Fejér Megyei Hírlap, 2009. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

2009-05-29 / 125. szám

------------------------------------------------------------------ KULTÚRA 2009. MÁJUS 29., PÉNTEK __________________________________________________________________________________ Az együttzenélés öröme FESZTIVÁL Fehérvári és tatabányai fiatal muzsikusok sikeres szereplése Ausztriában Hajnal Csilla hajnal.csilla@fmh.pl­.hu Linz - Huszonkilenc or­szág nyolcezer fiatal ze­nésze, köztük a Her­mann László zeneiskola növendékei muzsikáltak a hangulatos osztrák vá­ros szívében a múlt hé­ten, a X. Európai Ifjúsági Zenei Fesztiválon. Szombat dél, Duna-part, óriási sátor a sétány mellett, ahol a fesztivál résztvevői ebédelnek. A fehérvári csapat mellett egyszer csak piros pó­lós fiúk, lányok jelennek meg, előkerülnek a hegedűk, csel­lók, összerendeződik a zene­kar, emelkedik a karmesteri pálca, és már szól is Brahms V. magyar tánca - az amszter­dami ifjúsági szimfonikusok kedveskednek a magyarok­nak. A fesztivál hangulatát ta­lán ez a kép is jól jellemzi. A város huszonhét pontján mu­zsikáltak a fiatalok a múlt hét három napján: fúvósok, vonó­sok, szimfonikus zenekarok, dzsessz- és rockegyüttesek, kórusok mutatkoztak be. A fe­hérvári Hermann zeneiskolát a Szabó Adrienn vezette kon­­zis leánykar, a Virágné Lits Zsuzsanna irányításával mű­ködő Fiori Musicali régizene együttes és a Musica Bella vo­nószenekar képviselte. Utób­bi karmestere, Szabó Balázs. - A két évvel ezelőtti fesz­tivál egy része Fehérváron zajlott, az akkori nyitóhang­versenyen játszottunk együtt a tatabányai Erkel Ferenc Ze­neiskola vonószenekarával. Megmaradt a kapcso­lat, közösen jelent­keztünk a fesztiválra is. Laskay Zsoltné ta­nárnő irányításával készültek, gyakorol­tak a gyerekek az el­múlt egy évben a programra, amelyben Rameau táncszvittjét, 16-17. századi magyar táncokat, Georg Böhm és Telemann műveit is játszottuk. A linzi koncert előtt Bad Ischlben léptünk fel kétszer is, itt együtt muzsikáltunk a kórus­sal, Eszterházy Pál 1711-ből származó Harmonia Caeles­­tis-ét is előadtuk. A fantasztikus hangulatú fesztivál nyitányán a főtéren tűzijáték és a résztvevő nem­zetek himnuszainak részletei­ből összefűzött zenefolyam fogadta az ifjú zenészeket. A záró esten felcsendült a Kék Duna keringő, amelynek hangjaira többen táncra per­dültek vagy magasba emelt vonóval, hegedűvel ringatóz­tak a dallamra. Végül a fiatal muzsikusok különleges kon­certtel ajándékozták meg egy­mást és a közönséget. A kifejezetten erre az alkalomra írt modern darabot a linzi ifjúsági szimfonikus zenekar játszotta a színpadon, a téren állók pedig - köztük a fehérváriak is - a táblányi kottákat magasba tartó segítők irányí­tásával kapcsolódtak be - ki­ki a maga hangszerével vagy a hangjával - a nagy együttze­­nélésbe, ami a mű végén óriá­si ünneplésbe csapott át. Hazafelé Bécsben is meg­állt a társaság: az ottani zene­iskolával kialakult partner­­kapcsolatnak köszönhetően jótékonysági koncertet adtak egy evangélikus templomban. A próba közben szirénázás, helikopter zaja zavarta meg a nyugalmat. A fehérvári zene­iskolások kis híján bekerültek a hírekbe: tőlük pár utcányira történt ugyanis az a lövöldö­zés, amelyben egy szikh guru életét vesztette. A koncert az izgalmak ellenére is nagysze­rűen­ sikerült, ahogy a diákok mesélték, a hazafelé tartó úton volt még erő és kedv énekelni, sőt, köszönő