Fejér Megyei Hírlap, 1990. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1990-06-02 / 128. szám
Élményeim a gauchok országában A KARNEVÁL, A CSODÁLATOS A brazil ember nagyon szereti az ünnepeket, az ünneplést, az éneklést, a táncot. Nem véletlen, hogy a világhódító lambada tánc „szülei” is egy 13 éves fekete fiú és egy 10 éves szőke kislány. Országszerte legnagyobb hatású és leghosszabb ünnep a karnevál. Városrészenként külön-külön szambaiskolák működnek országszerte, tagjaik a nagy seregszemlén egy-egy csoportban vonulnak. Iskoláikban egész évben gyakorolnak és gyűjtenek a következő karnevál jelmezére, bemutatójára. A karnevál hangos előkészületei már a Vízkeresztet követően megkezdődnek. Nemcsak a televízió, rádió reklámjaiban, hanem az utcákon is. Január közepétől hangszórós autók járják a várost, harsogva az ez évi karnevál slágereit. Miután már mindenki jól ismeri a slágerek dallamát és szövegét megjelennek a rumbatökös, csörgős, dobos bandériumok (zenekarok) egyelőre csak hétköznapiasan, nadrágban, trikóban. A zenekarokban a fiúk 10 éves kortól játszhatnak, ameddig bírják. Természetesen ezek a bemutatkozó, hangulatkeltő felvonulások este 11 óra után kezdődnek, és rendszeresen hajnali 2-ig zeng az utca. A vonuló zenekarok körül alkalmi tánccsoportok alakulnak és menetben véges-végig könnyedén szambáznak. A csoportokat a rendőrség gyalog és lovasjárőrökkel biztosítja. Az igazi karnevál hamvazószerdát megelőző hét csütörtökjén a kisgyerekek felvonulásával, báljával kezdődik. Itt a legifjabbak mutatják be jelmezeiket, tánctudásukat. Este tízkor kezdődik a szambaiskolák óvodásainak felvonulása és azt követi az utcabál. Nem egy esetben a jelmezes „óvodás” a gyepen vagy a ház tövében alszik, míg a szülők ropják a szambát. Másnap, pénteken a 7-10 éves korúak bemutatkozása következik, sokkal szebb, gazdagabb színekben. Szombaton a 10-15 éves serdülők bemutatója már este 11 órakor kezdődik és ők aztán teljes vehemenciával lendülnek táncba, de bírják is hajnali 5-ig. Egy-egy gyerekfelvonuláson a 200-300 ifjút természetesen kíséri az összes rokonság, barátok. Vasárnap este csak utcabál van, hogy erőt és hangot gyűjtsenek a nagy seregszemlére, hétfő estére. Hétfő este (ez is relatív, mert ez éjfélt jelent) kezdődik a felnőttek bemutatója. A gauchok országában, ahol a lakosság még európai típusú, kevésbé van hagyománya a karneválnak. De egy ilyen kisvárosban is, mint lakóhelyeink csodálatosak voltak a felnőttek jelmezi, táncai, élőképei. Valóban egy-egy ruhaköltemény egész vagyon, de minimum három havi minimumbér. Egy-egy jelmezt csak egyszer viselnek, és ha a lakóhelyükön lehetőség van, emlékként kitűzik a falra. A színpompás menetet a bál királyi párjának és udvartartásának bevonulása nyitja meg. Őket követik a szambaiskolák. Minden iskola zászlaját a jelmezes zenekarok kísérik a legcsinosabb előtáncosokkal. A hagyományos északi bahiai jelmezű asszonyok fehér selyem, tüll bószoknyás serege után vonulhatnak fantasztikus toll, flitter, csipke és selyem költeményeikben a fiúk és a lányok. A menetet a 60 év feletti jelmezes szolid férfiak sora zárja. Az iskolák vonulása alatt a harsogó énekesek hangjára, a dobok ütemére a közönség vígan járja a szambát, akár a tribünön, akár az utcákon. Az idei esztendő nem volt kegyes az ünneplőkhöz. A 15-16 fokos esős, szeles napok ellenére csillogott a pomádé a libabőrös lányokon. Ennek csak az italosok örültek, mert a nádpálinkával megerősített Coca Cola - a szamba - sokszorosa fogyott. A televízió folyamatos élő műsort adott Brazília északi csücskétől a déliig a karneválról. Elképesztő gazdagságú jelmezeket kreáltak országszerte. Az ötlet és színgazdagságot leírni nem lehet, azt a lelkesedést, azt a zenét, azt a ritmust, azt a hangulatot, fénykép