Fejér Megyei Hírlap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-02 / 27. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1987. FEBRUÁR 2. HÉTFŐ Az ágazati tsz-verseny legjobbjai Gabonatermelés: Baracs, Előszállás, Szabadegyháza, Sárszentágota Tejtermelés: Lajoskomárom Sertéshústermelés: Sárkeresztúr A területi tsz-szövetség elnöksége, pénteki ülésén döntött az 1986. évi ágazati versenyek értékeléséről. A gabonatermelési, a tejtermelési és a sertéshústermelési verseny legjobbjainak ítélte oda a díjakat; az energiagazdálkodási versenyt a mérlegadatok alapján, az elnökség különdíja adományozását a kiváló cím pályázatai alapján később értékelik. A gabonatermelési versenyben négyen pályázhattak az első helyre, ugyanis külön kategóriát képeztek a 2000 hektárnál kisebb, illetve nagyobb területen gabonát termelő üzemek, és e két kategórián belül is külön értékelték a megyei átlagnál jobb, illetve gyengébb minőségű földeken gazdálkodó tsz-ek eredményét. A 2000 hektárnál nagyobb és a megyei átlagnál jobb területen gabonát termelő szövetkezetek versenyében első a Baracsi Béke Tsz, a megyei átlagnál gyengébb területű gazdaságok közül az Előszállási Lenin Tsz. A 2000 hektárnál kisebb gabonatermő területtel rendelkező, de a megyei átlagnál jobb földeken gazdálkodó tsz-ek közül első a Szabadegyházi Vörös Csillag Tsz, a megyei átlagnál gyengébb területűek közül a Sárszentágotai Március 15. Tsz. Az elnökségi ülésen szóba került: a súlyos aszály miatt a gabonatermesztésben legjobb négy közös gazdaság sem teljesítette mindenben a versenykiírás feltételeit (a termelt összes gabona és a hektáronkénti hozamok növelését), de a nehéz körülmények között tett erőfeszítéseik és elért eredményeik mégis elismerésre méltóak. A tejtermelési versenyben a Lajoskomáromi Győzelem Tsz jutott az első helyre. A gazdaság tavaly 350 ezer literrel termelt több tejet, mint 1985-ben; a tehenenkénti hozamot 6472 literről 6954 literre növelte, és az általa értékesített tejnek 81,7 százaléka volt I. osztályú. A sertéshús-termelési, -kibocsátási verseny legjobbja a Ráckeresztúri Március 15. Termelőszövetkezet. A gazdaság egy-egy kocára számítva 2,06 tonna sertéshúst értékesített, kocánként több mint 21 malacot nevelt, az elhullás pedig több mint 8 százalékkal maradt a megyei átlag alatt. Döntött abban is a szövetség elnöksége, hogy az idei évre ismételten meghirdeti az ágazati versenyeket; a tavalyihoz hasonlóan a gabonatermelési, a tejtermelési, a sertéshús-termelési és az energiagazdálkodási versenybe nevezhetnek a közös gazdaságok. Ezek feltételein még dolgoznak. Emlékgyűjtők Ugyancsak a területi tszszövetség híre: az elnökség visszaemlékezést gyűjtő csoportot hozott létre. E csoport feladata lesz, hogy gyűjti, szerkeszti, publikálásra előkészíti a termelőszövetkezeti mozgalom múltjának tárgyi emlékeit, kép- és írásos dokumentumait, hanganyagát, gondoskodik ezek folyamatos gyarapításáról és hasznosításáról. Felkutatja a szövetkezet mozgalmi emlékműveket, emlékhelyeket, javaslatot tesz újak kijelölésére, illetve felállítására. A Teszöv elnöksége ajánlja a termelőszövetkezeteknek, hogy maguk is szervezzék meg a helyi emlékek gyűjtését, rendszerezését. Családi iroda Bicskén Orchideacsokor, nászinduló és gyermekmosoly Hétköznap több van életünkben, mint ünnepnap, ennélfogva az ünnepi esemény aktualitásán túl a „körítéssel”, a megünnepléssel is igyekszünk kifényesíteni, emlékezetessé tenni e ritkább napokat. Változó világunkban a jeles családi alkalmak hagyományai átalakultak, nem a régi módon folynak le már, de ha nem a régi módon, akkor hogyan? Legfőképpen ezzel a kérdéssel kopogtattam be Bicskén a családi