Fejér Megyei Hírlap, 1992. október (48. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-15 / 244. szám
KOPÁR Ennek a névnek már régen fogalommá kellett volna válnia — érthetetlen okból mégsem lett az. Kopár István az az ember, aki egy Balaton — 31-es sportvitorlással (a Fa—Gál kettős hajójának párjával) egyedül megkerülte a Földet, Gibraltártól Gibraltárig gyorsasági világrekordot állítva fel 1990. július 28. és 1991. május 14. között. Visszatérése után ő maga nyilatkozta Székesfehérvárott: „Fa Nándor útja a BOC — Challange versenyen egy amatőr profi módon előkészített vállalkozása volt — az én utam egy profi, amatőr módon végigcsinált próbája.” Ebben minden benne volt. Kopár profi, hivatásos hajós, középiskolás kora óta tengerjáró, gyerekkora óta balatoni vitorlázó. Tengerjáró mérnöktiszti diplomával ,valamint felsőfokú nyelvvizsgákkal és közgazdász-mérnöki képesítéssel. Útját próbának szánta: a saját maga próbájának — talán ezért igyekezett a lehető legkevesebb embert bevonni a vállalkozásba. Barátain kívül csak néhány szponzor segítette, meglehetősen amatőr módon — hiába, a piacgazdaság hajnalán még e cégek sem voltak felkészülve arra, hogy hogyan kell kihasználni egy ilyen út lehetőségeit. Ez az út, nem túlzás, instenkísértés volt. Ekkora hajóval ekkora utat ennyi idő alatt egyedül megtenni—ez még óriási pénzügyi-technikai háttérrel is fantasztikus lett volna. Ráadásul menet közben csak egyszer kötött ki: az ausztráliai Fremantleben. Ahol a magyarországi ügyintézésnek és üzletmenetnek „hála”, saját zsebéből és baráti adományokból kellett valamicske készletet összevásárolnia, minek következtében Nyugat- Afrika partjaitól gyakorlatilag éhezett. Kalandjairól írt könyvének jellemző címet adott:Kihívás. Mondanom sem kell, a könyv létezéséről, szinte csak véletlenül szerezhet tudomást az érdeklődő. Pedig nem akármilyen olvasmányról van szó! Hiszen szerzője sem mindennapi. Kopár olyan rokonszenves szerénységgel, ám minden álszemérem nélkül, és olyan meghökkentő írnitudással számol be életéről a vállalkozás végéig, ami párját ritkítja az útleírás-irodalomban. Egy ember, aki képes kiállni az önpusztító próbákat , és nem veszíti el a humorérzékét, életkedvét. Egy ember, aki mindemellett sokirányú érdeklődésével és műveltségével példaképe lehetne bármely nemzet ifjúságának, sőt, felnőtteinek is — de alig ismerik... Ajánlom hát figyelmükbe a Kopár-féle kihívást: keressék, olvassák. Nem fogják sohasem elfelejteni. Ja, a szerző ismét úton van, most éppen a Kolumbusz-emlékversenyen hajózik Madeira felé... Pekarek János Rózner az MMK-ban Piramisok árnyékában A hatalmas egyiptomi építmények évezredek óta az emberiség legnagyobb titkai közé tartoztak. Nem Rózner Géza tehát az egyetlen, akinek érdeklődését felkeltették a piramisok, kevesen vannak viszont, akik elmondhatják , hatvan éve tanulmányozzák a kérdéskört. — A rejtélyekre, a sok ellentmondásra már 1932-ben felfigyeltem — mondja az USA-ból nemrégiben hazatelepült, majd nyolcvan esztendős korát igen csak meghazudtolóan fiatalos Rózner Géza — ,de csak a második világháború után nyílt alkalmam a helyszínen is tanulmányozni a „nagy titkot”. Mert rejtély akad bőven.Mondjuk, hogyan és kik szállították évezredekkel ezelőtt a helyszínre a két és fél millió (!) hatalmas kőtömböt, vagy hogyan volt lehetséges a néha hetven tonnás monstrumokat úgy a helyükre illeszteni, hogy azok ma is optikai pontossággal illeszkedjenek egymáshoz? — Százszámra lehet sorolni az ilyen és ehhez hasonló, megválaszolhatatlannak látszó kérdéseket — folytatja Rózner úr. Jómagam elsősorban a legnagyobb és legizgalmasabb