vagy élménybeszámoló nem adhatja vissza. A karnevál csúcspontja a húshagyókeddi bál. Most is, mint máskor, a jelmezes bál éjfél után kezdődik és a 7 órai világosodásig tart. A bálozók a csoportos szambát járják, megállás nélkül a táncparketten, vagy az asztalok között. Tehetik, mert a zenekar is váltott zenészekkel folyamatosan játszik. Az éjféli kezdés miatt mindenki otthon vacsorázik. A bálon az italfelszolgálás mellett esetleg sajt, sonkafalatok, de inkább sült burgonya rendelhető. A brazilok mentalitására jellemző, hogy lehet akár 90 százalékos a havi infláció, az emberek hangulatán ez karneválkor nem látszik meg. A húshagyókeddi állami ünnep után hamvazószerda már munkanap, amikor csak 14 órakor kezdődik a munkaidő. A friss élménybeszámolók mellett már tervezik a hét végére a karneválsirató utolsó bált, hogy a húsvéti ünnepek után már készülhessenek az őszi bálokra és a jövő évi karneválra. Herke Zsolt dr. Egy táncos a sok közül (A szerző felvételei) Az 1990. évi karnevál gyermek bálkirálynője Hétvégi melléklet __ ____ __ _ _ _ ______ ____ ____ _ ___ __ _ __ _ „Egyik szemem sír, a másik nevet” Interjú Domokos Gézával, az RMDSZ elnökével Domokos Géza, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke Bukarestben nyilatkozott az MTI kiküldött tudósítójának a romániai választásokról és a Nemzeti Megmentési Front győzelme utáni helyzetről. - Mi lehet az oka a Nemzeti Megmentési Front ilyen elsöprő arányú győzelmének? . - A romániai választások eltérnek a kelet-európai folyamatoktól, sőt, ellent is mondanak azoknak. A román nép egy brutális, népellenes diktatúrától szabadult meg, s az elmúlt fél évben nagyot változott helyzete. Úgy érzi, több a szabadság, jobbak a megélhetési viszonyok. A munkásoknak nőtt a fizetése, megkapták a szabad szombatot, a parasztoknak több a háztájija, emelték a felvásárlási árakat, az egyetemi hallgatók kivívták az egyetemi autonómiát, a kultúra szabad lett, a lapokat nem cenzúrázzák, utazni lehet, törölték az abortusztörvényt, számos olyan társadalmi szempontból fontos döntés született, amely fél év alatt érzékelhetően javította az emberek közérzetét. Ezt az emberek általában a front és személyesen Ion Iliescu javára írják. Az ellenzéki pártoknak nem sikerült megértetni programjaikat, amelyek - úgy érzem - nem felelnek meg a társadalmi igényeknek úgy, ahogy kellene. Nem volt idő arra sem, hogy ezek a pártok megerősödjenek, vezetőik kiválasztódjanak hatékony választási kampányt szervezzenek meg. A három, nagy hagyományokkal rendelkező történelmi párt és a szociáldemokrata párt egyszerűen eltűnt a színről. A Nemzeti Parasztpártról, amely most nevéhez hozzáfűzte a keresztény és demokrata megjelölést, kiderült, hogy nosztalgiáján. Múltjából próbál élni, méghozzá nagyon megszépített múltjából, és nagyon agresszív hangot ütött meg az emberek félnek az agresszivitástól. Az agresszív hangnem majdnem minden pártra jellemző volt, élen a fronttal az utolsó hetekben, de az a nagyon éles kommunista ellenesség, ami a parasztpárt lapjait jellemezte, riadalmat keltett. Ne feledjük: csaknem négymillió tagja volt a kommunista pártnak, s ezekhez hozzávehetjük a családot, rokonságot, barátokat is. Az emberek, úgy látszik, jobban félnek a boszorkányüldözéstől, mint az esetleges visszarendeződés itt-ott feltűnő jeleitől. A parasztpárt élén nagyon idős emberek állnak, s halvány jele sincs bennük a karizmának, nem tudtak közös hangot találni a választókkal, nem tudták rokonszenvessé tenni magukat, bizalmat ébreszteni maguk iránt. A Nemzeti Liberális Párt más. Nem hivatkoznak a múltjukra. Újjá akarják építeni pártjukat a liberalizmus európai modellje szerint. Jószerivel a fiatal értelmiséget tömöríti. És nyitott a párbeszédre. Nem volt idejük azonban arra, hogy bázist