Fejér Megyei Hírlap, 2017. szeptember (62. évfolyam, 204-229. szám)
2017-09-09 / 211. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 2017. SZEPTEMBER 9. HU Székesfehérvár Díszpolgára címmel tüntette ki Drahos Béla fuvolaművészt, karmestert, tanárt a város önkormányzata. A városban hosszú éveken át végzett zeneművészeti és zeneoktatási munkájáért mondott köszönetet a díszpolgári címmel az önkormányzat. Ennek az itt élők is tanúi lehettek, hiszen rengeteg koncerten vezényelt, fuvolaművészként többször fellépett, tanárként nagyon sok zenészt indított el pályáján esztendők során. Azt már magától a kitüntetettől, a Liszt Ferenc-díjas Drahos Bélától kérdeztem, hogy mit is jelent neki a város, és mikor került ide. Messzebbről kell kezdenem, meséli, onnan, hogy 18- 20 éve majdnem kiköltözött Ú Új-Zélandra, Aucklandbe. Amikor a profi zenekari munkáját - Kobayashi Ken-Ichironál volt egyébként az első fuvolás - abbahagyta, már volt egy zenekara, a Nicolaus Esterházy Sinfonia. Az együttes Beethoven-sorozata 2000-ben az év legjobb lemeze lett a világon. A lemezkiadó igazgatója, Klaus Heymann rémek évadján egyszercsak felhívta, hogy nem lenne-e kedve csatlakozni hozzá Aucklandben, ahová kiköltözött. Heymann ugyanis nagy zeneoktató bázist akart ott létrehozni, amely egészen kisgyerekkortól akadémiai szintig nyújtott volna képzést. Az ötlet meghiúsult, az ottani zeneakadémián viszont marasztalták. Csakhogy én nagyon kötődtem Magyarországhoz, mondja Drahos Béla, aki repülőre ült és hazatért. És akkor csengett a telefon, a vonal másik végén Péterffy Attila, a Vörösmarty Színház akkori igazgatója jelentkezett be. Az Alba Regia Szimfonikus Zenekarhoz hívta, művészeti vezetőnek. Ő pedig jött. Nagy odaadással látott neki a munkának, igaz, volt is honnan felhozni a zenekart, amely eljutott oda, hogy 2015-ben önálló intézménnyé vált. Tizenhét évet töltött a zenekarnál, és közben nagyon megszerette a a fehérvári zenészeket, művésztanárokat, akik nélkül az együttes sem juthatott volna el arra a színvonalra, ahol most tart, így aztán Fehérvár nem csak a történelmi múltja miatt fogta meg Drahos Bélát, hanem azért is, mert az emberekkel jól együtt tudott dolgozni. Nem volt persze mindenki drukker, de ő úgy tartotta, hogy aki nem mindenben ért vele egyet vagy nem szereti, az is tartson vele. Közben fuvolát tanított a budapesti Zeneakadémián és a Pécsi Tudományegyetemen, és tíz évig a fehérvári Hermann László zeneiskolában. Büszke rá, hogy az összes fehérvári tanítványa mind főiskolát végzett és ma már gyakorló tanárok. A legutóbbi fuvolaversenyen ő volt a zsűrielnök, öt korcsoportban több, mint száz fiatal versengett. Kiderült, hogy a felkészítő tanárok az ő tanítványai voltak. A fehérvári zeneiskolából pedig többen bekerültek a Zeneakadémiára. Szerettem átadni, amit tudok, azt viszont nem tudom, hogy jó tanár voltam-e?, vallja be. Mert mint más téren, ebben is időnként eléggé szangvinikus. Tény, hogy sokat követelt, ahogyan önmagától is. Amikor koncertezik, felkéri a hallgatóságot, hogy nyugodtan kritizálják. A lányát is, Drahos Rékát, aki a rádiózenekarban fuvolásként ott ül, ami egykoron az ő helye volt. A 17 év alatt több száz koncerten vezényelt. Mellette fellépései voltak, külföldre is hívták. Ingázott Budapest, Pécs, Székesfehérvár között. Soknak érezte ezt már. Jó ideje már nem tanít a Hermann zeneiskolában, a Pécsi Tudományegyetemen sem oktat már fuvolázást. Februárban lemondta az állását, azóta nem művészeti vezetője az Alba Regia Szimfonikus Zenekarnak. Maradt viszont a Zeneakadémián, ahol főállású egyetemi tanár. S hogy miként lett fuvolista, majd karmester? Nos, ehhez megint jócskán vissza kell lépnünk az időben