Fejér Megyei Tanács Közlönye, 1966 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1966-01-01 / 1. szám
A FEJÉR MEGYEI TANÁCS KÖZLÖNYE halmazott, 44 %-a össztermésből, 7 %-a terven felüli hozamból, 18 %-a össztermésből terven felüli hozamból premizált. A közvetlen termékrészesedés mértének növekedése több helyen jelentős kereseti aránytalanságot eredményezett, emiatt egyes kevésbé premizált ágazatokban állandósult a munkaerőhiány. A többi kapásnövénynél, — a kukoricához hasonlóan, vagy ahhoz kötötten történt a premizálás. A kertészetben általában az eredményességi és célpremizálást alkalmazták. Réti-szénát 20—50 %-os részért takarították be a termelőszövetkezetekben. Csak a naprafogó-termelés premizálásánál történt változás, itt a gépesítés javulásával lényegesen csökkent az össztermésből való premizálás. b) Az állattenyésztési ágazatokban is általánossá vált az ösztönző premizálási formák alkalmazása. A szarvasmarha-tenyésztésnél a tejhozam emelése, a tej minőségének javítása az eredményes megtermékenyülés, a borjúszaporulat növelése, a növendék és hízóállatoknál a súlygyarapodás növelése, az értékesítési minőség javítása és a gazdaságosabb takarmányértékesülés érdekében premizáltak. A sertéstenyésztésnél és hizlalásnál a malacszaporulat növelése, a takarmányértékesülés javítása és a hízlalási idei csökkentése érdekében premizáltak. c) A segédüzemágakban dolgozók közül a fogatosok általában munkaegység jóváírása mellett az össztermés bizonyos %-át (1—3 %) kapják prémiumként. A traktorosok négy része teljesítménybérezést kap, a gépállomási díjtarifa alapján és a műszaknorma túlteljesítéséért részesülnek célpremizálásban. A szerelők alapjavadalmazásánál munkaegység elszámolás mellett elterjedt az órabéres elszámolás is. Egyre több termelőszövetkezet célpremizálást is alkalmaz. Az építési brigádok díjazása általában a FM-normák díjtétele alapján történik, megfelelő egyéb ösztönzés alkalmazása nélkül. d) A termelőszövetkezeti vezetők alapjavadalmazása az elmúlt években szinte kizárólag a munkaegységkönyvben rögzítettek alapján történt. E téren jelentős változás volt ez évben a FM. 16/1964. számú rendeletének megjelenésével. Ennek alapján a termelőszövetkezeteknél 50 %-a az elavult munkaegységkönyv szerinti javadalmazás helyett ösztönzőbb, a gazdasági eredményeket jobban tükröző jövedelem elosztási és premizálási formát vezetett be. A termelőszövetkezeti vezetők egy részénél azonban — elsősorban a jobb feltételek mellett gazdálkodó termelőszövetkezeteknél — idegenkedés tapasztalható e módszer alkalmazásától. A vezetők munkadíjazása mellett a premizálásnál is számottevő a változás. A termelőszövetkezetek 90 %-a alkalmazta a Megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági Osztálya által készített premizálási javaslatokat. Ezek alapján a megállapított feltételek teljesítése esetén a vezetők premizálására az összrészesedés 1—1,5 %-át fordíthatják, melynek 40 %-a a közvetlen vezetőket, 60 %-a a beosztott vezetőket illeti meg. II. Az elért eredmények mellett még tapasztalhatók olyan hiányosságok is, amelyeket az 1966. évi jövedelemelosztási és premizálási módszerek kialakításánál el kell kerülni. a) A legfejlettebb jövedelemelosztási formát, a készpénzes munkadíjazást — bár annak feltételei az erősebb termelőszövetkezetekben már kialakultak — még mindig kevés termelőszövetkezet alkalmazta. A termelőszövetkezeti vezetők egy része tartózkodik a nagyobb felelősségvállalást jelentő, készpénzes munkadíjazási forma bevezetésétől, így a nem kívánt kereseti aránytalanságok tovább mélyülhetnek és gátjává válhatnak az üzemek további szervezeti és gazdasági fejlődésének. b) Több termelőszövetkezetben tapasztalható, hogy a megtermelt érték nincs