Fejér Megyei Hírlap, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-13 / 61. szám
8. OLDAL FEJÉR MEGYEI HÍRLAP HÉTVÉGI MELLÉKLET 1993. MÁRCIUS 13. SZOMBAT Emlékek és dokumentumok 1848-49-ből Egymással feleselő Vajon lehet-e még valami újat mondani az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról? Vajon van-e a témával kapcsolatban tárgyi emlék, dokumentum, amelyet nem dolgozott fel még a kutatás? Baják Lászlónak, a Legújabbkori Történeti Múzeum fiatal munkatársának meggyőződése, hogy igen. E véleményét pedig a múzeum gyűjteményében lévő, s a múlt századtól folyamatosan halmozódott, de fel nem dolgozott kollekcióra alapozta. Ezért már tizenkét évvel ezelőtt benyújtotta kiállítási tervét e korszak tárgyi és írásos emlékeinek bemutatására. A tervből csak most lett valóság, így nyílhatott meg a Budavári Palota A épületében az Emlékek és dokumentumok 1848-49-ből című április 12-ig látogatható kiállítás. De hogy kerül 1848 a nevében a legújabb kort viselő múzeumba? — kérdeztem a rendezőt. — A mindenkori Magyarország története 1848-tól kezdődik. A polgári forradalomtól, amikor is megszűnt hazánkban a feudális világ. Mert a polgárosodás akkor is elindult, ha a szabadságharc elbukott, s az ország függetlenségét nem sikerült kivívni. A polgári átalakulás az önkényuralom idején is folytatódott. A feudális birtokok megszűntek, a parasztok birtokosok lettek, nagyarányú folyamszabályozás, vasútépítés, iparosítás kezdődött... A Legújabbkori Történelmi Múzeum anyaintézménye, a Magyar Nemzeti Múzeum hazánk történetét tárgyaló kiállítása 1848-49-es bemutatóval zárul. (Mellesleg a Nemzeti Múzeum a korábbi e korszakra vonatkozó kollekciója az Országos Levéltár kezelésébe került, a jelenlegi gyűjteménye ezért szűkített.) A forradalom és szabadságharc dokumentum és nyomtatvány anyaga sok múzeumban, közgyűjteményben szétszórva található. Igazi kutató feladat lenne ezeket összegyűjteni, feldolgozni, katalogizálni. Ennek előfeltétele, hogy minden intézmény, amely rendelkezik ilyen anyaggal, dolgozza azt fel a saját hatáskörében. Most csak szórványosan rendelkeznek a kis- és a nagy múzeumok katalógusba foglalt, publikál, feldolgozott 48-as anyaggal. A Legújabbkori Történeti Múzeum dokumentum- és tárgy anyagának tanulmányozásakor kiderült, hogy ezekből kirajzolódik 1848-49 történeti vázlata. Március 15-ét megelőzően kevés nyomtatvány, felragasz, röplap jelent meg. A gyors történéseknél megsokszorozódik a dokumentumok kiadása. S ezeknek 48-ban politikai jelentőségük lett. A politikai harc egymással feleselő, kritizáló röplapokon kezdődött meg. Egy minisztertanácsi hirdetmény című pozsonyi lap mellékletében a nemzetőrség parancsnoka mentegetőzött, amiért a városban rendbontás történt. Az első napok rendezetlensége után a magyar forradalomnak volt ideje arra, hogy konszolidálódjon. Hogy megtartsák az önkormányzati, majd a népképviseleti országgyűlési választásokat. Mindezek az események ontották az írásos dokumentumokat, kortesbeszédeket, falragaszokat, hirdetményeket. Itt van a debreceni kiadású 1849 februártól májusig megjelent Március Tizenötödike című újság egybekötött, teljes évfolyama. Azután Jókai szerkesztette Esti Lapok. Az 1848- ban Emich Gusztáv által kiadott Petőfi Sándor költeményeinek az a példánya, amelyik Táncsics Mihályé volt. Táncsics Mihálynak pedig az 1848-as, harmadik, javított kiadású Népkönyve. (Ugyane könyv második kiadásáért került a szerző börtönbe). Egy nemzetőr bizonyítvány, korabeli katonai behívó. Egy nagyméretű karikatúra, amelyen az udvarha rajzoló Kossuth kutyájának ábrázolja István nádort, aki