Fejér Megyei Hírlap, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-22 / 248. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 1991 OKTÓBER 22 KEDD Agyagfalvi veszedelem min st NE REJTSÜK VÉKA A LA 1991. augusztusában egy kislétszámú szélsőséges politikai csoportosulás, a Székely Ifjak Szövetsége nagy port kavaró követeléssel lépett a közvélemény elé. Nem kevesebbet, mint önálló Székely Köztársaságot követeltek a székelyföldi magyarság számára. Az RMDSZ székelyföldi választmánya vezetőinek, parlamenti képviselőinek, szenátorainak, valamint a Székelyföldi Politikai Egyeztető Csoport tagjainak részvételével Csíkszeredán, 1991. szeptember 13-án megrendezett tanácskozás határozata elvetette ezt a sokak által veszélyesnek, mások által időszerűtlennek minősített követelést. „Mi a magyarság részének tekintjük magunkat” - hangzott el a tanácskozáson, s ez az egység szellemében fogant gondolat úgy tűnt, feloldja a feszültséget. Éppen ezért a meglepetés erejével hatott, hogy alig néhány hét elteltével a Székelyföldi Politikai Egyeztető Csoport bejelentette: aktuálissá vált a Székelyföld területi autonómiájának kérdése. Az október 19-ére tervezett agyagfalvi székely népgyűlés felbolydította a romániai politikai életet. Arra a kiszivárogtatott hírre, hogy a Politikai Tárgyalócsoport a székelyföldi területi autonómiai kinyilvánulására készül az 1848-as agyagfalvi népgyűlés 143. évfordulóján, a román parlamenti pártok, különösen a szélsőséges nacionalista szervezetek hisztérikus nyilatkozat- és sajtókampányt indítottak a romániai magyarság ellen. Az RMDSZ nevében Domokos Géza elnök, majd külön az elnökség, a Hargita és Kovászna megyei RMDSZ nevében szervezetek elhatárolták magukat a területi autonómiát szorgalmazó helyi szervezőktől, elsősorban a Székely Ifjak Szövetségétől (SZISZ) és Katona Ádámtól az RMDSZ székelyudvarhelyi alelnökétől. A román televízióban október 11-én és 12-én főműsoridőben sugározták a különböző pártok képviselőinek elítélő nyilatkozatait, s bár a liberálisok, a radikálisok, a környezetvédők, a parasztpártiak elismerték, hogy a székelyföldi autonómia hívei az RMDSZ-en belül is jelentéktelen, periférikus csoportot jelentenek, felháborodottan utasították vissza „a Románia területi egységét és integritását megbontó” kezdeményezés gondolatát is. A Nemzeti Megmentési Front, a Romania Mare Párt és a Vatra Romaneasca tiltakozása pedig az RMDSZ és a magyarság elleni uszító kitételeket is tartalmazott. Ilyen körülmények között az RMDSZ országos és megyei vezetése az 1848-as szabadságharchoz csatlakozó agyagfalvi népgyűlés emlékünnepségét váratlanul, október 12- én megtartotta és a koszorúzás rendbontás nélkül zajlott le. Okosan politizálni A Marosvásárhelyen élő író és publicista, Marosi Barna felindultan kommentálta a támadó román sajtókampány tényeit. - Mikor tanulunk már meg okosan politizálni? Az RMDSZ a koalíciós kormányalakításra valósággal felajánlkozott, pedig tudható volt, hogy feltételei közül egyet sem (kisebbségi jogok, Nemzetiségi Minisztérium stb.) akceptál a románság. Mint a legnagyobb ellenzéki párt, három miniszteri tárcára tartott igényt, többek között az egészségügyi és a mezőgazdasági ágazat vezetésére, de aztán két nap múlva visszatáncolt a tárgyaló küldöttség, mondván, hogy a gyógyszer- és élelmiszerhiány felelősségét nem vehetik magukra az esetleges magyar miniszterek. Aztán itt volt az aradi RMDSZ Küldöttek Országos Tanácsának ülése, ahol igazságügyi államtitkárnak az egy éve magyarországi emigrációban élő Kincses Elődöt javasolták, egyedüli jelöltként. A koalíciós tárgyalócsoportból emiatt többen lemondással fenyegetőztek és a KOT ülés majdnem az RMDSZ kettészakadásával zárult. Mindez nem használ a 2,5 milliós romániai magyarság ügyének, az RMDSZ politikai esélyeinek. Az aradi botrányra jött a székelyföldi területi autonómia meghirdetése, amely könnyen polgárháborús veszélyt idézhetett volna elő. S