Fejér Megyei Hírlap, 2010. december (55. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-31 / 304. szám

PÉNTEK , 2010. 12.31. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 13 Schiffer Miklóssal, a divat nagykövetével beszélgettünk a vidéki életről, az értékekről, és arról, hogyan talált Miklósa Stílusosan: az utolsó gavallér Erika Miklósa - így mutatkozott be nemrég egy társaságban Schiffer Miklós, a nemzetközileg ismert divat- és dizájnszakem­­ber, utalva arra, hogy a világhírű operaénekes, Miklósa Erika ol­dalán áll. Randevúnk helyszínét Miklós választotta. A város kö­zépkori kőépületeinek maradvá­nyaira épült Hiemer-ház felújí­tott épületegyüttesében kialakí­tott 67 étteremben találkoztunk. Dohog kicsit. Leesett a hó, bedugult a város, eltűntek a parkolók, megbolondultak az emberek. Schiffer Miklós vi­lágpolgár. Nehezen szokja a vidéki életet, márpedig fele­sége, Miklósa Erika tudjuk jól, Bakonykúti szerelmese, és a magnetikus találkozás után - ezt ő nevezi így - nem volt kérdés, hogy elkíséri akár a világ végére is. - Nekem mindenhez idő kell, ahhoz is, hogy elfogad­jam, tél van. Két hete még za­kóban jártam, most meg hó­torlaszok állják az utamat - mondja. A változások megé­lése Miklós számára csak az időjárásban jelent gondot. Miközben helyet keresünk az egy­kori patríciusház vastag terméskő­falai és tekinté­lyes boltívei kö­zött, megállapít­ja, két dolgot nem bír az élet­ben: a havat és az esőt. Júliusban született. Talán ezért imádja a mediterrán or­szágokat, s nem­csak az időjárás miatt. Magával ragadja az ott élő emberek életked­ve is. Miklós so­kat dolgozik Né­metországban. A németekhez rendszeretetük miatt vonzódik. - Szeretem látni, hogy az utcán ott elvá­gólag nő a fű is. Itthon nem tu­dom megszokni az igényte­lenséget. Ahogy eltűnik a zöld növényzet, több látszik a va­lóságból. Most is, ahogy jöt­tem, beláttam az udvarokba. Micsoda rendetlenség van! Azt figyeltem meg, hogy bó­déépítő nemzet lettünk, és az az érzésem, csak azért készül el egy bódé, hogy oda gyűjt­sék össze a következő bódé­hoz való alkatrészeket. Az étterem tulajdonosa, Herczeg Zoltán siet fogadá­sunkra. Megkóstoljuk a mai menüt, több közismert étel mellett ott a „67”-es szignó, jelezve, hogy az egyszerű megnevezés valami különle­ges, csak a házra jellemző megoldást takar. Miklós ren­del, salátát salátával. Zoltán ismeri törzsvendége ízlését, ezért javasolja, grillez neki csirkemellet is. - Azt az éttermet szeretem, ahol érzem a tulajdonos egyé­niségét. Szeretem, ha kedves, nyitott, és tiszteli, amit csinál. Miklós tizenöt éve vezeti a Kempinski szállodában sza­lonját, ahol a maga fejlesztette Schiffer férfiruha-kollekciót árulja, de neki köszönhető a Hugo Boss márka magyaror­szági megjelenése is. Megérkezik az előételként választott saláta. Miklós fi­gyel még a legapróbb részle­tekre is. Nem eszik, amíg fo­tózzák. - Fura grimaszokat vág az ember étkezés közben - ma­gyarázza. Nem futott ugyan még bele olyan bakiba, hogy eltorzult vonásokat hozott le róla újság, de jobb az éberség. Miklóst nevezték már a di­vat nagykövetének is, aki a legtöbbet tette az öltözködési kultúra terjesztéséért a fehér frottírzoknis, nejlonszatyros világban. Most is könyvet ír, az ötödiket. Márciusban jele­nik meg. Ez a férfiak számára öltözködési biblia lesz. Címe: Az úriember ruhatára. - Sokat fejlődött az ország, de öltözködés-kultúrában