Fejér Megyei Hírlap, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-31 / 26. szám

1995. JANUÁR 31. KEDD A házigondozás nem mindig megoldás HATVANAN VÁRNAK ELHELYEZÉSRE Nagyanyám kilencven éves, igaz anyámmal lakik, de szerencsére a „fáj a lábam, a derekam!” meg­szokott sóhajtásain kívül nincs baja. Ellátja ma­gát, főz, szívesen készíti kedvenc süteményein­ket, ha meglátogatjuk. Nem mindenki ilyen sze­rencsés. Van olyan, öreganyámnál is fiatalabb nyugdíjas, akinek szüksége van a napi felügyeletre az ebédhordásra, többjüknek az állandó gondoskodásra. Aki a szerencsésebbek közé tartozik, annak elegendő, ha naponta meglátogatja a házi gondozónő, viszi az ebédet, bevásárol, kita­karít, segít behordani a tüzelőt. — Székesfehérváron 190 tiszteletdíjas házi gondozónk van, ők 580 embert látnak el a hétköznapokon — mondja Kos­ka Györgyné, a Szociális Otthon igazgatónője. — Az ő tisztelet­díjuk 2000 forint, ez adómentes jövedelemnek számít. Szeret­nénk, ha legalább a másik adó­mentes határt elérhetné a díjazá­suk, ez 3000 forint, de nem tud­juk futja-e rá a költségvetésből. — Az alacsony díjazás elle­nére vállalják-e ezt a feladatot? — Gondjaink nincsenek, de egy munkanélkülit nem csábít ez a fajta kereseti lehetőség. Ezért a pénzért a házigondozó­nak naponta három idős ember ebédjét kell házhoz vinni, igaz i­­gyekszünk a legközelebbi ven­déglátóegységgel megállapo­dást kötni. Akiknek diétás ebé­det kell kivinni, azokét gépko­csival visszük, a megyei kórházból. A városban öt gon­dozási központunk van, har­minckét főállású, hivatásos gon­dozónővel. Az idősek napközi­jében 170 nyugdíjast látunk el, ők itt kapnak szociális étkezést. — Az otthonban hány idős embernek tudják biztosítani a teljes ellátást? — Körülbelül ötven évvel ez­előtt ez a ház szegényház volt, abból alakították át szociális ott­honná. Napjainkban 202 he­lyünk van. Hatvanan várnak most is elhelyezésre. Olyan idős emberek, akiknek már nem elég a házigondozás és a család sem tudja vállalni az állandó felü­gyeletet. A bekerülés sajnos an­nak a függvénye, mikor ürül meg egy ágyunk. Tavaly sokan haltak meg az otthonban, ezek az emberek nagyon idősek, vagy nagyon betegek, életük utolsó stádiumát töltik nálunk.­­ A Vöröskeresztnél beszél­tek arról nemrégiben, hogy sze­retnének gondozóházakat létre­hozni, ahol átmenetileg segít­hetnék a kórházakból kikerült embereket. Bizonyára ez oldaná az önök gondjait is.­­ Nagy segítség lenne. Mi is tervezzük, ha a címzett támoga­tást elnyerjük és az önkormány­zat is tud segíteni, akkor a volt SZIM szállóban, ahol van gon­dozási központunk, szeretnénk gondozóházat létrehozni. Lehe­tőség lenne húsz ágyas, átmene­ti gondozásra alkalmas közpon­tot teremteni. — Beszéltünk róla, hogy a házigondozóknál nincsenek lét­számgondjaik, az otthonban is így van ez? — Tavaly sikerült négy em­bert felvennünk, kettőt saját erő­ből, kettőt támogatással, de en­nek ellenére még 19 nővér hi­ányzik. Pótlásuk a túlórával sem ideális megoldás, hiszen sok a tennivaló és bizony fárasztó ez a munka. -K- A nagyi­ suli nehéz tárgyai: vallás, felvilágosítás Tanuljunk unokául Szociológiai felmérések, de a napi tapasztalatok is igazolják, hogy az utóbbi időben megnö­vekedett a családon belüli konf­liktusok száma. A viták, ellen­tétek tekintélyes része a szülők és nagyszülők között alakul ki, s a casus belli, azaz a háborúsko­dás egyik leggyakoribb oka az unokának, a família legfiatalabb tagjának vagy tagjainak nevelé­se. A konfliktusok könnyen megbonthatják az egymás mel­lett élő nemzedékek közötti har­móniát, s ennek többnyire a nagyszülők az első számú kár­vallottak A családszociológusok sze­rint napjainkban a két legkénye­sebb kérdés: az unokák vallásos vagy világi nevelése és a sze­xuális felvilágosítás. Az esetek többségében a nagyik a maguk hitvilágának élményeit szeret­nék átadni a legkisebbeknek — a szülők inkább a materialista szellemű nevelés hívei. Hason­lóképp gyakori a „generációs” véleménykülönbség arról, hogy mikor és hogyan lebbentsék föl a fátylat a kisfiúk, kislányok előtt a testi szerelem, a szex és a születés titkairól. A nagyik és gyerekeik közötti további tipikus konfliktusfor­rás, hogy mit nézhet a tévében az unoka; hánykor kell lefeküd­nie; mit és mennyit egyen, kap­­hat-e csokit és más édességeket; mennyi legyen a zsebpénze és mire költse. Az ilyen és hasonló nézeteltérésekből fakadó fe­szültségek feloldására nincse­nek biztos receptek. Ám első­sorban az unokákért rajongó nagymamáknak és nagypapák­nak kell belátniuk: az esetleg el­mérgesedő vitáknak, nézetelté­réseknek a legkisebbek is meg­isszák a levét. Sok példa van ugyanis arra, hogy az ellentétek a szülők és a nagyik közötti kap­csolatok beszűküléséhez, sőt szakításhoz vezetnek. Akkor pedig a kicsik is elszakadnak nagyszüleiktől. A „nagyi­ suli­ban” már az első órán meg kell tanulni, hogy a gyerekért, annak fejlődéséért maguk a szülők fe­lelnek és ezt a felelősséget a nagyszülők sem vitathatják el. Ha tehát vélemények ütköznek, nekik kell engedniük. A „tan­anyag” fontos része — s ez szü­lőknek, nagyiknak egyaránt szól —, hogy az unokákkal kapcso­latos családi konfliktusok, fe­szültségek feloldását a felnőt­teknek egymás között, nem pe­dig a gyerek előtt kell megpróbálniuk. Az unokákhoz fűződő bensőséges viszonynak is fontos feltétele, hogy a nagy­apák, nagyanyák soha ne gyön­gítsék, hanem erősítsék a szülők tekintélyét. Ahogy egy neves a­­merikai pszichológus fogalma­zott: gondolkodjanak úgy, mint­ha szülők lennének , de gon­dolkodjanak úgy is, mintha évti­zedekkel fiatalabbak, azaz maguk is gyerekek lennének. - maga - NYUGDÍJASOKNAK FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 9. OLDAL Régen a kemencét ülték körbe a család tagjai. Most az olajkály­ha duruzsolását élvezik a szabad­­hidvégi öregek napközijében a falu idős emberei Fotó: Páti Nagy Bence Paragrafus-tároló A hadi­­gondozottak milyen járandóságot kapnak? Két jogszabály, az 1994-es XLV. törvény és a végrehajtását szabályozó 113/1994-es kor­mányrendeletet paragrafusai határozzák meg a hadigondo­zásra való jogosultságot, az igé­nyelhető ellátásokat és kedvez­ményeket. Mindezek azokat érintik, akik az első világháborútól nap­jainkig lezajlott hadiesemények alkalmával veszteséget, sérülést szenvedtek. A hadigondozottak pénzbeli és természetbeni ellátásokra le­hetnek jogosultak. A pénzbeni juttatás lehet egyösszegű térítés, hadirokkant-járadék, ápolási pótlék. Ezeken kívül azonban különféle jogcímeken kérhető a hadiözvegyi, a hadiárva-jára­­dék, illetve a hadigondozott csa­ládtagot megillető járadék. Ugyancsak a pénzbeli ellátások körébe tartozik a járadékban ré­szesült hadirokkant elhalálozá­sa után fizetendő temetési hoz­zájárulás. A hadigondozott — az előírt feltételek megléte esetén — ter­mészetben kaphat térítésmentes gyógyászati ellátást, gyógyá­szati segédeszköz-ellátást, köz­lekedési kedvezményt és men­tességet a piaci helypénz megfi­zetése alól. A juttatások, illetve a kedvez­mények iránti igényt a gondo­zásra jogosult határidő­ korlátok nélkül bármikor bejelentheti az illetékes települési önkormány­zat polgármesteri hivatalában. Tudni kell azonban, hogy az i­­gény visszamenőlegesen nem érvényesíthető. A hadigondozási ügyekben első fokon az önkormányzat jegyzője dönt, így hatáskörébe tartozik a gondozásra való jogo­sultságról, a hadirokkant-jára­dék osztályba sorolásáról, a kü­lönféle pénzellátások megál­lapításáról és