Felsőbányai Hírlap, 1913 (18. évfolyam, 1-25. szám)

1913-06-26 / 12. szám

Fel­s­ő­bántfai Hírlap Községi közmunka összeíró bizottság. El­nök : Puskás Ferencz. Jegyző: Adótiszt. Tagjai: Doroghy Sándor, Labina Sándor, Tanczer György. Adóügyi bizottság. Elnök: Papp Márton. Jegyző: Adótiszt. Tagjai: Hámori Nándor, Likker Károly, Mikola A. Gyula, Lupán Athanász, Róth Salamon. Katonai puhatoló bizottság. Elnök: Bay Károly, Jegyző : Schultz Ferencz. Tagjai: Szigyártó József Tanczer György, Papp Márton, Labina Sándor, Papp János. Szinügyi bizottság Elnök : Farkas Jenő pol­gármester. Jegyző : Dr. Moldován Ferencz főjegyző. Tagjai: Bay Károly, Dimand Károly, Puskás Fe­rencz, Nagy Lajos, Pap Márton. A városi tisztújítás junius hó 21-én délelőtt fél 11 órakor folyt le. A választás vezetésére Ilosvay Aladár vármegyei alis­pán jött el. A közgyűlésre a képviselők igen szép számmal jelentek meg. A választás lefolyását az alábbiakban közöljük: Ilosvay Aladár vármegyei alispán küldöttség felkérésére a közgyűlési teremben éljenzés köz­ben megjelenve az elnöki széket elfoglalja s a képviselőtestület üdvözlése után a mai napra kitűzött általános tisztújító közgyűlést megnyitja. A tisztújításnak a törvény értelmében való megejtése végett az elnök fölhívja a képviselő­­testületet, hogy a bizalmi férfiakat, a szavazat­­szedő bizottságot és a kijelölő bizottság 2 tagját válassza meg. Közgyűlés bizalmi férfiakat, egyszersmind a jegyzőkönyv hitelesítésére Pály Ede, Lévay Ká­roly, Tury István és Dr. Szokol Pál képviselőket; a szavazatszedő bizottságba elnöknek Likker Károlyt, jegyzőnek Dr. Moldován Ferenczet, ta­goknak Nagy Lajost, Jékly Károlyt és Szalai Lászlót; a kijelölő bizottságba Bradoska Frigyest és Kilián Bélát egyhangúlag megválasztja. Elnöklő alispán a kijelölő bizottságba maga részéről Újhelyi Andrást és Dr. Moldován Fe­renczet jelöli. Ezután Farkas Jenő polgármester a maga és a tisztikar nevében a bizalmat megköszönve, lemond s a város pecsétjét és a levéltár kulcsát elnöklő alispánnak átadja. A bizottságok megalakítása után elnöklő alispán a jelölés eszközlése végett a közgyűlést felfüggeszti s a közig. tanácsnok szobájába vonul a jelölő bizottsággal, majd a közgyűlési teremben ismét megjelenve a közgyűlést újból megnyitja és kijelenti, hogy a polgármesteri állásra egyedül Farkas Jenő eddigi polgármester jelent­kezett és jelöltetett ki és közfelkiáltással újból polgármesternek megválasztatott. Elnöklő alispán a küldöttség által meghivott Farkas Jenő polgármesterrel közli újbóli megválasz­tását s felhívja a hivatalos eskü letételére. Pol­gármester a róm. kath. templom nagyharangjának tudom, lesz bátorságod folytatni az életet, mint ahogy nekem is volt rá bátorságom, miután igen mélyre sülyedtél . . . épugy, mint én . . . hangja mellett az 1886. évi XXII. t. sz. 85. §-ában előirt hivatali esküt választási jegyző előolvasása után letette. Ezután elnöklő alispán meleg és elismerő üdvözlés kíséretében a város pecsétjét és levéltár kulcsát átadta a polgármesternek. Polgármester ezeket átvevén, megköszönte a képviselőtesület­­nek az újabban iránta megnyilvánult bizalmat, az alispánnak iránta való bizalmát s a város iránt tanúsított kiváló jóindulatát és kijelentette, hogy a város fejlődését, boldogulását annak szük­ségleteinek kielégítésével épen oly szeretettel, buz­galommal fogja előmozdítani, mint eddig tette. Pály Ede rom. kath. esperes plébános képviselő meleg és szeretetteljes szavakban üdvözli a pol­gármestert. Ezután elnöklő alispán kijelenti, hogy a többi betöltendő állásokra egy-egy pályázat érke­zett és azokra a következők jelöltettek : Közigazgatási tanácsnok Spáczay Gyula. Gazdasági tanácsnoki állásra Puskás Ferenc. Főszámvevői állásra Pap Márton. Ügyészi állásra Stoll Béla. Pénztárnoki állásra Háder Ferenc. Ellenőri, közgyámi állásra Bernovits Emil eddigi tisztviselők és az adótiszti állásra Lévay Imre, kik mindnyájan egyhangúlag közfelkiáltással meg­választattak. A megválasztott tisztviselők a hivatali esküt a közgyűlés színe előtt nyomban letették s őket alispán megválasztásuk alkalmával üd­vözölte. Ezután Farkas Jenő polgármester az elnöklő alispánnak megköszönte megjelenését, a választás vezetését és a város iránti jóindulatát. Elnöklő alispán a tisztújító közgyűlést be­rekesztette. A vizsgák hetében. A tanuló ifjúság a jövő reménye. Az a virág, amelyről a költő énekel, mikor aggodal­maskodva kérdi, hogy lesz-e gyümölcs a fán, melynek nincs virága s mindjárt hozzáteszi: »virág vagy te hazám ifjúsága?