Felsőbányai Hírlap, 1909 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1909-01-14 / 1. szám
kedett, hogy a vendéglő 3, esetleg 6 évre 2400 korona és a járulékok mint évi bér fizetése mellett árlejtés útján kiadassék. Az árlejtésre a tanács 1. év január 28-dikát tűzte ki. Felsőbányai Hirla v Egy érdekes vadászat. A vadászizgalom egy vadász képzeletében a gyönyörök gyönyöre. A veszély tudatát legyőzi az esetleges pompás eredmény. A csikorgó hidegben melegséggel fizet a vadászremény s a kihalt, üres végtelen tájék felér a legizlésesebb szalonnal, ahol párolgó theák mellett gyakoroljuk ősanyáink jogát: a szapulást. Pedig itt künn a mi párazatunk az egyedüli melegítő szer. Erdeinkben a vadászat a szarvasok megtelepítése után rohamos fejlődésnek indult. Gr. Károlyi Lajosé az erdem megtelepítésük körül. Kevés az a vadász, ki leghőbb vágyai közé ne sorozná azt az óhaját, hogy a kedvező alkalom egy szarvast puskacsöve elé tereljen. Van valami költői is ebben a túlfeszített vágyakozásban. Férfiasság, elszántság, dacolás a fenyegető veszéllyel, mely minden vadászt — bármily alakban is — fenyeget. Engem és vadásztársaimat is ez a vágy hevített. Szarvast lőni: csak az határozhatja meg ennek a kijelentésnek gyönyörűséges értelmét, kit Diana nagyon kegyel s aki a szarvasaggancsokból valódi múzeumot rendezhet be. December harmincegyedikén indultunk útnak. Az időjárásra kellemetlenül hatott a köd, ami a vadászatnak halálos ellensége. Fél nyolc órakor kocsiztunk Fernezely felé. A fernezelyi kohónál vártak az erdőőrök és a hajtók. Örvendetes hírül adták, hogy az elmúlt napon egy nagy csapat szarvas tülekedett a Cicsera oldalára. Előzetes intézkedésül két hajtót már a reggeli órákban nyomozásra küldtek. A kilátások kedvező hatása alatt a legderültebb reménnyel folytattuk utunkat. Az út síkos, meredek volt. A fáradságot azonban csakhamar elfeledtette a nyomozó hajtók jelentése. Pontosan megjelölték a Cicsera azon völgyét, hol a szarvasok tartózkodnak. Három órai nehéz és verejtékes hegymászás után Már bácsi, a tapasztalt főerdőőr, az állásokat jelölte ki a hegy gerincén. Az én »standom« a hajtás közepén, a Sólyomkőtől mintegy száz méterre volt. Az idő engedett zordonságából. A ködöt elűzték a felhőkön át villanó napsugarak s csakhamar az egész táj csodás fényben tündöklött. A havon tovasikló napsugarak, mint tündérlányok iramlottak tova. Elbűvölő látvány tárult szemeink elé. Mintha a nagy mindenség csupa gyémántokból volna kirakva . . . Csend. Megdöbbentő csend. Csak néha roppan le a fákra tapadó hótömeg s a képzeletileg úgy is felcsigázott vadászt még nagyobb figyelemre ingerli. Háromnegyed órai várakozás után 300—400 lépésre tőlem egy őzet pillantottam meg. Figyelve állanak, majd pár pillanat múlva gyors ugrással szinte tova repülnek. Két fegyvert vittem magammal. Az egyik tizenkét lövetű golyós, a másik egy sima kettős fegyver. A golyós fegyvert irányítottam az őzekre s néhány másodpercnyi célzás után fegyverem eldördült. Az őzek vad iramban menekültek fütyülő golyóimtól. A hegyek tízszeresen visszhangozzák a lövéseket, melyekhez a felső állásokról is erős tüzelések járulnak. Egyszerre megelevenedik a mellettem fekvő cserje. Robaj, robajt követ. Minden idegszálam kifeszül. Izgalmam tetőpontját éri el. Golyós fegyveremet lövésre készen tartva, figyelek a cserje irányában. És hirtelen egy falka szarvast veszek észre, amint méltóságosan felém közeledik. A gondolatnál gyorsabban kicserélem a golyós puskát. Fiatal tehenek és bikák vannak a csordában Őket a vadászönzés megkíméli. Az egész csapat egy falankszot képez, kivéve a vezértehenet, mely öt lépés távolságban vezeti a délceg állatokat. Jól szemügyre vettem. Egy dördülés. A vezértehén fején találva hét-nyolc métert előre szökik meg, azután összerogy. Második lövésem a második vezértehenet gerincen éri s pár pillanatnyi vergődés után élettelenül bukik le a lejtőn. A többiek a gyors duplázástól megrémülve a szörnyű veszély érzetében vad futással iramodnak el s dobogó rohanásukat még jó sokáig hallani. Időközben