Fejér Megyei Hírlap, 2017. május (62. évfolyam, 100-125. szám)

2017-05-27 / 122. szám

10 FEJÉR MEGYEI HÍRLAP J­ó idők járnak Sajtos La­josra, a Fehérváron élő költőre. Hetvenedik szü­letésnapja táján két új verses­kötete is megjelent, két fővá­rosi kiadónál: a Túl a fénye­ken című, válogatott és új ver­seket tartalmazó könyv, illetve a stílusosan hetven haikut ma­gába foglaló Hajnali órán. Méltó ünnep ez így a költő számára, s tegyük hozzá, hogy nem érdemtelenül. Hiszen Sajtos Lajos hosszú évtizedek óta tevékeny­ részese a mai ma­gyar lírának. Művei rendsze­resen jelennek meg folyóira­tokban, és az északi népek köl­tészetének műfordítójaként is ismert. Válogatott kötete most eddigi pályájáról ad remek összefoglalót. A hangütést a Tél 71 adja meg: „Állok a bel­ső küszöbökön.// A külső kü­szöbökön hó / és jég virít. / letaposott rózsa// Két küszöb között a tér,/s a hajnali óra." Jellegzetes Sajtos-mű ez a hat­­soros, a tömörítés, a néhány szóval miliőt teremtés szép példája. Arról nem is szólva, hogy a hajnal mindvégig kü­lönös szereplője ennek a lírá­nak, persze nem előzmények nélkül, hiszen ez a napszak sok poéta kedves ideje. Ami­kor kitisztulnak a dolgok, ami­kor a kezdet az úr. Amikor a számvetés is könnyebb, mint ahogy például Kosztolány Haj­nali részegség című műve is mutatja, A hajnali énekek egyik legszebbike. Egyébként is jellemzi Sajtos Lajos verseit a tisztánlátás utáni vágy, a vég­ső titkok keresése. Ahogy ezt a Por Isten szemében vagy éppen a Heródes testbeszéde jelzi. Itt és másutt egyértelmű az olvasó számára, hogy köl­tőnk világát átlengi a szakra­­litás, a hit ereje. Vonzódása a protestáns szellemiséghez és hitvilághoz. Származása okán, soponyai kötődéseivel a népi kultúra vonzása is igencsak jelentékeny, bár a versformá­ban ritkán követi ezt a hagyo­mányt. Szikárabb a nyelv és a stílus, a végső tömörítésben inkább a Pilinszkyhez hasonló irány a meghatározóbb­­ szá­mára. Ám, hogy tovább ár­nyaljuk a képet, nem vitás, hogy a szűkebb hazához tar­tozó alkotók, Takács Imre vagy Kalász Márton és mások is a szellemi rokonok közé tartoz­nak. Egyik legfontosabb verse, az Elvétett ünnepeink pedig Illyés Gyulának állít emléket, többek között ily módon: „Ke­nyér a kezünkből, / asztalunk­ról a bor,/szerelem szemünk­ből, / hit is a szívünkből­­ / megfolyik, kiapad.” Érdekes az összkép: az úrvacsora össze­tevői is feltűnnek, aztán inkább a hiány m­iatt átélt tragikum lesz a döntő. Sokszor tiszteleg a költőelődök és a kortársak előtt, jelezvén, hogy fontos számára ez a széles körű „iro­dalmi társaság", a közös zaj, az együtt repülés vágya. S eb­­­­ben a közös repülésben egyre inkább letisztul a hangja, újabb versei mutatják a beérést, az egyre intellektuálisabb meg­jelenési formát. Kutatja a csönd titkait, keresi helyét a világban, s közben ismételten fölmutatja irányjelzőit. S bár közvetlenül közéleti verset alig ír, azért jól érzékelteti közér­zetét, a világ romlása miatt érzett bánatát. Vagy ahogy a madártetemet megörökítő Hetek óta végén olvassuk: "...csak a halál sepert­­ még a szárnyasok közt is.” A haikukötet pedig szerencsés válogatás, hiszen tudjuk, hogy ennek az ősi japán formának ő az egyik leglelkesebb hazai követe. Jó, hogy az ajánló szö­vegben Szőcs Géza szólal meg. Ő nem ismerte Sajtost akkor, amikor kezébe kerültek a költő háromsorosai, és közülük kü­lönösen fontosnak tartotta a következőt: „Fölmegy a