Fejér Megyei Hírlap, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-22 / 248. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 1991 OKTÓBER 22 KEDD Agyagfalvi veszedelem min s­t NE REJTSÜK VÉKA A LA 1991. augusztusában egy kislétszámú szélsőséges politikai csoportosulás, a Székely Ifjak Szövetsége nagy port kavaró követeléssel lépett a közvélemény elé. Nem kevesebbet, mint önálló Székely Köztársaságot követeltek a székelyföldi magyarság számára. Az RMDSZ székelyföldi választmánya vezetőinek, parlamenti képviselőinek, szenátorainak, valamint a Székelyföldi Politikai Egyeztető Csoport tagjainak részvételével Csíkszeredán, 1991. szeptem­ber 13-án megrendezett tanácskozás határozata elvetette ezt a sokak által veszélyesnek, mások által időszerűtlennek minősített követelést. „Mi a magyarság részének tekintjük magunkat” - hangzott el a tanácskozáson, s ez az egység szellemében fogant gondolat úgy tűnt, feloldja a feszültséget. Éppen ezért a meglepetés erejével hatott, hogy alig néhány hét elteltével a Székelyföldi Politikai Egyeztető Csoport bejelentette: aktuálissá vált a Székelyföld területi autonómiájának kérdése. Az október 19-ére tervezett agyag­falvi székely népgyűlés felbolydította a romániai politikai életet. Arra a kiszivárogtatott hírre, hogy a Politi­kai Tárgyalócsoport a székelyföldi területi autonómiai kinyilvánulására készül az 1848-as agyagfalvi népgyű­lés 143. évfordulóján, a román parla­menti pártok, különösen a szélsősé­ges nacionalista szervezetek hisztéri­kus nyilatkozat- és sajtókampányt indítottak a romániai magyarság el­len. Az RMDSZ nevében Domokos Géza elnök, majd külön az elnökség, a Hargita és Kovászna megyei RMDSZ nevében szervezetek elha­tárolták magukat a területi autonó­miát szorgalmazó helyi szervezőktől, elsősorban a Székely Ifjak Szövetsé­gétől (SZISZ) és Katona Ádámtól az RMDSZ székelyudvarhelyi alelnö­­kétől. A román televízióban október 11-én és 12-én főműsoridőben sugá­rozták a különböző pártok képvise­lőinek elítélő nyilatkozatait, s bár a liberálisok, a radikálisok, a környe­zetvédők, a parasztpártiak elismer­ték, hogy a székelyföldi autonómia hívei az RMDSZ-en belül is jelenték­telen, periférikus csoportot jelente­nek, felháborodottan utasították vissza „a Románia területi egységét és integritását megbontó” kezdemé­nyezés gondolatát is. A Nemzeti Megmentési Front, a Romania Mare Párt és a Vatra Romaneasca tiltako­zása pedig az RMDSZ és a magyar­ság elleni uszító kitételeket is tartal­mazott. Ilyen körülmények között az RMDSZ országos és megyei vezeté­se az 1848-as szabadságharchoz csat­lakozó agyagfalvi népgyűlés emlék­ünnepségét váratlanul, október 12- én megtartotta és a koszorúzás rendbontás nélkül zajlott le. Okosan politizálni A Marosvásárhelyen élő író és publicista, Marosi Barna felindultan kommentálta a támadó román sajtó­­kampány tényeit. - Mikor tanulunk már meg okosan politizálni? Az RMDSZ a koalíciós kormányalakításra valósággal fel­ajánlkozott, pedig tudható volt, hogy feltételei közül egyet sem (kisebbsé­gi jogok, Nemzetiségi Minisztérium stb.) akceptál a románság. Mint a legnagyobb ellenzéki párt, három miniszteri tárcára tartott igényt, töb­bek között