Fejér Megyei Hírlap, 1997. december (53. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-16 / 293. szám
1997. december 16., KEDD A MAI NAP KRÓNIKÁJA A Transvaal állam A „búrok” karikatúrája az, hogy érdes modorú határvidékiek és az egyik kezükben a bibliát tartják, míg a másikban a fegyverüket. Ehhez a képhez tartozik, hogy olyan hírek is elterjedtek róluk, hogy egyenesen az Úrral kötöttek szerződést, és isteni küldetésük része a vadon meghódítása és a feketék leigázása... Legendáik közé tartozott az is, hogy a makacs és merev kálvinizmusuk ott is megnyivánul, hogy a legelső gyanús gesztusra — átvitt értelemben is — azonnal visszavonultak a „rangerbe”, az ökrös szekerekkel kialakított gyűrűbe... A búrokat „afrikandereknek” is nevezik és ez az elnevezés már 1707-ben felbukkant. Ennek oka pedig az, hogy a francia és holland hugenotta telepesek már akkor harcoltak a Fokgyarmat kormányzója, Willem Adriean van der Stel-el és hivatalnokaival. Az afrikander elnevezés azonban valójában azokat illette, akik Afrika földjén születtek és fehér bőrűek voltak. Később már a kevert vérvonallal rendelkezőket is így nevezték. Az afrikaans nyelv is afféle rabszolganyelv volt, olyanoké, akik nem igazán jól sajátították el a hollandot. Ekképpen a tagozódás manapság már úgy néz ki, hogy afrikander az, aki afrikaans-ul beszél és tagja a Holland Református Egyháznak és a Nemzeti Pártnak. Aki eme utóbbi intézményeket nem választja, lehet fehér bőrű, de nem illeti meg az afrikander cím. Némileg viccesnek is tűnhet, hogy azok a feketék, akik tagjai a Holland Református Egyháznak ebben a furcsa dél-afikai keveredésben, nem igazán tiltakoznak az ellen, hogy őket is afrikandereknek nevezzék... Sajátos világ és egy sajátos történelem részesei a délafrikai búrok, akik a világ leggazdagabb emberei is lehettek volna, ha éppen nem kerülnek egy olyan nagyhatalom látóterébe, mint a Brit Birodalom. Amelyiknek stratégiai értelemben szüksége volt Fokvárosra, és ugyanilyen okból a gyémántlelőhelyekre is... 1856-ban ezen a napon alapították meg a Fokföldről az angol gyarmatosítók által kiszorított holland telepesek a Vaal folyó és az Orange folyó völgyében az úgynevezett Transvaal Köztársaságot. A közismertebb nevükön csak búroknak nevezett holland területszerzők története a gyarmatosítások múlt századi krónikájában tulajdonképpen példaértékű. A Vaal-völgyi államalapítást már megelőzte egy kísérlet és az az Orange folyó menti önálló holland telepek állama lett volna 1854- ben. Már 1652-től küldött a Holland Kelet-indiai Társaság tisztviselőket a Jóreménység-fokon működő kis élelmiszerellátó állomás igazgatására. Gyakorlatilag Dél- Afrika meghódítása az ő érkezésükkel kezdődött. A következő pár évszázadban az afrikandereknek alapvetően három ága alakult ki. Jelentős, bár számszerűen nem a többséget jelentő águk a Holland Kelet-indiai Társaság, majd később a britek szolgálatában állt. Róluk azt a történetet mesélik, hogy kiváló jogászok és igen liberális nézeteket valló felkészült emberek voltak. A másik ág a gazdálkodó réteg volt, akik Cape Town környékén tevékenykedtek és valamennyire fennmaradt a kapcsolatuk Európával. A harmadik csoportot az úgynevezett „Trekboerök” képezték, a vándorló búrok, akik túl büszkék voltak ahhoz, hogy egy rabszolgatartó országban végezzenek kétkezi munkát és túl szegények ahhoz, hogy önállóan fennmaradjanak. Ők ökrös szekereken vagy csak gyalog vágtak neki a hatalmas területeknek és alapították meg a patriarchális családi hatalomra épített telepeiket. Ezekben a gazda és a felesége vezette a csapatot, amelyben alárendelt szerepe volt a gyermekeknek és a szolgáknak. Tulajdonképpen a sorsuk az volt, hogy