Felsőmagyarország, 1934. január-március (3. évfolyam, 1-71. szám)

1934-01-03 / 1. szám

VL I ArA6fiLlér FELSŐMAGYARORSZÁG SZK-RjtisZTOSEGI MISKOLC, HUNYADI-U­TCA 13.SZÁM. F&SZERKESZTŐ TELEFONSZÁM­AI 12-10 éS 12-22. FELELŐS SZERKESZTŐ TELEFONSZÁMA 1 &40 éS 9-9. A SZERKESZTŐSÉG TELEFONSZÁM­At 5-SA. routuksztfti ZSEDÉNYI BÉLA dr. FELEL*S SZERKESZTŐ: BODA ANDOR MISKOLC, 1934. JAN. 3. SZERDA III. ÉVF. 1. SZÁM ELŐFIZETÉSI ÁRA ÚGY HELYBEN, MINT VIDÉKEN: EGY HÓNAPRA 1 PENGŐ 60 FELL.­­ KIADÓHIVATAL | HORTHY MIKLÓS TÉR 7. SZ. — TELEFONSZÁMA 1­9-60. KÉT SZOCIALISTA (B. ) Miskolc szempontjából szomorú ös­­­szehasonlításra ad alkalmat két szociálde­mokrata beszéd. Az egyik Miskolcon hang­zott el a minap, a másik kedden, a fővá­rosban. Az egyiket a város szociáldemo­krata országgyűlési képviselője, mondotta a városi közgyűlését megelőző pártközi ér­tekezleten, a másikat Mihályi Ferenc, Pest vármegye közgyűlésén. Egy témához szóltak hozzá mindketten. Mégis, ég­ és föld a két szónoklat között. Pest javára szól ez a különbség. Élesen, kirívóan s az össze­hasonlítás miskolci vonatkozásában felhá­borítóan. Minden újságolvasó ember tudja, hogy Miskolc törvényhatóságának megsemmisítő többségében meg volt a készség és akarat ahhoz, hogy londoni letagadhatatlan sike­­reik hálás elismeréseként ennek a városnak a közönsége is üdvözölje Bethlen István grófot és Eckhardt Tibort. Az erre vonat­­kozó javaslat a kellő formában, időben lé­pett meg. Mi sem természetesebb, hogy a­z, aki tette és az aki a pártközi értekezlet­re vitte, meg volt győződve arról, hogy et a javaslatot Miskolc városának tör­­vnyhatósági közgyűlése egyhangú felke­­zdéssel teszi magáévá. Nem is lehetett­­ másra gondolni. Hiszen itt a revízióról van sí. Arról, hogy két magyar politikus­­ nnnen lobogtatta a magyar igazság zászló­­t a brit világbirodalom fővárosában s­ngeteg új hívet és harcost szerzett a re­­zióért indított magyar küzdelemnek. De fölállt a pártközi értekezleten Mil­ák­ második kerületének szociáldemokrata épviselője, felállt Reisinger Ferenc. Ösz­­elhordott hetet-havat. Vágott jobbra­­balra és­­ tiltakozott az üdvözlés ellen. Az indítványozó visszavonta a javasla­tát. Igen helyesen arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy nem tűri és nem engedi meg, hogy a revízió nagy és szent gondola­tát ilyen kicsinyes szempontok alpári in­dulata szennyezze be. Inkább ne legyen üdvözlés, mert Miskolc csak egyhangú hó­dolattal emelhet kalapot azok előtt, akik n­agy­ magyar álom valóra válásáért küz­denek. Pesten, a legnagyobb vármegye nemes özgyülésén nem igy történt a dolog. Ott­­ még a szociáldemokraták is magyarok tud­­ak maradni, magyarok mertek lenni. Mi­hályi Ferenc, szociáldemokrata pártja nevé­ben, a legmélyebb megvetéssel bélyegezte meg a hazaáruló Fényes Lászlónak a cik­két, mely a revízió ellen fecskendezte szennyes mérgét s kijelentette, hogy pártja felvesli az üdvözlést, Bethlen­­ és Eckhardt üdvözlését. Helyesli, mert nézete szerint mindenki megérdemli a köszöntést, ha a re­vízióért küzd. Pártpolitikai szempontjai­nak Mihályi Ferenc csupán annyi enged­ményt tett, hogy­ amikor hozzájárult Bethlen és Eckhardt revíziós érdemeinek köszöntéséhez, hangoztatta: belső revízióra is szükség van. , Helyes, ez ellen senki sem tiltakozik. Talán még vitába sem száll senki Mihályi Ferenc megállapításaival. Igaz, a magy­ar élet még sok vonatkozásban