az egészségügyi és a me­zőgazdasági ágazat vezetésére, de az­tán két nap múlva visszatáncolt a tár­gyaló küldöttség, mondván, hogy a gyógyszer- és élelmiszerhiány fele­lősségét nem vehetik magukra az esetleges magyar miniszterek. Aztán itt volt az aradi RMDSZ Küldöttek Országos Tanácsának ülése, ahol igazságügyi államtitkár­nak az egy éve magyarországi emig­rációban élő Kincses Elődöt javasol­ták, egyedüli jelöltként. A koalíciós tárgyalócsoportból emiatt többen le­­­mondással fenyegetőztek és a KOT ülés majdnem az RMDSZ kettésza­kadásával zárult. Mindez nem hasz­nál a 2,5 milliós romániai magyarság ügyének, az RMDSZ politikai esé­lyeinek. Az aradi botrányra jött a szé­kelyföldi területi autonómia meghir­detése, amely könnyen polgárhábo­rús veszélyt idézhetett volna elő. S hogyan kerül ide az okos politizálás igénye? Úgy, hogy egy-két éven belül - nemcsak a Székelyföldön, hanem Moldovában és minden településen is - megérlelődik az önkormányzat, az önigazgatás feltétele, s éppen ezért fölösleges és hibás ezt egy adott tájegyeség, magyar etnikum eseté­ben provokatív módon, nagy hangon deklarálni. Arról nem is beszélek, hogy a Székelyföld autonómiája ta­lán kirekesztheti Marosvásárhely, Kolozsvár vagy Nagyvárad magyar­ságát? - érvelt Marosi Barna. A Székelyföld nem lehet Karabah A váratlan esemény előzményeiről és a nagy port kavaró politikai elkép­zelés lényegéről a legavatottabb po­litikust, a Székelyudvarhely-széki RMDSZ alelnökét, a Székelyföldi Politikai Egyeztető Csoport tagját, az autonómia gondolatát előterjesz­­tő Katona Ádámot kérdeztük. - Úgy tudjuk, ön az autonómia le­­gelkötelezettebb hirdetője. - Én valóban a területi autonómia időszerűségét vallom. Azonban nem hiszem, hogy jogosult az egyes szám használata. Mára már nagyon sokan úgy vélik, hogy szükség van az auto­nómiára és csak az időszerűség kér­dése képez vita témát. Azok, akik a II. kongresszuson még botrányos kö­rülmények között akadályozták meg az önrenelkezés elvének programba foglalását, most az önrendelkezés hí­vei és sokan a területi autonómiát is szükségesnek tartják.­­ Manapság egyre gyakrabban hasz­nálják a tömbmagyarság és a szór­ványmagyarság kifejezéseket Egy ilyen megközelítés nem osztja-e meg még jobban az erdélyi magyarságot? -Tapasztalatom szerint egyes kor­mánypárti képviselőknél felfedezhe­tő ilyen szándék. A szórványmagyar­ságra hivatkozva visszautasítanak minden határozottabb előrelépési kísérletet. Tőkés László, Borbély Im­re és Szőcs Géza is szórványban él­nek, mégsem megalkuvók. Akik te­hát erre hivatkoznak, vagy rosszhi­­szeműek, vagy tudatlanok. - Milyen elv alapján különböztetik meg a szórványmagyarságot a tömb­­magyarságtól? - Az alapvető különbség az, hogy a tömbmagyarság nem vegyesen él. Székelyudvarhely 45 ezer lakosából például alig 9 ezrelék a román. A területi autonómiát ilyen értelemben tehát ki lehetne terjeszteni például Kalotaszegre is, ahol egy tömbben élnek a magyarok.