összegéről, a közgyógyellátásra jogosító iga­zolvány és hadigondozási iga­zolvány kiadásáról dönteni. Ha­tározata ellen a másodfokú ható­sághoz lehet fordulni jogorvos­latért, annak határozata ellen pedig a bírósághoz lehet kerese­tet benyújtani. —if— Ha tél-tábornok támad... Tanácsok életmódra, öltözködésre, étkezésre A zimankós, zord téli időjá­rás mindenkit megvisel — a nyugdíjas korban levőknek azonban az átlagosnál is na­gyobb próbatételt jelent. Az idős szervezet ugyanis eleve gyöngébb hatásfokkal védeke­zik a hideg ellen, mint a fiata­labb. A végtagok vérkeringésé­nek akadozása, az ízületek ko­pása, az izmok merevsége, a bőr és a bőr alatti kötőszövet zsír- és víztartalmának csökkenése, a hőérzékelő idegvégződések fo­kozódó érzékenysége — meg­annyi sebezhető pontjuk a fél-tá­bornokkal vívott csatában. Ma még a lakások és a közin­tézmények többségében olyan a fűtéstechnika, hogy a különbö­ző helyiségek hőmérséklete el­térő — ezt az otthoni foglalatos­ságok és a hivatalos ügyek inté­zése alkalmával egyaránt figye­lembe kell venni; a több réteges felső ruhákból annyit hagyjunk magunkon, amennyi még kelle­mes hőérzetet biztosít. Ha a konyhát, előszobát hű­vösnek találjuk, ott-tartózkodá­­sunk idejére inkább vegyünk pluszként magunkra valamit, mintsem a nyílt lángú gáztűz­hely lángjával fűtsünk. A gáz az égéshez szükséges oxigént a légtérből vonja el és az oxigénszegény levegő kivált az idősebbek légzését, vérkeringé­sét károsítja. A sokat emlegetett réteges öltözködés valóban fon­tos, de az egyes ruharétegek megválasztásakor ügyeljünk ar­ra, hogy azok könnyűek, egy­mástól jól elválók legyenek. E feltételeknek igen jól megfelel­nek a nagyanyáinktól őrzött régi holmik: a vászon ingek, blúzok, kötött kabátkák, szőrmével bé­lelt mellények, ujjasok. Téli idényben a teljesen zsír­mentes táplálkozás — egyéb­ként helyes — követelménye alól némi fölmentést adhatunk önmagunknak, ha elegendő vi­taminban, ásványi anyagokban gazdag élelmiszert, például ká­posztát, eltett uborkát, répát, ki­hajtott hagymát, almát fogyasz­tunk. Az alkohol csalóka és ártal­mas fűtőanyaga a szervezetnek: csak átmenetileg melegíti föl, u­­tána csökkenti hidegérzékeny­ségét , s ezzel szinte megsok­szorozza a hűlés, a megfázás ve­szélyét. Hideg, barátságtalan reggele­ken nehezen szánja rá magát az ember egy kis tornára — az idő­sebbek azonban ne engedjenek a kényelem csábításának: egy kis tv-tornának megfelelő testmoz­gás, nap közben pedig negyed­félórás séta sokat segíthet a téli betegségek elkerülésében. — ria — M­IÉRT RÁNCOSODUNK­? Sajnos az évek múlásával a bőr szöveteinek rugalmassága csökken, felborul a vízháztartá­sa is, valamint a bőr alatti izmok, a rostok meglazulnak. Ezért az i­­dős emberek bőre ráncos lesz és barázdált, (főleg a nyakon és a szem körül). Az időskori ránco­kat nem szabad összetéveszteni az öröklött, ún. mimikai ráncok­kal, amelyek természetes alko­tóelemei az egyén arckifejezé­sének. A ráncosodásnak többfé­le oka lehet (külső és belső té­nyezők). Például a hízás és fogyás következtében fellépő kötőszöveti ellazulás. A külön­féle betegségek is szaporítják bőrünk redőit, ráncait. A lelki problémák, a stressz szintén ká­rosan hathat bőrünkre. Mit tehetünk? A legfonto­sabb a csökkent faggyúterme­­lésből származó bőrszárazság ellensúlyozása, mert a száraz bőr különösen érzékeny a káros hatásokra: például viszket, hám­­lik stb. Nagyon jó, ha szappan helyett a gyógyszertárakban kapható lemosókrémet használ­juk. Vagy mosakodás után e­­gész testünket bekenjük zsíros, a bőrbe jól felszívódó krémmel. A kényes helyekre éjszakára is tegyünk fel krémet. A bőr vérellátását javítja az arcpakolás és a rendszeres masszázs. Bízzuk szakemberre.

Next