arányban a magas természetbeni részesedéssel. Előfordult, hogy a premizálás következtében létrejött többlettermék nem növeli a közös alapot, hanem csak a tagság személyes jövedelmét. Nem követelik meg határozottan a prémium-feltételek teljesítését. A vállalt kötelezettségek hiányos teljesítése esetén is elszámolják a prémium teljes összegét. Több termelőszövetkezetben a prémiumfeltételeket nem határozták meg világosan és csak szóbeli megállapodást kötöttek. c) Indokolatlanul tovább terjed — elsősorban a kukorica és burgonyatermelésnél — a részesművelés. Gyakran megefelő elemzés nélkül tértek át a részesművelésre, még ott is, ahol a munkák időben és jó minőségben való elvégzését más módon is biztosítani tudták. A részművelést kellő megfontolás nélkül alkalmazó termelőszövetkezetekben az egyes ágazatok közötti aránytalanság tovább nőtt és a kevésbé premizált ágazatokban az érdekeltség hiánya miatt a termelési eredmények stagnáltak. Emellett a túlzott természetbeni osztás kövekeztében a közös állatállomány részére nincs biztosítva az abraktakarmány. d) A prémium összege az összrészesedés 14—16 %-át teszi ki. Tapasztalható azonban olyan tendencia is, hogy, több helyen kellő elemzés nélkül évről-évre növelik a prémium mértékét. A termelőszövetkezetek 15 %-a ez éveben az összrészesedésnek már 35 %-át prémium címén fizeti ki. Több teremlőszövetkezetben — elsősorban a kukoricánál, burgonyánál, és cukorrépánál — az össztermésből való magas részesedéssel arányosan nem csökkentették a munkaegység-jóváírást. Az ilyen termelőszövetkezetekben a munkaegység értéke a tervezett szintet nem éri el. e) Ez évben is tovább nőtt az alkalmazottak száma és a kifizetett munkabér. Megyénkben az összrészesedés 8 %-át teszi ki a munkabér címen kifizetett összeg, ezen belül azonban 16 termelőszövetkezetben a munkabér aránya már 20 % felett van. Ezekben a termelőszövetkezetekben a tagok és az alkalmazottak között egészségtelen kereseti aránytalanság és egyéb szociális feszültség keletkezett. III. A Megyi Párt V. B. 1964. évi jövedelemelosztási és premizálási irányelvei 1966. évre is érvényben maradnak. Figyelembe véve az 1965. évi tapasztalatokat az irányelvek 1966. évi alkalmazása során a vb. a következőkre hívja fel a figyelmet: 1. A jövedelemelosztási és premizálási módszerek általános, helyes alkalmazását továbbra is alapvető politikai és gazdasági feladatnak kell tekinteni. A termelőszövetkezeti vezetők a tervkészítés időszakában ágazatonként elemezzék az eddig alkalmazott módszereket, értékeljék azok gazdasági kihatásait. A tapasztalt aránytalanságok, feszültségek megszüntetése érdekében a szükséges módosításokat végezzék el. 2. Azoknál a megszilárdult termelőszövetkezeteknél, ahol a politikai, gazdasági és személyi feltételek már biztosítva vannak, ott a jövedelemelosztás legfejlettebb formájának a készpénzes munkadíjazásnak bevezetése szélesebb körben indokolt. Ennek érdekében fokozott figyelmet kell fordítani a termelőszövetkezeti vezetők meggyőzésére. A tanácsi és banki szervek a forma megismertetésén túlmenően adjanak konkrét szervezési segítséget is a bevezetéshez. 3. Ahagyományos munkaegység-rendszert alkalmazó termelőszövetkezetek fordítsanak nagyobb gondot a munkaegységgel való helyes gazdálkodásra. Ennek érdekében a tervkészítés időszakában vizsgálják felül az elavult munkanormákat. A normák módosításánál vegyék figyelembe a keletkezett aránytalanságokat és a javuló technikai feltételek gazdasági kihatásait. 4. A termelési eredmények fokozatos növelése érdekében szükséges az ösztönző premizálási módszerek további kiegészítése és minden fontos ágazatban való alkalmazása. Alapvető követelménynek kell tekinteni, hogy a prémium mértéke arányos legyen a végzett munka