piramissal, a Keopsszal foglalkoztam behatóan. Nem állítom, hogy megfejtettem a titkot, de azt biztosra veszem, hogy a piramisok — a közhiedelemmel ellentétben — nem egyszerűen a fáraók sírjai... Mindezekről október 19-én és 20-án a Megyei Művelődési Központban tart minden bizonnyal érdekes előadást Rózner Géza, a piramisok kutatója. - sáringer - Képzőművészek 1. filmjei A White Sam Filmklub október 15-én 18 órakor kezdődő előadásán Maurer Dóra RELATÍV LENGÉSEK és NÉZETEK c. filmjét mutatja be a Barátság Klubmozi. A művésznő további filmjei láthatók az október 29-i programban, amikor is Maurer Dóra lesz a vendég. A sorozatra bérletek még válthatók. MŰVELŐDÉS 1992. OKTÓBER 15. CSÜTÖRTÖK FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 5. OLDAL Macskajáték a Vörösmarty Színházban „így volt szép” Meghökkentő és izgalmas Csík György díszlete, hiszen ez helyettesíti—az eredeti Örkény instrukció szerint — a háttérben, a vetítővásznon megjelenő, elsárgult fényképet. Hogy ki elé futottak a szép Szkalla lányok? És hogyan halt meg az apjuk? Nem érdekes. Hiszen az a tüllruhás ifjúság örökre, visszavonhatatlanul elmúlt. Ám a kötődés, a valakihez tartozás igénye minden korosztály számára fontos. A két Szkalla nővérrel akkor találkozunk, amikor egyiküket, Erzsit, azaz Orbán Bélánét (Kállay Ilona) egy váratlan találkozás hirtelen kizökkent a szürke, hétköznapi kerékvágásból. A mindennapok eddig banális, apró-cseprő küzdelmekkel teltek: veszekedés a tejcsarnokban, viták a húsboltban, vasárnapi ebédek — egybesült disznóhús — lányánál, Ilusnál... Ám feltűnik Paula, aki szőkére festett hajával, tökéletes műfogsorával dacolni látszik az idővel , majd hamarosan vetélytárssá válik. Földi Teri megformálásában Paula egy ravasz, hódításra sóvárgó, igazi nő, aki a csábításért könnyedén félredobja a barátságot. Ha nagyon leegyszerűsítjük, egy szerelmi háromszög kialakulásának vagyunk tanúi. Mert igazi,nagy szenvedéllyel, óriási harc kezdődik a hangjavesztett, elhájasodott operaénekesért, Viktorért. Palócz László „valódi”, iskolázott hangú énekesként azt is elhiteti: ez hangoskodó, zabálós, csapodár svindler is tud gyengéd érzelmeket fakasztani. Hogy a háromszög szereplői meglehetősen élemedettek?Kit érdekel? Kállay Ilona megannyi színnel, olyan Orbánnét alakít, aki semmit sem veszített ifjúkori vehemenciájából, tele van energiával, életkedvvel, szélsőséges indulatokkal, és mindenekelőtt: érzelemmel. Nagybetűs Nő maradt tehát, akit képes visszafiatalítani az újra fellángoló szerelem. Monológjai tele vannak izgalmas váltásokkal: hangja hol szerelmesen , bájosan búg, hol rámenős, kemény. Még átlátszó ! A hold és körös körül a fák idézik ezúttal a Szolnok megyei Létát, a Holt Tiszát, az emlékeket, amiket a Szkalla lányok — Szolnok megye egykori szépei — minduntalan felidéznek. Mert Léta hajdani fiatalságuk színtere. Kinek dagadt a lába? Az előadás egyik legmulattságosabb jelenete (Kállay Ilona, Bartall Zsuzsa, Bata János) hazugságai, svindlijei is kedvesek. Háládatlanabbnak tűnik a tolókocsihoz láncolt Giza szerepe. Ő a józanság mintaképe, Erzsi örökös fékentartója. Olsavszky Éva emellett meggyőzően ábrázolja, hogy a látszólagos nyugalomnak, a kiegyensúlyozott életnek, a társadalmi presztízsnek ára van: mindez nem menti meg a magánytól. Nagy Anna rebbenékeny, kiszolgáltatott Egérkéje is tele van érzelemmel. Erzsivel ők összetartoznak, ahogy ez az egyszerre vidám és megrendítő záróképből kettejük macskajátékából is kiderül. Az elfoglalt Ilus (Vándor Éva és Bartall Zsuzsa játsza a szerepet felváltva) felébreszti lelkifurdalásunkat — hiszen tengernyi elfoglaltságunk