füg­göny, / színház az egész világ / s alig éltem még...” Láthatjuk itt a bölcselkedő hajlamot, a frappáns igazságkeresést, azt a fajta irányt, amit az általa ugyancsak kedvelt aforizmák is mutatnak. A hajnali órán a természet csodáit énekli meg, egy-egy odavetett szóval vagy képpel. Tűnődve, töprengve. És ír haikunaptárt, dacolván a múló idővel, megörökítvén az élet fontos pillanatait. Olyan költő miniatúrái ezek, aki va­lószínűleg jóban van a termé­szettel, az embertársakkal, a teremtett világgal. Aki szíve­sebben ébred harangszóra, mint motorzajra. BAKONYI ISTVÁN K­ét kötet is egyszerre SIMEK VALÉRIA Tavasz, változás A tavasz zöld festéket önt a földre a vonulások, évezredek útján. Fényekkel lobogózza a hasasodó rügyeket, és kifeszíti szárny­ palástjukat. Az úton elindulsz, a dombok közt folytatódik világod. Vállas gondjaid árnyai töprengő gondolatjelek benned. A hegyek, mint álmodó vadak ébrednek. Hallani szót, kacajt, moccanást. Szavaid mélyén pihensz. Fészkelő emlékek zaja röppen feléd... Biztos jel, hogy itt jársz. Vizsgálod helyed a változásban. S. PATAKI ZSUZSANNA Intelem Ki nekem a legtöbbet adtál, gyermekem - nagy boldogságom, te vagy nekem a legfontosabb talán az egész világon... Szeretlek. Te is tudod, mennyit intettelek óvva, velem leszel-e akkor is, ha vén leszek, és itt az óra? Ne félj, az élet olyan gazdag, teljes, száz szépség vár rád, és öröm! Nekem, míg élek, hogy nekem vagy, a Jóistennek köszönöm. Maradj meg boldog és vidámnak, szívedben ne légyén harag, de ha bántanak, ha megaláznak, ne hagyd magad, ne hagyd magad! Légy te különb mindenkinél, a példa légy, bár ez teher - a világ a jobbat, a különbet néha nehezen bírja el... Őszinte légy, kísérje mindig szerencse minden léptedet! Mint kiskorodban tanítottam, mintha én látnám, dolgod úgy tegyed! Hálát, viszonzást emberektől ne várj, de örülj, hogyha kapsz, mert csak Istenben és magadban bízhatsz, ha élni akarsz s megmaradsz. Tárd ki a szíved a jó előtt, és zárd be, ha a rossz közelít! Talán nehezebb, de szebb lesz érted, s nyugodtak lesznek álmaid... LÁSZLÓ ZSOLT 2017 Asztalunk erezett és légterünk hangos A csap éjjelt csöpög valami kell ma még kellesz még a mához Míg az idő hámor Egerek csöndje ez­­ Isten ujja köröz mert nem szóltunk hozzá... Asztalunk síkjában megéled minden ér lakunkban nem fér el a beájult holdfény Mi lesz holnap reggel ? Ha álmunk egy modern hóhérként majd fölszel - HÉTVÉGE 2017. MÁJUS 27. SZOMBAT József Attila, AVAGY A MI KÖLTŐNK CSATÓ JÓZSEF ....édes Hazám, fogadj szíved­be,/Hadd le­gyek hűséges had! József Attila „íme, hát megleltem hazá­mat...” - írta a nagy költő élete utolsó hetében Balaton­szárszón. Valóban itt lelte meg „hazáját” 1937. decem­ber 3-án egy tehervonat kere­kei között. Meghalt, hogy tovább él­hessen közöttünk. Abban a házban, amelyből utolsó útjára indult, ma múze­um található. Először 1955- ben nyílt kiállítás 2 szobában. Ezt 1966-ban bővítették. Az épület magánház volt, több család lakott benne. A Hor­váth Józsefné tulajdonában levő épületet 1970-ben vásá­rolta meg a Somogy Megyei Tanács. 