az intézményes társadalom szépen lassan utolérte őket. Különösen azok után történt ez, amikor 1795- ben az angolok elfoglalták, majd 1806-tól állandó megszállás alá vonták a Fok-gyarmatokat. A búrok többsége elfogadta az angol uralmat, de úgy tíz-húszezerre tehető tömegük, amelyik a határvidékeken élt (az afrikanderek mintegy 20 százaléka), megtagadta az együttműködést. Ők 1834 és 1840 között útra keltek a „Nagy Trekre”, a Nagy Vándorútra, hogy aztán „hősies magányban” vívják meg a harcukat a fennmaradásért. A vándorútra nem igazán volt jellemző a békés életvitel, merthogy kényszerűségből gyakran kerültek fegyveres konfliktusba a néger közösségekkel. Kiemelhető az egyik legvéresebb ütközetük a Vér folyó melletti Natala városánál, amikor néhány száz búr fegyveres a zulu király, Dingane mintegy 10 ezer harcosát mészárolta le... Ekképpen érthető, hogy amit a búrok nagy menekülésként éltek meg, az a néger kisállamok számára a nagy invázióval ért fel. Mindamellett, hogy hivatalosan 1856-ban kiáltották ki a Transvaal Köztársaságot, elnökük már 1885. január 5- én volt, Martinus Wessels Pretorius személyében. Ő 1871. november 16-ig töltötte be ezt a tisztet (1860-64 közötti megszakítással). Őt követte Thomas Francois Burgers 1872. június 30-tól 1877. április 12-ig, majd Paulus „Dom” Kruger 1883. április 16-tól 1902. május 31 -ig és ezzel véget is ért az önálló afrikai fehér köztársaság elnöki története. A kimberleyi gyémántmezők és a transvaali arany felfedezése a briteket egyre agresszívebb lépésekre sarkallta a trekkerek, a telepesek által létrehozott két kis köztársasággal szemben. Az angol katonák először húztak keki színű egyenruhát a történelem során éppen a búrok elleni háborúban. Ugyanis amikor megtámadták a kis köztársaságokat, akkor tapasztalniuk kellett, hogy a terephez jól alkalmazkodó színű ruhákban harcoló búr partizánok sokkal jobban rejtőzkednek, mint ők a csicsás, harsogó színű egyenruháikban. A pusztító búr háborúkban a brit kegyetlenség igen jól megmutatkozott. Az 1899 és 1902 közötti küzdelem eredménye az lett, hogy a terület 1900. szeptember 1-jétől a brit gyarmatbirodalom részévé vált, bár a békeszerződést csak 1902. május 31- én kötötték meg és akkor szűnt meg hivatalosan is Kruger elnöki mandátuma. 1910-ben a területet az angolok átszervezték és létrejött a Dél-Afrikai Államszövetség, de természetesen a Brit Birodalom kebelén belül. A búrok — még ma is — haraggal élték meg a nehéz időket, merthogy a világtörténelemben először éppen a britek Dél-Afrikában hozták létre a koncentrációs táborokat, ahová a búrokat zárták be. A táborokban elpusztult gyermekek és nők számát 18 és 30 ezer körülire teszik, míg a harcokban „csak” 7 ezer búr katona halt meg. Az afrikanderek életét az unió létrejötte óta lényegében kétféle politikai magatartás szabályozza. Az egyik a Smuts tábornok, későbbi főparancsnok követőinek békét kereső, meglehetősen liberális magatartásával jellemezhető, míg a másik a megkeményedett és szűkkeblű nacionalizmus, amelynek az apartheid, a fajgyűlölet a jellemzője. Mától, vagyis a Hősök napjától kezdve újévig a búrok ünnepelnek. Patakokban folyik a Witblis (a fehér villám), a mampoer (az őszibarack-pálinka) és a gyömbérsör. Sütik a braauvleis-t (a nyársonsültet) vagy éppen kondérszámra a potjiekos-t (pörköltet)... Dömölki Lajos FÓKUSZ FEJÉR MEGYEI HÍRLAP . A maroshegyi cipőgyógyász „Nem szabad feladni, ami még javítható, azt meg kell csinálni” Korát meghazudtoló fürgeséggel pattan fel suszterszékéről Laci bácsi, hogy nyugalomra intse Betyár nevű kutyáját, aki hangos csaholással jelzi, hogy valaki érkezik. Aztán, hogy megnyugtatta kutyáját, kezébe veszi az „elfáradt” cipőt, s