Fejlesztő Pedagógia, 1997 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 4-5. szám
89 BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEF ÉLETE, EGYÉNISÉGE, ESZMÉNYEI, PEDAGÓGIAI NÉZETEI DR. JANOWSZKY SÁNDOR Egy ember, egy politikus, a pedagógus megérintheti az örökkévalóságot, mert hatása nem tudni, meddig ér! Míg él, emlékeznek rá, holta után pedig legendává válik. Olyan emberről írok, aki megérintette az örökkévalóságot, s hatása - őszintén hiszem és vallom - századokig él történelmünkben. Báró Eötvös Józsefre illő az a gondolat, hogy: „Nemcsak az a bölcs, aki sokat tud, hanem az is bölcs, aki sok hasznosat cselekszik!” (Arisztotelész) Az emberiség évente írja történelmének fejezeteit. Ezeknek a fejezeteknek minden lapja az emberi erő, a szellem és a lélek harca a jövőért! Ezért kötelessége minden nemzetnek, hogy hivatása magaslatára emelkedve megállja helyét, s így kiérdemelje a fennmaradást és megbecsülést. Nemzetünk nagyjai mindig keresték a fejlődés helyes útját, a hivatásuk sürgette feladat tökéletes betöltését. A jelszavaktól oly gyakran hangos magyar közéletben csak kevesen látták a kivezető utat, s bár a hangoskodóknál halkabb hangon, de annál nagyobb szakértelemmel szóltak hozzá a nemzet sorsdöntő problémáihoz. Eötvös miniszteri jelentésében így fogalmazott erről: „...csak egy mód van, ami által nemzetünk jövőjét biztosíthatjuk, és hozzá méltó állást vívhatunk ki, és ez abban áll, hogy nemzetünk szellemi műveltségén dolgozzunk, mely napjainkban meghatározó”! [1] A szellemi kör, melyben Eötvös nevelkedett, szigorú, de igazságos és mélyen vallásos volt. Gyermek- és ifjúkora nagy részét Ercsiben töltötte. Szülei kitűnő neveltetésben részesítették, akiknek műveltsége emberszerető jelleme befolyást gyakorolt rá. Erről így írt: „Nem neveltettem soha másként, mint anyám által, Lilien nagybátyám házában, de nagyszüleim minden befolyása nélkül.” [2] Nagy hatással volt még Eötvös lelki fejlődésére anyjának nőtestvére is, aki magas műveltségével, a német és a francia irodalomban való jártasságával korán felkeltette az ifjú tudásvágyát. Nevelője, Pruzsinszky József, a Vérmezőn kivégzett Marinovicsék szellemi rokona. A fiatal Eötvös lelkében szunnyadozó hazafias érzelmeket ő a szenvedélyes odaadásig fel tudta fokozni. Iskoláit magánúton végezte egészen a mai IV. középiskoláig. 1826 őszén a pesti egyetemre ment, s ott kétévi bölcsészeti tanulmányain kívül háromévi jogot is végzett. Tanulmányainak befejezése után élénk érdeklődést mutatott az irodalmi és politikai élet iránt. Az 1832-ben megnyílt pozsonyi országgyűlésnek már buzgó látogatója. Később a magyar udvari kancelláriához ment, ahol 1936-ban tiszteletbeli fogalmazónak léptették elő. Barátjával, Szalay Lászlóval lelkesen tanulmányozták a francia forradalom eszméit. Hazafias érzületük fejlődésére nagy hatással volt tanáruk, Horvát István, kinek lángoló hazaszeretete és lelkesedése a két fiatalnál lassanként rajongásba csapott át. Eötvös bejárta Németországot, Svájcot, Németalföldet, Franciaországot és Angliát. Különösen Anglia nagyszerű előrehaladása és rendezett politikai élete gyakorolt rá nagy hatást. Hazatérve mind nagyobb szerepet játszik az ország politikai életében. 1848-ban mint közoktatásügyi miniszter vesz részt az első felelős magyar kormány munkájában, s küzd elgondolásainak megvalósításáért. Az ország sorsának szerencsétlen alakulását azonban nem tudta elviselni, éppen ezért elhagyta az országot, előbb Ausztriába, majd Németországba ment. Hozzálát a francia forradalom tanulmányozásához, hogy megállapítsa a válság okát. Hazatérve mint miniszter lelkesedéssel folytatta a megkezdett munkát egészen 1871- ben bekövetkezett haláláig. Eötvös életében inkább a gondolat embere volt, mint cselekvése. Nem pártokat vezérelt, hanem eszméket kezdeményezett. Nem annyira intézményeket hozott létre, mint azok útját egyengette. Sorsa és hajlamai a demokrácia bajnokává avatták. Polgár volt elveiben, szokásaiban és életmódjában. A reform embere maradt egész életében. Az egyéni szabadság híve, demokrata és szabadelvű. Eötvösnél Kossuth és Széchenyi törekvése egy társadalmi átalakulás vágyában olvadt össze, melynek valódi eszköze a nemzeti műveltség emelése. Szerinte minden nemzet fejlődése magasabbra emeli az egész emberiség kulturális színvonalát, egyúttal így válik az az emberiség közkincsévé. Kultúrpolitikai gondolatai A tudós higgadtságával, szakértelmével és tárgyilagosságával fogott az uralkodó eszmék vizsgálatához. Kereste a kor jelszavai mögött a tartalmat, azt, melyet a nép fűz azokhoz, és azt, melyek a tudós szerint hozzátartoznak. Szerinte: „A nép ritkán van tisztában eszméivel. Ahelyett, hogy saját meggyőződéseit taglalná, bizonyos szavakat szokott fölkapni, melyeken a hit egész buzgalmával csügg.” [3] Korának uralkodó eszméi: a szabadság, egyenlőség, nemzetiség. Érvekkel bizonyítja, hogy az egyéni szabadságra való törekvés az uralkodó eszme. Hogy mit jelent nála a szabadság eszméje? Egy lehetőséget, amely szerint az egyén önerejét és a rendelkezésére álló eszközöket