Fejér Megyei Hírlap, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-26 / 73. szám
FEJÉR MEGYEI HIRLAP , 1988. MÁRCIUS 26. SZOMBAT Virágvasárnapi barkaágak Esztendőről-esztendőre türelmetlenül várjuk a tavasz megérkezését, a természet újjászületését. Amintaz üzletekben, a piacon vagy az utcán árusító idős falusi asszonyok kezében meglátjuk a rügyfakadás hírnökeit, a hóvirágot, a tőzikét, a barkaágat, rögvest vásároljuk és visszük lakásunkba. A barka napjainkra a városi otthonok kedvelt díszítő növénye lett, viszont a hagyományos paraszti társadalomban még más funkciót töltött be. Pálma és barka A húsvét előtti vasárnap, virágvasárnap nevének puszta felemlítése is kellemes hangulatot kelt és eszünkbe juttatja a tavaszi zsongást, a vegetáció életrekelését. Az egyház tanítása szerint virágvasárnap Jézus diadalmas jeruzsálemi levonulása emlékét őrzi. Az ünneplő sokaság e napon a városba szamárháton érkező Krisztust az útra hintett faágakkal és hangos üdvözléssel tisztelte meg. Ennek nyomán került a vallási szertartásokba a pálmaág, illetve Európa mérsékeltebb éghajlatú tájain a barkaág. A jeruzsálemi bevonulást felidéző körmenet, továbbá a barkaszentelés az ünnep fontos mozzanatait képezték. A katolikus lakosság Fejér megyében is jeles napként tartotta számon és megünnepelte a virágvasárnapot. Magyaralmáson ekképp foglalták össze lényegét: „Minálunk körmenet vöt, barkaszentelő. Annak az emlékkevet, mikor Jézus Jeruzsálembe bevonut, asztán ződ ágakkal fogatták. Mi megkerütük a templomot énekszóval” Megyénkben abarkaszenteléshez használatos ágas gyűjtése egykor a gyerekek vagy az egyház feladata volt, Sőréden például a sekrestyés szedte. (Újabban mindinkább a hívek viszik magukkal a templomba). Az oltár közelében lerakott ágakat a pap megszentelte, s azután ki-ki vihetett haza belőle. A magyarok a korábbi századokban is gyűjtötték szenteltették e napon a korán bimbózó ágakat. Mikes Kelemen Rodostóban 1735. ápr. 8- án kelt levelében számol be ura, II. Rákóczi Ferenc fejedelem nagypénteken bekövetkezett haláláról. Ennek kapcsán írta, hogy pár nappal korábban a fejedelem még átvehette a szentelt ágakat. „Virágvasárnap a gyengeség miatt nem mehetett a templomba, hanem a közel való házból hallgatta a misét. A mise után, amely pap odavitte neki a szentelt ágat, térden állva vette el kezéből, mondván, hogy talán több ágat nem fog venni”. Pár esztendővel később Bod Péter, erdélyi református prédikátor rosszallóan írta, hogy virágvasárnap az emberek „valami berkeket vagy zöld ágakat szednek, melyeket az után egy, s más babonára visszaélnek”. Betegség, tűz és villám ellen Bod Péter nem véletlenül említette a szentelt ágakhoz fűződő babonákat, melyek szívósan, századokon át tovább éltek. A virágvasárnapi szentelményekhez megyénkben is több hiedelem tapadt. A barkát falvainkban mindenekelőtt orvosságul használták. Csókakőn a templomból hazaérve a hagyományőrző családokban betegség ellen mindenki elcsipkedett egy barkaszemet és lenyelte. A 95 éves sőrédi Lendl Józsefné mesélte, hogy kisleánykorában, mikor testvéreivel a virágvasárnapi barkát hazavitte, édesapjuk mindegyikőjükkel egy-egy szemet megetetett, mondván, így nem fog fájni a gyomruk. A szentelt barka puszta jelenlétével is megvédhette a házat a veszedelmektől. Csókakőn a legutóbbi időkig ezért a lakáson belül jeles