megjelentek a hajtók. Örömujjongással állották körül az elejtett szarvasokat, amelyek valóban ritka szép és hatalmas példányok. Fáradalmaink kipihenése után egy újabb hajtást rendeztünk a hegyen. Az eredmény itt is kedvező volt. Nagy László erdész barátom terített le egy őzet olyan távlövéssel, mely minden vadász lövőképességének csak hízeleghetne. Zsákmánnyal megrakodva, a legjobb hangulatban töltöttünk el még pár órát a fernezelyi erdész-tanyán. Ott búcsúztattuk el az óévet, hogy az ujév is legalább mindig ennyi vadászszerencsét és zsákmányt juttasson Nimród hűséges híveinek. Ifj. Moldován László: Különfélék. Kinevezések. Őfelsége a király Obholczer Gyulát a nagykárolyi pénzügyigazgatósági számvevőség főnökét m. kir. pénzügyi tanácsossá nevezte ki. — A szatmárnémeti tanfelügyelő Csausz Etelkát Remetemezőre helyettes tanítónőnek nevezte ki. Az uj tanítónő állását már el is foglalta. — Őfelsége dr. Moldován Ferenc városi jegyzőt, lapunk felelős szerkesztőjét a cs. és kir. 5-ik gyalogezredhez tartalékos hadnaggyá nevezte ki. Eljegyzés: Nagy László m. kir. erdészjelölt a napokban jegyezte el Molcsány Adélkát, Molcsány Gábor erdőtanácsos leányát Nagybányán. Díszes esküvő. Wider Mária, Wider Lázár felsőbányai lakos leányának házasságkötése Goldstein Mendel beszterczei lakossal deczember 30-án délben volt a városháza tanácstermében; délután ment végbe az esketés vallási szertartás szerint s este fényes lakodalom követte a Korona vendéglő uj földszinti termében, melyen mintegy 130-an vettek részt. Gyászhirek: Szabó Kálmán országgyűlési képviselő a debreczeni keresk. és iparkamara elnöke január 1-én reggel 4 órakor meghalt. — Sarkadi Nagy Zsigmond nyomdatulajdonos, a »Nagykároly és Vidéke« kiadó tulajdonosa deczember 30-án meghalt Nagykárolyban. Temetése január 1-én délután 1 és fél órakor volt ref. szertartás szerint. Nyugodjék békében ! — Vettük a következő gyászlapot : Alulírottak úgy a maguk, valamint az összes rokonság nevében is mélyen megszomorodott, bánatos szívvel jelentik, hogy a hü nő, a jó anya, anyós és nagyanya: Lendeczki Jánosné szül. Schuller Erzsébet folyó évi január hó 2-án hajnali 2 órakor, életének 65-ik évében, rövid, kinos szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után jobblétre szenderült. A megboldogult földi maradványai folyó évi január hó 4-én délután 3 órakor fognak Felsőbányán a r. kath. szertartás szerint örök nyugalomra helyeztetni, az engesztelő szentmise-áldozat pedig ugyancsak e napon, reggel 9 órakor fog az Egek Urának bemutattatok A béke angyala lebegjen drága porai felett ! Felsőbányán, 1909. január hó 2. Lendeczki János férje, Schuller Mária férj. Csuha Mihályné, Lendeczki Erzsébet, férj. Maár Józsefné, Lendeczki József, Lendeczki Mária férj. Ginzer Kálmánná, Lendeczki Emma gyermekei. Schuller Juliánná özv. Szekerán Péterné testvére. Modis Róza menye. Csuha Mihály, Maár József, Ginzer Kálmán vejei. Hírlapírói jubileum, Kuszkó István kolozsvári hírlapíró, városunk szülötte újév napján töltötte be hírlapírói működésének huszonötödik évfordulóját. Ez alkalomból a vidéki hírlapírók országos szövetsége a következő átirattal üdvözölte örökös tagját, Kuszkó Istvánt: Igen tisztelt kartárs ur ! Egy véletlen körülményből értesülünk, hogy tisztelt kartárs ur 1909. január elsején negyedszázados írói és hírlapírói működésének évébe lép. Örömmel üdvözöljük ez alkalomból és elismeréssel adózunk értékes működéséért és a napi sajtóban kifejtett jeles tevékenységéért, mert tudjuk, hogy mindenkor a tiszta közérdek szolgálatának nemes irányát követte. Szerencsét és uj sikereket kívánunk továbbra is a hirlapirás tövises pályáján, melyen már eddig is sok elismerést aratott. Kartársi üdvözlettel: Szegeden, 1908. dec. 29. Szávay elnök, Palócz titkár. Kuszkó István az erdélyi részek és különö ■sen Kolozsvár városának anyagi és kulturális föllendülése érdekében igen mélyreható tevékenységet fejtett ki. Több intézmény az ő kezdeményezésének köszöni létét, azonkívül a függetlenségi eszméknek egyik legigazibb, törhetlen