hogyan kerül ide az okos politizálás igénye? Úgy, hogy egy-két éven belül - nemcsak a Székelyföldön, hanem Moldovában és minden településen is - megérlelődik az önkormányzat, az önigazgatás feltétele, s éppen ezért fölösleges és hibás ezt egy adott tájegyeség, magyar etnikum esetében provokatív módon, nagy hangon deklarálni. Arról nem is beszélek, hogy a Székelyföld autonómiája talán kirekesztheti Marosvásárhely, Kolozsvár vagy Nagyvárad magyarságát? - érvelt Marosi Barna. A Székelyföld nem lehet Karabah A váratlan esemény előzményeiről és a nagy port kavaró politikai elképzelés lényegéről a legavatottabb politikust, a Székelyudvarhely-széki RMDSZ alelnökét, a Székelyföldi Politikai Egyeztető Csoport tagját, az autonómia gondolatát előterjesztő Katona Ádámot kérdeztük. - Úgy tudjuk, ön az autonómia legelkötelezettebb hirdetője. - Én valóban a területi autonómia időszerűségét vallom. Azonban nem hiszem, hogy jogosult az egyes szám használata. Mára már nagyon sokan úgy vélik, hogy szükség van az autonómiára és csak az időszerűség kérdése képez vita témát. Azok, akik a II. kongresszuson még botrányos körülmények között akadályozták meg az önrenelkezés elvének programba foglalását, most az önrendelkezés hívei és sokan a területi autonómiát is szükségesnek tartják. Manapság egyre gyakrabban használják a tömbmagyarság és a szórványmagyarság kifejezéseket Egy ilyen megközelítés nem osztja-e meg még jobban az erdélyi magyarságot? -Tapasztalatom szerint egyes kormánypárti képviselőknél felfedezhető ilyen szándék. A szórványmagyarságra hivatkozva visszautasítanak minden határozottabb előrelépési kísérletet. Tőkés László, Borbély Imre és Szőcs Géza is szórványban élnek, mégsem megalkuvók. Akik tehát erre hivatkoznak, vagy rosszhiszeműek, vagy tudatlanok. - Milyen elv alapján különböztetik meg a szórványmagyarságot a tömbmagyarságtól? - Az alapvető különbség az, hogy a tömbmagyarság nem vegyesen él. Székelyudvarhely 45 ezer lakosából például alig 9 ezrelék a román. A területi autonómiát ilyen értelemben tehát ki lehetne terjeszteni például Kalotaszegre is, ahol egy tömbben élnek a magyarok.Mit jelent az ön elképzeléseiben az önrendelkezés, illetve az autonómia? - Az önrendelkezés lényege, hogy egy kisebbség úgy próbálja meg érvényesíteni saját érdekeit, hogy eközben nem sérti mások érdekeit. Az önrendelkezésnek különböző megnyilvánulási formái léteznek: a kulturális autonómia, amely területtől független, személyekre lebontott kollektív jog, a területi autonómia a föderatív államszervezet és a szeparatizmus, azaz, egy államszervezetből való kiválás. A mi esetünkben nincs szó másról, mint Románia határain belül egy olyan területről, ahol az önrendelkezésnek a területi autonómiában megnyilvánuló formája megvalósul. A Székelyföld nem lehet sem Karabah sem Horvátország. - Milyen elképzelésekkel szervezik az agyagfalvi gyűlést? - Meg szeretnénk kérdezni az összegyűlteket, hogy kívánnak-e referendumot az autonómia kikiáltásával kapcsolatosan. - Milyen törvényes keretei vannak egy ilyen népszavazásnak? - Az aradi találkozón a jogászok nem tartották törvénytelennek a referendum igényét. A törvény nem tiltja, tehát szabad. A romániai változások sürgetnek minket. Itt nincs működő demokrácia, puha diktatúra van születőben. Éppen ezért lehet, hogy az agyagfalvi megoldás nem a legjobb, de pillanatnyilag az egyetlen. Népfőiskola a Vártemplomban Bizonyos kulturális autonómia létezik Románia magyarlakta vidékein, helységeiben, s a nemzeti önazonosság és kultúra megerősítésének, illetve hagyományai ápolásának egyik legfontosabb eszköze. Jó példa Az agyagfalvi emlékmű Fotók: Tóth István és Zsiday Ádám erre a marosvásárhelyi Vártemplom református gyülekezete, amely vallási és kulturális rendezvényekkel, a művelődés, az oktatás kialakított intézményeivel szolgálja tagjai igényeit, valamint a vallási és nemzetiségi megbékélés ügyét. Rendezvényeink, vallási és kulturális tevékenységünk nem irányul senki ellen, nem sérti a román önérzetet. S hogy ez így van bizonyítja: intézményeink hivatalos működési engedély nélkül működnek, de tiltást sem kaptak -mondja elöljáróban Fülöp G. Dénes református esperes. - Tevékenységünk keretét az 1440- 1490 között épült ferencrendi kolostor és nagytemplom adja, amely fennállásának ötszáz éves évfordulóját 1990-ben ünnepeltük. Ez a Vártemplom az erdélyi fejedelemség idején 38 rendi gyűlésnek adott helyet. 