iroda kétszemélyes kis csoportjához. Morvai Lászlóné, a városi tanács vb hatósági osztályának csoportvezetője szigorú címet viselt, mosolygós, kedves fiatal nő, állítása szerint rátalált arra a feladatra, ami neki való, amit szívesen csinál. Emberekkel való azonnali kapcsolatteremtés, irodalom, zene, habos menyasszonyi ruhák, gyermekmosoly ugyanúgy része munkájának, mint a friss gyász súlyával ideérkezők tapintatos tájékoztatása. A Bicske Városi Tanács 1986 júliusában hozta létre a családi irodát, régi lakossági igénynek eleget téve. *— A munka változatossága mellett számomra igen fontos az önállóság — hangsúlyozza Morvai Lászlóné. Mutatja a hangulatos szobában elhelyezett meghívókat, köszöntőket, díszokleveleket, a lemezjátszón és a magnón bármelyik pillanatban lejátszható az alkalomhoz illő muzsika, vagy vers. Bejelentkezik például a házasulandó ifjú pár, az esküvő minden részletéhez kínálnak, javasolnak itt valamit. A Mendelssohn-féle Nászindulón kívül nagy népszerűségnek örvend Csajkovszkij, Vangelis, de Rhoda Scott, vagy a Santana együttes gyönyörű gitárszólója is. A bőséges zenei kínálat szintén Morvai Lászlóné gyűjteménye, amit az iroda működésének kezdetén, legtöbbször munkaidő után, valóban lelkesedésből szedett össze könyvtárból, művelődési házból, barátoktól, ismerősöktől csakúgy, mint a verseket. A hivatali teendőkön kívül a szubjektív benyomásokról faggatom a ifjú vezetőt, aki hol mosolyogva, hol elkomolyodva idéz föl egyegy eseményt, természetesen név nélkül. Kisváros lévén majdnem mindenki ismeri egymást, az öt anyakönyvvezetőnő meg a családi irodások több titkok tudói, olyan pillanatokat is elleshetnek, amelyek más előtt rejtve maradnak, ez azonban diszkrécióra kötelezi őket, s számukra természetesen, ez magától értetődő. — Habos, elegáns menyasszonyi ruhák divatja járja, nem ritka az orchideacsokor sem. Egy házasságkötés ideje alatt annyi minden leolvasható az emberekről. Anyagi helyzetük, intellektuális érzékenységük, vagy éppenséggel érzéketlenségük. Más a hangulat első és más második házasságkötéskor, a menyasszonyok többnyire virulnak, az örömanyák sírnak — sorolja Morvainé. — Nagyon megrázó eset volt, mikor a vőlegény és az édesapja végtelennek tűnő hosszú percekig görcsösen zokogtak egymásra borulva. Miféle szomorúság, nehéz titok milyen mélysége lappanghatott e két összekapaszkodott férfi sírása mögött? A szertartás előre megkomponált, de mindenesetre személyre szabott lépései, a muzsika hangulata, a versek által teremtett atmoszféra hangulata varázsolja ünnepibbé a résztvevők lelkét, legyen az esküvő, aranylakodalom, vagy névadó. — Sok többletmunkát igényel ez mindnyájunktól — kapcsolódik a beszélgetésbe Szolnoki Józsefné előadó, a kétszemélyes kiscsoport másik tagja —, de ez egyáltalán nem siránkozás, hiszen mi, a családi események megünneplését méltóképpen emlékezetessé tenni igyekvők —, s az anyakönyvezetők is — akkor örülünk igazán, ha nem rutinszerűen gépiesen folynak le a hivatalos szertartás mozzanatai, hanem életközelien, színesen, hangulatosan. Fekete keretes részvétnyilvánító kártyák is sorakoznak az aranybetűs meghívók mellett a szekrényben. A halál nagy szomorúság, de szeretteinktől utolsó búcsúnkat venni is méltóképpen szeretnénk. — A társadalmi temetést kellő érzékenységgel, megfelelő tisztelettel és a maga módján ünnepélyesen igyekszünk megszervezni, ez is feladataink közé tartozik — hangsúlyozza Morvainé, majd vidámabbra terelve a szót, s egyben zárva is a beszélgetést, valami különöset szeretnék hallani. — Különöset? — gondolkozik el beszélgetőtársam. — A nyáron igazi falusi esküvőt-lakodalmat szeretnénk elejétől végig