Felsőbányai Hírlap, 1908 (13. évfolyam, 1-27. szám)

1908-01-02 / 1. szám

Egyébként örülök, hogy az iskolák álla­mosítása és a templom államköltséggel való restaurálása helyeslésével találkozik. Megfigye­lem, hogy a fiatal óriások mily buzgalmat és leleményességet fognak ez irányban kifejteni? Kuszkó István: A Felsőbányai Hírlap Felsőbánya bányászata. — írta : — (Folytatás) A kincstári bánya­művelés jelenleg nagyobb­részt csak a fötelérre szorítkozik, emellett azon­ban a fötelér északkeleti elágazását képező Ig­­náci és Leppeni telér hálózat felsőbb szinti fej­tési maradványai is még élénk lemivelés alatt állanak és a fötelértől dél-nyugat felé elágazó Eli telér is, melynek érces köve a felsőbb szin­teken már teljesen lemiveltetett, a IX-ik szinti folyosón két vájatvégben sikeres feltárás alatt van. Ezen Bányamivelés két aknából és egy ezen aknákkal közlekedő altáróból történik. A Teréz-akna a Nagybánya hegyet kelet felől határoló völgyben 480 méter tengerszin feletti magasságban van 321 méternyire lemé­­lyitve és a bányamű fő szállító és vízmentesitő aknáját képezi, melyen át az összes bányatermé­nyek szállíttatnak a külre. Az akna a bányamű egyes folyosóival a következő mélységben közlekedik: I-sö szint 56 m. IV-ik szint vagy a Borkúti altáró: 98 m. V-ik szint 113 m. VI ik szint 133 m. VII-ik szint 150 m. VIII-ik szint 168 m. IX-ik szint 190 m. X-ik szint 256 m. XI-ik szint 316 m. A bányatermények az egyes munkahelyekről gurítókban az elősorolt folyo­sókra döntetvén, vasúton emberi erővel az akná­hoz és innen az akna szállító gép segélyével a külre szállíttatnak. Az aknaszállitást, úgyszintén a vizemelést is, vizoszlopos erőgépek s megfelelő vizerő hiányában, mi a nyári hónapokban rende­sen be szokott állani, villamos motorok által hajtott külön munkagépek eszközük.­­ A szük­séges erővizet a Rozsály és Gutin közötti hegy­­láncolaton végig vezetett 17000 méter hosszú vízgyűjtő árok szolgáltatja. Ezen vízgyűjtő árok szolgáltatta erővízmennyiség másodpercenkint , 8 és 60 liter között változik és a vízgyűjtő me­dencéből az aknáig 50 m. ható eséssel az akna szállítást és az aknában az altáróig 95 m. esés­sel a vizemelést végzi. A vizoszlopos szállító gép, mely 1866 óta működik, egy kéthengerü fekvő vizoszlopos gép és hajtója másodpercenkint 32 liter evő­vizet igényel. Az aknaszállitási gyorsaság 1­00 m. Az aknaszállitás két akna osztályában , tehát egyidejűleg két, egy felfutó és egy lefutó szál­lító kötéllel történik. A bányatermény a termelés helyén megrakott vasúti csillében az aknához szállitatván, az akna­szállító kasban a csillével együtt emeltetik az akna­ház talpára, hogy innen külvasuton közvetlenül rendeltetési helyére tovább szállíttathassák. Az akna szállítási nettó teher: 600 kg. A szállító kas Weisz György-féle fogó (biztosító) készülékkel van ellátva, mely kötélszakadás esetében a szállító kast felfogja és a lezuhanástól megóvja. A két egymástól független és egészen azonos vízemelő gépezet 1866 óta van az aknában beépítve és áll: 1) az álló hengerű vízoszlop hajtó gépből, 2) ennek tömör akasztott függélyes akna rudazatból és 3) ezen rudazat által hajtott három egymás fölé te­lepített víznyomatjából. A vízoszlopos gép fentebb említett hajó esés mellett másodpercen­a­kint 16 liter esővizzel működik és percenkint 4—4 y„ 1,65 m. hosszú járatot tesz. A három nyomattyú átmérője az emelő vízmennyiséghez képest külömböző. A legmélyebb (Xl-ik) folyosó szintjén telepitett és legkisebb (185 m m.) viznyo­­mattyu az akna­fenékben összegyűlendő vizet a X- ik folyosó szintjéig (60 m. magasra) emeli. Innen az emelt vizet a X-ik és IX-ik folyosóbeli bányavízzel megszaporitva, a második (235 m. átmérőjű) nyomattyu a VII-ik folyosó szintjéig (93,70 m, magasra) és innen az itt ismét meg­szaporodott vizet a harmadik (250 m. romács átmérőjű) nyomattyu további 61 méter magasra emelvén, a külszínre vezető Borkúti altáró víz­csatornájába önti ki. Az összegyűlendő és kiemelendő összes víz­mennyiség percenkint a különböző évszakok és időjárás szerint, 250 és 500 liter között változik. Az itt rendelkezésre álló erővíz mennyisége azonban a nyári hónapokban a minimális szük­ségletnél is alább száll. Ezen idő alatt az akna­szállítás és a vízemelés villamos erővel történik. E célra az aknaházban egy második azonos munkaképességű, de villamos motorral hajtott akna szállítógép, a bányában pedig a IX-ik és a XI- ik szinten az akna mellett kivájt egy-egy géphelyiségben két-két villamos erőre berende­zett, gyorsan futó iker szivattyú van telepítve. A négy munkaképesség és szerkezetre nézve, egymással egyenlő iker szivattyú mindegyike percenkint 320 liter vizet képes 120 méter ma­gasra emelni s a két géphelyiségben egyidejű­leg többnyire csak egy szivattyú van üzemben, a másik pedig tartalékul szolgál. Az 550 Volt feszültségű villamos egyenáramot a b­rit munka­gépek motoraihoz egy, a fővölgyi zuzómű mellett külön gépházban telepitett s gőzerővel hajtott 72 kilowatt teljesítményű villamos generátor szolgáltatja.­­ Végre nagyobb üzembiztosság és a rendelkezésre álló vizerő jobb kihasználása érdekében, az alták­ szintjén közvetlenül az akna mellett kivájt géphelyiségben egy másik 44 kilowatt teljesitményű villamos generátort hajtó Pelton turbina két futó kerékkel bír, melyekkel a szükség szerint csak az aknában rendelkezésre álló ható eséssel avagy az ároktól az altáró szintjéig rendelkezésre álló összes 150 méternyi ható eséssel működik. Itt az akna­szállítást és a vízemelést egy­­egy 12 m, illetve 11.30 m, átmérőjű felülcsapott vizi kerék végzi. A szállítás ezen aknában is két kötéllel, de csak bőrtömlökben történik, s a hu­zal kötél közvetlenül a váltva járó vizkerék gö­­röndjére ékelt dobra kanyarodik. A másik vizi­­kerék által hajtott vizemelő gépezet csak fa­szerkezetű szivattyúkból áll. Ezen kezdetleges vizemelő berendezés már két év óta használaton kívül van és itt is a Teréz-aknai berendezéssel azonos vizemelő gépezet fog beépíttetni. A Ferencz irányaknának erőviz szükségletét a 11000 m. hosszú kisbányai viziárok szolgáltatja, mely árok másodpercenkint 12—40 liter vizet képes az aknához vezetni, hol a ható vízesés azonos a Teréz-aknaival. A borkúti altáró, mely a bányavíz kivezeté­sére, a bányamű szellőztetésére és közlekedésül is szolgál, a két aknát és a külszínt összekötő részében 4000 méter hosszú. Ezen altáró kivágása 1768 ik évben kezdőtett meg. A főtelér csapás irányában már 2000 méter­nél nagyobb hosszban— dőlés irányban a külszíntől számítva mintegy 500 méter mélységben táratott fel ez ideig. A feltárt érc közlemivelése főte pásztákban történik és ott, ahol a telér nagyobb (8 — 12 m.) vastagságot ér el, annak feküjén haladó feltáró vágatból, a kőzet minősége és a helyi viszonyokhoz képest, főte és oldal­­pásztákban, avagy oldal főte pásztákban szokott a telét lefejtetni. A lereivelés folytán visszamaradt üregnek meddő tömedékkel való kitöltése, a fejtő pászták előre haladásával folyton lépést tart. A kőzet lefejtése az elmúlt évszázad köze­­péig tűzzel történt, a robbanó por feltalálása óta azonban mai napig kizárólag fúrás és repesztéssel eszközöltetik. Robbantó anyagul újabban csak dynamit van használatban. A bányaműveletek biztosításánál ácsolat vagy falazat van alkalmazásban. Oly folyosók, melyek hosszabb ideig vannak hivatva a bánya­­mivelést szolgálni, terméskővel, többnyire szára­zon, beboltoztatnak. Régente napszinti mivele­­tekkel folytatták a bányászkodást, mint azt az érces erek kibúvásai, valamint a külső fejtések­nek máig is látható maradványai igazolják, sőt még 1867 —1877 évig terjedő időközben is nap­­szini művelettel fejtették le az úgynevezett Levesi ért; ezen régi külfejtés melynek mélysége 35­ méter, szélessége valamint hossza pedig meg­közelíti a 100 métert. Teréz akna közelében igen szép látványt nyújt meredek szikláival. Az érces bányatermény lehetőség szerint már a bányában a termelés helyén a következőleg osztályoztatik: 1, Dús érc, mely minden további előkészítés nél­kül, csupán lisztté való felzuzás után már bevált­ható kész terményt képez. 2, Középérc, melyben az értékes ércnemek kisebb-nagyobb darabok­ban vannak a meddő kőzettel összenőve. 3, Zu­­zóérc, melyben az érc már csak oly kis szemek­ben van a quarc és a telér kitöltését képező egyéb meddő ásvány és kőzetbe behintve, hogy annak elválasztása az egész tömegnek lisztté való felzuzását teszi szükségessé és 4, meddő, mely a bányában visszamarad és ott tömedék gyanánt szolgál. Az első három rendbeli bánya termény a Teréz aknai gorcz térre kiszállíttatván, a termelő bánya osztály, úgy szintén az egyes mellék­erekből nyert és fémtartalomra nézve jelenté­kenyen elütő minőségük szerint külön-külön hal­­moztatnak. Ezen különnemü készletek a gorc­­téren, illetve az itteni ércválasztó helyiségben kézi kalapác­csal történt felapritás közben, a fenti négy osztály szerint még szorgosabb vá­logatásnak vetjük alá és innen az osztályozott bányatermények lóvonata vaspályán az érc-elő­­készitő müvekhez kerülnek. (Vége köv.) 1908. Elérkeztünk egy újév határkövéhez. A bu­­csuzás pillanatában mégegyszer visszatekintünk a letűnt esztendőre; minden öröme és bánata, jó és rossz napjai egyszerre tolulnak emlékünkbe. Egyik boldogan látta teljesülni vágyait, a másik lesújtva áll összetört reményeivel; mennyi fo­hászkodás, sóhajtás, titkos vágyak, a küzdeni kész tetterő minő kitörései hangzottak el tavaly ilyenkor, s most a zárlatnál, a néma megadás pillanatai után, ugyanazok ismétlődnek az éltető remény jótékony hatása alatt. * A fojtogató köd ráül a testre és lélekre, mint egy nehéz függöny áll a jövőbe kutató sze­mei előtt; a legközelebbi tárgyak, a legközelebbi események is a bizonytalanság homályában rej­tőznek. A kihalt természetnek talán legtalálóbb játéka ez a borzongató, nedves fátyol, mely körülvesz, átölel, de mindent eltakar. A magába­­szállásra, az önbírálatra ilyen idők a legalkalma­sabbak, mikor a kedély és lélek izgalmát még a természet külbehatása is fokozza. * Milyen bölcs és ugyanakkor művész volt­­ak az év végét a természet legmélyebb álmának hatá­rára helyezte, a fordulópontra, midőn a sötétség hosszú óráit száműzni kezdi a világosság, az életet adó fény; és milyen psychológus volt, aki a sze­retet ünnepe utánra tette az uj esztendőt, hogy az emberek még a felfrissített, megerősített ne­mes érzelmekkel nyissanak uj lapot életükben. A világosság és a szeretet, a természet és a lé­lek termékenyítő áldásai boldogíthatják csupán az embert s a melegség, mely mindkettő nyo­mán fakad, éltetője mindannak, ami a földön él, fejlődik s aminek valamilyen rendeltetése van. * Csak a m. kir. posta tudja igazán megmon­dani, milyen jók az emberek egymáshoz az újév alkalmával, mindenki siet szeretteinek, rokonai­nak, barátainak üdvözletét küldeni. Jókivánatok­­tól duzzadnak az érdekből, udvariasságból, con­­ventioból, vagy traditiók folytán írott levelek. Szégyenkezve repülnek január másodikán a vá­ratlan gratulációkra a válaszok. Szerencse, hogy a postás ezen napokon kapja a honoráriumot, mert bizony a sok jókívánság oda volna a Mer­kur szolgáié mellett! . A végzet pedig halad feltartózhatatlanul, s aki a legtöbb jókívánság­gal lett elhalmozva, másnap talán már csendes ember, vagy zokogva tépi szét a sors iróniájá­nak kacagó bizonyítékait! * A központi statisztikai hivatal tekintettel az iparfejlesztési és olcsó munkaerő­források szer­zésére irányuló mozgalomra, fölkérte, azt a min­dent számokkal kifejező nagy ismeretlent, hogy a következőket számítsa ki: 1. Hány akadémiai kritikus pukkadna meg azon versek bírálása közben, melyeket a levél­hordó, az utcaseprő, kéményseprő, hivatalszolga, egyházi fáklyások, a temetkezési intézet dara­bontjai, a cselédszerző, a tejes ember, a kiflis­­ember, a szenes ember, a szemetes (legújabban a kosaras ember­­szedő) s a számlákkal visszame­­nesztett iparos inasok légiói stb. stb. január el­sején vagy írásban leadnak, vagy pálinkás pa­­thossal elszavalnak ? 2. Hány lóerőnek felel meg az a munka, melyet a bugyelláris ki és bezárása a fenti napon igényel ? 3. Az ajtókilincsek ko­pása folytán a réz árának milyen fokú emelke­dése várható? A két testvérváros villanyos tele­peit nem lehetne-e azon folyadékokkal elhajtani, melyek Szilveszter­ estéjén és újév napján a sze­retet és jókívánságok rohamaiban felhajtatnak . Igaz e az, hogy Matuzsálem tacskó korában halt meg ahhoz képest, ameddig a végrehajtónak él­nie kell a reá zúduló újévi áldások következtében ? ' Stix.

Next