Fejér Megyei Hírlap, 1991. február (47. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-23 / 46. szám

V Népszokás Tikverezés - ez a megfejtése február 9-i feladványunknak. Százforintos könyvutalványt nyert Zahola Éva (Fehérvárcsurgó, Vörösmarty tér . 18.), Winter Enikő (Füle, Széchenyi u. 97), továbbá Vári Marianna és Norbert (Székesfehérvár, Budai út. 44.) Celofán-város (2) Egyszer, az egyik záporszagú nap délelőttjén, a celofán-jósok rettenetes jóslatot olvastak ki a nap és az éj állásából: a teliholdat követő nap reggelén elsötétül az ég, holló-fellegek telepednek a nap köré, s a fény, mely eddig láthatóvá tette a lényeket, végleg elenyészik, s ezután már láthatatlannak válnak egymásnak, amely egyenlő lesz a halállal. A város lakói felbolydultak a pusztulással fenyegető jóslatra, zizegtek, hófergetegként kavarogtak; a sok-sok tücsökciripelésnyi hang összeállva felmorajlott, mint a tenger, a pánik megfonnyasztotta testüket. Ekkor a város legbölcsebb celofánlénye, egy körömhegynyi sztaniolpapírrá töpörödött aggastyán, okos tanácsot mondott: Hívják össze valamennyi festőt, és fessenek be mindent, semmit se hagyjanak ki, s amikor aztán színessé válik a vidék, nem kell többé félniük a félhomálytól, nem hozhat rájuk pusztulást, mert látni fogják egymást. A reménységet jelentő szavak után, futárok szaladtak szét minden irányba, felkutatták a festőket, ők pedig akár egy hadsereg, hajnalra festékes vödrökkel és ecseteikkel felsorakoztak a virradat kapujában, és felosztva egymás között a várost, azonnal nekiálltak a munkának. Először befestették az udvarokat, majd a kerítéseket és a házakat, utána a tereket, a sejtelmesen surrogó erdőket, lankás hegyoldalakat, legutoljára pedig valamennyi állatot, az apróktól a legnagyobbakig, s mire elérkezett a végzetes nap, a legharsogóbb szivárványszínekben tündökölt az egész város. Alig száradt meg a festék, máris fekete komorság gyülekezett az ég alján, sötétjével befedte a napot, és baljóslatú félhomályt terített a vidékre. Ekkor egy hosszú uszályú celofánhölgy, aki a kéken zöldellő, sárgás domb tetejéről heves szívzizzenéssel figyelte a belopakodó sötétséget, és a ruhája úgy sercegett, mint a gyufa, amikor végighúzzák a dobozán, elsikította magát: Jaj! Mi nem vagyunk befestve! Végünk van! Többet nem szólt, menekült a sűrűsödő árnyak elől. A legsötétebb éj borult a celofánlények szemére, vakon tapogatóztak, körbe-körbe keringtek, s magányosságot cipelve a szívük fölött, szétszóródtak a vidéken, de a napszakváltás idején, valamennyien kibotorkáltak a négy égtáj hasító utcán a világra. Ha az erdőben kóborolsz, nem tudhatod, hogy a zörgő avar alá bújva, nem rejtőzik-e dideregve egy celofánlény, vagy a város utcáit róva, nem kapaszkodik-e a szél görgette újságfecniben, vagy akár a házfal repedésében meghúzódva nem várja-e hogy jobbra forduljon sorsa. Ők örökké készenlétben állnak, mert nem sejthetik, mikor talál rájuk a fény. Ha rejtekükből előjőve egyik-másikukat melegen megérinti a napsugár, máris viszi haza a csikorgó köpenye alá rejtve, hogy egy szemernyit feloldhasson a celofánváros tintafekete sötétjéből. S most figyelj, Celofánja fölött delelőjére érve átdereng a nap... (Vége) Vass Zsolt Pingvinkaland Brrr... De hideg van. Ez bizony a Déli-sark, az állandó hó és jég birodalma. Voltatok már itt? Nem? Még én sem. De Ping és Peng, a két kicsi pingvin kalandjait figyelve eljuthattunk ide. Sőt, még Afrikába, Ausztráliába, és Dél-Amerikába is. A Megyei Művelődési Központ István Termében rendezett bábelőadáson a gyerekek végigkísérhették izgalmas útján a két testvért. A dolog úgy kezdődött, hogy a két pingvin békésen takarítgatott jégkunyhójukban, amikor megjelent Rosszmár Rozmár és Fűrészhal Fülöp a két hírhedt jó barát - vagy inkább bajkeverő cinkostárs, és elcsalta a két kis ártatlan csemetét a játszótérre. Bizony nemhiába hívták a rozmárt Rosszmájnak rászolgált