Fejér Megyei Hírlap, 1998. március (54. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-21 / 68. szám

1998. március 21., SZOMBAT Országjárás Magyarországon számos olyan helység található, amelynek ne­ve egy másikéval összekapcsolható, azaz az egyiknek a vége a má­siknak az eleje. Megadjuk a nevek elejét, végét, és összekeverve az összekötő szavakat. A te feladatod a középső oszlop kitöltése az odaillő utó- és előtagokkal. Sziget — szög — ág — hegy — vár — szent — vámos. A megoldásokat március 30-ig várjuk az ismert címre: Zsibon­gó, Fejér Megyei Hírlap 8000 Székesfehérvár, Honvéd utca 8. M­EGOLDÁS A két héttel ezelőtt megjelent rejtvény megoldása: alakít, ka­rate, csatár, betart, átutal, tapéta. A jó megoldást beküldők kö­zött jutalomkönyveket sorsoltunk ki. Nyerteseink: Kasziba Enikő — Tabajd, Láncz Lilla — Kajá­­szó, Preil Zoltán—Nagyveleg, Kecskés László — Sárkeresztes, Beke Márk — Baracska. Nyereményeiteket hamarosan postán kapjátok meg. Gratulálunk a szerencséseknek! Tollbóbitás búbos banka Ez a rigó nagyságú fekete­fehér, drappos, tollbóbitás ma­darunk néha olyannak tűnik, mint a kakadu. Van is benne va­lami igazság. Minden valószí­nűség szerint a legelő nyájak­kal, azokat követve került ha­zánkba is. A füves legelők, er­dőszélek, tanyák, présházak környékét részesíti előnyben fészkelés szempontjából. A legelő marhák, gulyák va­lósággal vonzzák, mert azok trágyalepényeiben tenyésző ro­varok a legfőbb csemegéi. Sok lótücsköt és gilisztát is elfo­gyaszt, melyeket hosszú csőré­vel a földből húz ki, aztán felda­rabol, majd feldob a levegőbe és ügyesen elkapja. Hangja jel­legzetes, melyet a nász idősza­kában március végétől június derekáig gyakorta hallat. Fészkét rendszerint öreg fűz, illetve nyárfák üregeiben talál­juk, de költ földi üregekben, bomladozó kőfalakban, tanyák, présházak padlástereiben is. Én jó néhány évvel ezelőtt Csala­­pusztán egy szeméttelepre ki­dobott öreg, asztali tűzhely sü­tőrészében találtam rá fészkére, melyben a kotló tojásait melen­gette. Ez a tény is bizonyítja al­kalmazkodóképességét. • Sokfelé „büdös banka” név­vel illetik, mely igen találó, ugyanis a tojó madár és a fiókák fartőmirigyeikből költési idő­szakban kellemetlen, bűzös vá­ladékot fecskendeznek ki, ezzel riasztják el a fészekhez közele­dő ellenséget, igen hatásosan. A váladék bűze elárulja a fész­kük hollétét is. Vizet csak igen ritkán fogyaszt, természetes tápláléka kielégíti vízigényét. Fürdeni is csak a porzó homok­ban fürdik. Tőlünk nyugatra kipusztuló­ban lévő madárfaj. Ahol élette­re megváltozott, eltűnt a rideg legeltető állattartás, ott a ban­kák száma is egyre fogy, pedig kár érte, igen hasznos tevé­kenységet folytat a káros rovar­világ pusztításával. Mivel fész­kelő helyeinek megválasztásá­val elég alkalmazkodó, talán nálunk megmenekül a kipusz­tulástól és így még unokáink is ismerni fogják ezt a pompás küllemű madarat. Figyeljünk mi is rá, március második felében már sokszor naphosszat hallatja erős kiáltá­sát „up-up”, mely azonnal el­árulja jelenlétét. Szigorú védel­met élvez! Dr. Warvasovszky Emil MAGAZIN FEJÉR MEGYEI HÍRLAP . AZ ÖREG TÖLGY MESÉJE Az öreg tölgyfa felébredt téli álmából. Álmosan törölgette a szemét. Látta, a rigó már harsá­nyan fütyürészik, fújja, cifrázza, ahogy bírja. A mókuska is seré­nyen ugrált, lerázta a maradék fonnyadt fagyöngyöt és vidá­man köszöntötte a tölgyet: — Szervusz, barátom. Lá­tom, kipihented magad. Nézd a rigót, hogy fújja már hajnal óta torkaszakadtából. — Bizony nagy nap ez a mai — örvendezett az öreg tölgyfa. — Éppen a kétszázadik ébredé­sem volt. — Akkor boldog születésna­pot kívánok! — És mielőtt a tölgyfa észbekapott volna, a mókus