Fejér Megyei Hírlap, 2021. október (66. évfolyam, 228-252. szám)

2021-10-08 / 234. szám

A CIVILEK ERRE A Sárkeresztesért Egye­sület mindent elkövet a tradíciók megőrzéséért és új hagyományok teremté­séért, az Ó-Borbála kórus pedig a jó hangulatért. Az én kis Falum kedves SÁRKERESZTES BOROSPINCÉK Egyre újabbak, mo­dernebbek a pincék, köszönhetően a fiatalok érdeklődésének, de azért még a nádfedelesek közül is áll néhány. 2021. OKTÓBER 8., PÉNTEK A FEJÉR MEGYEI HÍRLAP TELEPÜLÉSI MELLÉKLETE Állj meg, vándor, a falu szélén! Rohanó emberek ezrei mennek el mellette naponta, nem is tudva miről maradnak le PALOCSAI JENŐ Jenő.palocsai@fmh.hu SÁRKERESZTES A főút és a megyeszékhely miatt népszerű a település, so­kan választják otthonul, de az igazi varázsa mégsem a földrajzi elhelyezkedésé­ben rejlik, hanem az aktív, összetartó, a megújulásra mindig képes közösségben. Győr vagy éppen Székesfehér­vár felé vágtatnak az autók, zúgnak a kamionok, egymást előzve, kerülve, türelmetlenül. Szinte nem is lehet bekapcso­lódni ebbe a sűrü véráramba, és talán nem is érdemes. Az arra járó vándor azt gondolja, egy újabb apró falu az út mellett, a maga négy utcájával, ami azért felkapott, mert közel a város és kiváló a buszközlekedés. Ám érdemes hallgatni Kó­nya Istvánra, aki azt írja: Állj meg, vándor, a falu szélén,/ Az útelágazásnál, a kereszt­nél,/ Mondj egy imát, és pihenj meg,/ Hallgasd a templom ha­rangját!, ugyanis az megláthat­ja a település másik arcát is. Elhagyva a 81-es főutat, halkul az örök moraj, és egyre zöldebb minden. Az öt érzék­park levendulái között egy­szerre lehet kikapcsolódni, tanulni vagy éppen szerel­mesnek lenni. A felújított köz­épületek ablakaiban és előte­rében muskátli piroslik a zöld cserjék felett. A virágokkal teli udvarok kerítése és az em­bermagasságú kannavirágok állnak sorfalat azoknak, akik a járdán haladva ismerkednek a faluval. A hatalmas zöld le­velek és a vérpiros szirmok egyenesen a település egyik vagy talán a legnagyobb büsz­keségéhez vezetik az arra já­rót. A hívők százai által ma is látogatott református templom 1715-ben épült, két harangot rejtő tornyát 1790-ben ép.­Gyalog kell indulni, kitárt lélekkel, mélyen beszívva a levegőt tették hozzá. Csupán húsz év telt el, és az 1810. évi föld­rengés lerombolta a felekezet központját. Ám a keresztesi­ek régóta arról híresek, hogy hagyományaikat és értékeiket őrzik, óvják, és ha elpusztulni látszik, hát újra felépítik. Ez történt af református templom­mal is, amit később bővítettek, majd parókiát is kialakítottak mellette. Ősidők óta lakott, a mai székesfehérvári, régebben a sármelléki járáshoz tartozó terület, melyet még Eufrozina királyné adományozott a jo­­hannitáknak, vagyis a keresz­tes lovagoknak 1193 körül. így változott a település neve a korábban használatos Borzról Sárkeresztesre. Az évszáza­dok mentek, a törökök jöttek, és minden elpusztult, de a hely szelleme nem engedte veszni Keresztest. Új birtokosokhoz került, és újraindult az élet, ismét összekovácsolódott közösség. Aztán a történelem a­ kereke újra meg újra meg­próbálta eltiporni a falut, és ez különösen igaz a második világháborúra. Az áldozatok nevei több márványtáblát is megtöltenek az emlékművön, de azt is túlélte az egységből erőt merítő közösség, mely az­óta él és virágzik. A felsoroltak mellett elha­ladva a községházához érünk. Az épületet, az előtte haladó utca forgalmát, valamint a „Körösztösi lakodalom” lá­nyosházaként is ismert hely­­történeti múzeumot nemcsak az egymást jól ismerő lakosok őrzik, hanem a kardot cső­rében szorító, kitárt szárnyú turul is. Aztán még pár perc séta, és meglátjuk a Sárkeresz­tes vége táblát, de ha eddig el is jutott a vándor, még csak a felszínt kaparta meg bakancsa és fokosa. Maga a falu csak itt kezdődik. Felfelé haladva távoli messzé foszlik a főút zaja és csodás panorámává a szemközt sötétlő Bakony. A Móri-árok csendesedő szele a Keresztesesen született Cso­­masz Tóth Kálmán zenetör­ténész, himnológus dallamait fújja, mintegy fülnek kedves illusztrációt szolgáltatva a má­sik híres szülött, Bársony Ist­ván vadásztörténeteihez. A pünkösdkor legszebb Újhegyen pincék és szőlők sora kanyarog éppúgy, ahogy a közeli temető melletti út. A Borbálán is őrzi még az em­lékeket pár régi fal és néhány szőlőtőke. A focipályán és a faluközpontban álló művelő­dési házban mindig van élet. Számtalan vonzó helyet talál az utazó és az ott lakó a köz­ségben, de egyik sem ér fel a Parkerdővel. Oda már nem vezet aszfaltcsík és remél­hetőleg sosem fog. Gyalog kell indulni, kitárt lélekkel, mélyen beszívva a levegőt a kilátó magasában, és ha to­vábbmegyünk, csak csende­sen, tisztelettel tegyük, mert az ott rejtőző világháborús lövészárkok és az azokat öve­ző termőföldek mélyén dicső honvédek történetei kevered­nek az esti szélbe. A közel háromszáz fős református gyülekezet számára a templom a központFotók: Elekes Gergő Csak le kell venni a lábbelit, és már lehet is indulni az öt érzék birodalmába A századik évfordulóra készült el az emlékmű A régi és az új lakók is ragaszkodnak a faluhoz SÁRKERESZTES Megkér­deztünk három lakost, hogy mi is az, ami ide hívta, illetve ami itt tartja őket? Nemrég költözött keresztesre Élessy Zsanett Edit, de máris teljesen beilleszkedett a falu­ba. A fiatal anyuka így vall a faluval kapcsolatos érzése­iről:­­ Ez egy nagyon csalá­dias, kis falu, ahol összetartó, szuper kis közösség él, vagy­is tökéletes hely arra, hogy a gyerekeinket itt neveljük fel. Nagyon szeretünk itt élni, ezért egyáltalán nem bántuk meg, hogy itt telepedtünk le. Tősgyökeres helyi lakos Sárempek Lászlóné, aki min­denben segíti a települést a ha­sonlóan aktív és lokálpatrióta férjével együtt. Zsuzsa néni azt mondta: - Hogy Radnóti szava­ival éljek, nem tudom, másnak mit jelent, nekem szülőhazám. Itt éltek a szüleim és nagyszü­­leim is. De nem csak a régi dol­gok miatt ragaszkodom ehhez a településhez. Az itt működő civil szervezetek, az általuk szervezett rendezvények élő­vé teszik a települést. Tihanyi Zsolt a mai aktív fiatalok életét éli, és bár még előtte az élet, de nem rohan innen sehova. A helybéli ifjúság képviselője azt mondta: - Én itt nőttem fel, és ide jártam iskolába. Itt adatott meg nekem, hogy táncolhatok a szüreti felvonulásokon, hogy hosszú sétákat tehetek a Park­erdőben, és nem utolsó sorban valamennyi gyermekkori bará­tomat itt szereztem. Mindig jó volt itt élni, és úgy gondolom, sokáig itt is maradok, mert ez az én kis otthonom. PID FEOL.hu Élessy Zsanett Edit Sárempek Lászlóné Tihanyi Zsolt Fotók: Elekes G. További izgalmas hírekért látogasson el ide:

Next