mint a konzíliumot tartó orvoscsoport vezetője hosszasan fontolgatja, miként is lehetne még viselhetővé tenni a szakadozott lábbelit. Aztán megszületik a döntés, „két nap múlva jöhet érte”. — Szegény emberek élnek ezen a vidéken, meg kell gondolniuk, mikor vehetnek új cipőt, s mivel én nagyon jól ismerem bánatukat, örömüket, ameddig lehet, javítgatom a cipőiket. Egyszer valaki azt mondta, „maga Laci bácsi nem is suszter, hanem cipőgyógyász”. Ez annyira megtetszett nekem, ha névjegyem, vagy cégtáblám lenne ezt írnám ki rá. Bozai László, a maroshegyi cipőgyógyász, mint mondja beleszületett a szakmába. Édesapja cecei származású cipész- és csizmadiamester volt, a húszas években költözött Fehérvárra, a Felsőkirálysorra. Ott dolgozott a negyvenes évekig, ám a házon annyi tartozása volt, hogy kénytelen volt „szőr a szőrén” egy kisebb maroshegyire cserélni. A három gyerek közül a legfiatalabbik tanulta apja mesterségét és lett szakmunkás az ötvenes évek elején. — Nekem persze gyerekkoromban nem annyira a munka tetszett, bár, mint apám mondta, mihelyt fel tudtam emelni a kalapácsot, már vertem is a szöget a suszterszékbe. A vásározások voltak izgalmasak, amikor hajnalban indultunk a bérelt fogattal a falvakba és vittük a szép új csizmákat. Minden falunak megvolt a maga saját viselete, volt, ahova görbeszárú, máshova meg keményszárú csizma kellett. A móriakat „tutyisoknak” hívták, mert ott a bőrpapucs volt kelendő, Tolnába meg szép bőrszandálokat vittünk. Az ötvenes években családtagként dolgozott édesapjával. _ — Megélni nem tudtunk más munkát kellett keresnem, így lettem a Maroshegyen cséplőgépellenőr, terménnyel fizettek, de voltam mozigépész is. Aztán jött a Mezőker, meg a Zöldért, eladó voltam éveken át, végül megszereztem a targoncavezetői jogosítvány és elkerültem a gabonaiparhoz, raktárosnak. Onnan mentem nyugdíjba, s hogy miért nem nyugszom vénségemre? Hát nem a pénzért, de nem bírnám ki naphosszat a panelben, szinte menekülök a műhelyembe, s örülök, ha én még meg tudom csinálni azt, amiről más cipész már lemondott. pintérFotó: Páti Nagy Bence Laci bácsi birodalma a kis műhely, ahova cégtábla nélkül is odatalál a beteg cipő tulajdonosa RÖVIDEN Új elnök a Magyar Kézműves Kamara élén A Magyar Kézműves Kamara országos tisztújító közgyűlése Károlyi Miklóst, a Vállalkozók Országos Szövetsége főtitkárát választotta meg elnökéül hétfőn. Szabó Tibor, a korábbi elnök a Pest Megyei Kézműves Kamara elnökeként folytatja munkáját.A 150 ezer tagot számláló Magyar Kézműves Kamara alelnöke Módos István, Hunyadi Sándor és Juhász József lett. Temetőrongálás Miskolcon A miskolci református Deszka templom felgyújtása után ismét a református egyházat s híveit érte kár a borsodi megyeszékhelyen, a hejőcsabai temetőben vasárnap tizenegy síremléket rongáltak meg, döntöttek le ismeretlen tettesek. Szakértők szerint egy-egy sírnál 30-40 ezer forintos kár keletkezett. A közeljövőben kegyhellyé szerették volna nyilvánítani a viszonylag kicsiny temetőt, ám ezt a környezet miatt —a sírkert lakó- és iparterület közé ékelődik — nem tehették meg. Sajnos rendszeresek a lopások, a tolvajok visznek a temetőből mindent: kovácsoltvas-kerítést, márványt, fát, most először fordult viszont elő, hogy síremlékeket döntöttek le. Betiltott termékek A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség megtiltotta a Boss EC 1613 típusú vasaló, a Kings FC 7809 kézimixer, a Deep Flyer MT 1726 olajsütő és a Satelitt AJ 303 vízforraló forgalmazását, tájékoztatott a felügyelőség. Az intézkedésre azért került sor, mert a laboratóriumi vizsgálat megállapította: a termékek balesetveszélyesek. Szárnyakat a vágyainknak? Miniszterelnöki