Fejér Megyei Hírlap, 1987. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1987. FEBRUÁR 2. HÉTFŐ Az ágazati tsz-verseny legjobbjai Gabonatermelés: Baracs, Előszállás, Szabadegyháza, Sárszentágota Tejtermelés: Lajoskomárom Sertéshústermelés: Sárkeresztúr A területi tsz-szövetség el­nöksége, pénteki ülésén dön­tött az 1986. évi ágazati ver­senyek értékeléséről. A ga­bonatermelési, a tejtermelési és a sertéshústermelési ver­seny legjobbjainak ítélte oda a díjakat; az energiagazdál­kodási versenyt a mérleg­adatok alapján, az elnökség különdíja adományozását a kiváló cím pályázatai alap­ján később értékelik. A gabonatermelési ver­senyben négyen pályázhattak az első helyre, ugyanis kü­lön kategóriát képeztek a 2000 hektárnál kisebb, illet­ve nagyobb területen gabo­nát termelő üzemek, és e két kategórián belül is külön ér­tékelték a megyei átlagnál jobb, illetve gyengébb mi­nőségű földeken gazdálkodó tsz-ek eredményét. A 2000 hektárnál nagyobb és a me­gyei átlagnál jobb területen gabonát termelő szövetkeze­tek versenyében első a Ba­­racsi Béke Tsz, a megyei át­lagnál gyengébb területű gazdaságok közül az Elő­­szállási Lenin Tsz. A 2000 hektárnál kisebb gabonater­mő területtel rendelkező, de a megyei átlagnál jobb föl­deken gazdálkodó­ tsz-ek kö­zül első a Szabadegyházi Vö­rös Csillag Tsz, a megyei átlagnál gyengébb területűek közül a Sárszentágotai Már­cius 15. Tsz. Az elnökségi ülésen szóba került: a súlyos aszály miatt a gabonatermesztésben leg­jobb négy közös gazdaság sem teljesítette mindenben a versenykiírás feltételeit (a termelt összes gabona és a hektáronkénti hozamok nö­velését), de a nehéz körül­mények között tett erőfeszí­téseik és elért eredményeik mégis elismerésre méltóak. A tejtermelési versenyben a Lajoskomáromi Győzelem Tsz jutott az első helyre. A gazdaság tavaly 350 ezer li­terrel termelt több tejet, mint 1985-ben; a tehenen­­kénti hozamot 6472 literről 6954 literre növelte, és az általa értékesített tejnek 81,7 százaléka volt I. osztályú. A sertéshús-termelési, -ki­bocsátási verseny legjobbja a Ráckeresztúri Március 15. Termelőszövetkezet. A gaz­daság egy-egy kocára szá­mítva 2,06 tonna sertéshúst értékesített, kocánként több mint 21 malacot nevelt, az elhullás pedig több mint 8 százalékkal maradt a megyei átlag alatt. Döntött abban is a szövet­ség elnöksége, hogy az idei évre ismételten meghirdeti az ágazati versenyeket; a ta­valyihoz hasonlóan a gabo­natermelési, a tejtermelési, a sertéshús-termelési és az energiagazdálkodási verseny­be nevezhetnek a közös gaz­daságok. Ezek feltételein még dolgoznak. Emlékgyűjtők Ugyancsak a területi tsz­­szövetség híre: az elnök­ség visszaemlékezést gyűj­tő csoportot hozott létre. E csoport feladata lesz, hogy gyűjti, szerkeszti, publikálásra előkészíti a termelőszövetkezeti moz­galom múltjának tárgyi emlékeit, kép- és írásos dokumentumait, hanganya­gát, gondoskodik ezek fo­lyamatos gyarapításáról és hasznosításáról. Felkutatja a szövetkezet mozgalmi emlékműveket, emlékhelye­ket, javaslatot tesz újak kijelölésére, illetve fel­állítására. A Teszöv elnök­sége ajánlja a termelőszö­vetkezeteknek, hogy ma­guk is szervezzék meg a helyi emlékek gyűjtését, rendszerezését. Családi iroda Bicskén Orchideacsokor, nászinduló és gyermekmosoly Hétköznap több van éle­tünkben, mint ünnepnap, en­nélfogva az ünnepi ese­mény aktualitásán túl a „kö­rítéssel”, a megünnepléssel is igyekszünk kifényesíteni, emlékezetessé tenni e rit­kább napokat. Változó vilá­gunkban a jeles családi al­kalmak hagyományai átala­kultak, nem a régi módon folynak le már, de ha nem a régi módon, akkor hogyan? Legfőképpen ezzel a kérdés­sel kopogtattam be Bicskén a családi iroda kétszemélyes kis csoportjához. Morvai