teremtsenek, de feltétlenül jövője van ennek a pártnak. Rokonszenves a környezetvédők mozgalmának a jelentkezése. Ezek a pártok azonban együtt sem jelentenek számottevő ellenzéket az NMF masszív szerveződésével szemben. - Hogyan értékeli az RMDSZ választási sikerét? - Az egyik szemem sír a másik nevet. Örülök, annak hogy ilyen fegyelmezett és céltudatos választótáborunk van, amire különben számítottunk is. Az viszont elkeserítő, hogy a többi párt ennyire lemaradt a versenyben a fronttól, így nagyon nehéz lesz a parlamentben és a közéletben hallatni szavunkat az alkotmány és a törvények kidolgozásánál, a jövendő választások előkészítésénél. - A front elsöprő győzelme ellenére koalíciót szorgalmaz a nemzeti közmegegyezés alapján. Hogyan viszonyulna az RMDSZ egy ilyen ajánlathoz? - Nehéz elképzelni, hogy választóink, a romániai magyarság jó szemmel nézne egy koalíciót a Nemzeti Megmentési Fronttal. Sajnos, a front, a kormány és személyesen Iliescu is a romániai magyar kisebbség viszonyát elég könnyen odadobta a választási érdekeknek, sőt, még rá is duplázott azzal, hogy Románia és Magyarország kapcsolatának oly biztató és megindult rendeződését is leállította. Először csak úgy összekacsintottak, aztán már lassan szót értettek, utána együttműködtek a Vatra Romaneasca által képviselt szélsőséges erőkkel. Ez annyira nyilvánvaló és akkora bizalmatlanságot ébresztett a romániai magyarságban és természetesen az RMDSZ-ben, hogy most nagyon nehéz valamiféle koalícióról, ilyen szempontból együttműködésről beszélni. Persze, nem lehet duzzogni a politikában, megsértődni, félreállni, és csak nézni, mi történik. Nem lenne esély sértődött alapállásból megpróbálni jogot védeni. El tudom képzelni azt, hogy - s ez magánvéleményem -, független szakemberként magyarok is jelen lesznek miniszterhelyettesi, esetleg miniszteri megbízatással a kormányban, ha erre a front részéről felkérés érkezik. Ez azonban csak találgatás. Az RMDSZ elnöksége a hónap végén, a megválasztott képviselők és szenátorok bevonásával Sepsiszentgyörgyön vitatja meg az új helyzetben követendő stratégiát. - Miért jó a frontnak a koalíció? - A kolosszus és a törpék koalíciója lenne ez és a frontnak arra lenne jó, hogy demonstrálja a világ előtt: mégis csak demokrácia van, nincs szó neokommunizmusról, visszarendeződésről. Attól tartok, hogy az adott erőviszonyok mellett az ilyen koalíció formális lenne. A front olyan túlsúlyban van, ami beviheti a totalitarizmus csapdájába. Jó lenne, ha létezne egy jól tagolt, jól szervezett ellenzék, amely komoly alternatívát jelentene, de ez az alternatíva sajnos most nem látható. - A romániai helyzet tehát rendhagyóan alakult. Vajon így lesz ez a jövőben is? - A kelet-európai folyamatok Romániában ugyan elszakadtak, de nem fogják megkerülni, egykét éven belül megmutatkoznak. Súlyos gazdasági problémák, társadalmi feszültségek vannak, amelyekről a kampány során csak kevés szó esett, a kormány pedig mindent elkövetett, hogy kozmetikázással, elhallgatással, a rések betömésével úgy látsszon, mintha minden rendben volna. Ennek meglesz az ára. Ezt a politikát nem lehet folytatni, az ellentmondásokat felszínre kell hozni, megoldásokat kell találni. Nem hiszem, hogy a front egyedül meg tudja oldani ezeket a gondokat s egészen biztos, hogy egy-két év múlva, a választásokra egészen más képet alakít ki. - Magyarországon új kormány van, Romániában hamarosan megalakul. Milyen hatása lehet ennek Románia és Magyarország viszonyára és a romániai magyar kisebbség helyzetére? - Szerintem most lecsillapodnak a kedélyek, a front nem lesz olyan mértékben kitéve a román nacionalizmus presszióinak, s nyitás történhet a nemzetiségek felé. A januárban megkezdett párbeszéd folytatódik, s hinni szeretném, így megindul a dialógus