ke­veset. A jólöltözöttséghez vé­leményem szerint nem első­sorban sok pénz kell. Lehetsz stílusos egy szakadt farmer­ben is, és stílustalan a világ legdrágább öltönyében. Ná­lunk az utcakép szürke és fe­kete. Mindenki rosszkedvű, pesszimista, és ez meglátszik az öltözködésben. Egészen más az utcakép például Olasz­országban. Ott jókedvűen öl­töznek az emberek. És itt elju­tottunk egy nagyon fontos ponthoz! Nálunk az is baj, hogy nem merünk egyénisé­gek lenni. Mert ha valaki egyéniség, arra rámondják, hogy különc, a különc pedig gyanús. Tőlem már megkér­dezték itt Fehérváron, nem ér­­zem-e magam furcsán, amiért úgy öltözködöm, ahogy öltöz­ködöm. Én nem öltözöm „le” Fehérvárra, vagy „fel” Buda­pestre. Én eseménytől és hely­től függetlenül önmagamnak öltözöm. Nekem most ez a stí­lusom: mellényes öltöny, díszzsebkendő farmerrel. Gimnazista koromban, ami­kor mindenki farmert hordott, én szövetnadrágot bőrtalpú cipővel. Nemrég találtam magamról egy képet a '90- es évekből. Akkor konzer­válván voltam klasszikus. Ma sokkal fiatalosabban nézek ki öltözködésemben. - Az ember akkor ne a boltba induljon először új göncöket vásárolni, hanem kezdje el felépíteni önma­gát, mert úgyis mindegy, mit húz magára? - kérde­zem, miközben elénk teszi a pincér az aranybarnára grillezett csirkemellfiléket a havazásban életető ener­giákat tartogató zöld salátale­velekkel, mini paradicsomok­kal. - Egyáltalán mi a szemé­lyiség felépítésének alapja? Az önismeret? - Az önismeret, a monda­nivaló és a belső tartás - vá­laszol Miklós. - Aki fel akarja önmagát építeni, mindeneke­lőtt döntse el, mer-e más len­ni? Mer-e személyiség lenni? Bár én azt tartom, valójában mindenki személyiség, csak nem meri magát megmutatni, inkább igyekszik belesüllyed­ni a szürkeségbe. Bolondság lenne nem meg­kérdezni itt a fehér asztalnál egy igazi szakértőtől, milyen­nek látja a világban sokat cso­dált magyar nőket. Schiffer Miklós válasza nem tűnik túl hízelgőnek: - Sokan közülük elfelejtik testük adottságait és életkoru­kat. Olyanok is vannak, akik mintha már nem akarnának semmit az élettől, nem érdekli őket, hogy a másik emberből milyen hatást váltanak ki. A magyar nők persze alapvető­en szépek, de szeretném, ha többet hoznának ki maguk­ból. A szépség tudjuk, nem­csak fizikai megjelenést ta­kar, hanem kultúrát, intelli­genciát, belső kisugárzást is. És itt rátérünk Miklós kö­vetkező vesszőparipájára. Néhány évvel ezelőtt kőke­ményen kritizálta a politiku­sok öltözködését. Ahogy fel­teszem neki a kérdést, mi a helyzet ma, a szavamba vág. - Kritizálom őket azóta is, folyamatosan. A választások előtt felhívott egy újságíró, hogy értékeljem a miniszter­elnök-jelöltek öltözködését. Azt kérdezte, szerintem közü­lük ki az elegáns, én meg azt válaszoltam, egyikük sem. Az elegancia attitűd. Attól, hogy valaki felhúz egy kézzel var­rott öltönyt fehér inggel, még nem válik elegánssá. Attól lesz elegáns valaki, ahogy ezt elkezdi hordani. Nem tudom, észrevette-e valaki, hogy kí­sértetiesen hasonlóan öltöz­tették mindhárom jelöltet ta­nácsadóik. Sajnos Magyaror­szágon ma felkent tanácsadó­kat tartanak. Amerikában, például az elnök öltözködési tanácsadója nem haver, uno­kaöcs, hanem hozzáértő szak­ember. Lassan ismerik fel az itthoni közéletben ennek fon­tosságát. Schiffer Miklósról sokan tudják, igazi gourmand. Mik­lósa Erikával ízlelgetik a világ konyháit. Láttam őket