnál —, ha rendezői szándék ésszereplési vágy egymásra talál, a legtöbb faluban fedél is kerül az elszántabb csoportok feje fölé. Szerencsés esetben még az igényes művészi munka egyéb feltételeire is áldoz valaki (s talán tudja is a zsebbe nyúló üzem, szövetkezet, tanács vagy gyáregység, hogy nem anynyira áldozat, mint inkább beruházás minden fillér, amelyet a lakóhelyi közösségi művelődési lehetőségek gazdagítására fordítanak). 1983. májusában a TOT, a SZÖVOSZ, a Népművelési Intézet és a Győr-Sopron Megyei Művelődési Központ megrendezte a falusi színjátszók országos találkozóját. Jelentős esemény volt ez azért is, mert — eltérően a többi társadalmi réteget képviselő művészeti csoportoktól — tíz éve nem találkoztak országos fórumon a falusi színjátszók. A kimlei rendezvény mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy eltérő színvonalon és sokféle változatban bár, de él és közönségre talál falvainkban az amatőr művészetnek ez az ága. A rendező szervek 1986. májusára ismét meghirdetik az országos találkozót. Ennek szervezési elve — hasonlóan a korábbiéhoz — nem felfutásos rendszerű, azaz nem kényszeríti egymással való versengésre a csoportokat. A részvételre pályázó produkciókat megyei és országos tájékozottságú szakemberekből álló zsűri tekinti meg, s a legérdekesebb, legjellegzetesebb vagy éppen a legvitathatóbb előadásokat hívja meg Kimlére. Pályázhat a részvételre minden rendszeresen működő falusi együttes az amatőr színjátszás bármely műfajával (drámai játék, komédia, tragédia, vígjáték, vásári és népi komédia, szerkesztett műsor vagy hagyományőrző népi játék). Az előadások időtartama nem haladhatja meg a 60 percet, a szereplők száma pedig a 20 főt. A pályázatokat a megyei művelődési központokba kell benyújtani 1985. november 15-ig. A megyei találkozóknak (vagy helyi bemutatóknak) március 1-ig kell lezajlaniuk. Kiugró teljesítménnyel a kimlei találkozón kívül a kazincbarcikai országos fesztiválra is el lehet jutni. A szervezők maguk is tudják: fájdalmas pontja a részvételi feltételeknek a korlátozott létszáma és főleg az időtartam. Ezt a szigort az 1983-as tapasztalatok diktálják. A találkozó időtartamába ugyanis nem férnek bele a hosszabb előadások, a novákpusztai kastély befogadó- és kiszolgálóképessége is véges. A nyolcvanhármas szakmai tanácskozáson így fogalmazódott meg a kérdés: vagy meg kell növelni a találkozó időtartamát (és a vendégfogadási lehetőségeket), vagy csökkenteni a meghívandó csoportok számát. Az egyik megoldás nehéz, a másik fájdalmas. A viszonylag legjárhatóbb utat a fentiekben jelzett korlátozások jelentik. Ezek azonban azt a veszélyt hordozzák magukban, hogy a rendezők — a zsűri sugallatára vagy azt megelőzve — egész estét betöltő produkcióikat próbálják egyórányira csonkítani — s bizonyos esetekben talán még szereplők is kimaradnak (egyszer és mindenkorra!) az együttesből. Remek alkalom — mondhatni országos ügy — a jövő májusi találkozó, ám sok mindent meg kell fontolniuk addig a szervezőknek és a pályázóknak egyaránt. Talán az kiderül még, hogy nem e kényszerű csonkítás az egyetlen megoldás. Trencsényi Imre Hangjegyek vagy gombhalmaz? „A zene az emberek közös kincse, származásra és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül” — hangzott el, a zenei világnap székesfehérvári hangversenyén. Valóban, a zene érzelmi részét mindenki megértheti — de hallgatása egész embert vesz igénybe. Legyen bátorságunk hozzá, hogy szembenézzünk a való tényekkel: hol vannak ezek az egész emberek? Életünkben egyre jobban uralkodik a lárma. A szomszéd rádiójából reggeltől éjfélig a „zenei zajok" özöne