Fejér Megyei Tanács Közlönye, 1966 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1966-01-01 / 1. szám

A FEJÉR MEGYEI TANÁCS KÖZLÖNYE halmazott, 44 %-a össztermésből, 7 %-a terven felüli hozamból, 18 %-a össztermésből­­­­ terven felüli hozamból premizált. A közvetlen­ termékrészesedés mértének növekedé­se több helyen jelentős kereseti aránytalanságot eredményezett, emiatt egyes kevésbé premizált ágazatokban állandósult a munkaerőhiány. A többi kapásnövénynél,­ — a kukoricához hason­lóan, vagy ahhoz kötötten történt a premizálás. A kertészetben általában az eredményességi és cél­premizálást alkalmazták. Réti-szénát 20—50 %-os részért takarították be a termelőszövetkezetekben. Csak a naprafogó-termelés premizálásánál történt változás, itt a gépesítés javulásával lényegesen csökkent az össztermésből való premizálás. b) Az állattenyésztési ágazatokban is általánossá vált az ösztönző premizálási formák alkalmazása. A szarvasmarha-tenyésztésnél a tejhozam emelése, a tej minőségének javítása az eredményes meg­­termékenyülés, a borjúszaporulat növelése, a nö­vendék és hízóállatoknál a súlygyarapodás növelé­se, az értékesítési minőség javítása és a gazdasá­gosabb takarmányértékesülés érdekében premizál­tak. A sertéstenyésztésnél és hizlalásnál a malacsza­­porulat növelése, a takarmányértékesülés javítása és a hízlalási idei csökkentése érdekében premizál­tak. c) A segédüzemágakban dolgozók közül a fogatosok általában munkaegység jóváírása mellett az össz­termés bizonyos %-át (1—3 %) kapják prémium­ként. A­­ traktorosok négy része teljesítménybérezést kap, a gépállomási díjtarifa alapján és a műszaknorma túlteljesítéséért részesülnek célpremizálásban. A szerelők alapjavadalmazásánál munkaegység el­számolás mellett elterjedt az órabéres elszámolás is. Egyre több termelőszövetkezet cél­­premizálást is alkalmaz. Az építési brigádok díjazása általában a FM-nor­­mák díjtétele alapján történik, megfelelő egyéb ösztönzés alkalmazása nélkül. d) A termelőszövetkezeti vezetők alapjavadalmazása az elmúlt években szinte kizárólag a munkaegység­könyvben rögzítettek alapján történt. E téren je­lentős változás volt ez évben a FM. 16/1964. számú rendeletének megjelenésével. Ennek alapján a terme­lőszövetkezeteknél 50 %-a az elavult munkaegység­könyv szerinti javadalmazás helyett ösztönzőbb, a gazdasági eredményeket jobban tükröző jövedelem elosztási és premizálási formát vezetett be. A ter­melőszövetkezeti vezetők egy részénél azonban — elsősorban a jobb feltételek mellett gazdálkodó ter­melőszövetkezeteknél — idegenkedés tapasztalható e módszer alkalmazásától. A vezetők munkadíjazása mellett a premizálásnál is számottevő a változás. A termelőszövetkezetek 90 %-a alkalmazta a Megyei Tanács V. B. Mező­­gazdasági Osztálya által készített premizálási ja­vaslatokat. Ezek alapján a megállapított feltételek teljesítése esetén a vezetők premizálására az össz­­részesedés 1—1,5 %-át fordíthatják, melynek 40 %-a a közvetlen vezetőket, 60 %-a a beosztott ve­zetőket illeti meg. II. Az elért eredmények mellett még tapasztalhatók olyan hiányosságok is, amelyeket az 1966. évi jövede­lemelosztási és premizálási módszerek kialakításánál el kell kerülni. a) A legfejlettebb jövedelemelosztási formát, a kész­pénzes munkadíjazást — bár annak feltételei az erősebb termelőszövetkezetekben már kialakultak — még mindig kevés termelőszövetkezet alkal­mazta. A termelőszövetkezeti vezetők egy része tar­tózkodik a nagyobb felelősség­vállalást jelentő, készpénzes munkadíjazási forma bevezetésétől, így a nem kívánt kereseti aránytalanságok tovább mélyülhetnek és gátjává válhatnak az üzemek to­vábbi szervezeti és gazdasági fejlődésének. b) Több termelőszövetkezetben tapasztalható, hogy a megtermelt érték nincs arányban a magas