­­Mit jelent az ön elképzeléseiben az önrendelkezés, illetve az autonómia? - Az önrendelkezés lényege, hogy egy kisebbség úgy próbálja meg érvé­nyesíteni saját érdekeit, hogy eköz­ben nem sérti mások érdekeit. Az önrendelkezésnek különböző meg­nyilvánulási formái léteznek: a kultu­rális autonómia, amely területtől független, személyekre lebontott kollektív jog, a területi autonómia a föderatív államszervezet és a szepa­ratizmus, azaz, egy államszervezet­ből való kiválás. A mi esetünkben nincs szó másról, mint Románia ha­tárain belül egy olyan területről, ahol az önrendelkezésnek a területi auto­nómiában megnyilvánuló formája megvalósul. A Székelyföld nem lehet sem Karabah sem Horvátország. - Milyen elképzelésekkel szervezik az agyagfalvi gyűlést? - Meg szeretnénk kérdezni az összegyűlteket, hogy kívánnak-e re­ferendumot az autonómia kikiáltásá­val kapcsolatosan. - Milyen törvényes keretei vannak egy ilyen népszavazásnak? - Az aradi találkozón a jogászok nem tartották törvénytelennek a re­ferendum igényét. A törvény nem tiltja, tehát szabad. A romániai válto­zások sürgetnek minket. Itt nincs működő demokrácia, puha diktatúra van születőben. Éppen ezért lehet, hogy az agyagfalvi megoldás nem a legjobb, de pillanatnyilag az egyet­len. Népfőiskola a Vártemplomban Bizonyos kulturális autonómia lé­tezik Románia magyarlakta vidéke­in, helységeiben, s a nemzeti önazo­nosság és kultúra megerősítésének, illetve hagyományai ápolásának egyik legfontosabb eszköze. Jó példa Az agyagfalvi emlékmű Fotók: Tóth István és Zsiday Ádám erre a marosvásárhelyi Vártemplom református gyülekezete, amely vallá­si és kulturális rend­ezvényekkel, a művelődés, az oktatás kialakított in­tézményeivel szolgálja tagjai igénye­it, valamint a vallási és nemzetiségi megbékélés ügyét.­­ Rendezvényeink, vallási és kul­turális tevékenységünk nem irányul senki ellen, nem sérti a román önér­zetet. S hogy ez így van bizonyítja: intézményeink hivatalos működési engedély nélkül működnek, de tiltást sem kaptak -mondja elöljáróban Fü­­löp G. Dénes református esperes. - Tevékenységünk keretét az 1440- 1490 között épült ferencrendi kolos­tor és nagytemplom adja, amely fennállásának ötszáz éves évforduló­ját 1990-ben ünnepeltük. Ez a Vár­­templom az erdélyi fejedelemség idején 38 rendi gyűlésnek adott he­lyet. 1571. január 6-án az itt tartott erdélyi országgyűlés mondta ki a val­lási tolarencia elvét. A kolostor csak­nem romos épületét és nagytemplom restaurálását hat éves munkával vé­geztük el, számos magyarországi és külföldi adomány segítségével, s így alakítottuk ki a volt kolostor gótikus terméből a református gyülekezet 130 személyes előadótermét. Itt pró­bál három kórusunk, itt tartjuk a gyü­lekezeti és ifjúsági bibliaórákat, az előadóesteket. 1990 szeptemberé­ben, a kolosvári protestáns egyetem kihelyezett tagozataként megalakí­tottuk a marosvásárhelyi népfőisko­lát, ahol intenzív angol nyelv­tanfolyamot indítottunk, angol és amerikai nyelvtanárok vezetésével, majd líceumközi pedagógiai és zenei szemináriumot szerveztünk, közép­­iskolás diákok részére. Itt alakult meg az Erdélyi Múzeum-egyesület (EMKE) marosvásárhelyi fiókja és az Erdélyi Keresztény Lelkigondozói Alap (EKLA) Kft. Az Ekla többek között kiadhat és forgalmazhat ma­gyar könyveket, s saját autóbuszaival hetente két járatot közlekedtet Ma­rosvásárhely és Budapest között. Lesz Udvarhelyszék? Miközben a felbolydult kedélyek le