árad, és ezt halljuk az utcán, áruházakban, kávézókban, taxikban. Sok tanuló magnó mellett oldja meg a matematika feladatot. Megszoktuk hogy a zenét a „zajkulissza” egy fajtájának tekintsük. Szellemi tartalma lassan már nincs számunkra. A hi-fi berendezések bármely napszakban házhoz szállítják a hangjegyeket, csak a gombhalmaz valamelyikén kell nyomni egyet. Lassan eltompul a felfogóképességünk és a muzsika — ahelyett, hogy a szellemet élénkítené, tompít bennünket. Elképzelhető, hogy aki aznap X időt hallgatta rádióját, magnóját, videóját, az este még elmegy egy hangversenyre, hogy újabb zenére nyissa fülét? Magunkénak mondhatjuk-e a közös kincset? Becker Teréz Művelődéspolitika Képző- és iparművészek nemzetközi tárlata Vasműs amatőrök külföldön Ezekben a napokban a lengyelországi Szczecinben rendezik meg az amatőr képző- és iparművészek alkotásainak nemzetközi tárlatát. A Népművelési Intézet illetékeseinek döntése alapján, a szczecini tárlaton hazánk képviseletében a Dunai Vasmű két amatőrjének, Ihász János szobrásznak és Orbán Sándor festőnek az alkotásai is részt vesznek. A pedagógus utánpótlás helyzete Növelni a pálya megtartó erejét Nemcsak pedagógusok szakmai köreiben, hanem szülők, tanácsi szakemberek, főhatóságok berkeiben is gyakorta szó esik arról: milyen is jelenleg a nevelői ellátottság az iskolákban? Benne van a feltett kérdésekben mindaz, ami „iskolaügyben”, ezt a témát tekintve, foglalkoztatja az embereket. Nevezetesen: milyen is lesz a holnap, a holnapután iskolai élete, meddig kell a tantestületekben képesítés nélküli fiatalokat felvenni szeptemberek táján? Milyenek a kilátások a teljes és megfelelő ellátottság biztosítására? Hullámok és hatások A demográfiai mutatókból, lehet következtetni arra , hogy körülbelül huszonöt évre vonatkozóan mekkora lesz, lehet az iskolák terhelése. Vagyis, mely iskolatípusokban várható rövid időszakban csúcs, miként és mikor húzódik át a nagy tömegű gyerekhad a középiskolákba, illetve jut el a főiskolák és az egyetemek kapuihoz. E megközelítésből elemezve a születések adatait körülbelül a következőkről van szó: a gyermekgondozási segély bevezetését követően, 1967 után a születések számában változás következett be, a megelőző öt év mélypontjához képest. 1970—79 között a korábbi évek átlagánál évi 30—40 ezerrel több gyermek jött a világra. Ezután lassú, majd — a nyolcvanas évek elejétől gyorsuló — csökkenési folyamat figyelhető meg. (Jelenleg már csak évi 115—120 ezer körül mozog a születési szám, szemben a csúccsal, amikor a 170, sőt 180 ezret is meghaladta.) Az iskolai osztálylétszámokat nézve: az általános iskolák alsó négy osztályában a nagy diáklétszám jelentkezése a nyolcvanas évek elejére esett. Onnan a hullám most, ezekben az években húzódik át, illetve tetőzik a felső tagozatban. A középiskolák első osztályaiban első ízben tavaly növekedett meg a diáklétszám, s a nyomás eltart a nyolcvanas évek végéig, keveset átnyúlik a század utolsó évtizedébe is. Aztán mindenütt kisebbek lesznek az osztálylétszámok. Elkövetkezik viszont — úgy az évezred végére, illetve az ezredforduló idején, — az az idő, amikor az említett nagyobb ifjú korosztályok lesznek szülőkké, s feltehetően „visszaköszön” majd újból a népesebb gyermek korosztályok jelentkezése, némileg kiegyenlítettebb számokkal. A holnapra gondolva Egy nemrégiben készült igen alapos, mélyreható elemzéseket tartalmazó művelődési minisztériumi felmérésben a pedagógusképzéssel foglalkozó szakemberek arra kívántak feleletet adni, hogy megfelelő-e a jelenlegi képzési ütem? Kell-e majd az a tanítói létszám, ami most