harcosa. Egyik művét »Erzsébet királyné kolozsvári emlékei« címen az ottani szépítő egylet adta ki és egyik diszkötésü példányát őfelsége a király a hitbizományi könyvtár részére elfogadta. (P. H.) — A magunk részéről szívből csatlakozunk a jókívánságokhoz azon óhajtással, hogy jövő hoszegy füzetke is, a melyben a mai szertartás volt leírva. Ez alatt beharangoztak. A sekrestye melletti csengő jelezte a szertartás kezdetét. A nagy orgona teljesen kinyitva méltóságteljesen megszólal s nehány akkord után rázendít 2—3 ezer ember teljes animóval: Keskeny életünk határa, Tűnnek annak napjai, Mint az árnyék, füst és pára, S mint mezők virágai! Isten, ki a századoknak Egybefűzted láncait, Csak Te nézed változatlan’ Az idők futásait . . . E nagy és eddig nem hallott igazság hallatára megdöbbentem, de úgy hiszem, hogy ilyen hatással volt ez mindnyájunkra, az egész néptömegre. Sőt az egyesek felbuzdulása hatványozott erővel hatott mintegy orkán az egész néptömegre. Mondhatom, hogy ennél megkapóbb, fölemelőbb, magasztosabb isteni tiszteletet még nem hallottam életemben. És miért volt mindez ? Nem csak azért, hogy ilyen nagy néptömegben az egyesek egymást animálják s az egyesek lelkesítésének összegéből egy óriási lelkesedés származik, amely, mint az orkán magával ragad mindent; nemcsak azért, mert maga a dallam is klasszikus (Haydn szerzeménye), hanem főkép azért, mivel a szöveg, az ének oly magasztos igazságokat tartalmaz, amelyek előtt a leggőgösebb, elbizakodott emberi elme kénytelen beismerni a maga csekélységét, gyarlóságát, korlátoltságát s efemer létét. Vagy mondja meg bármely tudós, hogy az időnek hol volt a kezdete és hol lesz a vége ? ! Én részemről úgy vagyok vele, ha ilyen tárgy fölött kezdek gondolkodni, hogy azonnal el fog a szédülés, s ilyenkor azonnal más tárgyra térek, mert ez, mint az emberi tehetséget túlszárnyaló tárgy hamar nyakát szeghetné az embernek. A legnagyobb tehetség és őrültség között csak egy mértani vonal van s ez a Rubikon. Ha tehát a Rubikont átléptük, ott a bukás, az őrültség. Hány zseniális ész bukott meg ! A megható ének után csakugyan a várva , várt szónok lépett fel a szószékre. Beszélt nagy pathosszal, gesztikulácziókkal, színházias modorban. A beszédje nagy olvasottságról tett tanúságot Azonban egyetlen egy uj eszmét (önállót) nem lehetett felfedezni beszédjében, ami képes volna megkapni az embert. Rám nézve azt a benyomást tette, hogy beszédje inkább a színpadra való, mint a tanítói katedrára. De azért a burgerségnek, különösen a szép nemnek nagyon tetszett De gustibus ... Isteni tisztelet után tudakozódtam barátomtól, hogy nem tudja-e ki volt a szerzője annak a nagyszabású éneknek. Mire azt mondja, hogy adandó alkalommal megmutatja a szerzőjét. És ez nem is késett soká. Egy napon ott a piacztéren sétáltunk ketten. Eközben jött velünk szemben egy pap s Ő figyelmeztetett, hogy nézzem meg jól ezt a papot. Az pedig maga elébe nézett, mintha keresne valamit a földön, semmit sem törődve a mellette elhaladó emberekkel. Ruhája kopott-vedlett volt. Reverendája inkább zöld, mint fekete; látszott, hogy rég szolgálja gazdáját. Mikor hozzánk közel ért, tisztelettel köszöntöttük, de ő tudomást sem vett róla, csak tovább ballagott nézve a földet. S ekkor megszólal a barátom. Nos tehát ha akarod tudni, hogy ki a szerzője annak a szép éneknek, hát annak a szerzőjét most itt szemtől, szembe láttad. A szerencsétlen talán mélyebben akart oda pillantani, ahová az emberi elmének tilos és a Rubikont átlépve, lezuhant abba a mélységbe, ahonnan nincs menekvés. Most szegénynek a Mizerikordiánusok zárdája adja a menedéket. És még azután sok évig tengette szánalmas életét. Végre megszánta őt a Teremtő, magához szólította a lelkét s porhüvelyét átadták az anyaföldnek, vissza, amelyből vétetett. A Szamoson túl való sirkertben a sírja behorpadt s vadvirágok nőnek rajta. A szereplő pap, a szónok fölemelkedett, kanonok lett. Azt is már elhantolták. A sírját egy drága, díszes márvány oszlop jelzi. Vajjon melyik volt nagyobb ? Tomasovszky Imre,