is, a mostani helyzetből való kiút keresése a magyar kormánnyal. Ezt várják az európai kormányok és a közvélemény is. Egy feltétele van a reális, gyümölcsöző párbeszédnek: biztosítani kell a kisebbségi jogokat, a szavak után rá kell térni a konkrét programok kidolgozására. Biztató tényező a Vatra Romaneasca által létrehozott párt rossz választási szereplése, ami azt mutatja, hogy ennek a szervezetnek nincs tömegbázisa, nem olyan rémisztő erő, s azt is jelenti, hogy nincsenek elzárva a szótértés útjai a románok és magyarok között. Tóth László (Bukarest), MTI-Panoráma Volt egyszer egy vendéglő... Visszaszáll a turulmadár? Bicske közepén, a katolikus templom mellett áll egy ház. Alaposan szétszabdalt, több lakásra osztott, átépítgetett. A leghátsó traktusban laknak Kutrikék, akik valamikor az egészet birtokolták. A gondosan ápolt, tenyérnyi udvarocskát téglafal keríti, futórózsa borítja a csupasz téglákat. S egy ütött-kopott vasajtó a kerítésen, amit zárva tartanak. Az vezet(ne) a szomszédos kultúrház felé. Ami szintén Kutrikéké volt, olyannyira, hogy ők építették. Vendéglőnek. Tetején büszkén terjesztette ki szárnyait egy pompás rézmadár. Turulmadár: Piros kókuszszőnyegen fekete zongora A haragosan csaholó kutya méltatlankodva fogad, mikor Kutrik József és felesége betessékel. A szobában régi bútorok, ami megmaradt a rengeteg viszontagság után. A házigazda magas, ősz, szikár ember, „Mancikám” mosolygós asszony. Alig hihető, hogy mindketten közelebb vannak a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez. - Bicske legdrágább telkeként tartották számon a helyet, ahol vagyunk - kezdi a történetet Kutrik József. - A templom szomszédságában, a község közepén, alig egy ugrásnyira a piactértől. Jöttek a vásárokra, meg a járásbíróságra az emberek. Nevelőapám, Kiss Ferenc építette a vendéglőt a ház mellé, 1927-ben, kihasználva a jó adottságokat. Nagy magyarként élt, mindenképpen magyar jelképet szánt a vendéglőre is, így került atoronyra egy aranykezű bicskei iparos, Schmidt Gyula bádogos által a réz turulmadár. Minden tollát külön-külön illesztette a helyére. Közben József leérettségizett a felsőkereskedelmi iskolában. Fiatal fiúként sem tudta másként elképzelni magát, mint kereskedőként. Ötletekben meg végképp nem szűkölködött! A fővárosi jeles vendéglőket szemügyre véve állt nevelőapja elé a Turul szépítése, bővítése terveivel. Első osztályú minőséggel dicsekedhetett hamarosan a járásban legnagyobb vendéglő. Óriási söntés, étterem, az utóbbiban piros kókuszszőnyeg, telefon, zongora, elegáns berendezés. Tánc- és színházterem, beépített színpad, öltözők, a bicskei úrikaszinónak külön helyiség, s nyolc szállodai szoba az utazóknak. Nyitva tartás reggel hattól éjjel kettőig! Aranycsinálás helyett kőfalak A szülök vitték a forgalmas vendéglőt, József pedig sör- és bornagykereskedő lett. Az Erzsébet utcában (ma Ady Endre utca) volt a lerakat, meg egy polgáros, szép családi ház. Oda vitte Telkes Margitkát 1939-ben feleségnek, akit Zsámbékról szeretett el Bicskére. - Mi ősbicskeiek vagyunk, az okiratok szerint a község első bírájának Kutrik József ősömet választotta a nép - mondja az egykori bíró leszármazottja. A háború alatti viszonylagos nyugalom idején sem zárt be a Turul, az oroszok engedélyével bablevest főztek a nyugatról hazafelé tartó katonáknak. Tisztességes magyarként, mint karpaszományos, majd hadnagy, leszolgálta a maga idejét Kutrik nagykereskedő úr is. Negyvenöt decemberében az Isten hazasegítette fogságból is. - Addig nekem minden sikerült, kérem. Nem akarom kimondani, de még az is arannyá vált a kezem között. Aztán meg mindenütt kőfalba ütköztem - kezdi sorolni a háború utáni megpróbáltatásokat, amelyek neki is, mint osztályosainak, kijutottak. A szülői házat - a templommal