helyekre, a kereszt vagy a szentkép mellé tűzték, mások virágcserépbe, vázába, ablaksarokba, kredencsarokba tették. Ugyanitt régen betűzték az épület nád tetőzetébe, hogy le ne égjen a ház. Égiháború, ennek veszedelmei ellen különösen hathatósnak vélték a szentelt barkát. Magyaralmáson a padláson a tetőzet ollófájába, a szarufába tűzték, vagy nádtetőnél az eresz alá, az esztergyébe, hogy a villám ne csapjon az épületbe. Bodajkon azonos célzattal szintén az eszterjébe tűzték. Csókakőn azt mondták „ahun a barka van, oda nem vág a ménkű (mennykő)” azaz a villám. Itt vihar, égzengés alkalmával egyesek a barkát szentelt vízbe mártották kiálltak az eresz alá és szenteltek vele, mivel a régi öregek azt tartották, így elmúlik a veszély. Mások egy darab ágat törtek le, azt meggyújtották vagy tűzre vetették, hogy füstje a kéményen kijutva védje a házat. Érthetőbb a szokás, ha megemlítem, hogy Szeged környékén azt tartják, a barka felszálló füstje eloszlatja a rossz felhőket, megakadályozza a villámcsapást. Sőréden ugyancsak a sporthertbe (tűzhely) tették légiháború alkalmával a barkát. Bodajkon úgy gondolták, vihar esetén a tűzre dobott szentelt barka nyomán a villámcsapás elkerüli a házat, a vihar elül. A szlávok körében A virágvasárnapi ágszentelés nemcsak a katolikusoknál volt szokásban. Pár éve a Szovjetunióban, Ungváron a görögkatolikusoknál figyelhettem meg, hogy miképp történt a szertartás a mifelénk honostól eltérő bar,kaággal. A görögkeletieknél a naptári eltérés miatt későbbre tolódik a fűzfavessző (urbica) szentelése. Az 1950-ig Fejér megyéhez tartozó Százhalombatta szerbjei előző nap, szombaton a Duna-parton gyűjtötték. A templom szolga néhány fiatallal a fákra felmászva tördelte le az egy-két kévére való ágat. A falu népe a pap vezetésével körbemenetben ment el érte, s együtt vitték fel a templomba. Másnap, vasárnap a reggeli mise (jutrenje), a szentelés után szétosztották és mindenki egy-két ágat vihetett haza. A templomból kijövet egymást, hazaérve pedig a családtagokat ütögették meg vele, mondván: „Da poraste ko vrbka, Da se ugojle ko svinjica!” (Úgy nöjjél mint a fűzfa, Úgy hízzál mint a kismalac!) A termékenységi célzattal történő vesszőzés régi, Európában sokfele elterjedt szokás. A battaiak otthon is megőrizték az ágakat, a szentkép mögé tették, de az istálló gerendájához is fűztek. Megyénk katolikus templomaiban virágvasárnap továbbra is szentelik a barkát. A növény népszerűsége díszítő szerepe miatt napjainkban sem csökken, ám a hozzá kapcsolódó hiedelmek egyre halványulnak. Újabb — valószínűleg németajkúaktól átvett — szokásként viszont az figyelhető meg, hogy mind többfelé kiviszik a temetőbe is, az elhunyt hozzátartozók sírjára helyezik. GF.LENCSÉR JÓZSEF Szenzációs hír járta be a világot 1985 szeptember 4- én: megtalálták a Titanic roncsait! Az óriáshajó —, amely első útján járt szerencsétlenül, s amelyről az a hír járta, hogy elsüllyeszthetetlen — már 73 éve feküdt hullámsírjában. A rendkívüli szenzáció alkalmából az újságok újra felidézték a hajó történetét, amely építésekor a világ leghatalmasabb vízi járművének számított, súlya 46 238 tonnát nyomott, vízkiszorítása 68 000 tonna volt, hoszsza pedig 270 méter. Az óriási hajótestet három hajócsavar 45 000 ló erejével hajtotta, amelyhez a gépek napi 1000 tonnányi szenet fogyasztottak. A Titanic nevét a mitohológiai óriásokról, a Titánokról kapta. — 1912. április 10-én indult Southamtomból 2209 személlyel a fedélzetén, New York felé. Ez a vízi kolosszus úgy úszott az óceán habjain, kivilágítva és minden földi kényelemmel ellátva, mint valami ékszerdoboz. A technika e valóságos csodája 56 millió akkori értékű dollárt emésztett fel építése során, amelynek első osztályán flamand, reneszánsz és mór stílusú bútorok képezték a berendelést és természetesen volt uszoda, golfpálya, társalgó és hangversenyterep. Az 1. osztály utasai mindezért 800 dollárt fizettek. Hogy kik tudták ezt megfizetni? Természetesen a leggazdagabbak. Az utasok között nem kevesebb, mint 57 milliomos volt. Hogy csak néhány nevet emilítsünk az ismertebbek közül: Guggenheim és felesége, vagyonuk 400 millió dollár; Georg Winder és felesége 250 millió dolláros vagyonkájukból futotta a luxusútra és a Rotschild-ág szegényebbik képviselői, valamint Astor ezredes újdonsült nejével (vagyonuk 800 millió dollár). A 14 emeletes Titanic fedélzetein, főleg a luxusosztályokon vidám éjszakai élet zajlott azon az éjszakán, amikor Új-Finland szigete közelében összeütközött egy úszó jégheggyel. Az eseményeket a korabeli újságok részletesen megírták, a filmesek is elkészítették az első, Titanicról szóló filmet. A műalkotást végignézni is borzalmas — hát még megélni! Mármint azoknak, akiknek valamilyen csoda folytán sikerült élve megúszni a katasztrófát. És kiknek sikerült? A megmenekülésre legtöbb esélye a milliomosoknak, a luxusosztályok utasainak volt. A másodosztály és a fedélköz utasai közül sokkal többen veszítették életüket a hullámsírban. A másodosztályon utazó 147 férfi közül mindössze 13-an élték túl a katasztrófát. A fidétközi utasok kilátásai pedig egyenesen kétségbeejtőek voltak, őket egyszerűen bezárták, hogy ne akadályozzák a menekülést, mert Smith kapitány az első- és másodosztály utasait igyekezett menteni. Ám, mint kiderült, ebben a helyzetben már senki nem volt tekintettel a másikra, mindenki az életéért küzdött. A kapitány pisztollyal kényszentette a megvadult férfiakat, hogy adjanak helyet a nőknek és gyermekeknek. Ott helyben agyon is lőttek néhány eszét vesztett menekülőt. Voltak férfiak, akik női ruhát húztak magukra . . . A fedélközi statisztika különösen szomorú: a nők fele, a gyermekek kétharmada fúlt vízbe. Összesen 1504-en tűntek el örökre a jéghideg habok között. Volt-e magyar utasa a Titanicnak? Igen volt. Pintér István „Botrányok a XX. században” című könyvében egyetlen magyar utast említ: Weisz Lipót Kanadában élő 36 éves szobrászművészt, aki szüleit látogatta meg Európában, s a visszaúton ő sem élte túl a hajó katasztrófáját. Ám a hajó megtalálásakor újabb adatok is felszínre kerültek. A Népszava megemlít Czirbusz Géza egyetem tanár és Horváth Dénes egyetemi hallgató nevét, aki állami ösztöndíjjal utazott a Titanic fedélzetén, mivel az Egyesült Államokban kívánt tanulmányokat folytatni. Mindketten életben maradtak. A fiatalemberből később pap lett és 82 éves korában halt meg Székesfehérváron, 1975-ben. Itt is van eltemetve a hosszú temetőbe. A Papi Otthon vezetője készségesen fogad és megerősíti a feltételezésemet, miszerint csakis itt élhetett idős korára a pappá lett egyetemi hallgató. — Igen — mondja. — 1971 márciusában lett az otthonunk lakója, s itt élt halálán Horváth