Fejér Megyei Hírlap, 2018. február (63. évfolyam, 27-50. szám)

2018-02-23 / 46. szám

2018. FEBRUÁR 23., PÉNTEK FÓKUSZ IV. NAPLÓ a vashoz/j: iS()kT\r\sinm­­i Szent István Király Múzeum (Székesfehérvár, Országzászló tér 3.) Megtekinthető: 2018. június 17. Székesfehérvár a 20. században 2018. MÁRCIUS 13.10:00-17:00 VESZPRÉM ARÉNA A belépés ingyenes! KIÁLLÍTÓK, AKIK A KARRIER BIZTOSAN OTT LESZNEK: BOURNS' 3ALLUFF gsw I schweitzer ^j bútor • KÉPZÉS u ■BAKONY 1ST­­1^0f­­j8§8n­ 1 KUEHNE NAGEL A régió legnagyobb ^ TM ggmj munkaadóinak QuSfanot­e“u“r­"**'*'*“« és képzési ^ intézményeinek 11$ ^ mm részi­elejével! FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 11 Még tele vagyunk titkokkal és tabukkal TIHANYI TAMÁS__________ szerkesztoseg@fmh.hu FMH-INFORMÁCIÓ Az Emberi Erőforrások Minisz­tériuma a közép-magyaror­szági régióban iskolai, köz­nevelési és felsőoktatási színtereken olyan preven­ciós programok támogatá­sát határozta el, amelyek il­leszkednek a köznevelés és a felsőoktatás egészségfej­lesztési és egészségneve­lési feladataihoz. Az egyik ilyen eseményen minap Zacher Gábor, a Honvéd­kórház Sürgősségi Betegel­látó Centrumának vezetője, toxikológus pedagógusok­kal találkozott. Mennyire tartja hasznosnak az ilyen jellegű alkalmakat? - Szerintem ilyenkor a meg­szokottól teljesen eltérő módon közelítünk a problémák felé, és azt gondolom, jó az is, hogy nagyon sokat nevettünk. Olyan szituációkat láttunk, amelyek a való világban gyakran előfor­dulnak. Bár lehet, hogy akkor nem nevetünk rajtuk, viszont így jobban fölvértezi magát az ember, hiszen a nevetés pozi­tív emléknyomokat hagy, s így lehet, hogy ezekből a monda­tokból sok olyan megmarad a „De igenis merjünk legalább saját magunkkal szemben őszinték lenni!” hallgatóságban, amelyeket fel tud használni. De ne gondol­ja senki, hogy képes vagyok megmondani a „tutit”, hogy ezt így kell csinálni, s ha ezen az ösvényen haladunk, akkor Magyarországra három éven belül kitehetjük a „drogmentes övezet” táblát. Erről szó sin­csen. Miért tartja fontosnak a he­lyes kommunikációt? - Úgy gondolom, a kommu­nikációnak nagyon sok módja és lehetősége van. Észre kell vennie az idősebb generáció­nak, hogy a fiataloké egy tel­jesen más világ, mint amiben ők szocializálódtak, és ha nem tartjuk a lépést, akkor nem tu­dunk az ifjúsággal szót érteni. Én például nagyon sokat tanu­lok a fiamtól, aki teljesen más­ként látja ezt a világot. Teljesen másként áll bizonyos dolgok­hoz, ami természetes, hiszen ő 22 éves, én pedig 58 vagyok. El kell mernünk hinni, hogy egy 16 vagy 22 éves embernek tá­madhatnak önálló gondolatai, van önálló véleménye, aminek az elfogadása által én is több le­hetek. Ki kell lépni abból, hogy majd én, az okos és bölcs fel­nőtt megmondom neked, buta gyereknek a „frankót”. Pedagógusok ültek a székso­rokban, de úgy láttam, nekik is bőven van mit tanulniuk... - Elsősorban azt, hogy mer­jenek tükörbe nézni. Minden szünetben beszaladnak a ta­náriba, megisszák a kávét, aztán elszívják a cigit. Este beveszik az altatót, mert nem tudnak nélküle