Fejér Megyei Hírlap, 2013. október (58. évfolyam, 229-254. szám)
2013-10-19 / 245. szám
10 • FEJÉR MEGYEI HÍRLAP hétvége Díszpolgárrá lett pedagógusok Kovalcsik Katalin, Zsohár Melinda belpol@fmh.plt.hu A közgyűlés két embert tartott idén érdemesnek arra, hogy a megye díszpolgárává avassa. Gubicza Tibort és Salamon Ferencnét szűkebb pátriájukon túl is jól ismerik, tisztelik. A rétimajori megyenapon vették át az elismerő címet. A pusztaszabolcsi községtörténeti füzetek tizenötödik kötete Gubicza Tibor személyes hangvételű visszaemlékezéseit tartalmazza Csak egy vagyok... címmel. A pedagógus, az úttörővezető, a tanácselnök, a polgármester, az országgyűlési képviselő, a magánember, a családapa életútjának fontosabb állomásait vetette papírra a férfi, aki civilként majd kétszáz ember sírjánál mondott búcsúztatót. Az írásokból kirajzolódik a sorsa, családtagokkal, barátokkal, ellenfelekkel és ahogy mesélte, ellenségekkel, a tőle eltérő, más elveket vallókkal. Az útját azonban büszkeséggel járta végig. - Végigfut rajtam a hideg - mondta, amikor arra kértem a 76 éves kitüntetettet, meséljen az életéről. - Cecén születtem, óvodáskodtam Csákváron, a nyolcadik osztályt Abán fejeztem be, a tanítóképzőt Sárbogárdon és Székesfehérváron végeztem. Pedagógusként 1959-től tanítottam irodalmat, nyelvtant, testnevelést a felső tagozatosoknak, itt, Pusztaszabolcson. Az úttörőcsapat vezetését 1967-ben bízták rá, tíz esztendeig tette a dolgát az ifjúsági mozgalomban, szervezte a vándortáborokat a Vértesbe, később pedig tagja lett a Gyermekekért Országos Alapítványnak, ennek keretében előadásokat, konzultációkat tartott Csillebércen. - Rengeteg élmény fűz ezekhez az időkhöz, sok gyermektől kaptam levelet akkoriban, akik megfordultak a vándortáborokban - többen csak úgy címezték: Tibor bácsi, Pusztaszabolcs -, de így is rendre megérkeztek hozzám az üzeneteik. Dolgoztam a bodajki táborban is, ahol ötszáz gyermekkel, húsz felnőttel, tíz egyetemistával együtt múlattuk a nyarat. A mozgalmas pálya a közéletben tanácstagsággal, szociális bizottsági tagsággal folytatódott, majd megválasztották a település tanácselnökének, egy későbbi ciklusban pedig polgármesternek. - Adódtak konfliktusaim a pártidőszakban, amikor egy megyei gyűlésen, még 1987- ben elmondtam, hogy ez a vonat sehová nem megy, ezért le is szálltam róla. A polgármesterségért azért indultam, mert sokan bíztattak, bíztak bennem. A ciklus alatt sikerült több nagyobb beruházást elindítanunk, megvalósítanunk Szabolcson. Tagja lettem a Fidesznek, később aztán a parlamenti képviselőségig jutottam. A csatorna befejezéséhez sikerült 200 millió forinthoz juttatni a településem. Azt nagy örömmel vettem, hogy a város nemrégiben polgári polgármestert választott. Amikor Tibor bácsi átvette a meghívót az ünnepségre, azt gondolta, ha egy ekkora eseményre meghívták, biztos történik valami olyasmi vele, amit a családjának vele együtt kell átélnie. - Városomban civil kezdeményezésként nemrégiben Életmű díjat adtak át nekem. Annak is örültem, nagyon büszke vagyok rá, az pedig igazán hatalmas megtiszteltetés, hogy a megyei díszpolgári címet nekem ítélték, alig is hiszem el... Hivatástudattal és elkötelezettséggel végzett több évtizedes néptáncművészeti tevékenysége, valamint a néptáncmozgalmat erősítő oktató-nevelő és közéleti munkája elismeréseként adományozott Fejér megye díszpolgára címet Salamon Ferencné nyugalmazott pedagógusnak. - A megtisztelő cím jelzése annak, hogy az adományozók