nevére. Miután megtudta, hogy társával nem vehetnek részt a pingvinek születésnapi ünnepségén - no nem véletlenül tiltotta el őket a pingvinanyuka több se kellett neki, azonnal bosszút forralt. - Ha Ping és Pong nem lesz itt, akkor nincs születésnap sem - morfondírozott magában, majd rávette Fülöpöt, hogy fűrészelje le a jégtábláról a játszóteret, amíg a két pingvin mit sem sejtve csúzdázik ott. Micsoda gonoszság! Szegényeket elsodorta a víz, s Afrikában kötöttek ki. Ráadásul a baj sosem jár egyedül - egy állatkereskedő hiéna hálójába - akarom mondani ketrecébe kerültek, aki jó üzletet sejtett a két, arrafelé igencsak ritka állat eladásában. De szerencsére akadt egy bátor majom - Munyo -, aki kiszabadította őket, s autóból hajót készített nekik. Hálából meghívták Pingék a szülinapra. Hát akkor útra fel! Irány a Déli-sark. Azt hihetnétek, hogy végre fel lehet lélegezni. De sajnos nem. A két bajkeverő észrevette közeledtüket, s újabb gonoszságot tettek. Egész egyszerűen megfordították az útirányjelző-táblát, s a kis hajó Ausztrália felé indult. Nem értették hogyan történhetett ez, de hamarosan a vízirendőrtől megtudták, mi a baj. Még szerencse, hogy kaptak tőle egy iránytűt, aminek segítségével most már valóban indulhattak haza. De jaj! Megint nem otthon kötöttek ki, hanem Dél- Amerikában. Itt is gyarapodtak egy útitárssal egy hangyászmedvével. Most aztán tényleg irány haza! Útközben még foglyul ejtették Rosszmájt és Fülöpöt, akik különféle ötletekkel próbálták őket eltéríteni céljuktól. Otthon volt nagy öröm - s természetesen a rosszak - mindenki megelégedésére - elnyerték méltó büntetésüket. A kaland szerencsésen véget ért, kezdődhet a születésnapi buli! Hock Tamás (Fotó: Pati-Nagy) Eltévedt autós Eltévedt autós igyekszik hazafelé. Szerintetek melyik utat kell választania annak tudatában, hogy csak 14 liter benzin van a tankjában, s egy literrel 9 kilométert tesz meg a kocsija? (A két pont közötti távolság 5 kilométer.) S egyáltalán: ilyen kevés benzinnel célhoz érhet? Erre a kérdésre várjuk a választ gyermekolvasóinktól március 1-jéig levelezőlapon. Címünk: Zsibongó (Fejér Megyei Hírlap), Székesfehérvár, Pf.: 5, 2003 * TAVASZRÓL ÁLMODOM Tudom, hogy télnek is kell lenni minden évben, de arra senki nem kényszeríthet, hogy szeressem is. Jó, nem panaszkodhatunk. Nincs huszonöt fokos hideg és nincsenek pusztító hóviharok. Eddig még izgalmasabbik arcát fordította felénk ez a tél, s ha jól imádkozom, talán nem is komorul el. De csak többe kerül az élet is a fűtés miatt, csak nehezebben száradnak mosás után a vastag téli ruhák, csak több áramot használunk, és az infarktus kerülget velem együtt másokat is, amikor jönnek a számlák, melyeket egyre nehezebben fizetünk ki. Ez a dolog anyagi oldala. Nekem mégis az fáj, hogy kopaszok a fák, hogy lehangoltnak érzem magam, ha a deres mezőkön csak a fekete varjakat látom. Számolom a napokat, mint a rab szabadulása előtti hónapokban számolom, mennyi telt már el belőle, és várhatóan mennyi kell még, mire újra kizöldül a kertem, mire meglátom újra a frissen sarjadt fű selymét, díszalmafám rózsaszín virághabzását, orgonafáim nyílását az ablak előtt. Számolom a napokat, mire újra kivirágzik a nagy cseresznyefa, és megérem megint, hogy alatta állva úgy érzem magam, mintha templomban lennék. Olyankor szinte tapintható és szent ott a csend. A csend mögött mégis láthatatlan orgonák szólnak, olyan szépen, hogy beleremeg a szívem. Szomszédaim kertjében újra virágzik majd a tulipán, fehéren, vörösen, sárgán, és naponta munkába menet is felderül a szívem a látványuktól, így karácsony, szilveszter után olyan sivár lesz minden. Farsangolással szokták felejteni a bút, tánccal, zenével, víg mulatozással - de kinek van kedve itt most mulatni? És ebben már nem a tél a hibás. Most mindeki szorong, mindenki aggódik, naponta hallgatjuk a háborús híreket, és nekem eszembe jutnak azok a