együtt enni, belekóstolnak egymás tányérjába is. Az elegancia a vérükben van. Ez is belefér? - Sok minden elfogadható, ha az ember stílussal csinálja. Viselkedéskultúráról tartott előadásaimon elmondom, hogy a szabályok halmazában legédesebbek a kivételek. Minden attól függ, milyen sármmal oldja meg az ember. Beszélgetésünk során Eri­kához kanyarodunk vissza, akármilyen témát is érintünk. A magnetikus találkozáshoz, ahogy Miklós említi. - Válás után voltam, ami­kor Erikát meg­ismertem, ő pe­dig éppen válás közben. Jó pil­lanatban talál­koztunk. Ko­rábban is ke­reszteztük egy­más útját a pesti társaságokban, nem lehetett nem figyelni rá. A suttogásokra, ami őt körbe­vette: ő a Mik­lósa Erika! 2005-ben Plácido Domingó­­val egy koncerten hallottam őt énekelni. Elbűvölő volt, és amikor három évvel később egy partin egymás mellé ke­rültünk, beszélgetni kezd­tünk. Később meghívtam egy italra, ő egy korai ebédet java­solt, akkor derült ki számom­ra, hogy megromlott a kap­csolata. Ezt követően felgyor­sult minden. Negyvenöt éves voltam. Megértettem, hogy Erikának biztonságos, rende­zett családi háttérre van szük­sége. A klasszikus „együttjá­­rás” nem nekünk való volt.­­ Hódításaiban is stílusos? - kérdezem Miklóst. - Hoz­zátartozik a gyertyafény? A hatalmas virágcsokor? - A gyertyafény nem, mert az álromantikát nem szeretem - mondja Miklós a virág azon­ban fontos ele­me a férfi és nő kapcsolatának. Erika azóta is minden pre­mierje után óriá­si rózsacsokrot kap tőlem. Erika Mikló­sa. Élőszóban a hangsúly teszi igazán érthetővé a birtokos szerkezetet. A nem­zetközi hírű szakember bemu­tatkozásában benne van a nagyvonalú Schiffer-féle hu­mor, de egy minimális blöff is. Bár mindig kereste az erős karakterű nők társaságát, ne­hezen hiszem, hogy elviselné az alá-fölé rendeltségi vi­szonyt. - Borzalmas lehet egy olyan embernek világsztár mellett élni, aki önmagával nincs rendben. Mindenki is­meri párját, rajongó e-maile­­ket kap. Én büszke vagyok feleségem világhírnevére, de akinek nincs önbizalma, an­nak ez olyan nyomást jelent­het, amiből nincs kiút. Az el­fogadás fontos eleme kapcso­latunknak. Engem az sem zavar, hogy Erika öltözködé­sében nem kér tőlem tanácsot, sőt ő szól bele, mit húzzak fel. A múltkor például lecseréltet­te velem a nyakkendőm: az­nap sokan megdicsérték, mi­lyen jól nézek ki. Az ebéd zárásaként megy­­gyes pite érkezik. Miklós áhí­tattal figyeli. - Édesszájú? - kérdezem. - Az édesség báját szeretem - mondja. - A fran­ciák szerint aki nem eszik ét­kezés után édességet, az bar­bár. Herczeg Zoli például az­zal teremt legendát Fehérvá­ron, hogy saját kezűleg főz lekvárt, nem kémiai alapú dzsemmel süti süteményeit. Ezek azok az attitűdök, amik egy étteremhez kötnek. Ezt szeretem a többi között Zoli­ban - mondja Miklós, és te­kintetével a tulajdonost kere­si: - Zolikám, maradt még a pitéből? Vinnék Erikának is! Cezáx saláta 2 x 1100 Jt itlletett mellfilé meditevrán salátával iSoo\Jt ^Se­ testa­ja zöldlo­smártással, luxgonyafinxével 2200 Jt ^Meggyes pite. 2 x 400 Jt Jim­ongáz (0,5 l) 320 Jt ásványvíz 250 Jt ^Pxesszólávé 2 x 250­­Jt összesen__________________2070 Jt J. Mező Éva belpol@fmh.pl­.hu Schiffer Miklós sokat tett eleganciánkért a nejlonszatyros világban Miklós rendszeresen fut, a sportos ápoltság is a stílushoz tartozik. Vallja, a feszülő póló legyen a kisportoltság jele Fotó: Gregority Antal

Next