két oldalról megpuszilta. — Köszönöm szépen a kö­szöntődet, mókuska. Bevallom, jólesett! — És szemeit törölget­­ve folytatta. — Cserébe elmesé­lek neked egy szép történetet. A mókuska kiült a napra, él­vezte a melengető sugarakat. Az öreg tölgyfa pedig mesélt. Valamikor régen, amikor még friss forrásvizet szállítva a patak itt csordogált, ahol a víz­mosás van, egy gyönyörű leány jött a partra. Miután szomját ol­totta, megfürdött a kristálytiszta vízben. De az erdő gonosz bo­szorkánya megirigyelte a lány szépségét, ezért míg a lány für­­dött, ellopta a ruháit, és csúszó­mászókkal varázsolta tele a pa­tak partját a gyönyörű virágok helyett. Amikor a leány kiszállt a pa­takból, ruháját nem találta sehol. Kétségbeesett, félt a csúszómá­szóktól, félelmében keservesen sírni kezdett. Meghallotta sírá­sát az erdőt járó királyfi. Le­szállt lováról, odament a lány­hoz, ráterítette a köpenyét. — Hogy kerültél ide, te szép­séges leány? — Fürödtem a patakban, és valaki elvitte a ruhámat! — pa­naszkodott a lány, és ahogy be­lepillantott a királyfi tüzes sze­mébe, nyomban beleszeretett. De a királyfi is szerelemre gyul­ladt a lány iránt. Nem nézte jó szemmel a go­nosz boszorkány, hogy terve du­gába dől, ezért újabb gonoszsá­gon törte a fejét. Ellenük fordí­totta az erdőt. A fák útjukat áll­ták, csak helyben topogtak,­­sehogyan sem tudtak kitalálni az erdőből. A gonosz boszorkány meg csak nevetett rajtuk. A ki­rályfi és a leány felfedezték, hogy a csúf boszorkány gonosz­kodik velük. A királyfi kirántot­ta kardját, a boszorkány ettől még nagyobb haragra gerjedt: — Legyetek ezentúl az erdő örök foglyai! És kénkövet hányva, tüzet okádva elvarázsolta őket. A gyönyörű szép leányból lett a virágbontogató tündér, aki évente egyszer eljön, hogy sze­relmét kiöntse a fákra, kivirul­janak a virágok, az emberek szívében megújuljon, fellán­goljon a szerelem. A királyfi pedig én vagyok, az éveket számláló és gyűjtögető öreg tölgyfa. Most, hogy jön a vi­rágbontogató tündér, nekem is ébren kell várnom őt. És hidd el, alig győzöm kivárni az ér­kezését. A mókuska áhítattal hallgat­ta a mesét. — Köszönöm neked, öreg tölgyfa, ilyen szépet még nem is hallottam. Bevallom, én is nagyon várom már a tündért. Még egyszer boldog szüli­­napot kívánt, és egy jól irány­zott ugrással átröppent a fe­nyőre, ahol a tobozokat tördel­­getve még ma is gondolkozik az öreg tölgy meséjén. Törő István Mosolygós pillanatok A rendőrségen kora hajnal­ban csöng a telefon: — Kérem, azonnal küldje­nek egy riadókocsit! Életve­szélyben vagyok: a macska be­jött a szobába! Az ügyeletes tiszt felhábo­rodik: — Micsoda marhaság ez? Ilyen sületlen tréfát! Ki beszél egyáltalán? — A papagáj... * A kisegér meg az elefánt ta­lálkozik: — Mond elefánt, te hány éves vagy? — Kettő — feleli az. Az egérke elgondolkozva méri végig az ormányost: — Hmmm...milyen érde­kes, én is éppen kétéves va­gyok — igaz, hogy három hé­tig beteg voltam... * A skót meg a fia kirándulni mennek. Búcsúzáskor a fele­ség még utánuk szól: — Aztán ne felejtsd el le­venni a szemüveget a gyerek­ről, ha éppen nincs semmi lát­nivaló... * — Jean, van csipogó cit­rom? — Nincs, uram. — Akkor megint a kanárit nyomtam a teába... * — Miért nem megy a katica egyetemre? — Mert hét ponttal egyikre sem vennék fel... * — Hogy hívják a kicsit lö­kött indiánt? — Golyós­toll... Márciusi ifjak nemzedéke A márciusi ifjak nemzedéke című kiállítással emlékezik az 1848—49-es forradalom és sza­badságharc 150. évfordulójára a Magyar Nemzeti Múzeum. A kiállítás főszereplői, kik is lehetnének mások, mint a pesti forradalom hősei, Petőfi, Jókai, Irányi Dániel, Vasvári Pál, valamint az utókor által kevésbé