Fejér Megyei Hírlap, 2018. február (63. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-24 / 47. szám
helyőrség . IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLETI Hiszen pontosan azt folytatta, amit Lenin elkezdett. A leninizmus új politikát, új gazdaságot, új társadalmat és végső soron új, szocialista típusú embert ígért. Magához ragadta a kulturális, ideológiai, értelmezési és tájékoztatási monopóliumot. Új nyelvet és hatásos érvelést alkalmazott. A marxizmus-leninizmus fő üzenete, amit tudományos és elméleti formába öltöztettek, abból állt, hogy a gazdagok meglopják a szegényeket, ezért nekik joguk van elvenni a gazdagoktól, amijük van. Totálissá tett ideológiájuk csak egyetlen magyarázatot, egyetlen igazságot tűrt meg, és ennek az egyetlen igazságnak a nevében betiltotta az összes többi igazságot. És ennek az egyetlen igazságnak a nevében alkalmazott korlátlan terrort mindenkivel szemben, aki mást vagy másképp gondolt. A bolsevikok megszüntették a piacot és nem tűrték a hasznot. Lágerekbe zártak mindenkit, aki nem akarta vagy nem tudta felvenni a megkövetelt munkatempót, valakinek az útjában állt vagy szembeszállt a rendszerrel. Sietni kellett. Főleg az elektromos erőművek és hálózatok fejlesztése nem tűrt halasztást, mert Lenin szerint a kommunizmus nem más, mint villamosított szovjethatalom. Akik a jövő felé vezető úton nem a kellő lelkesedéssel vagy nem a megfelelő tempóban haladtak, azokat az 1917 telén életre hívott CSEKA, illetve különböző utódszervezetei vették kezelésbe. Hruscsov, Brezsnyev, Andropov és Gorbacsov ugyanazzal a feladattal küszködött, mint Lenin és Sztálin: hogyan lehet a tartós kormányzást és a működőképes gazdaságot összeegyeztetni a bolsevizmussal? A feladat megoldhatatlannak bizonyult. A központilag irányított, tervutasításos rendszer megölte az önálló kezdeményezést és visszafogta a teljesítményt. A szabadjára engedett gazdaság pedig a párt irányítási monopóliumát kérdőjelezte meg. Ilyenkor visszarendeződés történt. A hadikommunizmus katasztrófája után, a NÉP alatt lélegzetvételhez jutott gazdaságot Sztálin 1929-ben a parasztság kolhozba kényszerítésével, a kulákok ellen folytatott háborúval, valamint az első ötéves terv négy év alatti megvalósításával zárta újra kalodába. Az orosz társadalom döntő többségét alkotó 2018. február parasztságból, illetve a proletariátusból városi munkások váltak, belőlük emelkedtek ki az új értelmiség tagjai. A Hruscsov alatti ígéretes reformokat a brezsnyevi restaurációs intézkedések megállították, majd teljesen ellehetetlenítették. Mindez a szovjet társadalom teljes reményvesztéséhez és kiábrándultságához vezetett. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően jönnie kellett egy új embernek, akinek újra hinni lehetett, és aki megint a megfelelő irányba fordította a birodalom szekerét. Ez az ember Gorbacsov lett. De reformjai túlságosan nagy szabadságot hoztak, a több évtizedes kényes egyensúly megbomlott, és a rendszer szinte egyik napról a másikra összeomlott. Rebranding 1956-ban Hruscsov titkos beszéde az SZKP XX. kongresszusán és a magyar forradalmat vérbe fojtó szovjet tankok megsemmisítették a nemzetközi kommunista mozgalmat, a marxizmus-leninizmus vonzereje megcsappant. Pedig Hruscsov sikeresnek ígérkező kampányba kezdett. Azzal vádolta meg Sztálint, hogy letért a Lenin által kijelölt útról, és a „személyi kultusz” zsákutcájába vezette a kommunizmus ügyét. Hruscsov mentőövet nyújtott a kommunista eszmének, amikor a sztálinizmust eretneknek nyilvánította és leválasztotta az „eszméről”, azt állítva, hogy van más út is, mint a terrorista sztálini modell. 1956 októberében Magyarország a gyakorlatban is ki akarta próbálni, hogy összeegyeztethető-e a szabadság az új szovjet irányvonallal. Hruscsov nem habozott bevetni a Vörös Hadsereget. A Budapest utcáira vezényelt tankok végképp kiábrándították a szocializmusból mindazokat, akiknek voltak még illúzióik velük kapcsolatban. Ezúttal a nyugati baloldal számos híve is hátat fordított Moszkvának. Hruscsov hitt abban, hogy a szovjet rendszer megváltoztatható. Gazdasági és politikai reformokba kezdett, lazított az ideológiai vaspántokon. A munkaidőt lecsökkentette, proletárdiktatúra helyett a „nép államáról” beszélt, 1980-ra jövendölte a kommunizmus eljövetelét. A határ, ahogy ígérte, a csillagos ég volt. És a szovjetek ott is jól álltak. 