szemköztit - államosították, mert hatszobásnál nagyobb volt. Egy lakrész maradt meg, amelyben ma is élnek Kuthék. A vendéglő működött ugyan, de a madár, nos, a turul, nem maradhatott! Az akkori párttitkár, Kemény József azt üzente: „Nem tűröm tovább azt a fasiszta madarat!” Berendelt magához, én meg indulatosan védekeztem, hogy éppen a napokban tették vissza a négy turult a volt Ferenc József hídra Budapesten! Nem érdekel, mi van Pesten, replikázott ő, s óra múltán egy szakember hegesztőpisztollyal levágta a turult. Bedobták a padlásra. Aztán le kellett adnunk a MÉH-be, s azóta nem láttuk... Gyorsan követték egymást az események ezek után. A sörüzletet '49-ben államosították, elvitték a sörfejtőberendezést, egyebeket, lepecsételték a lerakatot. Kutrik József a vendéglőben dolgozott tovább. Aztán 1950. augusztus 30-án kényszerbérletbe vette azt is a földművesszövetkezet. Osztályon aluli kocsmának minősítvén, filléres bért fizetve érte. A tulajdonosokat elzavarták, s a hozzá nem értők áldásos tevékenysége folytán ráfizetésesnek nyilvánítva, bezárták. Ötvenkettőben lett községi művelődési ház. Azóta többször ítélték lebontásra, de sohasem került pénz új kultúrházra (szerencsére), így most is áll. Jelenleg éppen átépítik, fölújítják. A ház, ami mindenkinek tetszett Hanem nem is a vendéglő, meg a szülői ház miatt jártak igazán kálváriát Kutrikék, hanem az Ady Endre utcai ház miatt. Mert az bizony mindenkinek tetszett! Háromszobás lévén, csak '53-ban vették el először, utólagos államosításként a „deklasszált elemtől”. Az akkori tanácselnök felesége, aki a házzal szemközti bölcsődét vezette, alkalmasnak találta lakását. Hogyne! Közel esett a munkahelyéhez, takarosra építették, pont az ízlésére szolgált! Aztán beköltözött a járási pártbizottság első titkára, mert neki is tetszett. Hosszas utánjárást követően, '55-ben visszakerült a családhoz, de a forradalom után a következő párttitkár is kinézte magának! Ő ott akart lakni, ahol az előző első titkár. Hagyományszerető ember volt az, kérem! Kapóra jött nekik, hogy Kutrik úr szervezte '56-ban a nemzeti bizottságot, alaposan kivette részét a forradalomból. Hat évet sóztak rá érte, meg teljes vagyonelkobzást. A ház tehát ismét másoké lett. - Amnesztiával szabadultam 1960-ban. Most semmissé nyilvánították azt a büntetésemet. S a vagyonelkobzás, amit mellékbüntetésül rám szabtak? Az nem semmis? - kérdi a férj, s a feleség bólogat.• A hivatásos népellenség - Az voltam én, kérem, itt Bicskén. Hivatásos népellenség, aztán meg ellenforradalmár-csóválja a fejét indulat nélkül, kesernyésen mosolyogva Kutrik József. - A gyerekeim sem tanulhattak, kirúgták őket a gimnáziumból. Dolgoztam én kérem a talajjavítóknál is, Tatabányán, írja oda zárójelbe, hogy az WC-pucolás. Pedig ötvenhatban megakadályoztam, hogy az ellenségemet, a párttitkárt, Kemény Józsefet meglincseljék. Azt mondtam, csak független magyar bíróság ítélkezhet a bürtösök fölött. Ő ezért cserébe, a forradalom leverésekor, Fehérvárról kihívta az oroszokat, mondván, hogy egy amerikai (ez voltam én) hadsereget szervez a néphatalom leverésére. Mármint itt, Bicskén. Káromkodtak is az oroszok cifrán, mikor két tankkal, meg egy önkéntes századdal megérkeztek, és engem találtak. Összesen egy gyufaskatulyányi robbanószert leltek nálam. Mert még fegyverem sem volt! Őriztük a gabonát, meg a vezető kommunistákat a népharag elől. Keresztény ember vagyok én, nem bosszúálló. Soha nem toroltam meg senkin semmit. Szabadulásomat követően sem. Elmúlt. Csak azt a házat szeretném visszakapni, meg a vendéglőért az ígért kártalanítást. A gyerekeimnek, az unokáknak. Hogy nekik kicsit könnyebb legyen. Már sok minden mindegy. De jó lenne tudni, hol lehet az a turulmadár? Mégha megkoptak is a réztollai... Zsohár Melinda