sem csillapodtak a székelyföldi au­tonómia gondolatától, a Székelyud­varhely melletti kis falu, Agyagfalva és a szomszédos Bögőz polgármeste­rével, Vinczellér Árpád tanítóval be­szélgetünk a történtekről. - A helybeliek és személy szerint én sem értek egyet a székelyföldi au­tonómia kinyilvánításával - kezdi a polgármester. Mi inkább közigazga­tási reformra, a csaknem ezeréves múltra visszatekintő Udvarhelyszék visszaállítására gondolunk. Mit je­lenthetne nálunk, a csaknem színma­gyar lakosságú területünkön az auto­nómia? Tavasszal tartják a helyható­sági választásokat, a községi és városi elöljáróságok összetétele úgyis az önigazgatás garanciája lesz, kulturá­lis autonómiánk pedig-a sajátos szé­kely néphagyományok őrzésével - eddig is adott volt. Nem akarunk né­hány szélsőséges, egzaltált ember rö­geszméje miatt megtorlást szenved­ni, hiszen a legendás „székely szabad­ság”, a határőrvidék kiváltsága sohasem volt teljes és már régen oda­veszett. Választási kampány? Fülöp Lajos az RMDSZ székely­­keresztúri választmányának elnöke szintén aláírta a Politikai Egyeztető Csoport javaslatát.­­ A területi autonómia gondolata már a 11. kongresszus előtt megszüle­tett, tehát nem a SZISZ-től ered, amelyet szélsőséges anarchista cso­portnak tartott. Ha gondolatainkban hasonlóságok fedezhetők fel, azok esetlegesek és nem jelentősek. Mi nem akarunk köztársaságot, székely pártot. Az autonómia gondolata szeptember 2-án nyert megfogalma­zást, javaslat formájában. Úgy gon­doltuk, hogy Aradon a Küldöttek Or­szágos Tanácsa elé terjesztjük, és an­nak határozatát elfogadjuk. A KOT nem zárkózott el a gondolattól, de nem tartotta időszerűnek. Éppen ezért érthetetlen számomra, hogy egyesek a javaslatot deklaráció for­májában kezdték terjeszteni.­­ Gyakran elhangzik, hogy a székely autonómia kérdését sokan manipulá­ciós céllal használják az RMDSZ-en belül érvényesülő hatalmi harcban.­­ Éppen erről van szó. Sokan most a választások előtt híveket, szava­zatokat remélnek attól, hogy e kér­dés kapcsán előtérbe kerülnek. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a szé­­kelység súlyának megfelelő szervező­dést kapjon, de ez csak abban az eset­ben, ha a szórványban élő magyarság nem ellenzi. Márpedig sokan ellene vannak. A székelyföldi területi auto­nómia már megfogalmazásában is visszaminősítést jelent. Már a kom­munizmusban is Magyar Autonóm Tartománynak nevezték a magyar­lakta autonóm területeket. A szep­tember 2-ai dokumentumban is a tömbmagyarság területi autonómiá­járól volt szó. Most egyesek mégis a székely jelzőt helyezik előtérbe, to­vább bontva az amúgy is repedező egységet. Okoljunk belőle Király Károly szenátor neve gon­dolom nem ismeretlen az olvasó előtt. Ezelőtt húsz évvel kezdte meg harcát a diktatúra ellen. Reform­­kommunistaként. - Szenátor úr, ön ma egy igen radi­kális vonalat képvisel Hogy követke­zett be ez a változás ? Nemrég még mér­sékelt politikusként élt a köztudatban. - Én azt hiszem nem érthetek egyet a megfogalmazással. Radika­lizmusnak, illetve radikálisok alatt én azokat értem akik olyan dolgokat kérnek, amelyek túlzottak, a valósá­gon kívüliek, illetve nem időszerűek. Lehet, hogy én nem értem jól a