dalt szerezni a fáradt, de nagyon lelkes felké­szítő tanároknak. A zene minden válfaja képviseltette magát a nagyszabású fesztiválon Nem volt könnyű összerendezni az esti záróbulira készülő, jókedvű társaságot a linzi Duna-parton. A fiatal zenészek előtt hárman a felkészítők közül: (balról) Szabó Adrienn, Szabó Balázs és Laskay Zsoltné Fotó: A szerző felvétele Virtuózok csapatjátéka Essix Birminghamből jött, ismerkedett a magyar jazzkultúrával Székesfehérvár (sis) - A „kolibri-fesztivál" kere­tében jó nagy késéssel, kezdődött meg az angol gitáros estje. Azoknak, akik megvárták, s akik időben érkeztek, remek élményben volt részük. Mr. Essix és alkalmi zene­kara (csupa fehérvári: Mohai Győző dob, Vörös Tamás basszusgitár, Rácz Roland zongora, Bellada István pó­zán) fergeteges hangulatot te­remtett a nagyrészt fiatalok­ból álló hallgatóság körében. Koncert közbeni kérdések: Eric szeret egyedül játszani, ezért nincs zenakara? Vagy ha van, akkor mégis miért egye­dül jött Székesfehérvárra? - Van együttesem, velük utazok mindenhova. Most azért vagyok egyedül, mert az itteni zenészekkel akartam játszani, hogy átéljük egymás művészetét. Ugyanis nem is­mertem megfelelő mélység­­ben eddig a magyar jazzt, kí­váncsian vártam a találkozást az itteni zenei kultúrával - mondta a gitáros. Megtudtuk, Birmingham­ben él, a kortárs jazzt kedveli, és játssza. Eddig 14 saját albu­ma is megjelent. Kedvencei George Benson, Miles Davis és legfőképpen Herbie Han­cock. Az est folyamán - ami­kor elsősorban a nagyságok sztenderdjeit játszották - mindegyik kedvenctől hall­hattunk örökbecsűeket. Han­cock Görögdinnyeárus szer­zeménye során Bellada István remekelt a pozonján, de Rácz Roland zongoraszólója még a tapasztalt angol zenészt is el­képesztette, önfeledten tap­solt a társnak. - Bár a zenész sokszor ma­gányos, mégis csapatember­nek vallom magam. A zene­karon belül nem baj, ha több virtuóz található, de az együt­tes hangzás miatt mégis lé­nyeges a csapatszellem a tár­sulaton belül - így a gitáros. A lírai zene hömpölygése közepette Eric a lelkek húrjait is megpengette. Másik alka­lommal bizonytalannak tűnő hang indult útjára tétován a gi­tárjából, folyamatosan talált rá a többire, összeölelkeztek és ni csak, zenei hurrikán sö­pört végig a termen. Mindenki fegyelmezetten, ám virtuózan tette a dolgát. A csapatban a közreműködők szólózhattak is, s bár alkalmi társulatot hallhattunk, mégis egysége­sek voltak. A spontán befeje­zések is többé kevésbé erősí­tették ezt az érzést. A zenei csemegét kínáló esten Eric megismerhette a magyar jazz pozitív oldalát, mi pedig az ő erényeit. Fotó: Szabó László Érjenek van együttese, de egyedül jött, mert magyar zenészekkel akart együtt muzsikálni A karakterekre épít Egressy Zoltán a drámáról, a színházról Székesfehérvár (bj) - Ol­vasunk illetve olvas­sunk-e kortárs drámát? - e valóban jó kérdésre Egressy Zoltán drá­maíró, költő, műfordító próbált választ adni a Széna téri könyvtárban. Érdekes, finom ember be­nyomását keltette a népszerű Portugál című színmű, a Sós­ka, sültkrumpli, a Három ko­porsó, vagy a 4x100 című drá­mák szerzője, akinek Szabó Attila színháztörténész volt értő beszélgetőtársa a Kortárs fesztivál programjában. Az megint nem a szervezők hibá­ja, hogy még egy ilyen, a szín­házszeretők, irodalombarátok számára egyaránt érdekes rendezvényen is bőven ma­radt szabad szék. Bízunk ben­ne, hogy ez csak most alakult