ter­mészetbeni részesedéssel. Előfordult, hogy a premi­zálás következtében létrejött többlet­termék nem növeli a közös alapot, hanem csak a tagság sze­mélyes jövedelmét. Nem követelik­ meg határozot­tan a prémium-feltételek teljesítését. A vállalt kötelezettségek hiányos teljesítése esetén is elszá­molják a prémium teljes összegét. Több termelő­­szövetkezetben a prémiumfeltételeket nem hatá­rozták meg világosan és csak szóbeli megállapo­dást kötöttek. c) Indokolatlanul tovább terjed — elsősorban a kuko­rica és burgonyatermelésnél — a részesművelés. Gyakran megefelő elemzés nélkül tértek át a ré­szesművelésre, még ott is, ahol a munkák időben és jó minőségben való elvégzését más módon is biztosítani tudták. A részművelést kellő megfon­tolás nélkül alkalmazó termelőszövetkezetekben az egyes ágazatok közötti aránytalanság tovább nőtt és a kevésbé premizált ágazatokban az érde­keltség hiánya miatt a termelési eredmények stag­náltak. Emellett a túlzott természetbeni osztás kö­­vekeztében a közös állatállomány részére nincs biztosítva az abraktakarmány. d) A prémium összege az összrészesedés 14—16 %-át teszi ki. Tapasztalható azonban olyan tendencia is, hogy, több helyen kellő elemzés nélkül évről-évre növelik a prémium mértékét. A termelőszövetke­zetek 15 %-a ez éveben az összrészesedésnek már 35 %-át prémium címén fizeti ki. Több teremlőszövetkezetben — elsősorban a ku­koricánál, burgonyánál, és cukorrépánál — az össz­termésből való magas részesedéssel arányosan nem csökkentették a munkaegység-jóváírást. Az ilyen termelőszövetkezetekben a munkaegység értéke a tervezett szintet nem éri el.­­ e) Ez évben is tovább nőtt az alkalmazottak száma és a kifizetett munkabér. Megyénkben az összré­szesedés 8 %-át teszi ki a munkabér címen kifi­zetett összeg, ezen belül azonban 16 termelőszö­vetkezetben a munkabér aránya már 20 % felett van. Ezekben a termelőszövetkezetekben a tagok és az alkalmazottak között egészségtelen kereseti­­ aránytalanság és egyéb szociális­ feszültség kelet­kezett. III. A Megyi Párt V. B. 1964. évi jövedelemelosztási és premizálási irányelvei 1966. évre is érvényben marad­nak. Figyelembe véve az 1965. évi tapasztalatokat az irányelvek 1966. évi alkalmazása során a vb. a követ­kezőkre hívja fel a figyelmet: 1. A jövedelemelosztási és premizálási módszerek ál­talános, helyes alkalmazását továbbra is alapvető politikai és gazdasági feladatnak kell tekinteni. A termelőszövetkezeti vezetők a tervkészítés idősza­kában ágazatonként elemezzék az eddig alkalma­­zott módszereket, értékeljék azok gazdasági kihatá­sait. A tapasztalt aránytalanságok, feszültségek megszüntetése érdekében a szükséges módosításokat végezzék­ el. 2. Azoknál a megszilárdult termelőszövetkezeteknél, ahol a politikai, gazdasági és személyi feltételek már biztosítva vannak, ott a jövedelemelosztás leg­fejlettebb formájának a készpénzes munkadíjazás­nak bevezetése szélesebb körben indokolt. Ennek érdekében fokozott figyelmet kell fordítani a ter­melőszövetkezeti vezetők meggyőzésére. A tanácsi és banki szervek a forma megismertetésén túlmenően adjanak konkrét szervezési segítséget is a beveze­téshez. 3. A­­hagyományos munkaegység-rendszert alkalmazó termelőszövetkezetek fordítsanak nagyobb gondot a munkaegységgel való helyes gazdálkodásra. Ennek érdekében a tervkészítés időszakában vizs­gálják felül az elavult munkanormákat. A normák módosításánál vegyék figyelembe a keletkezett aránytalanságokat és a javuló technikai feltételek gazdasági kihatásait. 4. A termelési eredmények fokozatos növelése érdeké­ben szükséges az ösztönző premizálási módszerek további kiegészítése és minden fontos ágazatban való alkalmazása. Alapvető követelménynek kell tekinteni, hogy a prémium mértéke arányos legyen a végzett munka­

Next