Fejér Megyei Hírlap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-31 / 26. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 1989. JANUÁR 31. PÉNTEK ÚJ BÚZAFAJTÁK MARTONVÁSÁRRÓL Újabb, betermő búzafajták születtek a martonvásári neme­­sítők tudományos műhelyében, az MTA Mezőgazdasági Ku­tatóintézetében. Az igen korai éréscsoportba tartozó MV 14 és a középkésői érésű MV 15 már állami elismerést kapott, s az idén várhatóan 3—3 ezer hektár elvetésére elegendő vetőmagot is biztosítanak belőlük a mezőgazdasági nagy­üzemeknek. Mint Balla László, az in­tézet tudományos igazgatója elmondta, az MV 14 igen rövid tenyészidejű, nagy ho­zamú fajta. Kiváló agronó­miai tulajdonságai vannak, igen jó az alkalmazkodó ké­pessége, s nagymértékben ellenálló a betegségekkel szemben. Termesztését a jó termőhelyi adottságokkal rendelkező vidékekre ajánl­ják a nemesítők. Hiányt pótol, mivel éréscsoportjában eddig nem volt jó minőségű, bőtermő hazai fajta. A kö­zépkésői érésű MV 15 magas hozamaival és kiváló agro­nómiai tulajdonságaival hív­ta fel magára a figyelmet az állami fajtakísérletekben. Kiváló télállóságú, jó alkal­mazkodó képességű, s a be­tegségekkel szemben ellen­álló fajta, amely 9—10 ton­nás termésre is képes. Mi­vel az éréscsoportjába tar­tozó búzáknál rövidebb te­nyészidejű, úgynevezett kon­tinentális fajta, alkalmas a középkorai búzák helyettesí­tésére is. Az ország egész területén termeszthető jó eredménnyel, de leginkább a csapadékosabb északi és nyugati országrészekben hoz­hat magas termést. A két új martonvásári bú­zafajta összetett keresztezés­ből származik, s igen jó tu­lajdonságokat örökölt. Mind­kettő középmagas, s megfelel az intenzív búzatermesztés követelményeinek. A két új búza létrejöttével minden éréscsoportban van már jó termőképességű, ha­zai nemesítésű fajtánk. El­terjedésüket követően tovább mérsékelhető, illetve mini­málisra csökkenthető majd a vetőmagimport, nem lesz ugyanis szükség külföldi faj­ták termesztésére. A martonvásári nemesítők egyébként csaknem két év­tizede dolgoznak a korszerű mezőgazdaság követelményei­nek megfelelő, bőtermő faj­ták előállításán, s eddig 15 korszerű, új búzát adtak a termesztőknek. Azok több­lethozama évente csaknem félmilliárd forint hasznot je­lent a népgazdaságnak. A to­vábbiakban a termőképesség növelése,­­ a 12—13 tonnás hektáronkénti átlagtermés elérésére alkalmas búzák előállítása , valamint a mi­nőségnek, a differenciált fel­használói igényeket kielégítő javítása, a céljuk. Új neme­­sítési módszereket is alkal­maznak, egyebek között a biotechnológia eredményeit is hasznosítják munkájuk­ban. A hazai búzanemesítők munkájának eredményeként hazánk az élenjáró búzater­mesztő országok sorába ke­rült, évente 135—140 kg-al nőttek az elmúlt években a hektáronkénti hozamok, s a növekedésnek mintegy fele a korszerű, új fajták ered­ménye. Dávid Erzsébet Egy fontos kézikönyv a vállalati tervezéshez Közgazdasági egyetemein­ken és főiskoláinkon az ok­tatásban is tervezik használ­ni Sípos Béla Vállalati árelő­rejelzések című módszertani kézikönyvét, amelyet a tanu­lókon kívül a magasabb ma­tematikai, statisztikai isme­retekkel nem rendelkező gaz­dasági szakemberek, vagy ép­pen vállalati vezetők úgy­szintén haszonnal forgathat­nak. Annál is inkább, mert az utóbbi időben részint meg­nőtt a vállalati tervezés, és az ezt megalapozó prognózi­sok jelentősége, részint pedig a vállalati prognosztika mű­velése hazánkban még csak a kezdeteknél tart. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában most megjelent kötet — amely a szerző több mint egy évtizedes kutatómunkájának összefoglalása — gyakorlati segítséget nyújt azoknak, akik ár- és konjunktúra-prog­nosztizálással foglalkoznak, s hozzájárulhat ahhoz, hogy önállósuló vállalataink tudo­mányos előrelátásra épített döntéselőkészítő informáci­ókra támaszkodjanak a ter­vezéskor a célok kijelölésé­ben, s az e célok megvalósí­tását szolgáló leggazdaságo­sabb módszerek és eszközök megválasztásában. Mivel a vállalati önállóság terjeszté­sén túl gazdaságpolitikánk egyik fő törekvése vállalata­ink világpiaci versenyezteté­se, ezért gazdasági prognózi­saink között rendkívül fon­tos szerepe van a nemzetközi munkamegosztásra is építő árprognózisoknak. Ezek ki­munkálásához kínál könnyen kezelhető módszereket a szer­ző, aki egyúttal nyomatéko­san figyelmeztet arra, hogy prognóziskészítés kutató­munka, s művelőitől koránt­sem mechanikus alkalma­zást, hanem rendszerekben való gondolkodást, átfogó szaktudást, kutatási-szerve­zési készséget és intuitív kép­zelőerőt követel. A könyv eloszlatja azt a tévhitet, hogy egyes termé­kek vagy termékcsoportok hosszú piaci élettartammal rendelkeznek, továbbá azt a tévhitet is, hogy a szocialis­ta gazdaság fejlődése — füg­getlenül a tőkés országok gaz­dasági válságától — lineári­san növekszik. A. G. Gazdaság- és társadalompolitika Óvári Miklós Csepelen Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára csütörtökön Csepelre látogatott. A vendéget Ernszt Antal, a XXI. kerü­leti pártbizottság első tit­kára és Bölcsey György, a XXI. kerületi tanács elnö­ke fogadta, majd tájékoz­tatta a munkáskerület fej­lesztésének eredményeiről, a VII. ötéves terv indulásá­nak tapasztalatairól. A Központi Bizottság titkára ezután a Magyar Posztó­gyárban tájékozódott a vál­lalat gazdasági, társadalmi tevékenységéről, majd üzemlátogatáson ismerke­dett a gyár munkájával. A csepeli látogatás követ­kező állomása a Bajáki Fe­renc Szakmunkásképző és Szakközépiskola volt. Itt a KB titkára az oktató-nevelő munka eredményeivel, és gondjaival ismerkedett, fel­keresett osztályokat, tanmű­helyeket, s tájékoztatást ka­pott a pártszervezet tevé­kenységéről. A nagyobb la­kótelepeken tett körút után a program a Csepeli Mun­kásotthonban nagygyűlés­sel zárult. Ezen Óvári Mik­lós tájékoztatót tartott idő­szerű politikai kérdésekről. Áruforgalmi jelentés­ ­egyensúlyozott kínálat élelmiszerekből, zöldségből és gyümölcsből . Továbbra is kevés a televízió, hazai hűtőszekrény, automata mosógép . A Belkereskedelmi Minisz­­térium jelentése szerint az elmúlt esztendőben a kiske­reskedelem forgalma 520 mil­liárd forint volt, 40 milliárd forinttal több, mint a meg­előző esztendőben. Folyó áron 8,3 százalékkal, össze­hasonlítható áron pedig két százalékkal növekedett a ke­reskedelem bevétele. Legjob­ban a vegyes iparcikkek for­galma nőtt — 9,4 százalékkal — ezt követte az élelmiszere­ké — 8,3 százalékkal — majd a vendéglátásé, 4,2 százalék­kal. Változatlan áron számol­va az áruforgalom a ruházat és a vendéglátás területén el­maradt az egy évvel korábbi­tól, a növekedés a bolti élel­miszereknél 3,2, a vegyes iparcikkeknél 3 százalék. Az állami kiskereskedelem for­galma jobban nőtt, mint a szövetkezetié, szemben az 1984. évvel, amikor ellentétes tendencia érvényesült. A decemberi árukínálatról a jelentés megállapítja, hogy élelmiszerekből összességé­ben kiegyensúlyozott, bősé­ges volt az ellátás. Tőkehús­ból, húskészítményekből kel­lő mennyiség állt a vásárlók rendelkezésére, bár a minő­ségre a korábbiaknál több volt a kifogás. Szalámiból és egyéb szá­razárukból lényegesen több­re lett volna szükség. A bő­séges baromfikínálat ellené­re egyes területeken — köz­vetlenül az év végi ünnepek előtt — kevésnek bizonyult a hízott liba, kacsa, pulyka. Tojásból is lényegesen több fogyott volna — a magas árak ellenére. Kiegyensúlyozott a kínálat burgonyából, zöldségből és a gyümölcsökből; a budapesti szabad piacokon 19,1 száza­lékkal többet árusítottak de­cemberben, mint a megelőző évben, az árak 8,5 százalék­kal voltak magasabbak. Bőségesnek bizonyult de­cemberben a ruházati keres­kedelem kínálata. Volt ele­gendő méteráru , bár az egyszínű flanel, kordbársony változatlanul kevésnek bizo­nyult. A női ruhák és kosz­tümök, valamint a férfi pu­lóverek, felnőtt és gyermek tréningruhák, fiú ingek vá­lasztéka javult, többhelyütt azonban nem volt elegendő hagyományos kamasz télika­bát, férfi pantalló, férfi alsó­ruházati cikk és női import felső kötöttáru. Jó kínálatot biztosított a kereskedelem lábbelikből, ám, mivel az árak jelentősen megnöveked­tek, a vevők magasabb mi­nőségi igényeket támasztot­tak, s ennek az ára nem mindig felelt meg. Továbbra sem volt kielégítő a 31—34- es méretű gyermekcipőkből a kínálat. Nem változott a vegyes iparcikkek körében az ellá­tás színvonala: továbbra sincs elegendő fekete-fehér és színes televízió, hazai hű­tőszekrény, valamint auto­mata mosógép. Decemberben több területen az­­ olcsóbb gáztűzhelyek is hiányoztak, különösen ott, ahol jelenleg folynak, vagy a közeljövőben kezdődnek a gázbekötések. A tüzelőellátás országosan kedvezőbben alakult decem­berben, mint az előző hóna­pokban, a hazai szénbányák szállításai és az import beér­kezések felgyorsulása révén. Többhelyütt meg lehetett szüntetni az előjegyzést — például Baranya és Vas me­gyében — növekedtek a Tü­­zép-telepek készletei is. KÖZÉPJAVÍTÁS — KORSZERŰSÍTÉSSEL. Január közepén végezték el a Dunai Vasmű meleghengermű középjavítását. A felújítás során a készsor utáni görgősoron új rendszerű, úgynevezett lamináris hűtőpanelt szereltek fel. A szerkezet segítségével a lemeztekercsek, elsősorban a cső alapanyagok egyenletesebb hűtését és ezáltal anyagszerkezetének javítását érik el (Fotó: Bárándy) 3, QLOAl MAGYARORSZÁG - KÖZTÁRSASÁG Hazánk második világháború utáni történetének demokra­tikus vívmányokban különösen gazdag időszaka volt az 1944 —1948 közötti periódus. Ekkor olyan történelmi jelentőségű események zajlottak le, mint például a földosztás, a köztár­saság kikiáltása, az egységes állami iskolai rendszer létre­hozása. A polgári átalakulás idején megoldatlanul hagyott kérdések közül ezek voltak leginkább hatással a felszabadu­lást követő évek politikai életére, s ezeknek volt a legna­gyobb társadalmi-politikai jelentősége a népi demokrácia megszilárdítása és továbbfejlesztése szempontjából is. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány 1944. december 21—22-i létrejöttével megszületett a népi demokratikus hatalom Magyarországon. Az új hatalom a demokrácia szocialista és polgári erőinek együttműködésé­re épült. Tevékenységét antifasiszta, antifeudális és demok­ratikus intézkedések jellemezték a politikai közélet minden területén. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány határozott lépé­seket tett a feudalizmus egyik örökségeként itt maradt „ki­rály nélküli királysággal”, mint államformával való szakí­tásra. 1944 decemberében az államfői jogkör ideiglenes ellá­tására bővítették az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökségének jogkörét. 1945. januárjában felállították a Nemzeti Főtaná­csot, amely mint testület lényegében az államfő funkcióját töltötte be, majd márciusban eltörölték a „királyi” jelző használatát egyebek között az állami hivatalok (bíróság, hon­védség, pénzügyi és más közigazgatási hatóságok) címében és pecsétjében. A köztársaság megteremtésének időszerűségét a Szociál­demokrata Párt vetette fel elsőként a koalíciós pártok kö­zül, közvetlenül az 1945. november 4-i nemzetgyűlési vá­lasztások után, a Tildy-kormány programjának parlamenti vitájában. E javaslatot a Magyar Kommunista Párt elvileg azonnal magáévá tette, s hasonlóan kedvezően fogadta az ellenzéki Magyar Radikális Párt és a Polgári Demokrata Párt is. A királyság mellett a Habsburgok visszatérésében reménykedő, egyébként politikailag gyenge és elszigetelt legitimista csoport, valamint a katolikus egyház emelte fel a szavát a leghatározottabban, s indított propaganda had­járatot annak védelmében. A Nemzeti Parasztpárt hivatalos támogatását követően a Független Kisgazdapárt baloldalán lévő Dobi István és Tildy Zoltán „egyénileg” foglalt állást a köztársaság mellett. Hosszas párton belüli viták után a kis­gazdapárt centruma, élén Nagy Ferenccel, szintén tudomásul vette a köztársaság megteremtésének napirendre tűzését. A demokratikus erők 1946 január közepére egyetértésre jutottak tehát az államforma tekintetében, de abban a kér­désben, hogy ki töltse be a köztársasági elnöki tisztséget, még hosszan tartó viták voltak. Számos kiemelkedő szemé­lyiség neve merült fel, így a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Radikális Párt részéről Károlyi Mihályé. A kisgazda­­párt azonban mindenképpen saját jelöltjét kívánta köztár­sasági elnöknek. A pártban erre két politikusnak volt ko­moly esélye: Tildy Zoltánnak és Nagy Ferencnek. A jelölt­ségért folyó küzdelem kiemenetelét döntősen befolyásolta, hogy a kommunista párt javaslatára a baloldali pártok egy­hangúlag Tildy Zoltán mellé álltak. . A nemzetgyűlés többnapos vita után, 1946. január 11-én elfogadta a köztársasági törvényt, amely az „1946: I. tör­vénycikk: Magyarország államformájáról” címet viselte, majd február 1-én közfelkiáltással megválasztotta Tildy Zoltánt a Magyar Köztársaság elnökévé. A köztársasági törvény bevezetője megfogalmazta az ál­lampolgárok „természetes és elidegeníthetetlen” jogait („a személyes szabadság, jog az elnyomatástól, félelemtől és nélkülözéstől mentes emberi élethez, a gondolat és vélemény szabad nyilvánítása, a vallás szabad gyakorlása, az egyesü­lési és gyülekezési jog, a tulajdonhoz, a személyi biztonság­hoz, a munkához és méltó emberi megélhetéshez, a szabad művelődéshez való jog, s a részvétel joga az állam és ön­­kormányzatok életének irányításában”). A köztársasági államforma, illetve a köztársasági elnöki tisztség létrejöttével a Nemzeti Főtanács intézménye meg­szűnt. A köztársasági elnök megválasztását és jogkörét il­letően kompromisszum született. A kisgazdapárt javára a baloldali pártok beleegyeztek abba, hogy a köztársasági el­nök megválasztása a parlamentben titkos szavazással tör­ténjék, s hogy az államfő a parlamenti többséggel rendelke­ző pártból nevezhessen ki miniszterelnököt. A törvény a köztársasági elnök hatáskörét azonban jelentősen korlátozta, ami a baloldali pártoknak kedvezett. A köztársasági elnök Magyarországot képviseli „nemzetközi viszonylatokban”, így követeket küld és fogad, konzulokat nevez ki, és megilleti őt például az államfő kegyelmezési joga. De a köztársasági elnök nem élhet a törvényszentesítés jogával és a vétójog­gal; a nemzetgyűlés hozzájárulása nélkül nem üzenhet ha­dat, nem vezethet be rendkívüli állapotot, nem köthet bé­két, és a nemzetgyűlés megkérdezése nélkül nem nevezhet ki, nem menthet fel minisztereket. A jogszabály tehát a par­lamentet a magyar állami szuverenitás birtokosaként, az államhatalom legfelsőbb szerveként ismerte el, illetve abban erősítette meg. Az 1946: I. törvénycikk leszögezte, hogy a törvényhozó ha­talmat a nemzetgyűlés, a végrehajtó hatalmat pedig a nem­zetgyűlésnek felelős minisztérium, vagyis a kormány gyako­rolja. A köztársasági törvényhez kapcsolódóan, annak mintegy kiegészítéseként 1946 tavaszán további két jogszabály szüle­tett. Az 1946: VII. törvénycikk a demokratikus államrend és a köztársaság büntetőjogi védelméről szólt. A törvénynek igen széles volt a hatóköre és rendkívül szigorúak a rendel­kezései a bűncselekménynek, illetve vétségnek minősített esetekben. Ezzel a baloldal olyan „eszköz” birtokába jutott, amely valóban hatásosan biztosíthatta a népi demokratikus rend védelmét minden polgári jobboldali kísérlettel szem­ben. A köztársaság megteremtésével a legitimizmus magyaror­szági hívei súlyos vereséget szenvedtek. Az új államforma létrehozása a demokratikus, baloldali erők küzdelmének fon­tos állomása volt. Rajk László a köztársasági államforma történelmi jelentőségéről a következőket mondta a törvény­­javaslat parlamenti vitájában: „A mi pártunk álláspontja az, hogy a köztársaság az az államforma, amely egyesegyedül felel meg a magyar nép demokratikus történelmi hagyo­mányainak, a magyar nép nemzeti sajátosságainak, az év­századokon keresztül megmutatkozó magyar népi és nemzeti törekvéseknek.” A Magyar Köztársaság kikiáltásának negyvenedik évfor­dulóján demokratikus örökségünk jeles értékére emlékezünk. dr. Föglein Gizella

Next