Lászlóné, a városi tanács vb hatósági osztályá­nak csoportvezetője szigorú címet viselt, mosolygós, ked­ves fiatal nő, állítása szerint rátalált arra a feladatra, ami neki való, amit szívesen csi­nál. Emberekkel való azon­nali kapcsolatteremtés, iro­dalom, zene, habos meny­asszonyi ruhák, gyermekmo­soly ugyanúgy része munká­jának, mint a friss gyász sú­lyával ideérkezők tapinta­tos tájékoztatása. A Bicske Városi Tanács 1986 júliusában hozta létre a családi irodát, régi lakos­sági igénynek eleget téve. *— A munka változatossága mellett számomra igen fon­tos az önállóság — hangsú­lyozza Morvai Lászlóné. Mutatja a hangulatos szo­bában elhelyezett meghívó­kat, köszöntőket, díszoklevel­­eket, a lemezjátszón és a magnón bármelyik pillanat­ban lejátszható az alkalom­hoz illő muzsika, vagy vers. Bejelentkezik például a há­zasulandó ifjú pár, az eskü­vő minden részletéhez kí­nálnak, javasolnak itt vala­mit. A Mendelssohn-féle Nászindulón kívül nagy nép­szerűségnek örvend Csaj­kovszkij, Vangelis, de Rhoda Scott, vagy a Santana együt­tes gyönyörű gitárszólója is. A bőséges zenei kínálat szin­tén Morvai Lászlóné gyűj­teménye, amit az iroda mű­ködésének kezdetén, leg­többször munkaidő után, va­lóban lelkesedésből szedett össze könyvtárból, művelő­dési házból, barátoktól, is­merősöktől csakúgy, mint a verseket. A hivatali teendőkön kí­vül a szubjektív benyomá­sokról faggatom a ifjú veze­tőt, aki hol mosolyogva, hol elkomolyodva idéz föl egy­­egy eseményt, természetesen név nélkül. Kisváros lévén majdnem mindenki ismeri egymást, az öt anyakönyv­­vezetőnő meg a családi iro­­dások több titkok tudói, olyan pillanatokat is elles­hetnek, amelyek más előtt rejtve maradnak, ez azon­ban diszkrécióra kötelezi őket, s számukra természe­tesen, ez magától értetődő. — Habos, elegáns meny­asszonyi ruhák divatja jár­ja, nem ritka az orchidea­csokor sem. Egy házasságkö­tés ideje alatt annyi min­den leolvasható az emberek­ről. Anyagi helyzetük, in­tellektuális érzékenységük, vagy éppenséggel érzéketlen­ségük. Más a hangulat első és más második házasságkö­téskor, a menyasszonyok többnyire virulnak, az öröm­anyák sírnak — sorolja Mor­vainé. — Nagyon megrázó eset volt, mikor a vőlegény és az édesapja végtelennek tűnő hosszú percekig gör­csösen zokogtak egymásra borulva. Miféle szomorúság, nehéz titok milyen mélysége lappanghatott e két össze­kapaszkodott férfi sírása mö­gött? A szertartás előre meg­komponált, de minden­esetre személyre szabott lépései, a muzsika hangulata, a versek által teremtett atmoszféra hangulata varázsolja ünne­pibbé a résztvevők lelkét, legyen az esküvő, aranylako­dalom, vagy névadó. — Sok többletmunkát igé­nyel ez mindnyájunktól — kapcsolódik a beszélgetésbe Szolnoki Józsefné előadó, a kétszemélyes kiscsoport má­sik tagja —, de ez egyálta­lán nem siránkozás, hiszen mi, a családi események megünneplését méltóképpen emlékezetessé tenni igyek­vők —, s az anyakönyvezetők is — akkor örülünk igazán, ha nem rutinszerűen gépie­sen folynak le a hivatalos szertartás mozzanatai, ha­nem életközelien, színesen, hangulatosan. Fekete keretes részvétnyil­vánító kártyák is sorakoznak az aranybetűs meghívók mellett a szekrényben. A ha­lál nagy szomorúság, de sze­retteinktől utolsó búcsúnkat venni is méltóképpen szeret­nénk. — A társadalmi temetést kellő érzékenységgel, meg­felelő tisztelettel és a maga módján ünnepélyesen igyek­szünk megszervezni, ez is feladataink közé tartozik — hangsúlyozza Morvainé, majd vidámabbra terelve a szót, s egyben zárva is a beszélge­tést, valami különöset sze­retnék hallani. — Különöset? — gondol­kozik el beszélgetőtársam. — A nyáron igazi falusi es­­küvőt-lakodalmat szeretnénk elejétől végig szervezni-ren­dezni Bicskén az arra vállal­kozó fiatal párral! Rigmu­sokkal, jó muzsikával, s ter­mészetesen, hangulatosan! Zsohár Melinda Színvonal, hatékonyság, teljesítmény Interjú Bozsits Bélával, a Dunaújvárosi Papírgyár igazgatójával Lapunk olvasói előtt nem ismeretlen a Dunaújvárosi Papír­gyár kudarcokat is magában hordozó fejlődése. Az utóbbi években céltudatos termelési és fejlesztési programjáról is­mert kollektívája. Számos vitának lehettünk tanúi közössé­gükben, hisz a napjaink gazdasága, valamint társadalmi éle­tünk nem konfliktus­mentes. Érdekes volt látni, ahogy a pa­pírgyár dolgozói, vezetői, munkásai, műszaki gárdája és köz­gazdái nem kerülték a konfliktusokat, hanem alkotó vitá­ban, előrevivő véleménycserében oldották azokat. — Hol helyezkedik el mű­szaki színvonal tekinteté­ben a Dunaújvárosi Papír­gyár Európában, illetve a magyar papíriparon belül? — A telepítések időszaká­ban korszerűnek számított minden üzemünk, a magyar papíriparon belül még min­dig színvonalas technikánk, de nemzetközi összehasonlí­tásban már nem mondható ez el. A világpiac minőséget kíván, amelynek elengedhe­tetlen eszköze a megfelelő technika. Lemaradásunk eredendő oka az, hogy nincs lehetőségünk az élenjáró műszaki színvonallal lépést tartani. Az amortizácó soha sem arra a berendezésre fordítódik, amelynél képző­dik, hanem intenzív fejlesz­tésre. Következményeire példa a 3. számú papírgép, amely telepítésekor — tizenegy év­vel ezelőtt — világviszony­latban is élenjáró technikát, technológiát képviselt. Az el­múlt tizenegy év alatt egy fillért sem tudtunk korszerű­sítésre költeni. Nincs a vi­lágon olyan berendezés, amelynek műszaki színvona­la ezt avulás nélkül elvisel­né. A nálunk érvényes gaz­dasági szabályozórendszer csak a rekonstrukciót, bírja el. Ennek ciklikussága vi­szont sokkal kevesebbet ad, mint a folyamatos fejlesz­tés. Működnek a világon 50—60 éves papírgépek, amelyeket folyamatosan sze­reltek fel, egészítették ki a termelékenységet javító új­donságokkal, így ezek még most is az élenjáró techni­kát, technológiát képviselik. Mi pedig futunk az esemé­nyek után. Amikor lehetősé­günk adódik rá, akkor igyekszünk a létező legkor­szerűbb berendezést besze­rezni, számítva arra, hogy tíz-húsz évig nem nyúlha­tunk hozzá. — Mi az oka e gyakorlat­nak? — Túlságosan sokfajta fo­rinttal kell gazdálkodniuk a vállalatoknak. Beruházás­ként számolják el a korral haladó, egyszerű újraterme­léshez szükséges eszközmó­dosítást. Számtalan olyan kiegészítő berendezés léte­zik, amely technikai fejlő­dést hozhat gépcsere nélkül, másrészt erősítheti az üzem­­biztonságot. Sajnálatos, hogy ezek sem hazánkban, sem a szocialista országokban nem hozzáférhetőek. — Ezek szerint korláto­zott a műszaki fejlesztés külső forrásokból. Vannnak egyéb lehetőségek? — Fő dolog az ember. Van egy szakmailag többet akaró kör, amely sajnos a társadalmunkban nem pél­dakép. Sőt, irritálja a kör­nyezetet, mert erős az irigy­ség az ily módon többletjö­vedelmet szerzők iránt. Ez sért, ez fék. Gyárunkban igyekeztünk kiutat keresni, megteremteni a műszaki ér­telmiség megbecsülését a rendeltetésünkre álló esz­közökkel örvendetes, hogy a kollektívában nem volt nagy ellenállás. El tudtuk fogadtatni, hogy az ilyen­fajta embereket jobban fi­zessük. Ma már vannak „csupán” mérnöki beosztás­ban dolgozó szakembereink tisztességes fizetéssel. Az el­múlt héten jött vissza hoz­zánk, több év külföldi mun­ka után egy villamosmér­nök, 8500 forint alapfizetés­sel. Ez a folyamat elindult. Másik fontos dolog: bár­mennyire irritál sok em­bert, nem voltunk szűkmar­kúak az újítások díjazásá­nál. Van újítónk, aki egy­milliót kapott. Ez ösztönöz. Hasonlóan alkotómunkára serkent, hogy vezetőink is lehetnek vgm-tagok. Nem egy tervező-, alkotócsoport működik gyárunkban. Hang­súlyozom, okoz feszültséget, de a gyári eredmény szem­szögéből megérte ezt vállal­ni. — Kaphat-e további len­dületet a szellemi munka? — Nálunk minden koráb­bi nehézkes gyakorlat elle­nére nagyon komoly szelle­mi potenciál halmozódott fel. Talán a párthatározat végrehajtása tovább serkenti a hitet, alkotó kedvet. Köz­szájon forgó műszaki, tech­nológiai problémákra né­hány ember eddig is aktivi­zálta magát. Az irányítható alkotómunkához az 1987. január elsejétől érvényes újítási rendelet nyújt kellő segítséget. Külön szerencse, hogy gyárunkban a papír­­gyártás technológiájának minden művelete megtalál­ható, így ötleteinket kipró­bálhatjuk. — Hajtóerő a szakmasze­retet? — Az is, de még talán na­gyobb hajtóerő a kényszer. Van itt a papírszakmán kí­vül egy másik kör, villamos, gépész szakemberekből. Fi­nom berendezéseink alkat­rész utánpótlása dollárel­számolású importot kíván, amely közismerten korláto­zott. Kényszerszülte hely­zetben alkotnak szakembe­reink. Biztonsággal és nyu­godtan lehet számítani szel­lemi kapacitásukra. — Hogy fogadják a szak­munkások az újat? — Nem szabad félni az emberektől! Többségük ké­pes az új technika megtanu­lására, befogadására. Ta­pasztalhattam ezt a szalma­­cellulózgyár rekonstrukció­ja során. Szakmunkásaink képesek voltak megtanulni az új berendezések irányí­tását, kezelését. Ez a munka gyökeresen más, mint ami a lebontott üzemben volt. Ke­vesebb fizikai erőt, több szellemi munkát kíván. Hoz­záteszem, az újítások száma évről évre csökken, eredmé­nyességük viszont nő. Ta­valy 61 millió forint nyere­séget mutathattunk ki belő­lük. — Mi jelenti a korszerű terméket a papírgyártásban? — A megszokott, drága alapanyag helyett olcsóbból ugyanolyan minőségű papírt előállítani. Sok követel­ménynek kell megfelelnünk, de a legfontosabb az egyen­letes minőség. A mi embe­reink a kissé elavult beren­dezéseinken is képesek nem­zetközi minőséget gyártani. Legutóbb a hullámpapír­gyártásnál próbáltunk „skan­dináv” minőséget csinálni. Sikerült a decemberi kísér­let, de még drága. Most azon dolgozunk, hogyan le­het ezt számunkra nyeresé­get hozó áron megcsinálni. — Rendszeres a gyárt­mányfejlesztő munka a gyárban? Igényli a piac? — Tömegcikket gyártunk, és mint ismeretes, hiány­­gazdálkodás folyik papírból. Ilyen módon hullámzó a gyártmányfejlesztő munka. Az emberi képességek jelen vannak. Szakmaszeretetből a papírgyártás szépségéért a magunk örömére készítünk nemzetközi mércével is szép és különleges, vagy csak egyszerűen jó minőségű pa­pírokat . Váljon általánossá. Kö­szönöm a beszélgetést. K. É. A zárszámadásról beszél a szövetkezeti tagok egy csoportja előtt az elnök. Mielőtt a lényegre térne, nyomatékkal hangsúlyozza: fontosnak tartják, hogy le­hetőleg a szövetkezet min­den tagja tudjon a tapasz­talatokról, az eredmények­ről; értse, mit miért tesz a vezetés, milyen terveik vannak az idei évre. Mert ők komolyan veszik a szö­vetkezeti demokráciát... Aztán következik a mun­ka, a gazdálkodás elemzése. Így, ezekkel a szavakkal: „A tervciklusra prog­nosztizált rekonstrukció volumenben ugyan nem jelentős, de a vertikum perspektivikus kiépítését szolgálja.” „A növénytermesztésben igyekeztünk az optimális technológia adaptációját realizálni.” Hadd ne soroljak fel töb­bet azokból a szavakból, mondatokból, amelyeket a szövetkezet tagjai csak hallgattak, de — ezret te­szek egy ellenében — biz­tosan nem értettek. A lányomnak mondom, hogy a menyem is értsen belőle: elnök elvtársak, ne így! Ha valóban fontosnak tartják (a szövetkezeti de­mokrácia kedvéért is), hogy a szövetkezet tagjai meg­értsék, miről beszélnek a vezetőik. és­ érthetően ­ Gazdaság- és társadalompolitika 3. OLDAL

Next