Fejér Megyei Hírlap, 2018. április (63. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-09 / 81. szám

2018. ÁPRILIS 9., HÉTFŐ Csabai László Schiffer nem alkuszik -------- I. rész - Rövid és kemény menet volt Mol­nárt elítélték. Nyolc évet kapott Fegyházban - mondja Schiffer őr­nagy, a nyárligeti detektív, ahogy le­telepszik a könyöklőpulthoz. - Ahogy lenni szokott - teszi hozzá Hunyadi százados, a de­tektív helyettese. - Ahogy a megváltozott viszo­nyok rendelik - toldja meg le­zárási szándékkal Hudák had­nagy, aki hivatalosan technikus­ként segíti a másik kettő mun­káját. A két polgári származású rendőrrel szemben ő igazi népi káder, hiszi, hogy alapvetően jó irányba mennek a dolgok. - Az ügyész beszéde még el­ment - folytatja Schiffer - , a bíró kérdései, megjegyzései is mértéktartásról tanúskodtak. Ám amit a kirendelt védőügyvéd a vádlott fejéhez vágott! Hogy a társadalmi rendet akarta aláás­ni, szabotázsra biztatott, az im­perialistáknak segédkezett. - A disznó! - fakad ki Hunyadi. - Már bocsássatok meg! - igyekszik helyes megvilágítás­ba helyezni a dolgokat Hudák. - Nem egy ma született bárány állt a bíróság előtt. A férfi félholt­ra verte a feleségét. Aztán végig­húzta testét a Korona folyosóján. Tán meg kellett volna dicsérni? - A vádlónak és a bírónak - mondja, fejét csóválva Hunyadi - ugyanolyan kötelessége a túl­zott büntetés elkerülése, mint a tényleges bűnök megállapítása. A védőnek... neki meg védenie kell minden áron. Ha tudja, hogy bűnös a védence, akkor sem for­dulhat ellene. - Ez így volt a burzsujvilág­­ban, mert akkor a kapitalisták ítélkeztek a dolgozók felett. Most már a tárgyalás minden szerep­lője közvetlenül az igazságért küzdhet. Lovas a feleségét bán­talmazta. Gyermekei anyját. - Nincs gyermekük - veti köz­be Schiffer. - Mindegy. Leendő gyerme­keik anyját. Akivel egy családot alkot. A család pedig minden társadalom alappillére. Már az ősközösségben is az volt. Meg a rabszolgatartóban is, meg a feu­dalizmusban. Ahogy Marxen­­gelsék megmondták. - Na jó. De hogy az imperia­listáknak... - Az is igaz. Nem hallgatjátok az Amerika Hangját?­­ (Észbe kapva.) - Mondjuk én sem gyak­ran, csak hogy tudjam, mire kell felkészülnünk. Szóval, állan­dóan azzal jönnek, hogy a vallás háttérbe szorításával a kommu­nisták lezüllesztik a népet. Lo­vas brigádvezető a roggyanta­gyárban, s mint ilyen, tagja a Pártnak. Ajándék ez az eset az ellenséges Nyugatnak.­­ És a szabotázs vádja? Fél­­tékenységi dráma történt, nem munkamegtagadás. KRIMI - HIRDETÉS FEJÉR MEGYEI HÍRLAP ". - Látszólag. Csakhogy a fele­ség is brigádvezető. A Kötször­­ben. Igenis súlyos gondokat okoz a termelésben a gyógyke­zelés miatti távolléte. Logikus. - Az. Csak olyan furcsán logi­kus - ráncolja homlokát Schiffer. - Újfajta viszonyokhoz, újfaj­ta logika kell. - Mint amikor azt mondtad: ha egy városi ember állatot tart otthon, az ellenforradalmár. - Ezt mondtam. Mert logikus. A Párt megígérte, hogy lesz elég élelmiszer. Bízni kell benne. - De ez a logika eredendően rosszban sántikálónak, lázadó­nak tartja az embert. - És nem az?! - fakad ki Hu­dák, hogy mások is rájuk néz­nek. Aztán leszegi a fejét. Már bűnbánó képpel néz föl. - Iga­zad van. Nem ismerem eléggé az életet, de azért mondok na­gyokat. Én huszonöt éves va­gyok, ti már negyven felett jár­tok, segítsetek nekem, nehogy megint baloldali elhajlásba es­sek! - mondja Hudák, a végén már mosolyogva. - Segítünk - ígéri Hunyadi. - De ne igyál, mert baloldali he­lyett alkoholos elhajlásba esel. - Rendben. És ami Lovast il­leti... Talán tényleg sok neki az a nyolc év. Elég lett volna hat. Recsken. Hogy hasznosan töltse a büntetését. Csoda a szivárvány, még na­gyobb, ha a tükröződését látni. Mint most, a tócsákkal borított nyárligeti főtéren és a Takarék­palota impozáns ablaksorain. Tavasz van végleg. Érezni a víz leheletén. Lágy, nem szúrós. És Schiffernek erről egy rablás jut az eszébe:­­ Ugyanilyen tavaszi délutá­non rabolták ki Pozsonyi ré­giségkereskedő üzletét. Senki nem gondolt rosszra, olyan ter­mészetességgel mozogtak a tró­gerek. Még be is kiabáltak Po­zsonyinak, hogy mit hova te­gyen. Persze az öreget meg a sa­meszét lekötözték, a szájukat betömték. Másnap reggel sza­badította ki őket Pozsonyiné. Addigra a rablók két határon túl jártak. Nem sikerült elfogni őket. Viszont Pozsonyinak a fia, aki téeszcsét ment szervezni a Beregbe, állítja, hogy amikor