értékelik, fontosnak tartják a hagyományápolás, a művészetoktatás területét, ahol tevékenykedtem, így ez a díj túlmutat személyemen, részese mindenki, aki együttműködött velem, támogatott, segített - mondta a díjazott. A magyarországi táncházmozgalom kibontakozásával párhuzamosan kezdte Salamon Ferencné biológia-testnevelés szakos tanárként a néptáncot oktatni Martonvásáron. Hagyományt teremtett az iskolában, a településen, ahol rang és szeretet övezte a gyermeki alkotásokat, szerepléseket. A martonvásári Százszorszép Táncegyüttes megalapítása is a nevéhez fűződik. A többszörös Kiváló Együttes címmel rendelkező és ebben az évben Vörösmarty díjjal kitüntetett együttes sikereit Németh Ildikó és Szabó Szilárd vezetésével érte el - hangsúlyozta köszönetét a pályatársaknak. - Életem nagy ajándéka és lehetősége, hogy 1994-97 között közreműködhettem Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész UNESCO- programjában, s vele személyes kapcsolatba kerülhettem. A kísérlet lényege: a művészetek által hatni a gyerekekre az agresszivitás, a drog, a bűnözés ellen. Kilenc európai ország vett részt a kísérletben, az itt végzett közös munka csak megerősítette az addig elszántságomat- idézi. Svájcban és Franciaországban folytak kurzusok Budapest mellett, gyermektánctanárként ő képviselte a magyar oktatási metódust egyedül e programban. Menuhint néhány magyar néptánclépésre is megtanította. - Az életem Fejér megyéhez kötődik, Székesfehérváron születtem, Sárbogárdon jártam középiskolába, Leszkovszki Albin volt az osztályfőnököm, (aki pár éve kapta meg szintén a díszpolgári kitüntető címet), jó útravalót adott. Lassan ötven éve Martonvásáron élek családommal, úgy érzem, a település befogadott bennünket, három gyerekem már itt született. Szeretjük az itt élő embereket. A rendszerváltás után Martonvásár önkormányzata elsők között hozott létre vezetésemmel egy művészeti iskolát, ahol a zene mellett a tánc és a képzőművészet is bekerülhetett a tanítandó tárgyak közé, s a martonvásári gyerekeken kívül a környező települések gyerekeit is befogadtuk. Ezt az iskolát tekintem fő művemnek. Bizonyítottuk vele, amit egész munkásságom alatt vallottam, hogy a vidéken élő gyerekek ugyanolyan tehetségesek, mint városi társaik, ha megfelelő feltételek között, olyan pedagógusok foglalkoznak velük, akik szakmájuknak mesterei. Akiknek lelkesedését nem a pénz, hanem tanítványaik szeretete, tehetsége és szorgalma határozza meg. - Amikor Szolzsenyicin átvette a Nobel-díjat, azt mondta: a szépség fogja megváltani a világot. Nem hasonlítom magam a világhíres íróhoz, de egyetértek gondolatával. A zavaros, felbolydult világban a művészet lehet az eligazító, vigasztaló, segítő eszköz a lélek, az érzelmek megnyugvására - zárja. A tanítás, a fiatalok nevelése mindkettőjük életében meghatározó volt Gubicza Tibor és Salamon Ferencné a megyenapi ünnepségen Fotó: Koppán Viktor 2013. i6. 19. Iszombat Magyar hősiesség a Dardanellák poklában Tihanyi Tamás tihanyi.tamas@fmh.plt.hu Szörnyű, véráztatta föld, amelynek szinte minden négyzetméterén meghalt vagy megsebesült valaki egykor - ezt érzi a látogató a Gallipolifélszigeten, amely grandiózusan kiépített nemzeti emlékhelye, katonai emlékparkja a nagyhatalmi babérokra pályázó Törökországnak. Gallipoli az ő Doberdójuk volt azzal a különbséggel, hogy az ott megvalósult hősiességet és áldozatot ma minden büszke török generációnak ismernie kell. Tanulhatunk tőlük, a keleti rokonoktól ilyen téren