mézesmadzag: izgalomra vágyó nyugdíjasok előnyben! Olvasóink többsége előtt már bizonyára ismert Horn Gyula miniszterelnök azon (bizonyára már választási) ígérete, amely szerint a nyugdíjasok ingyen utazhatnak a Malév egyes repülőjáratain. Groteszk módon a bejelentés legjobban magát a légiközlekedési vállalatot lepte meg, ám azóta is hiába kozmetikázzák a dolgot, sokat látott idős magyarjaink némelyike mégis hamis illúziót kerget. Medgyesi István Malév-nyugdíjas, volt vadászpilóta, repülőmérnök és Boeing-szakértő az alábbiakat mondta el lapunknak: „Az a szabadjegy, amit a kormány oly nagyvonalúan ígért, lényegében ugyanaz, amit a Malév-dolgozók is kapnak. Repülőtéri illetéket mindentől függetlenül fizetni kell, ez Londonban például 6400, Budapesten 2400 forint, tehát ingyenjegy — mint olyan — nem létezik. A miniszterelnök nem gondolta meg, hogy mit beszél”, szögezte le a tapasztalt repülős. A Malév-dolgozók csaknem fele egyébként sem veszi igénybe ezt a lehetőséget azért, mert a szabadjegy nem jogosít helyfoglalásra. Ebből kifolyólag a szabadjegyes úgy közlekedik, hogy egy kézitáskával odamegy a pulthoz—a fizetőutasok sorába nem állhat be —, s vár a jegyére. Csak akkor szállhat fel a gépre, ha azon van üres hely, ellenkező esetben marad ott, ahol van: adott esetben napokig egy idegen nagyvárosban, magára, illetve pénztárcájára utalva. Amennyiben több a szabadjegyes, mint az üres hely, az eddigi gyakorlat szerint a jelentkezők prioritási sorrendben repülhetnek a cégnél betöltött beosztásuk alapján. Ez nem éppen magyar nyugdíjasnak való kaland .Ráadásul a Malév belső újságjában minden hónapban felhívás jelenik meg, amelyben felkérik a szabadjegyeseket, hogy ne zavarják (!) főidőben a pénztárosokat jegyük kiváltásával, ezen felül minden hónapban közlik a helyfoglalási embargók listáját az adott célvárosokra. Ha valaki kiutazik, s kinttartózkodása közben embargós lesz a vonal, nem jöhet szabadjeggyel haza, ez adott esetben egy teljes esztendő is lehet”, figyelmeztet a továbbiakban Medgyesi úr. Ha még mindig nem értenék, mit ígért Horn Gyula, szemléltetésképpen egy példa: malévos házaspár két gyerekkel (és persze a szabadjeggyel) elutazott Bangkokba. Az ígéret ellenére sem tudtak visszautazni, két hétig taxiztak a szállodából a repülőtérre, majd vissza, s dacára malévos rutinjuknak, háromszázezer forint fogyott el a várakozási időben. Ekkor közölték velük, hogy akár hónapokig nem lesz üres helyük a gépen. Végső kétségbeesésükben a követség útján kértek kölcsön ötszázezer forintot, s fizető utasként jutottak vissza Budapestre. Ha szabadjeggyel valaki elrepül valahová, a gatyája rámehet a visszatérésre. Medgyesi úr eddig ötször vette igénybe a szabadjegyes lehetőséget, ebből kétszer fázott rá, Szingapúrban négy napig a repülőtéren aludt, nappal meg sétálgatott reménytvesztett arccal, New York-ban a hat helyre huszonhárom szabadjegyessel együtt várakozott. Az ingyenjegy Torgyán parlamenti hozzászólása szerint „vörössegély a pártállami embereknek”, ám ez sem igaz. Sokkal inkább hazárdjáték az idegekkel, amely elfoglaltság egy magyar nyugdíjasnak amúgy sem az erőssége, ráadásul a reménytelen sorban állás megalázó egy idős ember számára, akinek nagy szerencséje van, ha sikerül bejutnia a gépbe. Nem csoda tehát, hogy a bejelentést követően a Malév teljes vezérkara úgy futkosott a vállalat folyosóin, mint a mérgezett egér. Februárig kértek határidőt, törik a fejüket, hogyan hozzák az emberek tudomására a tényeket, a szabadjegyes utazás valódi körülményeit. Addig is várjuk az újabb választási ígéreteket. Például egy ingyenes holdutazásról. (Tihanyi) Malév géporr Ferihegyen. Mitől csodálkoznak a repülősök?