aludni, vagy hetente csak egyszer tudnak vécére menni, akkor is csak a pénteken bevett hashajtó hatá­sára, nyugtatót szednek, mert különben rendkívül idegesek. Tele vagyunk titkokkal és ta­bukkal, amelyeket fel kellene oldanunk. Nem tudjuk érett módon ke­zelni a függőségeinket? - Ehhez először saját ma­gunkkal kell tisztában len­nünk. Merjünk belenézni a tükörbe! És ez most nem azt jelenti, hogy minden magyar embernek a pszichiáter dí­ványán kell feküdnie és me­sélni arról, hogy hároméves korában kibékíthetetlen volt az ellentéte a hintalovával, és már akkor romlásnak indult az élete. De igenis merjünk lega­lább saját magunkkal szemben őszinték lenni! Ha ezt sikerül elérni, akkor úgy gondolom, el tudunk indulni egy jó, a mai­nál jobb irányba. Egy éve éppen itt hallgattam önt, akkor azt mondta, már nem tudni, milyen drog van az utcán. Ehhez képest még lehet rosszabb a helyzet? - Ez egy dinamikusan vál­tozó világ. Kínából jön a leg­újabb anyag. A mai szerhasz­nálat abból a szempontból teljesen más, mint amit mond­juk 1995-ben ismertünk, ami­kor 15-18 féle szer volt, hozzá jött még néhány kísérletező elme további 5-10 féle szerrel. Az a több mint 600-féle anyag, ami ma kint van a piacon, gya­korlatilag a szakma számára is teljesen átláthatatlanná teszi ezt a világot. Huszonöt éve marihuána volt a vicces cigi, extasy volt a színes tabletta, amfetamin az olcsó fehér por, kokain a drága fehér por. Ma már egyik szerről sem tudjuk megmondani, hogy valójában mi van benne. Ez pedig rend­kívül veszélyes a fogyasztók egészségére. A rendcsináló akarat kullog a probléma után?­ ­ Most nem hazánkról be­szélek, igaz ez bármelyik or­szágra, én olyat még nem lát­tam, hogy egy cikluson belül döntő módon megváltozott volna bárkinek a hozzáállása. Nem gondolom azt, hogy Ma­gyarországon legalizálni kel­lene a drogfogyasztást, ennek abszolút ellene vagyok, de an­nak, hogy az orvosi marihuá­nát bevezessék, annak szak­mai szempontból van jövője. De hangsúlyozom, ez szakmai és nem politikai kérdés. A ká­bítószer bármikor előszedhe­tő probléma, ellentétben egy nagyságrendekkel nagyobb egészségügyi, szociális és gazdasági gonddal, amit az alkoholfogyasztás jelent. Már­pedig az alkoholizmus nem a középiskolás korosztály, hanem a szüleik problémája, akik egyfajta függőségi mintát mutatnak a gyereknek. Aztán lehet, hogy a gyerek nem al­koholista lesz, hanem „csak” kábítószerfüggő, „csak” inter­netfüggő, és sorolhatnám to­vább. A gyerekben magunkat látjuk viszont. Csodálkozom, hogy a kórhá­zi munka mellett még ilyen mértékben is van energiája az ismeretterjesztéshez, az előadásokhoz...­­ Imádom a munkámat, mert nekem az a munkám, ami a hobbim. Igyekszem fizikailag friss maradni ehhez, szerin­tem ma este is elmegyek futni, mert isteni érzés hóban futni. Sok csokoládét eszem, sokat dohányzom, jól élek az éle­temben. Mert szeretem azt a világot, amiben élek. De az is jó, hogy nem most vagyok 16 éves. Ma már egyik szerről sem tudjuk megmondani, hogy valójában mi van benne Fotó:pixabay Zacher Gábor Fotó: Archív

Next