is. A Gallipoli-félsziget ostroma 1915. február 18-tól 1916. január 9-ig tartó csata volt, amelynek során a védekező török hadsereg sikerrel védte meg a Dardanellák tengerszorosát a támadó brit és francia erőkkel szemben. Mindez miért kezdődött el? Oroszország nem tudott katonát elvonni a keleti frontról, ám enyhíteni kívánta a Kaukázusra nehezedő török nyomást, sürgetett tehát egy törökországi hadműveletet. A támadás első számú célja így az volt, hogy lekösse a török hadsereget, másodsorban a brit-franciaorosz szövetség oldalára kívánták állítani a Balkán akkor még semleges államait. Március 18-án az antant flottája behatolt a szorosba. A terv egyszerűnek látszott: a hajók ágyúi megsemmisítik a parti erődök ütegeit, majd az aknákat felszedve a flotta felúszik a szorosban. De sok hajó elsüllyedt, a brit és a francia haditengerészet századok óta legsúlyosabb vereségét szenvedte el. A flottát ért csapást látván döntöttek a britek a félsziget elleni szárazföldi támadásról. A part hosszában a német irányítás alatt álló 5. török hadsereg sorakozott fel. A franciák oldalán szenegáliak, a britek mellett indiaiak, szudániak és egyiptomiak, a nemzetközösségi államokból új-zélandiak, ausztrálok, kanadaiak és új-finlandiak is harcoltak ott. És amit kevesen tudnak (a központi bemutatóhely egy török munkatársát zavarba hoztam a kérdéssel): a Monarchia magyar tüzérei a legvéresebb helyeken küzdöttek a török és a német katonákkal együtt. Aribumunál a 9-es számú 24 cm-es mozsárüteg és a 36-os számú 15 cm-es tábori taracküteg foglalt tüzelőállást 1915 őszén. (Egy üteg űrmérettől függően 4-8 ágyúból állt.) Ezen kívül kötszert és más segítséget küldtünk Törökországnak. De a történteknek van egyéb magyar vonatkozása: ott harcolt Gallipolinál Ausztrália hőse, a Viktóriai-kereszttel kitüntetett Leslie Maygar (nyilván eredetileg Magyar) is. A félsziget csúcsán fekvő Krithia térségében és valamivel északabbra, Aribumunál szálltak partra a támadók. Hatalmas veszteségeket szenvedtek: ez egyes alakulatoknál 60 százalékos volt és akadt olyan hely, ahol 200-ból csak 11-en jutottak élve a partra. A Dardanelláknál ugyanolyan állóháború alakult ki, mint más európai fronton, mint Doberdónál. A támadókat jól álcázott géppuskafészkek fogadták, aknamezőket telepítettek és szögesdrótokat húztak ki. A kitartással Törökország önbizalma és tekintélye megnőtt. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1916 januárjára meghódította Montenegrót és csapatai állomásoztak Albánia északi részén, a támadásuk Görögországot veszélyeztette. Törökország Bulgárián keresztül végre szárazföldi összeköttetésbe került szövetségeseivel és jelentős mennyiségű fegyver, hadianyag és katona áramlott a régióba. A hadművelet a támadók számára a remélttel ellentétes eredményt hozott és az antant hadvezetése nem látta értelmét ott további véráldozatnak. A Gallipoli-kísérlet tehát súlyos katonai és taktikai vereséggel ért véget. Az akciót brit részről erőltető Winston Churchillnek le kellett mondania flottaminiszteri tisztségéről, ám háborús bűneit sajnos a második világháborúban a mi rovásunkra is folytathatta. A Gallipolinál hőssé váló Mustafa Kemal Atatürknek - aki eltörölte a szultánságot, kikiáltotta a köztársaságot és gazdasági, kulturális, szociális reformokat vezetett be - Törökországban kultusza bontakozott ki már életében, amely a mai napig tart. Törökország emlékhelyek tucatjaival tiszteleg hősei előtt a Gallipoli-félszigetenFotó: Lovász Lilla