Fejér Megyei Hírlap, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-13 / 61. szám

8. OLDAL FEJÉR MEGYEI HÍRLAP HÉTVÉGI MELLÉKLET 1993. MÁRCIUS 13. SZOMBAT Buda 1849-es ostroma (kőnyomat) Emlékek és dokumentumok 1848-49-ből Egymással feleselő Vajon lehet-e még valami újat mondani az 1848-49-es forrada­lomról és szabadságharcról? Va­jon van-e a témával kapcsolatban tárgyi emlék, dokumentum, a- melyet nem dolgozott fel még a kutatás? Baják Lászlónak, a Legújabb- kori Történeti Múzeum fiatal munkatársának meggyőződése, hogy igen. E véleményét pedig a műzeúm gyűjteményében lévő, s a múlt századtól folyamatosan halmozódott, de fel nem dolgo­zott kollekcióra alapozta. Ezért már tizenkét évvel ezelőtt be­nyújtotta kiállítási tervét e kor­szak tárgyi és írásos emlékeinek bemutatására. A tervből csak most lett valóság. így nyílhatott meg a Budavári Palota A épüle­tében az Emlékek és dokumen­tumok 1848-49-ből című április 12-ig látogatható kiállítás. De hogy kerül 1848 a nevében a legújabbkort viselő múzeum­ba? — kérdeztem a rendezőt. — A mindenkori Magyaror­szág története 1848-tól kezdő­dik. A polgári forradalomtól, a- mikoris megszűnt hazánkban a feudális világ. Mert a polgároso­dás akkor is elindult, ha a szabad­ságharc elbukott, s az ország füg­getlenségét nem sikerült kivívni. A polgári átalakulás az önkényu­ralom idején is folytatódott. A feudális birtokok megszűntek, a parasztok birtokosok lettek, nagyarányú folyamszabályozás, vasútépítés, iparosítás kezdő­dött... A Legújabbkori Történelmi Múzeum anyaintézménye, a Ma­gyar Nemzeti Múzeum hazánk történetét tárgyaló kiállítása 1848-49-es bemutatóval zárul. (Mellesleg a Nemzeti Múzeum a korábbi e korszakra vonatkozó kollekciója az Országos Levéltár kezelésébe került, a jelenlegi gyűjteménye ezért szűkített.) A forradalom és szabadság- harc dokumentum és nyomtat­vány anyaga sok múzeumban, közgyűjteményben szétszórva található. Igazi kutató feladat lenne ezeket összegyűjteni, fel­dolgozni, katalogizálni. Ennek előfeltétele, hogy minden intéz­mény, amely rendelkezik ilyen anyaggal, dolgozza azt fel a saját hatáskörében. Most csak szórvá­nyosan rendelkeznek a kis- és a nagy múzeumok katalógusba foglalt, publikát, feldolgozott 48-as anyaggal. A Legújabbkori Történeti Múzeum dokumentum- és tárgy Szükségpénzek anyagának tanulmányozásakor kiderült, hogy ezekből kirajzoló­dik 1848-49 történeti vázlata. Március 15-ét megelőzően kevés nyomtatvány, felragasz, röplap jelent meg. A gyors törté­néseknél megsokszorozódik a dokumentumok kiadása. S ezek­nek 48-ban politikai jelentősé­gük lett. A politikai harc egy­mással feleselő, kritizáló röpla­pokon kezdődött meg. Egy mi­nisztertanácsi hirdetmény című pozsonyi lap mellékletében a nemzetőrség parancsnoka men­tegetőzött, amiért a városban rendbontás történt. Az első na­pok rendezetlensége után a ma­gyar forradalomnak volt ideje ar­ra, hogy konszolidálódjon. Hogy megtartsák az önkormányzati, majd a népképviseleti ország- gyűlési választásokat. Mindezek az események ontották az írásos dokumentumokat, kortesbeszé- keket, falragaszokat, hirdetmé­nyeket. Itt van a debreceni kiadá­sú 1849 februártól májusig meg­jelent Március Tizenötödike cí­mű újság egybekötött, teljes évfolyama. Azután Jókai szer­kesztette Esti Lapok. Az 1848- ban Emich Gusztáv által kiadott Petőfi Sándor költeményeinek az a példánya, amelyik Táncsics Mihályé volt. Táncsics Mihály­nak pedig az 1848-as, harmadik, javított kiadású Népkönyve. (U- gyane könyv második kiadásáért került a szerző börtönbe). Egy nemzetőr bizonyítvány, korabeli katonai behívó. Egy nagyméretű karikatúra, amelyen az udvarhű rajzoló Kossuth kutyájának áb­rázolja