1972. július 15-én nyitották mg az ország akkori legszebb, legmodernebb kiál­lítását, a József Attila Emlék­múzeumot. A megnyitó beszédet Ju­hász Ferenc költő mondta: „Minden nemzedéknek, amely az erőszakosság, a részvétlenség, az önzés, a ci­nizmus leküzdésével a társa­dalom és önmaga tökéletesí­tésén fáradozik, törvényhozói, tanácsadói, jó barátai között lesz József Attila.” A megnyitás körülményei­re nemcsak azért emlékezem ilyen jól, mert balatonszárszói születésű vagyok, hanem azért is: több alkalommal is cikket írtam a Kisalföldben, a Fejér Megyei Hírlapban és a veszprémi Pannon Naplóban is a József Attila Emlékmúze­umról, Kiss Ernő nyugalma­zott igazgató-tanítómról, aki személyesen is ismerte a nagy proletárköltőt. Ernő bátyánk 1962-től 1976-ig a múzeum gondnoka, vezetője volt. Nagy szakértelemmel, tu­dással és lelkesedéssel vezette végig a múzeum hét szobáján keresztül a látogatókat. „Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret.” Igen, ezt is József Attila írta, aki, sajnos, csak krisztusi kort megélve, egész életében sze­­retetre, emberségre vágyott. Ebből azonban nem sok ada­tott meg neki a 32 esztendő alatt! Azonban, hogy korunkban mennyien ismerik, költészetét hogyan szeretik és tisztelik, azt mutatja a múzeumi láto­gatók számának növekedése is. Számos vendégkönyv telt már meg szebbnél szebb be­jegyzésekkel. igen, József Attila a mi költőnk. Hatalmas irodalmi örökséget hagyott ránk, ame­lyet óvni, ápolni szükséges napjainkban is! De vajon mi történhetett azon a borongós napon, 1937. december 3-án? Miért lelte a nagy költő a halálát egy te­hervonat kerekei között? Öngyilkosságot vélnek so­kan felfedezni önszörnyűség kapcsán. József Attila szana­tóriumi kezelésre érkezett Ba­latonszárszóra nővére és só­gora jóvoltából. Az igaz, hogy nem éppen a legjobb fizikai és idegi állapotban volt akko­riban, hiszen sok méltány­talanság érte. Az én véle­ményem szerint (mások is osztják ezt) nem öngyilkossá­got követett el. Hanem át akart menni a Balaton partjá­ra, amikor éppen az állomá­son vesztegelt a tehervonat. A kerekek között átbújva kívánt átjutni a túloldalra, de szerencsétlenségére éppen akkor zöld jelzést kapott a szerelvény, és elindult. Szétroncsolt, meggyötört holttestét Magyarország vasú­ti térképével takarták le. Mi­vel öngyilkosságot feltételez­tek, a pap nem temette el Ba­latonszárszón, így édesapám, bátyáim és az én igazgató-ta­nítóm, Kiss Ernő búcsúztatta a szárszói temetőben. Akkori­ban sajnos sokan még fel sem fogták, hogy milyen nagy költőt veszített el az ország. A régi temető Balatonszár­szón, a Petőfi Sándor utca elején ma már védett sírkert­nek számít. Itt található nagy­­szüleim sírja is. Amikor Bala­tonszárszóra megyek, mindig felkeresem a régi temetőt is. Tehát nemcsak Mindenszen­tekkor és Halottak Napján he­lyezek el virágot a sírokra. Apái nagyapám, Csató Károly nyughelyétől nem messze található József Attila első sírja. Később ugyanis Budapestre vitték a hamvait. Kovácsoltvasból készült kerí­tés őrzi a helyet. Márvány emléktábla hirdeti, hogy ez a nagy költő első nyughelye. Amikor ott vagyok, mindig meggyújtok egy mécsest vagy gyertyát, reá emlékezve. Ter­mészetesen ezt sokan mások is megteszik. Nyáron elég so­kan elzarándokolnak ide és a József Attila utcában lévő József Attila Emlékmúzeum­ba. Nemrég európai uniós támogatásból teljesen felújí­tották, korszerűsítették. A fel­újított múzeumban már több­ször jártam. Igazán remek lett, méltó a nagy poétához! Jó volna, ha a mai iroda­lomoktatás az iskolákban ugyanolyan reflektorfénybe helyezné alakját, munkássá­gát, mint a mi időnkben tette. Pinke Miklós: Elhagyott bauxitbánya II. A művész kiállítása Fehérváron, az Országzászló téren tekinthető meg Fotó: Koppán Viktor

Next