így, s hogy a dráma (olvasás) nem oly mellőzött műfaj, mint eme élmény alapján tűnik. A témáról egyébként maga Egressy Zoltán is úgy véleke­dik: a közönségre, a kritiku­sokra, a színházigazgatókra sem jellemző, hogy drámát ol­vasnának. Tény azonban, hogy a külföldi darabok eseté­ben sok múlik a fordításon (ezzel kapcsolatban a szerző elmesélte egyik élményét: a Portugált ugyan teleírta szó­viccekkel, ám amikor a művet egy 92 éves néni fordította, nem értette ezeket, ezért egy­szerűen kihagyta a fordítás­ból, így a darab végül megle­hetősen szomorúra sikerült...) A színházi darab és az eredeti mű egyébként nagyon tud egymástól különbözni, már csak ezért is hasznos, ha vala­ki nemcsak nézi, hanem ol­vassa is a drámát - fogalma­zott Egressy, aki pályáját új­ságíróként kezdte. Dialógust unalmában kezdett írni a 19. századi költő, Reviczky Gyu­la és szerelme kapcsolatából. A következő vállalkozása már a Portugál volt, amit egy pá­lyázatra írt. Egressy a 4x100 és a Sós­ka, sültkrumpli kapcsán a sportról, mint ihlető témáról elmondta: jól modellezi az élethelyzeteket. A közönség érdeklődő kérdésére válaszol­va pedig tanácsokat is adott a drámaíráshoz. Fotó: Gregority Antal Egressy: nagyon fontosak a karakterek s a nyelvezet FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 7 KULTURMIX Drahos és A teremtés Antwerpen, Székesfe­hérvár (ze) - - Drahos Béla, az Alba Regia Szimfonikus Zenekar karnagya vezényli va­sárnap este az antwerpe­ni Szent Carolus Borro­­meus templomban fel­csendülő, A teremtés cí­mű oratórikus művet. Május 3­1-én lesz 200 éve, hogy meghalt Jo­seph Haydn, a bicente­­nárium okán sok bemu­tatót tartanak az osztrák zeneszerző műveiből, természetesen Magyar­­országon, és szűkebb hazánkban Fehérváron is. A patinás flamand város, Antwerpen híres barokk templomában a Budapesti Vonósok Ka­marazenekar, a genti madrigálkórus, a bécsi Ursula Fiedler (szop­rán) és Michael Nowak (tenor), valamint az ant­werpeni Wilfried van den Brande (basszbari­­ton) szólaltatja meg az oratóriumot Drahos Bé­la vezényletével. Hét­főn délután Mechelen flamand város Szent Rombouts katedrálisá­­ban is bemutatják Haydn remekét. Művészi „ötösfogat" Gárdony (ze)­­ Büki Zsuzsanna, Pinke Mik­lós, Revák István, Szentes Ottokár és Ácsa Szűcs Imre kiállítását ma 18 órakor nyitja meg Tóth István, Gárdony polgármestere. A Posta utca 8. szám alatt, az ipartestület épületében június 30-áig tekinthe­tők meg a festmények hétfő kivételével napon­ta 15-től 17 óráig és tele­fonos egyeztetés alap­ján. A képzőművészeti „ötösfogat” bemutatko­zása a Velence-tavi Tu­risztikai Egyesület és a városi ipartestület jó­voltából szerveződött. Bacsó-kvartett és Juli-jazz Budapest, Székesfehér­vár (ze)­­ A Kodolányi János Főiskola mű­vészeti tanszékének ta­nárai ma 20 órakor kon­certeznek a fővárosban, a Közép-európai Kultu­rális Intézetben. A Fábi­án Juli Jazz Riff nevű együttes ének, zongora, basszus, fúvós és ütős felállásban egy éve ala­kult, de már szerepeltek Brüsszelben, Bécsben, Berlinben és a MÜPA- ban is. Tagjai: Fábián Juli, Sárik Péter, Csej­­tey Ákos, Pepesch Pé­ter, ifj. Födő Sándor. Koncertjeiken több sa­ját szerzemény, jazz­­csemegék, filmzenék, igényes pop-számok feldolgozásai szerepel­nek. Bacsó Kristóf kvar­tett 2004-ben alakult, repertoárja főleg saját kompozíciókból áll. Fe­kete Kovács Péter a trombitás, Szandai Má­tyás bőgőzik, Baló Ist­ván pedig dobol.

Next