István nádort, aki Ma­gyarországot jelképező hüllőt ringatja. Báró Hatvány Lajos gyűjteményéből származik a Bu­davár 1849-es ostromát megörö­röplapok kítő kőnyomat. Sajátos nyomtat­ványok a pénzek, a szükségpén­zek, a pénzt helyettesítő kamatos kincstári utalványok. A Kossuth- bankónak elnevezett száz, öt, tíz, egy, két forintosokból annak el­lenére sok maradt fenn, hogy Haynau beszolgáltatási és meg­semmisítési kötelezettséget írt ki rájuk. (A hol szegedi, hol buda­vári dátumozású nyomtatványo­kat azért illetik a Kossuth-bankó névvel, mert e pénzeket Kossuth, mint pénzügyminiszter írta alá). Gyönyörű daugerrotip port­rék vannak a múzeum birtoká­ban: Kossuthról Batthyány La­josról, Zichy Ödönről, egy isme­retlen nemzetőr tisztről. A Kos- suth-portréról azt is tudjuk — ahogy annakidején szokás volt —, egy metszet alapján készült, és Kossuth Lajos édesanyja aján- kékozta egy barátnőjének. A szabadságharc hőseinek i- deiglenes katonai kitüntetéseket adományoztak. A katonák levél­ben kérték Kossuth hozzájárulá­sát, hogy elkészíttethessék a vég­leges változatot is. Ezek mellett ott van Ferenc József rend is, a- melyet a forradalom leverésében közreműködőknek adományo­zott az udvar. A szépmívű kitün­tetésen a dátum: 1848. Megtudjuk, hogy a honvédség felszerelésére 40 ezer aranyat a- dományoztak míves céhládájuk­ban a pesti szűcsök. Haynau pe­dig 1849 végén, miután ezreket ítélt halálra, alapítványt hozot létre a harcokban megrokkantak segélyezésére. S a támogatottak fele volt csak osztrák, a többiek a szabadságharc katonái. Talán lelkiismeretét kívánta így meg- nyutatni a „bresciai hiéna”. Nem kevésbé meglepő, hogy kétnyel­vű irata e szavakkal kezdődik: A magyar forradalom befejező­dött... Nemcsak numizmatikai szempontból érték a hatkrajcáro- sokból és 48-as aranydukátból összeállított karkötő, hanem azért is, mert Táncsics Mihály készítette azt feleségének. Az a- radi várbörtönt rajzolta le az ott raboskodó Kovács Ernő honvé- dőmagy. Megörökítette egy is­meretlen rajzoló a komáromi vá­rat, a szabadságharc utolsó erő­dítményét. S hogy újra visszatér­jünk a nyomtatványokhoz, olvashatunk egy híradást az o- rosz beavatkozási előkészületek­ről, és egy könyörgést ennek el­hárításáért... (kádár) Márciusi napok Pozsonyban 1848 március 15-ét ünnepel­ve átvillannak gondolataimon az események, színhelyek: a pesti Pilvax, a 12 pont, Länderer és Heckenast nyomdája, a Talp­ra magyar! A nemzet szíve azonban a márciusi napokban nem csupán Pesten dobogott. Vert ott is, ahol az országgyűlés törvényalkotó munkáját végezte: Pozsonyban. Itt ugyanúgy lelkesedtek a jurá­tusok, mint a márciusi ifjak Pes­ten. S nem csak ők, hanem az or­szággyűlésre küldött, érett kö­vetek is. Pesten a forradalmi he­vület munkált, Pozsonyban ezzel együtt a törvényhozás is dolgozott, hiszen a rendek vol­tak hivatva a kívánt polgári áta­lakulásnak jogszabályi kerete­ket adni. Kossuth Lajos március 3-án előterjesztett ún. felirati javasla­tát — amely a közteherviselést, a jobbágyfelszabadítást, a parla­mentnek felelős magyar kor­mányt, és a nép politikai jogai­nak elismerését követelte — az alsótábla után, március 14-én a felsőtábla is gyorsan elfogadta, miután az előző napon Bécsben kitört forradalom híre Pozsony­ba érkezett. Báró Podmaniczky Frigyes, ifjú főrend erről így ír: „Három órakor délután volt ülésünk, melyben nádorunk, István fő­herceg lelkes beszédben függet­len állást ígérvén, ajánlotta a fel­irat elfogadását. Ez legott meg­történvén — harsogó éljenek között oszlott el az ülés... Este fáklyásmenet lön rendezve, melynek alkalmával a Zöldfa Hotel első emeletéből a néphez szólván Kossuth — gróf Batthyány Lajost ajánlotta