dol­got, de eszerint nem tartom magam radikálisnak. Az igazság az, hogy fel­merült egy elméleti vita, az autonó­mia kérdése, és ez elfajult, mert kü­lönböző vélemények és irányzatok léteznek. A nyugalom és a csend ér­dekében úgy éreztem közbe kell lép­jek. Ez a nyugalom és a csend azon­ban csak látszat, hiszen észlelhető egy bizonyos manipuláció. - Gyakran elhangzott az a mevo­­galmazás, hogy székely, székely gyár, magyar csángó és így tovább, en­ egy újabb megosztottság gondolatát hordozza magában, ha csak utalás formájában is. - A valóságban vannak ilyen viták egyes RMDSZ vezetők között. So­kan azt állítják, hogy nincs szükség székely pártra, székely szervezetek­re, nem kell a székelyekről beszélni, mert ez megosztottságot eredmé­nyez. A Ceausescu rendszerre hivat­koznak, de az mégis, bár sikertelenül eltorzította a kérdést. Hiszen akkor is csupán 1400-an vallották magukat székelynek, és azok sem úgy értették, hogy nem magyarok. A székely nem­zet mindig is volt, azonban ez egy bizonyos tájegységet, szokásokat, tradíciókat jelentett inkább, mint nemzetiséget.­­ Nagyon gyakran megfogalmazó­dott az egység gondolata. Úgymint az RMDSZ egysége, a magyarság egysége stb. Ennek ellenére úgy látjuk, hogy ellentétek feszülnek az RMDSZ-en be­lül ,az összmagyarságon belül tehát az erdélyi majorság és a székelységen belül a tömbmagyarság és a szórvány­ban élő magyarság között - Bár nem örvendetes, de semmi­képp nem meglepő tények ezek. Itt valójában nem egységről, hanem a bomlás ellen kellene nyilatkozni. Ez a bomlási folyamat minden politikai párton belül érvényesült Romániá­ban. Ez egy folyamat. A folyamat oka pedig az, hogy ugyanannak az erköl­csi, politikai romlásnak voltunk kité­ve mindannyian, ugyanazt az ideoló­giát és gyakorlatot, demokráciaelle­nes fogásokat, praktikákat örököltük. Ugyanazok a negatív je­lenségek érvényesülnek az RMDSZ- en belül is, például: a manipuláció. Eleve ellene voltam az egység jelszó­nak, a pluralizmust fogadtam el he­lyette. Az egység csupán a célokban jelentkezhet, nem pedig a mindenna­pi gyakorlatban. Nem igaz az, hogy a vita az egységet rontaná.­­ Mégis furcsának tartom, hogy egy látszólag kisvárosi ellentét nagypoliti­kai változásokat eredményezzen. Hi­szen a székely autonómia kérdése már a nagypolitika körébe tartozik. - Ez hűen tükrözi, azokat a mu­lasztásokat, azokat a stratégiai téve­déseket amelyek az RMDSZ vezetői tevékenységét jellemzik. - Hogyan ítéli meg az autonómia időszerűségének kérdését? - Ez egy hosszú történet, amely 1990. január 7-én kezdődött, amikor Domokos Géza tiltakozásom ellené­re belement abba, hogy a már elfoga­dott Front (Nemzeti Megmentési Front) nyilatkozatból kihagyják az olyan konkrét vívmányokat, mint a nemzetiségi minisztérium, illetve az autonómia kérdése. Ennek az ered­ménye ma érezhető, amikor a Front hallani sem akar akkori nyilatkozatá­ról. Az, amit mi most követelünk egyáltalán nem rendhagyó dolog a mai világban. Éppen ezért úgy vélem, ha már így történt nincs miért véka alá rejtsük. Amit én szeretnék csak annyi, hogy okuljunk belőle. Elekes András Király Károly Marosi Barna Fü­löp G. Dénes Katona Ádám Vinczellér Árpád Fü­löp Lajos 9. OLDAL

Next