és a Nyolc éves korában hallotta, azonnal beleszeretett a hangszerbe térben, Kaposvárra, ahol született és gyerekkorát töltötte. A szülők nem, de három fiútestvére zenéltek, ezért édesanyja már pólyásként vitte őt is a többiekkel együtt a zeneiskolába. Ott 8 éves korában meghallott egy zenész házaspárt fuvolázni, és azonnal beleszeretett a hangszerbe. Tudni kell, hogy akkor még 14- 15 éves korukban kezdtek el fúvós hangszeren tanulni a gyerekek. Neki azonban sikerült rendesen megfújnia a fuvola fejét, így kezdődött. Alig telt pár hét, már élő egyenesben szerepelt egy kórust kísérve a Bartók rádióban, 9 évesen pedig a Csiky Gergely Színházban fuvolázott a János vitéz előadásban. Kívülről tudta a híres szólamot, így indult az én zenekari életem, emlékezik mosolyogva. A karmesteri adottságok is fiatalon megmutatkoztak. Ha valami zeneileg szét akart esni, akkor „belenyúlt”. Meg is kérdezték a zenekari tagok, hogy nem akar-e dirigálni. Ugyanez a rádiózenekarban is előfordult, ahová utóbb felkerült, és megalakították a zenekar fúvósötösét. Akkor még lusta és gyáva voltam, vallja be. Aztán megnősült, és amikor Pestre jött Karl Anton Österreicher bécsi professzor, a felesége odalépett hozzá, és megkérdezte, nem indul-e valami nyári karmesterkurzus. Bizony indult. Huszonöt éve, 1992-ben lett karmester, és Drahos Béla egyetért velem abban, hogy minden a fuvolából indult le, azzal kezdődött. A hangszer fogása segített bizonyos mozdulatokat elsajátítani a pálcával, s miután balkezes, kétkezi karmesternek számít. Melyiket szereti jobban? Nos, a fuvola a legigazibb hangszere, a dirigálás felemelőbb, de nehezebb. Azt még nem számolta meg, hány lemezt készített, hány korongon zenél Drahos Béla. A lánya 18. születésnapjára a felesége elhatározta, hogy összegyűjti az összes lemezt, amin szerepel. Csináltatott egy fabőröndöt, ami meg is telt. Vannak köztük különlegességek, például Paganini 24 Caprice-a, ami eredetileg hegedűre íródott. Lánya hegedű szakos barátnői rácsodálkoztak: a te apukád ezt el tudta játszani fuvolán? Továbbra is sok koncertet ad Drahos Béla. Miután a Musica Sacra est befejeződött Fehérváron, másnap reggel már autóba ült, és Németországba hajtott. Aztán augusztus 20-a után még egyszer. Hat koncertje volt ott, dirigált és fuvolázott is. Az év végéig lesznek fellépései, és a következő 3 évre is vannak már lekötött koncertjei. Van egy újabb zenekara is, a régit átalakította, és a továbbiakban Nicolaus Esterhazy Kamaraszimfonikusok néven szerepelnek majd. Emellett, akárhogy is alakult, Székesfehérvárt ennyi év, emlék és történés után nehéz elengedni. Drahos Béla nagyon szívesen emlékezik az itteni időszakra, és azt is nehezen felejti, hogy sokan szerették itt őt. Örülne, ha épülne a városban egy hangversenyterem, amely méltó helyszíne lehetne az Alba Regia Szimfonikus Zenekar hangversenyeinek. S hogy látjuk-e őt még Fehérváron karmesterként dirigálni? Ki tudja, a sors útjai kifürkészhetetlenek. EGYKOR A FUVOLÁVAL kezdődött minden SZABÓ ZOLTÁN szabo.zoltan@fmh.plt.hu Drahos Béla számos hangversenyen vezényelte az Alba Regia Szimfonikus Zenekart Novellákat festett ecsettel Színek és színek megint - Válogatás Aba-Novák Vilmos alkotásaiból címmel rendeztek kiállítást a Csók István Képtárban. A tárlaton jártunk, méghozzá a két kurátor, Izinger Katalin és Gärtner Petra kalauzolásával. A harminc műből álló válogatás nyomán a látogató hiteles képet kaphat a jelentős alkotó életművéről, stílusának és festői látásmódjának változásairól. 10. A híres Nemere A Magyar Régi vitorlázórepülők Klubjának tagjai újra felépítik a Nemerét, a híres vitorlázó repülőgépet, amellyel Rotter Lajos dicsőséget szerzett hazánknak is.