szegény anyák, akiknek ott vannak a fiaik. Vajon nekik van-e erejük mulatozni most? Gondolom nincsen. De mintha minekünk sem lenne. Mindegy, hogy a postás hányszor csenget, a lényeg az, hogy főleg számlákat, meg csekkeket kézbesít. Kiteregetem magam elé az OTP újabban divatba hozott ezerötszáz forintos csekkjét, és míg kint egy varjú károg a diófa ágán kárörvendezve, arra gondolok, aki ezt kitalálta. Még csak nem is haraggal. Csak eltűnődöm. Miből gondolta, hogy még ezt is kibírjuk? Végül is neki lesz igaza, akár kibírjuk, akár nem. Akit még nem lakoltattak ki, ahhoz majd bekopog a végrehajtó, és körülnéz, van-e valami, amit elvihet. Lehet hogy talál. Színes tévét, videót, amit véres verejtékkel szereztek meg. Magnót. Már ahol van, ékszereket. De ahol van, az be tudja fizetni az ezerötszázat is talán. Nem tudom. A nagy rendszerváltásban most viszszajutunk a valamikori padlásseprésekhez, csak más a neve. Áremelések, személyi jövedelemadók, helyhatósági adó, ezerötszáz forintok a korábbi kamatokon túl, négyzetméterek felmérése, megnézik, nem szívsz-e több levegőt, mint amennyit megengedtek. Végül is kezd szépen gyarapodni a szegénykonyha-hálózat, ha úgy gondolod, hogy dolgozol látástól vakulásig, aztán talán csak megélsz belőle, hát most megtudod, hogy tévedtél! Itt nem él meg, aki dolgozik. Vannak szakmák, ahol egész jól fizetnek. Nem akarok megsérteni senkit, ezért nem sorolom. Szóval vannak ilyen munkakörök, csak nem mindenkinek van gyomra hozzá. Különben a gyomor amúgy is csak viszi a pénzt. Minek van? A nagy országépítésben úgysem veszed semmi hasznát. Ugyanis most megint benne vagyunk az országépítésben, csak azt nem érti az ember, hogy minél vadabbul építjük, már negyvenvalahány éve, miért van az, hogy egyre jobban LEÉPÜL? Ezen el lehetne gondolkodni, elsősorban ott fent. De most más dolguk van. Először is keményen odamondogatunk Iraknak - szinte látom, hogy beleborzong a félelembe Húszévig, aztán itthon csinálunk rendet, és a végén elcsodálkozunk, hogy annyi szív hiába ont a vért... Én meg számolok. Először azt, hogy a részemre előzékenyen küldött csekkek közül mennyit nem bírok befizetni aztán a négyzetmétereimet, aztán visszatérek kedvenc januári foglalatosságomhoz: számolom a napokat tavaszig. Semmi másban, de abban az egyben biztos vagyok, hogy a tavasz eljön. Nyájasan és érzéketlenül néz majd le a Nap a Földre, ahol bombák robbannak, vér folyik, ahol gyomrok korognak. És kibontja rózsaszín virágát a díszalmafám, illatoz majd a lila orgona az ablakom előtt, átölelhetem a virágzó cseresznyefa törzsét. Ez biztos. Ahogy a kondíciómat elnézem, addig még kihúzom. És várok. Mert ha mást nem, ezt biztosan várhatom. Van egy darab kötelem, de csak rámosolygok csendesen. Azért sem húzom fel magam, mert lehet, hogy a jövő héten belőle főzök spárgalevest a gyerekeknek. Méghogy nincsenek tartalékaink! Milyen jól kigondolták ott fent! A vesémbe láttak.Tényleg vannak... Bán Zsuzsa 12. OLDAL FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 1991. FEBRUÁR 23. SZOMBAT Nemcsak tavasszal vagy ősszel van népes madármozgás körülöttünk, még a nagy városokban is, talán télen még színesebb és látványosabb madáréletnek lehetünk szemtanúi. Ha kicsit odafigyelünk az ablakokba, erkélyekre kifüggesztett kis madáretetőkre, máris nyüzsgő, tarka tollú eleven madarak számtalan faját figyelhetjük meg. A fekete fejű széncinkék valóságos körjáratban rohamozzák a napraforgóval megtöltött etetőket. Egy-egy szemmagot csőrükbe kapva máris irányt vesznek a legközelebbi fára, bokorra, hogy ott enyhítsék éhségüket. De itt láthatjuk az apróbb termetű kékcinkéket is, ők rámenősebbek, s nagyobb termetű fajtársaikkal is szembeszállnak az etető birtokba vételéért. Aztán jönnek sorra: zöldikék, a piros fejű tengelicék, meggyvágók, pintyek. Valóságos kavalkád kápráztatja már szemüket az etető körül. A kertes házak udvarára, parkokba