pre­mier ministemek.” Még 14-én, Kossuth javasla­tára az országgyűlés elhatároz­ta, hogy a mindkét táblán elfo­gadott felirati javaslatot népes küldöttség személyesen viszi az uralkodói jóváhagyásra. A küldöttek — tizenhármán a felsőtábláról, ötvenkilencen az alsótábláról — március 15-én délelőtt 10 órakor a Ferenc Ká­Kossuth Lajos portója István nádor arcképe roly nevű gőzhajón elindultak Bécsbe. István főherceg nádor kocsin hagyta el Pozsonyt. Kossuth azért sürgette az u- tat, mert szerinte a reform ügye az országgyűlés kezében alkot­mányos úton halad. Ameddig ott marad, addig az békésen, vérontás nélkül győzhet. Azt vallotta, hogy a feliratnak az uralkodó előtt kell lennie, mi­előtt a bécsi forradalom a pesti fiatalok szenvedélyét fölkavar­ná. Mégpedig többek között az­ért, is hogy „... se a király, se az országgyűlés ne látszassák a tö­meg hatása alá kerülni, s utóbb a hatalomnak ne lehessen az a ki­fogása, hogy a reform visszave­hető, mert nem a törvényes té­nyezők műve, hanem az utca csikarta ki” — írja elemzésében Márki Sándor. „A küldöttség Bécsbe való menetele után — olvashatjuk Podmaniczky könyvében — azonnal nyughatatlankodott az ifjúság, felkísémi óhajtván az ország reményét; a gőzhajót fo- gadánk tehát, melynek felkészü­lődését éjjel a színházépület földszintjén akkor létezett kávé­házban várták be sokan a kissé fáradt s eltikkadt ifjúsággal; mi néhányan fentartandók a rendet, szintén ott valánk a hajó Bécs fe­lé való indulásáig... Az enged­mények kivívása Bécsben aka­dályba ütközött: a siker biztosí­tását teljes odaadással mozdítot­ták elő: István főherceg, gróf Széchenyi István, báró Vay Miklós, herceg Esterházy Pál, Lajos főherceg (az uralkodó megbízottja) irányában egész nyíltsággal s őszinteséggel nyi­latkoztak az illetők, elmondván, miszerint félős, hogy sikertelen­ség esetére István főherceget ki­áltják ki királynak.” A küldöttség végül is ered­ményesen tért haza március 17- én. „Öt óra körül Dévény felől e- lőször az országgyűlési ifjúsá­got szállító Béla gőzös tűnt fel — írta Urbán Aladár —, majd mögötte a küldöttséget hozó Hermine. Amint az ifjúság hajó­ja partközeibe ért a velük utazó Bónis Samu, Szabolcs megye ellenzéki követe — és a bécsi út idején az ifjúság vezetője — el­kiáltotta magát: éljen Batthyány Lajos, első magyar miniszter! A várakozók lelkes éljenzése volt a válasz. Mindenki megértette, hogy a híradás jelzi: Kossuth be­váltotta ígéretét, és Batthyány Lajossal, az ellenzék vezérével mint miniszterelnökkel térnek vissza.” Podmaniczky pedig így örö­kítette meg ezt a napot: „A kül­döttség megérkezésének nap­ján, 17-én este a város önként ki lett világítva, s hatalmas fák­lyásmenet lön rendezve... dr. Csonkaréti Károly Kiss Benedek Petőfi lázálma az eljövendőkről Március tizenöt - ezer a gumibot. Ezer a gumibot - március tizenöt. Mit is akartam én, Én: csenevész kölyök? Ezer gumibot - március tizenöt. Lehetne április - gumibot akkor is. Május vagy december - mi ember az Ember? S október is jövend: kettő is! Egyike öli meg a másikat - iga már, nem Ige! Március tizenöt - ezer a gumibot. Nyögnek a temetők - mélyükben hánytorog hány csenevész kölyök! Március tizenöt - zászlódísz a város. Világlik a Sötét. Sötétlik Világos. Ács Jenő Tavaszalázat Rügyeket szolgáló szellő, s amint fölpirul a föld, a nap-beszéd kiárad növényi-torkokon. Hallod a zsoltárbimbó-zengését, s könyörgését gazda-leveleknek? szolgálj, alkoss emberi alázat! s hallgasd gyümölcsöd zamat-kórusát. Örvendezz! tavaszi úrasztal a sík, aranyégfuvola-mámorban a kert. s a metszett tőkék presbiter-csöndje, áhít kegyelmes élet-rohamot.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék