Fejlesztő Pedagógia, 2017 (28. évfolyam, 1-6. szám)
2017 / 3-6. szám
Fejlesztő Pedagógia 2017/3-6. szám bilingvális (és ezen belül bikulturális) oktatási modell alkalmazásának az, hogy a pedagógiai tanterület jelnyelvi ismereteit biztosítva legyenek. A külföldi szakemberek tapsztalatai azt mutatják, hogy a bilingvális oktatást nem lehet megvalósítani képezett siket tanárok nélkül (Chvátalova, 2007). Tehát olyan tanárokkal akik megfelelő szinten ismerik a jelnyelvet, a siket gyermekek gondolkodását, szociokulturális környezetét, és ez a nyelv az anyanyelvük vagy első nyelvük. A magyaroszági hallássérültek intézményeiben jelenleg nem folyik bilingvális oktatás és a kétnyelvűség filozófiája hivatalosan nem jelenik meg a nevelési-oktatási folyamatban, hanem az auditív-verbális módszert alkalmaznak. A magyarországi siketiskolákban, nem egyforma lefedettséggel, de már dolgoznak hallássérült gyógypedagógusok, szakoktatók, asszisztensek, őket jelen cikkünkben átfogóan tanárnak nevezzük. Ma már egyre több a diplomás siket, vonzóbb a gyógypedagógiai pálya a hallássérültek számára is, és vannak siket szaktanárok is. S ha sikeresen befejezte a szakmai képzést, elmondhatja, hogy hallásvesztesége által kialakult szemléletmódja az, amely áthatja szakmai tudását. Azonban, mint ahogy Chvatalova megjegyzi (2007) amennyiben bilingvális környezetben akar oktatni a siket pedagógus , tudnia kell jelnyelven kommunikálni, a többségi nyelv értő olvasásának birtokában lennie és tudnia kell írásban kifejeznie magát. Az alábbiakban szeretnénk áttekinte, hogy fordíthatja előnyére a siket tanár a másságát: 1. A másság okozta korlátok előnyt jelentenek a szakmai tudásának gyarapításában. A siket tanár ismeri auditív korlátait, ezért jobban tekintettel tud lenni arra, hogy a tanulók mi mindent nem hallhatnak. Értelmezése a tanulóra nézve elsősorban kulturális-antropológiai, azaz személyüket teljes egésznek tekinti és nem indul ki a „defektológiai modellből”. Ismeri a hangzó nyelvben előforduló szókincsbeli, szövegértési nehézségeiket, saját magának is van több-kevesebb efféle tapasztalata, tudja, min kell ilyenkor „keresztülverekednie” magát a siket tanulónak, és személyes tapasztalatával meg tudja erősíteni a tanulókat. Ezáltal pozitív hatással van a szocializációra. 2. Ha ismeri a szövegértés nehézségeit, olyan feladatokat, tananyagokat tud készíteni, amelyek a tanulók számára „elérhetők”, változatosak és vizuálisak - a siket tanár nagyobb mértékben fog a vizuális megjelenítésre támaszkodni, mert tudja, hogy a megértendőket elsősorban látnia kell a tanulónak. Ma már az ilyen szemléltetésre rengeteg eszköz van. Jól át kell gondolni azonban, melyik tanuló esetében mi a hasznos, mi felel meg neki. 3. A jelnyelv ismerete és az azon való oktatás segíti a tanulók gondolkodását, szövegértését, kifejezésmódját, nyelvhasználati szempontból ő a legjobb példa a belső minták kialakítására. A siket tanulók szájról olvasása, hangzó beszéd megértése és szókincse eltérő, gyakran nem értik, amit a beszélő pedagógus mond, vagy nem értik a táblára felírt, könyvből olvasott szöveget. Ilyenkor az egész szövegkörnyezetet meg kell magyarázni, nemcsak egyes szavakat. A siket tanárnak vagy asszistensnek itt jó lehetősége van élni a jelnyelven való magyarázattal, mivel a jelnyelv a siket gyermek természetes kommunikációs eszköze. Ezáltal a kommunikáció és a gondolkodás fejlesztése egyaránt előtérbe kerül. Amennyiben a siket tanuló látja, hogy a siket tanár képes jelnyelven kommunikálni és írásban is kifejeznie magát, példaként szolgál számára. 4. Ha a siket tanár tagja (volt már) a siket közösségnek, akkor jobban érti és ki tudja használni a közösségen belül elterjedt szokásokat. A siketközösségnek van kulturális identitása, és a siketkultúrához hozzátartoznak a jelnyelvhasználaton kívül egyéb kommunikációs szabályok: pl. a szemkontaktus és jó fényviszonyok fontossága, valamint a hallássérült személyek életében jelen levő kiegészítő „gyógyászati segédeszközök”: rezgő- és villantócsengő, füstjelző, rezgő ébresztőóra stb. 5. A siket tanár saját személyével is pozitív követési mintát mutat a tanulóknak. Jelenléte megerősíti a tanulókban azt, hogy egyenlő értékűek a társadalomban, csak éppen mások, és új élethelyzetekben bátran fordulhatnak hozzá. „Ebben a problémában és ezzel él, meg lehet vele beszélni az élet dolgait” - gondolják. 6. Az empatikus látásmódnak köszönhetően érzékelteti a tanulókkal, hogy nagyon fontos, hogy legyen saját véleményük, és ki is tudják fejezni, s a véleménynyilvánításnak a tanár-diák viszonyban kölcsönösnek kell lennie! 7. A pedagógiai munka része a szülőkkel való kapcsolattartás a gyermek magatartásával, tanulásával, kommunikációval kapcsolatos értékelés. Ezek a kapcsolatok a szülők és a pedagógusok között sokfélék, kezdve a kölcsönös konszenzuson át egészen a teljes vélemény- és nézetkülönbségig. A szülők többsége halló, mivel a hallássérült gyermekeknek csak 10%-a születik siket családban. Chvatalova (2007) szerint ebben a helyzetben a siket pedagógus megkönyv