kihelyezett dúctetőket még több madárfaj látogatja. Ha szerencsénk van, itt megfigyelhetjük a veresbegyeket, a kis ökörszemet, a nála is parányibb királykákat, a fejjel lefelé is ügyesen, elevenen mozgó csúszkákat is. Persze a cinkék itt sem hiányozhatnak, a már megismertek között ott lehetnek a széncinkékhez sokban hasonló, csak kisebb fenyőcinkék és a fekete fejű, szürke alapszínű barátcinkék is. Már kora reggel jelentkeznek az etető körül a feketerigók, ők nagyon éberek. Figyelmeztető hangjukkal rögtön jelzik a kóbor macska közeledtét, vagy a hívatlan, alattomos karvaly és sólyom megjelenését. A parkok, fasorok fáin (japánakác, ostorfa) gyakorta láthatók nagy csapatokban a fenyőrigók, közöttük a borvörös mellényű szőlőrigókkal. Ebben a környezetben elvétve megjelenhetnek a bóbitás csonttollú madarak is. A város külterületén a gazos árokpartok „ingyen közkonyháit” látogatják csapatostól, a kenderikék, zsezsék, fenyőpintyek, esetleg a legszebb köntöst viselő téli madárvendégeink, a süvöltők is. W. E. Fotók: Nagy Jenő A város téli madárvendégei Széncinege Csuszka Meggyvágó DÉLYEG EURÓPA Sokat beszélnek a kontinens nyugati részéhez való felzárkózásról, most a posta is lépett egyet. Szeptember 26. óta Magyarország tagja az európai posták szervezetének (francia rövidítése: CEPT). Ezt az eseményt március 8-án létértékű sor adja tudtul a világnak. Saphier Herbert fotóművész munkája alapján az öt forint névértékű bélyeg a pécsi postaigazgatóság épületét ábrázolja. A bélyegek 16 példányt ábrázoló kisívben jelennek meg, ezekben nyolc sakktáblaszerűen nyomtatott sorozat helyezkedik el. Az ív szélén a kiadás indoka: Magyarország csatlakozása a CEPT-hez olvasható, mégpedig 16 nyelven, minden bélyeghez más nyelvű felirat kapcsolódik. A sorozat az Állami Nyomdában készül többszínű ofszeteljárással 217 200 fogazott és 15 480 vágott példányban. A nyugat-európai postákat összefogó szervezet tagjai évente egy alkalommal 1956 óta azonos rajzú, 17 éve közös témájú sort adnak ki. A CEPT bélyegeken kívül a kontinensünkkel foglalkozó kiadványokat járulékosan e témához sorolják. Ilyenek voltak a Magyar Posta kiadványai között pl. az európai biztonsági konferenciák blokkjai. A mostani belépési sorozat az utolsó ilyen járulékos kiadványnak tekinthető. 1991-től kezdve a Magyar Posta jelentkezik majd a mindenkori Európa bélyeggel, az idén az űrkutatásban való részvétel lesz a közös téma. A FEJEKBŐL Sorozat arról, hogy mi repült ki az angol tudósok fejéből. Az első két címlet Faraday, illetve Babbage képét ábrázolja, úgy hogy belátunk agyukba, ahol az elektroszkóp, illetve számok láthatók. A tudós neve mellett elektromosság, illetve computer áll. A másik két címlet radarernyőt és lökhajtásos repülőgépet mutat be. E tanulmányok alkotóinak nevét: Watson- Watt, illetőleg Whittle a címletek alján tüntették fel. MÁLTAI LOVAGREND A lovagrend római központja - különböző postaigazgatásokkal történt megállapodás alapján - saját kiadású bélyegeket használ. Szeretetszolgálatuk hazai ténykedése következtében a Magyar Posta is egyezményt kötött a lovagrenddel. Ebből az alkalomból 5 scudi névértékű bélyeget bocsátottak ki a lovagok, amelyet hazánk címere és a postai megállapodásra utaló felirat díszít. Folynak a tárgyalások a Cseh és Szlovák Köztársaság részéről is, hogy elismerjék a Máltai Lovagrend önálló postai jogait. ÚJDONSÁGOK Évszázados hagyományok örökségeképpen a 18. században Portugáliában virágkorát élte a fajanszkészítés. Forma és minta változatossága gyönyörködteti a mai nézőt, a legszebb darabokat blokkon és hat bélyegen örökíti meg a portugál posta. Hollandia a német megszállás 50 évvel ezelőtti napjaira emlékezik, amikor a fél ország, főképpen Amszterdam és környéke sztrájkolt a nácik ellen, a zsidósággal szembeni brutalitás miatt. A 75 cent névértékű címlet ábrája tiltakozó kézbe vetítve öleli fel a sztrájk eseményeit. S.T.