alakul, illetve, mennyibe kell megtartani azokat a megemelt keretszámokat, amelyek a holnapra vonatkozóan is jellemzik a mértéket? Figyelembe vették az elemzések azt a tényt is, elméletileg elsősorban, hogy mely megyék, mely hazai régiók nélkülözik ma legjobban a kellő pedagógusgárdát. Hol van, lenne igény — s mennyire kielégíthető ez — esetleges újabb képző intézmények megteremtésére? (Szerepel-e például Békés megyében, Pest megyében egy későbbi időpontban?) Kevéssé ígérhető meg, — így az elemzés, — hogy a katedrákon rövid idő alatt már nem lesz szükség a képesítés nélküli nevelőkre. (Akiknek mai, tekintélyes hányada amúgy is megszerzi két-három év leforgása alatt az oklevelet.) Jelenleg az arányszámuk 4 százalék körüli. Számolni kell, hosszú távon azzal is, hogy a pálya elnőiesedése miatt a nevelők 9—10 százaléka továbbra is tartósan távol lesz a munkahelyétől. Ugyancsak mérce a képzés mértékében, hogy jelenleg legalább 10—12 ezer nevelői képesítésű szakember nem dolgozik az oktatásban, s feltehető, hogy az egyetemek, főiskolák változatlanul más területeknek is képeznek pedagógus végzettségű fiatalokat. A fizetés, amelynek rendezésére, teljes megoldására célszerű törekedni, még ugyancsak nem pályán tartó erő. Képzési gondok A most következő tervidőszakban is mintegy hatezer új óvónőre lesz szükség — a gyermekintézményekben, hogy megmaradhasson a jelenlegi, európai rangsort tekintve is igen szép, 85—90 százalékos ellátottság. .. . Jelentős, többezres az igény, — s nem jelez csökkenést — az általános iskolai tanítók, majd tanárok iránt is. A mennyiségi fejlődés feltétlenül módot ad arra, — ezért is célszerű tartani a mai képzési keretszámokat —, hogy az alsó tagozatban kellemesebbé és tartalmasabbá lehessen tenni a tanulást, a felső tagozatban pedig hatékonyabb lehessen a nyelvoktatás, a testnevelés, hogy csak néhány példát említsünk. Fejleszteni kívánják a gyógypedagógiai ellátottságot is. Kétségtelenül a középiskolákban érződik most, úgy három-négy évig, a szaktanárok helyenkénti hiánya. Ezért is kívánják kiegészítő tanárképzéssel, egyéb munkaerő-gazdálkodási intézkedésekkel is enyhíteni a hiányt. Az előrejelzések szerint a jövő évtized közepére kielégíti majd az igényeket a jelenlegi megemelt mértékű középiskolai tanárképzés. Levelező oktatással segítik elő a szakmai pedagóguslétszám gyarapítását, például a gyakorlatvezető szakoktatókét. A másoddiplomák megszerzése — Budapesten és Veszprémben a mérnöktanárok képzése — kellő számú jelentkező esetén sokat segít a gondokon. Sok város segíti jelenleg is és fogja még erőteljesebben segíteni a pedagógusképzést, az országos gondok enyhítésében. Az óvónőképzés bővítése Zsámbékon és Szekszárdon már megkezdődött, Baján és Esztergomban az előkészítésére folynak munkálatok. A tanítóképzésben bizonyos hiány észlelhető, a délkelet-magyarországi régióban, de az országban másutt is figyelni kell arra, miként tartható meg, illetve hívható a fiatal tanítók, tanárok végzős seregéből minél több — és minél hoszszabb időre. A pálya megtartó erejét növelni: valahogyan ilyesformán lehet megfogalmazni azt a követelményt, ami a mennyiség mellé — az életminőség javítását is felsorakoztatja. Benne foglaltatik a fizetések kellő rendezése, csakúgy, mint a letelepedéshez múlhatatlanul szükséges anyagi segítség, a lakáshoz juttatás és a törődés ezer más lehetősége. Várkonyi Margit ÚJ SZAKMUNKÁSKÉPZŐ-BÁZIS KŐBÁNYÁN. Az új tanműhelyben egyidőben 75 autószerelő, autóvillamossági, karosszérialakatos és anyagmozgató-gépszerelő diák tanulhatja meg a szakma fogásait. Képünkön, mérési gyakorlaton az első éves tanuló I