ismertek, például Bi­­rányi Ákos, Bozzai Pál, Ha­­mary Dániel, Kléh István, Lau­­ka Gusztáv és Sükei Károly. A kiállítás középpontjában a március 15-i sorsfordító hu­szonnégy óra főbb eseményeit, azok legendás helyszíneit idé­zik fel a rendezők enteriőrök, eredeti tárgyak és dokumentu­mok, képzőművészeti ábrázo­lások segítségével. Az izgal­mas történelmi utazás a Petőfi és Jókai által közösen bérelt belvárosi lakástól indul, akik a Nemzeti dal kéziratával siet­nek a radikális ifjak törzshe­lyére, a Pilvaxba. A legendás kávéház hangu­latát szintén korabeli tárgyakkal varázsolják a múzeumba. Az enteriőrben kiállított fehér, ke­rek márványasztalt ülték körül az ifjak hajdan, ez volt a „köz­vélemény asztala”, amelyet a forradalmi napokban nemzeti színű posztóval terítettek le. A múzeumi séta következő hely­színe, Länderer és Heckenast nyomdája. Az „amerikai sasos” sajtógépen nyomtatták ki a Ti­zenkét pontot és a Nemzeti dalt. A Nemzeti Múzeum lépcsője és kertje szintén „beépült” a kiállí­tásba, amely akár az idei osz­tálykirándulás célja is lehet. Könyves „ékszerdoboz” a Fehérvár Skálában Ötvenmilliós fejlesztés azért, hogy a vevő jól is érezze magát Nem mindennapi meglepetés­sel áll elő a Fehérvár Skála már­cius 23-án. Már az elmúlt napok­ban sokat sejtető, lázas munka folyt a földszinten, láthatta ezt minden kedves vevőjük, vendé­gük, ha az áruházba belépve jobbra pillantott. A megújulás, átalakulás részleteiről Halász Já­nost, a Skála Áruházi Kft. ügyve­zető igazgatóját kérdeztük. " Szándékaink szerint Szé­kesfehérvár legszebb könyves­boltja nyílik meg hétfőn reggel, persze addig még sok munka van hátra. Számunkra ugyanis straté­giai kérdés, hogy profi módon foglalkozzunk a könyvekkel, forgalmazásukkal, árusításuk­kal. A Skála áruházak sorában most a fehérvári esetében adó­dott a lehetőség, hogy megvaló­sítsuk régi tervünket, s igyekez­tünk olyan megoldást találni, hogy egyszerre több legyet üs­sünk egy csapásra. Ennek lénye­ge, hogy a raktártérből is ellop­tunk — nem is keveset —, hogy tágas, jól áttekinthető környezet­ben, mintegy 200 négyzetméte­ren kínálhassuk a könyveket. Ugyanakkor, mivel a könyves részleg lekerül a földszintre, na­gyobb tér nyílik az emeleten az úgynevezett fiatalok zónájának, ahol a tizen-huszonévesek ked­vükre válogathatnak a nekik szánt ruhaféleségek és hanghor­dozók között. Mindez mintegy 50 millióba kerül, ha beleszá­mítom a bejárat korszerűsítését is, ahol már régóta szerettük volna a „függönyös légzsilipet” eltüntetni. — A főváros után Székesfe­hérvárt is utolérte az eladótér bőví­tésének hulláma, s ezzel együtt a szolgáltatások, a kínálat minősé­gében is jobbnak kell lennie an­nak, aki a mai versenyben talpon akar maradni. Nem mindegy az sem, milyen környezetben kínálja áruját a kereskedő, a most nyíló könyvesboltunk talán jó példa lesz arra, hogy az ide betérő vásárló jól is érezze magát. Rajtunk nem fog múlni, hogy ez így legyen, ez a bolt szándékaink szerint egy való­ságos kis ékszerdoboz lesz, csak­úgy, mint a képen látható Buda Skála-beli. — Szeretnénk minden érdeklő­dést, igényt kielégíteni, így kíná­lunk majd meséket, szépirodal­mat, útikönyveket, ifjúsági regé­nyeket, művészettel, tudomány­nyal, ismeretterjesztéssel fog­lalkozó műveket. Kétezerféle könyvből, tízezer kötetből válo­gathat majd a vásárló. Március 30. és április 4. között ünnepli az áruház 20. születésnapját. A Ju­bileumi hét keretében akciókkal, görkorcsolya-bemutatóval, de­dikálásokkal várjuk kedves vá­sárlóinkat. Március 30-án Jani­­kovszky Éva, április 2-án Kudlik Júlia, április 3-án Vámos Miklós dedikál majd, a pontos időpon­tokról a Hírlapban tájékoztatjuk az érdeklődőket. (x)

Next