1957 októberében a Szputnyik fellövésével, majd 1961 áprilisában az első ember, Gagarin űrutazásával sokkolták az Egyesült Államokat és a világ közvéleményét. Közben Sztálint kilakoltatták a Lenin-mauzóleumból. Úgy tűnt, a szovjetek nyerésre állnak, az Egyesült Államok minden téren lemaradt. Hruscsov vezetése alatt a Szovjetunió a világ második legnagyobb gazdasági hatalmává vált. De a szovjet ipar termékei másolatok voltak. Anyagigényesek, robusztusai ugyanakkor elnyűhetetlenek, mint a Szaratov hűtőszekrény. De elavult technológiai színvonalat képviseltek, csak a fegyvergyártás területén voltak naprakészek. A gazdasági reformok, a decentralizálás és az ideológiai „olvadás” a rendszer stabilitását veszélyeztették. Hruscsov helyett Leonyid Iljics Brezsnyev és a visszarendeződés jött. Újra teljes centralizáció és az ezzel járó stagnálás következett. Hruscsovból csak az eszme rebrandingje, a Lenin-kultusz és az új csomagolás maradhatott. Erre azt írták: a kommunizmus jó és nemes cél, amit rosszul, eltorzítva valósítottak meg. Az a látszat keletkezett, mintha a szocializmus reformálható lenne. Mintha a tulajdon- és szabadsághiányos állapot fenntartásával egyidejűleg demokratizálható lehetne. Ennek a tévhitnek dőltek be Dubcekék 1968-ban, majd végül Gorbacsov. Lejárt szavatosság A brezsnyevi Szovjetunió egy stagnáló és hanyatló szuperhatalom volt, még tekintélyt parancsoló, sőt félelmetes is tudott lenni, de gyengeségei egyre jobban kiütköztek. 1968-ban az „emberarcú szocializmussal” kísérletező prágai tavasz eltiprásával ideológiailag is végképp defenzívába szorult. Kiderült, hogy a szocializmust nem lehet sem emberarcúvá fazonírozni, sem megreformálni. A Prága utcáira bevonuló szovjet tankok ugyanis ezúttal a Nyugat lieblingjének számító Csehszlovákia szabadság és függetlenség után áhítozó polgárait zárták újra kalodába. Az Egyesült Államok átvette a tematizálást. A helsinki záróokmány aláírásával az emberi jogokat állította a középpontba, és ezzel fogást talált a kommunizmuson. A szovjet rendszer a kifáradás jeleit mutatta. Országai olyan gerontokráciákká váltak, amelyek a stagnálásban és a túlélésben voltak érdekeltek. A brezsnyevi majdnem két évtized alatt a donyeci medence végérvényesen alulmaradt a Szilícium-völggyel szemben, mert az új rangadót az informatika és a Pravda, a csillagháború és a tankok között hirdették meg. 1985 tavaszán Mihail Gorbacsov, az SZKP utolsó, fiatal főtitkára meghirdette, hogy a szocializmusnak „új forradalomra” van szüksége. A peresztrojka és a glasznoszty hamar divatba jött. Gorbacsov nem számolt azzal, hogy a nyilvánosság, vagyis az ideológiai monopólium feladása és az általános terrorról való lemondás a rendszer alapjait ássa alá. Igazi meglepetésként érte, hogy a nemzeti kérdés szakítópróba elé állította rendszerét. Gorbacsov négy és fél éven keresztül folytatott reformjai gyorsan és biztosan lebontották a szovjet birodalom amúgy is rogyadozó építményét. Sajátságos módon az SZKP utolsó főtitkára meg volt győződve arról, hogy létezik olyasmi, hogy „lenini modell”, és ahhoz akart „visszatérni”. Nem értette meg, hogy a lenini programot Sztálin nem elárulta, hanem megvalósította. Amikor Gorbacsov kizárta a szovjet emberek előtt a világot, egyszerre mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok, illetve Nyugat-Európa polgárai sokkal magasabb színvonalon, szabadabban és jobban élnek. A szovjet rendszerbe kényszerített emberek is jobban akartak élni, és nem voltak hajlandók tovább asszisztálni a világjobbító kísérletekhez. És már félniük sem volt mitől. A kommunista utópiát 1991-ben maga alá temette az összeomló szovjet birodalom. A Szovjetunió ugyanolyan váratlanul, minden különösebb előjel nélkül semmisült meg, mint kilencven évvel korábban a cári Oroszország. A marxi tanítással szemben, amely jelentéktelennek tekinti az egyén szerepét, és a tömegekre helyezi a hangsúlyt, Oroszország újkori történelmének mindkét fordulópontját két személy határozta meg: Lenin és Gorbacsov. A tömegek 1917-ben és 1991- ben is közönyösek és érdektelenek maradtak. A Szovjetunió nincs többé. A kommunizmus végelgyengülésben kimúlt. De ahogy William Faulkner figyelmeztetett, jó, ha tudjuk: csírna olyasmi, hogy volt. Minden van.” Hősök Fala - Terror Háza Múzeum folytatás az 1. oldalról !