revízióra szó­lni. Ezért született meg Nemzeti Munka­­erő. De tiltakozni kell a szociáldemokrata akmerőség ellen, ha pártszenvedélyében annyira elvakult, hogy kész és képes el­gáncsolni a revíziós munkásságot és ered­­ményt üdvözlő egyhangú elismerést. Ha nem gondolnék azt, hogy itt csak Reisinger Ferenc súlyos egyéni tévedéséről van szó, igen komoly következtetést kellene levonnunk­ Reisingerről is. Pártja helyi politikájáról 1*. ti • : ! I Nem részleges, teljes revíziót kívánunk a fátok — Ugyanezt mondtam Genf és Róma után Londonban is. A Legelőkelőbb klub­­bokban tartottam előadást és hangsúlyoz­tam : mi nem azt­­ kívánjuk, hogy Magyar­­ország visszakapja Szlovenszkó magyar­lakta területeit, hanem azt, hogy az egész Szlovenszkót visszaadják Magyarországnak.­­ Végzetes lenne ugyanis reánk jótokra az, ha csak a magyarlakta területeket csa­tolnák vissza az ezeréves anyaországhoz, mert akkor a falánk megmaradt kis területet cseh gyomor azt a könnyen meg­emészthetné, annyira, ahogy soha többé nem lehetne szó a tót irredenta feltámadásá­ról. — őszintén megvallom, hogy nem re­mélt megértésre találtam Angliában. Első­sorban azokban a körökben, amelyek már állásfoglaltak a trianoni békerevízió mel­lett, de általában mindenütt. Erre Hyska cseh sajtóattasé felszólalt és megkérdezte tőlem, hogy tudok-e arról, hogy a csehek tót iskolákat létesítettek? Megfeleltem erre a kérdésre. Megmond­tam, hogy a valóságban egyetlen tót iskolát sem létesítettek. Vannak ugyan tót iskolák, de itt csehül tanítanak, vagy pedig „új csehszlovák“ nyelven. Ez a legfurcsább dolog a világon. — A cseh­ tudományos akadémia ugyan­is a kormány parancsára új csehszlovák nyelvet kreált, amelynek csak az volt a jen — Angliai előadásom után Benes sürgő­Szlovenszkóba , utazott — folytatta Jeehlicska Ferenc. Talán nem tudják, hogy azért, mert meg kellett nyugtatnia a Szlovenszkóban élő cseheket. Amikor ugyanis a csehek rájöttek, hogy Anglia mennyire helyesli a tótok mozgalmát, szinte páni félelemmel menekülni igyekez­tek Szlovenszkóból, egymás után kérték, hogy helyezzék vissza Az angolok rájöttek ugyanis arra, hogy a csehek félrevezették őket. Amikor annak idején a cseh állam megala­kításáról kezdtek tárgyalni, két érvet hoz­tak fel Benesék: az egyik az volt, hogy demokratikus államot akarnak csinálni, a másik pedig az, hogy pacifisták lesznek. Demokrácia helyett elnyomták a tótokat, a ruténeket, megcsúfolták a sajtószabadságot és a pacifizmus helyett hatalmas fegyver­gyárakat létesítettek, amelyek­­ Anglia ellen szállítanak muníciót Indiába. Ez a döntő érv olyan hatással volt az angol po­litikai tényezőkre és általában a közvéle­ményre, hoy egyszeriben mellénk álltak. Londonban az a szokás, hogy egy-egy előadás után a hallgatóság kérdéseket te­het fel az előadóhoz. A csehek ezt az esz­közt használták fel. Én ugyanis azt állítot­tam egyik előadásomban, hogy a csehek balkanizálják a tótokat, célja, hogy a tót nyelvet elcsebesítse. Kije­lentettem, Hyskának adott válaszomban, hogy a valóság az: tiszta tót nyelven az egész világon csakis a magyar alföldön, Békés kör­nyékén tanítanak. A Magyar Tudományos Akadémia nem nyúlt hozzá a tót nyelvhez és a magyar hatóságok a legnagyobb készséggel járul­tak hozzá, ahoz, hogy Magyarországon a tót nemzetiségűek gyermekei tiszta tót nyelvet tanulhassanak. Jöket Csehországba. Benes útja azonban sikertelen maradt, mert mint