közepepette törődünk-e azokkal, akiket szeretünk? Az előadás legkacagtatóbb jelenete az a kommunikációképtelenségről árulkodó, abszurd dialógus, amelynek központi kérdése: kinek dagadt a lába? Horváth Péter rendezése következetesen kiaknázza Örkény szövegének groteszk humorát. Már-már megrendülünk, amikor Erzsi Viktor anyjától (Náray Teri) megtudja: Paula és Viktor összeházasodnak. Ám a következő pillanatban nevetésre ingerel a bizarr helyzet: a „ fiatalok” éppen hasmelegítőt vásárolnak... Az élet egyszerre tragikus és komikus — sugallja a pergő, dinamikus előadás. S a kacagtató helyzetek sem feledtetik, milyen magányos lehet az ember. De a küzdeni kell, ahogy Orbánná teszi. Ha újra kezdhetné, ugyanígy csinálna mindent, mert: „ így volt szép”. Az életet a maga teljességében, őszintén vállalni kell: a tévedésekkel, a szenvedésekkel együtt — még a nevetségesség árán is —, mert így szép és emberi... Gábor Gina A tolókocsihoz láncolt Giza (Olsavszky Éva) Szilikát-restaurátori konferencia FehérváronÉletre keltett kincsek Külföldi vendégek és a hazai restaurátorok élcsapata találkozott tegnap Székesfehérváron, ahol három napos szakmai konferenciát rendeztek. A Nemzeti Múzeum és az István Király Múzeum a kutatók előadásaira minden érdeklődőt vár, az előadások nyilvánosak. A fehérváriak legutóbb egy pécsi régészeti fórumot ejtettek ámulatba, most pedig itt volt szenzáció a bazilikai ásatások leletanyaga. A kövek formája, színei, ma is csillogó aranyai arra engednek következtetni, hogy a valamikori koronázó bazilika, amelybe a mai tornyostól beleférne, egy gazdag ország legfontosabb és legszebb temploma lehetett az Árpádok korában. Nemcsak régi századok ékes és kényes remekeivel büszkélkedhetnek a fehérvári műhely restaurátorai, hanem főiskolások szakmailag bravúros diplomamunkáival is. A konferenciával egy időben, a Fekete Sas Patikamúzeumban a Képzőművészeti Főiskola tárgyrestaurátor szakán végző hallgatók vizsgamunkái tekinthetők meg.Rabáczy Anita a római vörös edények restaurálásának egy hazánkban még nem alkalmazott módját kísérletezte ki. Óriási türelem és ezernyi fortély szükségeltetett a csákvári ásatásokból előkerült, millió darabra hullt gömbtestű palackot visszavarázsolni eredeti formájára.A fogadalmi szobrocska, a táci dajkaisten feltámasztása romjaiból ugyancsak Nagy Károly ügyességét, leleményét dicséri. A fehérvári múzeumi műhelyben a több éves nemzetközi diákcsere eredményeként két angol diáklány is részt vesz a sokasodó feladatokban. A műhely vezetőjének, Illyés Endrénének a közeli múltban nívódíjat adott a minisztérium, ez az elismerés az európai rangú intézménynek és az ott folyó igényes műhelymunkának is szól. A napokban került sor a hollandiai Hágában az „Év európai múzeuma 1991” pályázat eredményhirdetésére, amelyen Petres Éva múzeológus is jelen volt, ugyanis az István Király Múzeum lehetőséget kapott arra, hogy pályázzon az 1992-es címre. Petres Éva Hágában előadást is tartott az új állandó régészeti kiállításról, amely nemcsak hazai mértékkel mérve, nemzetközileg is szenzációszámba megy. A restaurátorok életre keltik, romjaikból föltámasztják évezredek kincseit, s az újjászületésről mesélő kedvük is töretlenebb lesz. A mai előadások témái sokfélék és izgalmasak. Az üvegrestaurálás magyarországi múltjáról Szalay Zoltán beszél, a budapesti Törley Pezsgőgyár fogadócsarnokát díszítő Zsolnay csempe falikép restaurálásáról Csáky Klára ad számot hallgatóságának. Illyés Endréné a Fejér megyei múzeumok gyűjteményében lévő történelmi kövek tisztításának bonyolult feladatairól szól. Perjés Judit a táci falfestménytöredékekről. -zágoni -