Magyarországot jelképező hüllőt ringatja. Báró Hatvany Lajos gyűjteményéből származik a Budavár 1849-es ostromát megölő röplapok köté kőnyomat. Sajátos nyomtatványok a pénzek, a szükségpénzek, a pénzt helyettesítő kamatos kincstári utalványok. A Kossuthbankónak elnevezett száz, öt, tíz, egy, két forintosokból annak ellenére sok maradt fenn, hogy Haynau beszolgáltatási és megsemmisítési kötelezettséget írt ki rájuk. (A hol szegedi, hol budavári dátumozású nyomtatványokat azért illetik a Kossuth-bankó névvel, mert e pénzeket Kossuth, mint pénzügyminiszter írta alá). Gyönyörű dangerrotip portrék vannak a múzeum birtokában: Kossuthról Batthyány Lajosról, Zichy Ödönről, egy ismeretlen nemzetőr tisztről. A Kossuth-portréról azt is tudjuk — ahogy annak idején szokás volt —, egy metszet alapján készült, és Kossuth Lajos édesanyja ajándékozta egy barátnőjének. A szabadságharc hőseinek ideiglenes katonai kitüntetéseket adományoztak. A katonák levélben kérték Kossuth hozzájárulását, hogy elkészíttethessék a végleges változatot is. Ezek mellett ott van Ferenc József rend is, amelyet a forradalom leverésében közreműködőknek adományozott az udvar. A szépmívű kitüntetésen a dátum: 1848. Megtudjuk, hogy a honvédség felszerelésére 40 ezer aranyat adományoztak míves céhládájukban a pesti szűcsök. Haynau pedig 1849 végén, miután ezreket ítélt halálra, alapítványt hozot létre a harcokban megrokkantak segélyezésére. S a támogatottak fele volt csak osztrák, a többiek a szabadságharc katonái. Talán lelkiismeretét kívánta így megnyutatni a „bresciai hiéna”. Nem kevésbé meglepő, hogy kétnyelvű irata e szavakkal kezdődik. A magyar forradalom befejeződött... Nemcsak numizmatikai szempontból érték a hatkrajcárosokból és 48-as aranydukátból összeállított karkötő, hanem azért is, mert Táncsics Mihály készítette azt feleségének. Az aradi várbörtönt rajzolta le az ott raboskodó Kovács Ernő honvédőrnagy. Megörökítette egy ismeretlen rajzoló a komáromi várat, a szabadságharc utolsó erődítményét. S hogy újra visszatérjünk a nyomtatványokhoz, olvashatunk egy híradást az orosz beavatkozási előkészületekről, és egy könyörgést ennek elhárításáért... (Kádár) Buda 1849-es ostroma (kőnyomat) Szükségpénzek Márciusi napok Pozsonyban 1848 március 15-ét ünnepelve átvillannak gondolataimon az események, színhelyek: a pesti Pilvax, a 12 pont, Landerer és Heckenast nyomdája, a Talpra magyar! A nemzet szíve azonban a márciusi napokban nem csupán Pesten dobogott. Vert ott is, ahol az országgyűlés törvényalkotó munkáját végezte: Pozsonyban. Itt ugyanúgy lelkesedtek a jurátusok, mint a márciusi ifjak Pesten. S nem csak ők, hanem az országgyűlésre küldött, érett követek is. Pesten a forradalmi hevület munkált, Pozsonyban ezzel együtt a törvényhozás is dolgozott, hiszen a rendek voltak hivatva a kívánt polgári átalakulásnak jogszabályi kereteket adni. Kossuth Lajos március 3-án előterjesztett ún. felirati javaslatát — amely a közteherviselést, a jobbágyfelszabadítást, a parlamentnek felelős magyar kormányt, és a nép politikai jogainak elismerését követelte — az alsótábla után, március 14-én a felsőtábla is gyorsan elfogadta, miután az előző napon Bécsben kitört forradalom híre Pozsonyba érkezett. Báró Podmaniczky Frigyes, ifjú főrend erről így ír: „Három órakor délután volt ülésünk, melyben nádorunk, István főherceg lelkes beszédben független állást ígérvén, ajánlotta a felirat elfogadását. Ez legott megtörténvén — harsogó éljenek között oszlott el az ülés... Este fáklyásmenet jön rendezve, melynek alkalmával a Zöldfa Hotel első emeletéből a néphez szólván Kossuth — gróf Batthyány Lajost ajánlotta premier ministernek.” Még 14-én, Kossuth javaslatára az országgyűlés elhatározta, hogy a mindkét táblán elfogadott felirati javaslatot népes küldöttség személyesen viszi az uralkodói jóváhagyásra. A küldöttek — tizenhárman a felsőtábláról, ötvenkilencen az alsótábláról — március 15-én délelőtt 10 órakor a Ferenc Károly nevű gőzhajón elindultak Bécsbe. István főherceg nádor kocsin hagyta el Pozsonyt. Kossuth azért sürgette az utat, mert szerinte a reform ügye az országgyűlés kezében alkotmányos úton halad. Ameddig ott marad, addig az békésen, vérontás nélkül győzhet. Azt vallotta, hogy a feliratnak az uralkodó előtt kell lennie, mielőtt a bécsi forradalom a pesti fiatalok szenvedélyét fölkavarná. Mégpedig többek között azért, is hogy „... se a király, se az országgyűlés ne látszassák a tömeg hatása alá kerülni, s utóbb a hatalomnak ne lehessen az a kifogása, hogy a reform visszavehető, mert nem a törvényes tényezők műve, hanem az utca csikarta ki” — írja elemzésében Márki Sándor. „A küldöttség Bécsbe való menetele után — olvashatjuk Podmaniczky könyvében — azonnal nyughatatlankodott az ifjúság, felkísérni óhajtván az ország reményét; a gőzhajót fogadánk tehát, melynek felkészülődését éjjel a színházépület földszintjén akkor létezett kávéházban várták be sokan a kissé fáradt s eltikkadt ifjúsággal; mi néhányan fentartandók a rendet, szintén ott valánk a hajó Bécs felé való indulásáig... Az engedmények kivívása Bécsben akadályba ütközött: a siker biztosítását teljes odaadással mozdították elő: István főherceg, gróf Széchenyi István, báró Vay Miklós, herceg Esterházy Pál, Lajos főherceg (az uralkodó megbízottja) irányában egész nyíltsággal s őszinteséggel nyilatkoztak az illetők, elmondván, miszerint félős, hogy sikertelenség esetére István főherceget kiáltják ki királynak.” A küldöttség végül is eredményesen tért haza március 17- én. „Öt óra körül Dévény felől először az országgyűlési ifjúságot szállító Béla gőzös tűnt fel — írta Urbán Aladár —, majd mögötte a küldöttséget hozó Hermine. Amint az ifjúság hajója partközelbe ért a velük utazó Bónis Samu, Szabolcs megye ellenzéki követe — és a bécsi út idején az ifjúság vezetője felkiáltotta magát: éljen Batthyány Lajos, első magyar miniszter! A várakozók lelkes éljenzése volt a válasz. Mindenki megértette, hogy a híradás jelzi: Kossuth beváltotta ígéretét, és Batthyány Lajossal, az ellenzék vezérével mint miniszterelnökkel térnek vissza.” Podmaniczky pedig így örökítette meg ezt a napot: „A küldöttség megérkezésének napján, 17-én este a város önként ki lett világítva, s hatalmas fáklyásmenet len rendezve... dr. Csonkaréti Károly Kossuth Lajos portája István nádor arcképe Kiss Benedek Petőfi lázálma az eljövendőkről Március tizenöt - ezer a gumibot. Ezer a gumibot - március tizenöt. Mit is akartam én. Én, csenevész kölyök? Ezer gumibot - március tizenöt. Lehetne április - gumibot akkor is. Május vagy december - mi ember az Ember? S október is jövend: kettő is! Egyike öli meg a másikat - iga már, nem Ige! Március tizenöt -ezer a gumibot. Nyögnek a temetők - mélyükben hánytorog hány csenevész kölyök! Március tizenöt - zászlódísz a város. Világlik a Sötét. Sötétlik Világos. Ács Jenő Tavaszalázat Rügyeket szolgáló szellő, s amint fölpirul a föld, a nap-beszéd kiárad növényi torkokon. Hallod a zsoltárbimbó zengését, s könyörgését gazda-leveleknek? szolgálj, alkoss emberi alázat! s hallgasd gyümölcsöd zamat-kórusát. Örvendezz! tavaszi úrasztal a sík, aranyégfuvola-mámorban a kert, s a metszett tőkék presbiter-csöndje, áhít kegyelmes életrohamot.