a „Slovak“ december 28-án megjelentette, a nagy bi­zonytalanság közepette még mindig töme­gesen kérik a cseh tisztviselők visszahelye­zésüket. ők ugyanis tudják, hogy nem lehet elzárkózni Magyarország jogos követelései elől és a magyarlakta területeket feltét­lenül vissza kell csatolni Magyar­­országhoz. a tót nyelvet csak Magyarországon tanítják „Pori félelemmel menekülnek Szlovenszkoho a csehek“ Szlovenszkóból páni félelemmel menekülnek a csehek, mert a tót nép forradalmától félnek A­ tiszta táj nyelvet csak Magyarországon tanítják ■ [UNK] fl Magyar Reviziós Liga és a Tót Tanács mozgalma párhuzamos akció -­­Bethlen István grófnak páratlanul nagy sikere volt Londonban Jehlicska Ferenc dr. szenzációs nyilatkozata A parti 6n­appal ezelőtt megalakult Tót Tanács elnöke, Jehlcsk­a Ferenc dr. pár nappal ezelőtt Budapestre érkezett, ahol felette érdekes interjút adott. Jehlicska Ferenc dr., aki az összeomlás előtt magyar egyetemi tanár volt, elmon­dotta, hogy a tót tanács memorandumban for­dult a Népszövetséghez, azt kérve, hogy vegyék revízió alá a trianoni szerződést, mert a tótság érdekei azt követelik, hogy Magyarorzághoz csat­lakozzunk. Egy elrendelendő népszavazás 98 százalék­ig Magyarország mellett döntene. — Angliai utam során érintkezésbe lép­tem Lord Rothermere-rel is. A lord kije­lentette, hogy nem lehet megakadályozni azt, hogy az egész Szlovenszkót visszacsa­tolják Magyarországihoz. Erről a kérdésről cikket is írtam a Daily Mailban, megírtam, hogy Szlovenszkóban repülő csendőrosztagokat szerveztek az utóbbi időkben, amelyekről a cseh lapok maguk is megírták, hogy céljuk: a szlovenszkói forradalom el­fojtása.­­ A csehek olyan kelepcébe kerültek, amelyből nehéz kivezető utat találni. Minden szomszédjukkal rossz vi­szonyban vannak. A lengyelektől nem várhatnak segítséget, hiszen nagy területet vettek el tőlük Lo­schen környékén. Nem várhatnak támo­gatást Németországtól sem, mert ebben a pillanatban 5000 német ül politikai vétsé­gek miatt cseh­ börtönökben. — Magyarországról nevetséges lenne beszélni ebben a vonatkozásban, hiszen óriási területeket szakítottak le a magyar testről. Olaszország szintén nem támogatja Cseh­­, Szlovákiát, marad tehát az egyedüli támasz, Franciaország, amelynek azonban kezd mindjobban kinyílni a szeme. lek­licsko Bethlen és Eckhardt sikeréről . El kell még valamit mondanom ang­liai utamról Bár csak az utolsó pillanatban értesültem arról, hogy gróf Bet­len Ist­vánnal egyidejűleg tartom meg előadáso­mat Londonban, nagy örömömre szolgált ez a körülmény. Én ugyanis súlyos érvek­kel támaszthattam alá azokat az okfejtése­ket, amelyeket gróf Bethlen István olyan nagy sikerrel hozott fel. : — Jólesett nekem, hogy előadásaimmal arról az oldalról támogathattam gróf Bethlen Istvánt, amelytől a csehek maguk részére várták a támogatást — a tótok ré­széről. Gróf Bethlen Istvánnak, de Eck­hardt Tibornak is igen nagy sikere volt. Hiszen magyarországon már nagyon jól tudják, hogy­­ Bethlen tárgyilagos, de hatá­rozott előadásainak következtében men­­­­­nyire megnövekedett az a most már erélyesen követelt tábor, amely azoknak az­­ igazságtalanságoknak kiküszöbölését, ame­lyet Magyarországgal szemben elkövettek. Örülök annak a­ véletlennek, hogy Bethlen­nel egyidőben lehettem Lond­onban, mert hiszen a magyar revíziós mozgalom és a Tót Tanács mozgalma párhuzamos akció,­­amelynek közös célja van.

Next