szervezni-rendezni Bicskén az arra vállalkozó fiatal párral! Rigmusokkal, jó muzsikával, s természetesen, hangulatosan! Zsohár Melinda Színvonal, hatékonyság, teljesítmény Interjú Bozsits Bélával, a Dunaújvárosi Papírgyár igazgatójával Lapunk olvasói előtt nem ismeretlen a Dunaújvárosi Papírgyár kudarcokat is magában hordozó fejlődése. Az utóbbi években céltudatos termelési és fejlesztési programjáról ismert kollektívája. Számos vitának lehettünk tanúi közösségükben, hisz a napjaink gazdasága, valamint társadalmi életünk nem konfliktusmentes. Érdekes volt látni, ahogy a papírgyár dolgozói, vezetői, munkásai, műszaki gárdája és közgazdái nem kerülték a konfliktusokat, hanem alkotó vitában, előrevivő véleménycserében oldották azokat. — Hol helyezkedik el műszaki színvonal tekintetében a Dunaújvárosi Papírgyár Európában, illetve a magyar papíriparon belül? — A telepítések időszakában korszerűnek számított minden üzemünk, a magyar papíriparon belül még mindig színvonalas technikánk, de nemzetközi összehasonlításban már nem mondható ez el. A világpiac minőséget kíván, amelynek elengedhetetlen eszköze a megfelelő technika. Lemaradásunk eredendő oka az, hogy nincs lehetőségünk az élenjáró műszaki színvonallal lépést tartani. Az amortizácó soha sem arra a berendezésre fordítódik, amelynél képződik, hanem intenzív fejlesztésre. Következményeire példa a 3. számú papírgép, amely telepítésekor — tizenegy évvel ezelőtt — világviszonylatban is élenjáró technikát, technológiát képviselt. Az elmúlt tizenegy év alatt egy fillért sem tudtunk korszerűsítésre költeni. Nincs a világon olyan berendezés, amelynek műszaki színvonala ezt avulás nélkül elviselné. A nálunk érvényes gazdasági szabályozórendszer csak a rekonstrukciót, bírja el. Ennek ciklikussága viszont sokkal kevesebbet ad, mint a folyamatos fejlesztés. Működnek a világon 50—60 éves papírgépek, amelyeket folyamatosan szereltek fel, egészítették ki a termelékenységet javító újdonságokkal, így ezek még most is az élenjáró technikát, technológiát képviselik. Mi pedig futunk az események után. Amikor lehetőségünk adódik rá, akkor igyekszünk a létező legkorszerűbb berendezést beszerezni, számítva arra, hogy tíz-húsz évig nem nyúlhatunk hozzá. — Mi az oka e gyakorlatnak? — Túlságosan sokfajta forinttal kell gazdálkodniuk a vállalatoknak. Beruházásként számolják el a korral haladó, egyszerű újratermeléshez szükséges eszközmódosítást. Számtalan olyan kiegészítő berendezés létezik, amely technikai fejlődést hozhat gépcsere nélkül, másrészt erősítheti az üzembiztonságot. Sajnálatos, hogy ezek sem hazánkban, sem a szocialista országokban nem hozzáférhetőek. — Ezek szerint korlátozott a műszaki fejlesztés külső forrásokból. Vannnak egyéb lehetőségek? — Fő dolog az ember. Van egy szakmailag többet akaró kör, amely sajnos a társadalmunkban nem példakép. Sőt, irritálja a környezetet, mert erős az irigység az ily módon többletjövedelmet szerzők iránt. Ez sért, ez fék. Gyárunkban igyekeztünk kiutat keresni, megteremteni a műszaki értelmiség megbecsülését a rendeltetésünkre álló eszközökkel örvendetes, hogy a kollektívában nem volt nagy ellenállás. El tudtuk fogadtatni, hogy az ilyenfajta embereket jobban fizessük. Ma már vannak „csupán” mérnöki beosztásban dolgozó szakembereink tisztességes fizetéssel. Az elmúlt héten jött vissza hozzánk, több év külföldi munka után egy villamosmérnök, 8500 forint alapfizetéssel. Ez a folyamat elindult. Másik fontos dolog: bármennyire irritál sok embert, nem voltunk szűkmarkúak az újítások díjazásánál. Van újítónk, aki egymilliót kapott. Ez ösztönöz. Hasonlóan alkotómunkára serkent, hogy vezetőink is lehetnek vgm-tagok. Nem egy tervező-, alkotócsoport működik gyárunkban. Hangsúlyozom, okoz feszültséget, de a gyári eredmény szemszögéből megérte ezt vállalni. — Kaphat-e további lendületet a szellemi munka? — Nálunk minden korábbi nehézkes gyakorlat ellenére nagyon komoly szellemi potenciál halmozódott fel. Talán a párthatározat végrehajtása tovább serkenti a hitet, alkotó kedvet. Közszájon forgó műszaki, technológiai problémákra néhány ember eddig is aktivizálta magát. Az irányítható alkotómunkához az 1987. január elsejétől érvényes újítási rendelet nyújt kellő segítséget. Külön szerencse, hogy gyárunkban a papírgyártás technológiájának minden művelete megtalálható, így ötleteinket kipróbálhatjuk. — Hajtóerő a szakmaszeretet? — Az is, de még talán nagyobb hajtóerő a kényszer. Van itt a papírszakmán kívül egy másik kör, villamos, gépész szakemberekből. Finom berendezéseink alkatrész utánpótlása dollárelszámolású importot kíván, amely közismerten korlátozott. Kényszerszülte helyzetben alkotnak szakembereink. Biztonsággal és nyugodtan lehet számítani szellemi kapacitásukra. — Hogy fogadják a szakmunkások az újat? — Nem szabad félni az emberektől! Többségük képes az új technika megtanulására, befogadására. Tapasztalhattam ezt a szalmacellulózgyár rekonstrukciója során. Szakmunkásaink képesek voltak megtanulni az új berendezések irányítását, kezelését. Ez a munka gyökeresen más, mint ami a lebontott üzemben volt. Kevesebb fizikai erőt, több szellemi munkát kíván. Hozzáteszem, az újítások száma évről évre csökken, eredményességük viszont nő. Tavaly 61 millió forint nyereséget mutathattunk ki belőlük. — Mi jelenti a korszerű terméket a papírgyártásban? — A megszokott, drága alapanyag helyett olcsóbból ugyanolyan minőségű papírt előállítani. Sok követelménynek kell megfelelnünk, de a legfontosabb az egyenletes minőség. A mi embereink a kissé elavult berendezéseinken is képesek nemzetközi minőséget gyártani. Legutóbb a hullámpapírgyártásnál próbáltunk „skandináv” minőséget csinálni. Sikerült a decemberi kísérlet, de még drága. Most azon dolgozunk, hogyan lehet ezt számunkra nyereséget hozó áron megcsinálni. — Rendszeres a gyártmányfejlesztő munka a gyárban? Igényli a piac? — Tömegcikket gyártunk, és mint ismeretes, hiánygazdálkodás folyik papírból. Ilyen módon hullámzó a gyártmányfejlesztő munka. Az emberi képességek jelen vannak. Szakmaszeretetből a papírgyártás szépségéért a magunk örömére készítünk nemzetközi mércével is szép és különleges, vagy csak egyszerűen jó minőségű papírokat . Váljon általánossá. Köszönöm a beszélgetést. K. É. A zárszámadásról beszél a szövetkezeti tagok egy csoportja előtt az elnök. Mielőtt a lényegre térne, nyomatékkal hangsúlyozza: fontosnak tartják, hogy lehetőleg a szövetkezet minden tagja tudjon a tapasztalatokról, az eredményekről; értse, mit miért tesz a vezetés, milyen terveik vannak az idei évre. Mert ők komolyan veszik a szövetkezeti demokráciát... Aztán következik a munka, a gazdálkodás elemzése. Így, ezekkel a szavakkal: „A tervciklusra prognosztizált rekonstrukció volumenben ugyan nem jelentős, de a vertikum perspektivikus kiépítését szolgálja.” „A növénytermesztésben igyekeztünk az optimális technológia adaptációját realizálni.” Hadd ne soroljak fel többet azokból a szavakból, mondatokból, amelyeket a szövetkezet tagjai csak hallgattak, de — ezret teszek egy ellenében — biztosan nem értettek. A lányomnak mondom, hogy a menyem is értsen belőle: elnök elvtársak, ne így! Ha valóban fontosnak tartják (a szövetkezeti demokrácia kedvéért is), hogy a szövetkezet tagjai megértsék, miről beszélnek a vezetőik. és érthetően Gazdaság- és társadalompolitika 3. OLDAL