a naményi faáruraktárba men­tek felmérni a Nyugatra mene­kült nagykereskedő vagyonát, ami ugyebár már a téeszcsé va­gyona lesz, meglelte az ellopott holmi egy részét. Rengeteg más kinccsel. - Biztos nem csak az az egy akciójuk volt a bitangoknak! - teszi hozzá elégedetten Hunyadi, mintha a rablóknak szurkolna. - Az az érdekes, hogy sok bú­toron megtalálták a DeMichae­­lis, a helyi arisztokrata család cí­merét. És volt ilyen címeres bú­tor a Pozsonyiéktól elrablott hol­mik között is. - A grófék visszaraboltatták? - Nem. Kiderül, ők mindent csak eladtak, ahogy az már lenni szokott az eladósodott arisztokratáknál. A nagykeres­kedő is sokat vett tőlük. De mi­vel sok holmi már más keres­kedőknél volt, azokat meg el­­raboltatta. Magának. Hogy tel­jes kollekciókat szállíthasson Franciaországba,­­ahol ekkor megint divatba jöttek az arisz­tokraták. De Michaelisék, akik francia származásúak, a szov­jetek elől Párizsba menekül­tek. A rokonokhoz. És ott hirte­len megint a régi bútoraik kö­zé kerültek, mert az ottaniak meg boldogan vették a saját cí­merükkel ellátott, Kelet-Euró­­pából olcsón beszerzett antik dolgokat. - A sors némi igazságot szol­gáltatott - nyugtázza Hunyadi. - Most ott szívják a nép vérét a grófok - mondja Hudák. Már sötétedik, mire hazaér a detektív a Jósa András utcai albérletébe. A három részre ta­golt, várszerű épület kertjében a paradicsomkarókon azok a beteg varjak gubbasztanak, me­lyek a télen túlzottan legyen­gültek ahhoz, hogy társaikkal visszarepülhessenek nyári ott­honukba. - Mit csináltok? - kérdi Schif­fer a főbérlőjét, Csernyik Misát és annak feleségét, Manyit. - Krumplit falunk. Megint ez a vacsora - mondja Misa, és kö­vér, szőrös vállába törli száját. - És miért sötétben? - A koreaiak miatt - ad ma­gyarázatot Manyi. - Kiszámol­ták mennyit lehet megtakaríta­ni, ha ma héttől leáll a villany­­szolgáltatás. Ez a pénz megy a koreaiaknak - Aha. Hát legyenek boldogok a koreaiak. Más újság? - Semmi. Ja, de igen. Vendé­ged van. - Nem szeretem, ha beállíta­nak hozzám, egyáltalán nem szeretem. Ki az? - Én nem is láttam, be se men­tem hozzá, mert akkor beszélge­tés lesz, teázás... Az meg minek? Misa engedte be. - Igen, én. Rendes embernek tűnt. Olyan úrfélének. Feldúlt volt az arca. Mintha láttam vol­na már valahol. Motyogott va­lami nevet, de nem jegyeztem meg. - Na, jó, ha már itt van. - Kezdje! - kéri a detektív, le­zökkenve az íróasztalánál nagy­kabátban és gumicsizmában ülő férfi elé az ágyra.­­ És legköze­lebb a bűnügyi osztály irodájá­ban keressen föl! Nem jön válasz. A férfi mint­ha dadogna, kínlódna a szavak­kal, vagy nem tudná leküzde­ni álmosságát. Bólogat. Schif­fer nem látja jól a homályban az arcát. Gyertyát gyújt. És ak­kor észreveszi, hogy a másik­nak véres hab van a szája szé­lén. Azonnal pofozni kezdi, majd mikor félrebillen a fej, le­fekteti a padlóra és széthúzza a vastag kabátot. A termetes férfi szíve fölött diónyi vérfolt. Megfogja csuklóján a pulzusát. Alig érezni. Segítségért kiált, aminek az lesz a következmé­nye, hogy Misáék is segítségért kezdenek kiabálni. Nem hoz­zá, hanem az udvarra rohan­nak. Csak aztán merészkednek be albérlőjük szobájába. Schif­fer levegőt próbál pumpálni az idegen szájába, karját tornáz­tatja. Aztán abbahagyja. A ka­rok leesnek. Misa közelebb jön. Megérinti a férfi nyakát. Ő ott keresi a szív­dobbanások jelét. Hiába. - Hát ez halott! Hát ez teljesen - konstatálja. És önkéntelenül a saját nyakát kezdi vizsgálni. Ekkor hirtelen, a koreai prole­tárokra fittyet hányva, kigyullad a plafonon a villanykörte. - Ez a tanár úr! - mondja Ma­nyi, és a fejéhez kap. - Uram­isten, bejött és... És most meg halott. És még egy teával sem kínáltam meg. Szegény! Pe­dig van még háború előtti, íze­sített teám is. Én, hülye! Spó­rolni akartam szegény rovásá­ra. Még ezt is, ezt a kis sem­miséget is megtagadtam tőle. Vagy legalább az orosz teából, abból kapott volna. Jaj, én gya­lázatos! És Manyi teljes zavarodott­ságban a konyhába rohan. Vizet tesz fel főni, hogy az orosz (való­jában grúz) teafűből egy citrom­­pótlós, kockacukros italt készít­hessen. A halottnak. Folytatás a holnapi lapszámunkban Hirdetés 2018-ban is elkészítjük szja bevallás tervezetet ÖN HELYETT, HOGY NYUGODTAN FOGLALKOZHASSON LEGÚJABB HOBBIJAIVAL. RÉSZLETEK: ESZJA.NAV.GOV.HU KÉSZÜLT A NEMZETI ADÓ- ÉS VÁMHIVATAL MEGBÍZÁSÁBÓL. tf-SZJA |­ Nemzeti Adó- és Vámhivatal |Fm| 1 l]

Next