Dénes, aki megmenekült is, amely 1975 április 3-án következett be. Néhány évvel ezelőtt jártak itt érdeklődni felőle mások is, Petneházi Zoltán nyugalmazott folyamőrkapitány megbízásából azzal a céllal, hogy mivel mind a Titanicon, mind a mentőhajón voltak magyar utasok, illetve alkalmazottak, szándékukban áll az adatok összegyűjtése után egy díszsírhelyet állítani. — Ön ismerte Horváth Dénest? — Sajnos, én már nem, később lettem itt igazgató. Bognár János nyugalmazott plébános, püspöki tanácsos viszont már régi lakója az otthonnak, ő elég jól ismerte Horváth Dénest. — Szelíd, kedves, csendes ember volt — mondja. — De az átélt élményekről nem sokat és nem szívesen beszélt. Annyit azonban elmondott, hogy sikerült neki egy mentőövbe kapaszkodnia, feljutott egy csónakra is, majd a mentőhajóra. Azt is mondta, hogy a Titanic ezután igen gyorsan süllyedni kezdett. — Vajon nem sikeres megmenekülése vezette-e a fiatalembert a papi pályára? — Ki tudhatja? Székesfehérvár, Ligetsor. A tóra néző kertes, kedves kis családias házak egyike. Fehérhajú asszony fogad a patinás bútorokkalberendezett kis szobában: özvegy Burányi Károlyné, született Horváth Gizella. — A bátyámról? Igen, tudok róla, hogy a Titanic utasai között volt és szerencsére megmenekült tanárával, Czirbusz Gézával egyetemben. Én ezt főképp a későbbi elbeszélgetésekből ismerem, hiszen nagy közöttünk a korkülönbség, én még csak öt éves voltam akkor, a bátyám meg már felnőtt fiatalember. Fényképet vesz elő, mutatja, ő az. Azután egy levelet mutat, de Ráduly Márta kéri, nem maradt-e bátyja után valamilyen emlékirat, napló, mert ő a család történetét írja. dr. Czirbusz Géza ( 1352—1920) neves földrajztudós egyetemi tanár, aki a szaktudományon kívül polihisztor és író volt. Többszáz hírlapi cikket írt, foglalkozott politikai és közgazdasági kérdésekkel. Régi professzorával közösen hozták létre a Magyar Földrajzi Társaságot. A szépirodalom geográfia, etnográfia sem állt távol tőle. Világosan látta a hazai helyzetet, s aggasztotta a magyarság tömeges méretű kivándorlása. Állítólag a Titanicon is a célból utazott, hogy Amerikában tanulmányozhassa a kivándorlás helyzetét. — Tud segíteni Ráduly Mártának? — Igazán sajnálom, hogy szinte semmit. Naplót nem írt a bátyám, s az idő múlásával mind kevesebb szó esett a nagy kalandról is. — Horváth Dénes — mint azt a püspökségen megerősítették- a két világháború között katonai lelkészként szolgált Székesfehérváron, majd 1948—50 között Sárszentmihály plébánosa volt. A Titanic további sorsa fölött a viták még nem csitultak el. A hullámsír titkát tovább faggatják. Francia kutatók 1987 nyarán 32 alkalommal szálltak alá a 3810 méteres mélységbe és több mint 800 különböző tárgyat hoztak a felszínre. De az óceán még őrzi a teljes titkot. Az ékszernagykereskedők csiszolt gyémántjait, a 26 ezer darabból álló ezüst tálalóeszközt, a 700 kilónyi aranyrudat és Lédy Astor híres kék gyémántjait... Mondják, a zenekar mindvégig játszott. .. A világ legkáprázatosabb hajóján csupán 16 mentőcsónak volt. Több mint ezer embernek egyszerűen nem volt hely a csónakokban. De a Titanicon állt a bál. Két magyar, tanár és diák, megmenekült. Egyikük itt alussza immár örök álmát a fehérvári Hosszú-temetőben. BALÁZS KATALIN Menekülés a Titanicról A Titanic A hajó kapitánya. Fülrlötte magát Hétvégi melléklet 1. OVPAl