1571. január 6-án az itt tartott erdélyi országgyűlés mondta ki a vallási tolarencia elvét. A kolostor csaknem romos épületét és nagytemplom restaurálását hat éves munkával végeztük el, számos magyarországi és külföldi adomány segítségével, s így alakítottuk ki a volt kolostor gótikus terméből a református gyülekezet 130 személyes előadótermét. Itt próbál három kórusunk, itt tartjuk a gyülekezeti és ifjúsági bibliaórákat, az előadóesteket. 1990 szeptemberében, a kolosvári protestáns egyetem kihelyezett tagozataként megalakítottuk a marosvásárhelyi népfőiskolát, ahol intenzív angol nyelvtanfolyamot indítottunk, angol és amerikai nyelvtanárok vezetésével, majd líceumközi pedagógiai és zenei szemináriumot szerveztünk, középiskolás diákok részére. Itt alakult meg az Erdélyi Múzeum-egyesület (EMKE) marosvásárhelyi fiókja és az Erdélyi Keresztény Lelkigondozói Alap (EKLA) Kft. Az Ekla többek között kiadhat és forgalmazhat magyar könyveket, s saját autóbuszaival hetente két járatot közlekedtet Marosvásárhely és Budapest között. Lesz Udvarhelyszék? Miközben a felbolydult kedélyek le sem csillapodtak a székelyföldi autonómia gondolatától, a Székelyudvarhely melletti kis falu, Agyagfalva és a szomszédos Bögőz polgármesterével, Vinczellér Árpád tanítóval beszélgetünk a történtekről. - A helybeliek és személy szerint én sem értek egyet a székelyföldi autonómia kinyilvánításával - kezdi a polgármester. Mi inkább közigazgatási reformra, a csaknem ezeréves múltra visszatekintő Udvarhelyszék visszaállítására gondolunk. Mit jelenthetne nálunk, a csaknem színmagyar lakosságú területünkön az autonómia? Tavasszal tartják a helyhatósági választásokat, a községi és városi elöljáróságok összetétele úgyis az önigazgatás garanciája lesz, kulturális autonómiánk pedig-a sajátos székely néphagyományok őrzésével - eddig is adott volt. Nem akarunk néhány szélsőséges, egzaltált ember rögeszméje miatt megtorlást szenvedni, hiszen a legendás „székely szabadság”, a határőrvidék kiváltsága sohasem volt teljes és már régen odaveszett. Választási kampány? Fülöp Lajos az RMDSZ székelykeresztúri választmányának elnöke szintén aláírta a Politikai Egyeztető Csoport javaslatát. A területi autonómia gondolata már a 11. kongresszus előtt megszületett, tehát nem a SZISZ-től ered, amelyet szélsőséges anarchista csoportnak tartott. Ha gondolatainkban hasonlóságok fedezhetők fel, azok esetlegesek és nem jelentősek. Mi nem akarunk köztársaságot, székely pártot. Az autonómia gondolata szeptember 2-án nyert megfogalmazást, javaslat formájában. Úgy gondoltuk, hogy Aradon a Küldöttek Országos Tanácsa elé terjesztjük, és annak határozatát elfogadjuk. A KOT nem zárkózott el a gondolattól, de nem tartotta időszerűnek. Éppen ezért érthetetlen számomra, hogy egyesek a javaslatot deklaráció formájában kezdték terjeszteni. Gyakran elhangzik, hogy a székely autonómia kérdését sokan manipulációs céllal használják az RMDSZ-en belül érvényesülő hatalmi harcban. Éppen erről van szó. Sokan most a választások előtt híveket, szavazatokat remélnek attól, hogy e kérdés kapcsán előtérbe kerülnek. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a székelység súlyának megfelelő szerveződést kapjon, de ez csak abban az esetben, ha a szórványban élő magyarság nem ellenzi. Márpedig sokan ellene vannak. A székelyföldi területi autonómia már megfogalmazásában is visszaminősítést jelent. Már a kommunizmusban is Magyar Autonóm Tartománynak nevezték a magyarlakta autonóm területeket. A szeptember 2-ai dokumentumban is a tömbmagyarság területi autonómiájáról volt szó. Most egyesek mégis a székely jelzőt helyezik előtérbe, tovább bontva az amúgy is repedező egységet. Okoljunk belőle Király Károly szenátor neve gondolom nem ismeretlen az olvasó előtt. Ezelőtt húsz évvel kezdte meg harcát a diktatúra ellen. Reformkommunistaként. - Szenátor úr, ön ma egy igen radikális vonalat képvisel Hogy következett be ez a változás ? Nemrég még mérsékelt politikusként élt a köztudatban. - Én azt hiszem nem érthetek egyet a megfogalmazással. Radikalizmusnak, illetve radikálisok alatt én azokat értem akik olyan dolgokat kérnek, amelyek túlzottak, a valóságon kívüliek, illetve nem időszerűek. Lehet, hogy én nem értem jól a dolgot, de eszerint nem tartom magam radikálisnak. Az igazság az, hogy felmerült egy elméleti vita, az autonómia kérdése, és ez elfajult, mert különböző vélemények és irányzatok léteznek. A nyugalom és a csend érdekében úgy éreztem közbe kell lépjek. Ez a nyugalom és a csend azonban csak látszat, hiszen észlelhető egy bizonyos manipuláció. - Gyakran elhangzott az a mevogalmazás, hogy székely, székely gyár, magyar csángó és így tovább, en egy újabb megosztottság gondolatát hordozza magában, ha csak utalás formájában is. - A valóságban vannak ilyen viták egyes RMDSZ vezetők között. Sokan azt állítják, hogy nincs szükség székely pártra, székely szervezetekre, nem kell a székelyekről beszélni, mert ez megosztottságot eredményez. A Ceausescu rendszerre hivatkoznak, de az mégis, bár sikertelenül eltorzította a kérdést. Hiszen akkor is csupán 1400-an vallották magukat székelynek, és azok sem úgy értették, hogy nem magyarok. A székely nemzet mindig is volt, azonban ez egy bizonyos tájegységet, szokásokat, tradíciókat jelentett inkább, mint nemzetiséget. Nagyon gyakran megfogalmazódott az egység gondolata. Úgymint az RMDSZ egysége, a magyarság egysége stb. Ennek ellenére úgy látjuk, hogy ellentétek feszülnek az RMDSZ-en belül ,az összmagyarságon belül tehát az erdélyi majorság és a székelységen belül a tömbmagyarság és a szórványban élő magyarság között - Bár nem örvendetes, de semmiképp nem meglepő tények ezek. Itt valójában nem egységről, hanem a bomlás ellen kellene nyilatkozni. Ez a bomlási folyamat minden politikai párton belül érvényesült Romániában. Ez egy folyamat. A folyamat oka pedig az, hogy ugyanannak az erkölcsi, politikai romlásnak voltunk kitéve mindannyian, ugyanazt az ideológiát és gyakorlatot, demokráciaellenes fogásokat, praktikákat örököltük. Ugyanazok a negatív jelenségek érvényesülnek az RMDSZ- en belül is, például: a manipuláció. Eleve ellene voltam az egység jelszónak, a pluralizmust fogadtam el helyette. Az egység csupán a célokban jelentkezhet, nem pedig a mindennapi gyakorlatban. Nem igaz az, hogy a vita az egységet rontaná. Mégis furcsának tartom, hogy egy látszólag kisvárosi ellentét nagypolitikai változásokat eredményezzen. Hiszen a székely autonómia kérdése már a nagypolitika körébe tartozik. - Ez hűen tükrözi, azokat a mulasztásokat, azokat a stratégiai tévedéseket amelyek az RMDSZ vezetői tevékenységét jellemzik. - Hogyan ítéli meg az autonómia időszerűségének kérdését? - Ez egy hosszú történet, amely 1990. január 7-én kezdődött, amikor Domokos Géza tiltakozásom ellenére belement abba, hogy a már elfogadott Front (Nemzeti Megmentési Front) nyilatkozatból kihagyják az olyan konkrét vívmányokat, mint a nemzetiségi minisztérium, illetve az autonómia kérdése. Ennek az eredménye ma érezhető, amikor a Front hallani sem akar akkori nyilatkozatáról. Az, amit mi most követelünk egyáltalán nem rendhagyó dolog a mai világban. Éppen ezért úgy vélem, ha már így történt nincs miért véka alá rejtsük. Amit én szeretnék csak annyi, hogy okuljunk belőle. Elekes András Király Károly Marosi Barna Fülöp G. Dénes Katona Ádám Vinczellér Árpád Fülöp Lajos 9. OLDAL