« Az a szorgalmi időszak, a tanév az iskolai év most ér véget. Nemcsak korban, időben tesz egy lépést az ifjúság, hanem értelmi, erkölcsi felfogásban is közelebb jut ahhoz, amely az életbe lépésre alkalmassá teszi. Nem csoda, tehát, hogy nemcsak az a kisebb-nagyobb kör, amely a család- és hozzátartozók közül kerül ki, nemcsak a szakszerű foglalkozást űző és kötelességet teljesítő tanító és tanári testület, hanem a társadalmi életjelenségeket szemlélő szociológus is megfeszített érdeklődéssel, figye­­l * tolvaj voltam . . . Nézd fiam, megmondom, hogy mit kell tenned : én itt elintézem az ügyeidet, te pedig beállsz az idegen légióba. Néhány évi szigorú, kemény, a kötelességnek szentelt élet után, megváltozottan kerülsz haza és újra becsü­­letreméltó leszel. — Meglehet . . . — Add ide hát nekem azt a revolvert. — Tessék, vidd el magaddal. Lassan, komolyan ölelte magához Jules Oli­­vet a fiát és azután elhagyta a szobát Raoul, ellenben egy székbe vetette magát, kezeibe te­mette az arcát és keservesen zokogott . . . lemmel kiséri azokat a jelenségeket, melyekből a jövő reménységének a fejlődésére következ­tetést vonhat Meggondolatlan és könnyelmű nyilatkozat lenne merész kijelentéseket tenni és apodiktikus állítással keresztül siklani az eredmény fölött, de kicsinyesség számba menne és egykönnyen végzetes következtetésekre vezetne a kákán is csomót keresve, doronggal menni neki, mikor simogató kézre, becéző szóra van inkább szük­ség. Nem is szakhozzászólás ez a pár szó, még kevésbbé irányítás, hanem egyszerű megfigye­lés, amelyet bárki közvetlen környezetében észlelhet, kinek nincs dugva a füle, nincs be­kötve a szeme. Ez a megfigyelés pedig az, hogy a mai tanuló ifjúság túlérett, gondolkodása túl modern, erkölcsi nézete közel jár az immoralitáshoz. Nem állítjuk azt, amit a világhírű Foerstner hirdet, hogy a mai fiatalság morális elsülyedése egyenesen bűnözési hajlam, hanem aggódva látjuk azokat a tüneteket, melyek a betegség félreismerhetetlen symptomái, olyanok amit Tarde Gabriel mond a bűncselekményekre vo­natkoztatva : kiütések a társadalom testén. Nagy és vitatott kérdés lehet, váljon ok­­nyomozólag visszahaladva hol és miben keres­sük a hibát? Az egyéniségben, a tanulási rend­szerben, a környezetben? Nem tévedhetünk azonban, ha ezt a hármas felsorolást egybe­halmozva azt merjük kimondani, hogy együttes okai a jelenségre alapított megfigyelésnek. Ezzel beérni, még inkább megnyugodni azonban szűk látókörre vallana. Ha eddig jutottunk, nemcsak megállapítani kell az okokat, hanem javítani is a helyzeten. A javítás pedig önként kínálkozik azon eredmények szakszerű és elfogulatlan mér­legelésével, mely mint tapasztalat minden iskolai év végén, a vizsgák elérkeztekor adva van. A felhasználás és értékesítés azonban nem kis dolog. Hiszen sokszor a gyógyszerben van a hiba, ami a szervezet erejét megtámadja és nem kevesebbszer rosszul alkalmazott kezelési mód idéz elő ellentétes eredményt. A gyógyszerek előírása, a kezelési mód alkalmazása első­sorban a szakemberek dolga. Nemcsak a hitet döntené meg bennük vállalt kötelességek betöltésénél, ha laikus elem ebbe belekontárkodnék, hanem vakmerő kísérletezés számba menne is. De másrészt a jelenségek és tünetek figyelmességre hívnak fel mindenkit ezt főleg te reád való tekintettel. Jobban féltem a te dorgálásodtól, mint az egész világ megveté­sétől. Ah, szegény atyám, érts meg jól! Előbb öngyilkos akartam lenni azért, mert az atyámat kifogástalanul becsületes férfinak hit­tem Öngyilkosnak kell lennem most azért, mert te nem vagy. Utolsó együttlétünk óta tudom, hogy a végzet áldozata vagyok, egy olyan el­itért, aki folyton újra vétkezik. Te megmenekül­tél, mert energikus vagy, de én nem vagyok az. Minek hát tovább élni ? Isten veled édesatyám ! Bocsáss meg, hogy fájdalmat okozok neked. A családon nem teremhet rózsa. Már első esetben jól ítéltem meg magamat, ha mégsem képzeltem hogy a tett háttere is borzalmas lehessen ... És végül, talán bizonyos szabadsági vágy lakozik bennem, amely a kemény fegyelem, a kötelesség nehéz iskolája és a hadsereg fölé helyezi a halált. Te piszkos lelket adtál nekem, atyám, hogyan képzelheted, hogy gyémánttá tisztul, hogyha megtudom, milyen volt a te lelked ? ! * Raoul nyugtalanul nézett az atyjára. Látta, hogy feláll, végigsimít a homlokán, köhécselve lép a mosdóhoz és egy pohárka konyakot tölt be magának. — Nagyon nehéz — mondta, miután ivott — amikor a saját gyermekünknek kell bevalla­­nunk olyat, amit most elmondandó vagyok. Fi­gyelj tehát ide! Negyven évvel ezelőtt segéd­­jegyző voltam Périgneuxban, pénz és jövő nélkül, de telve ambícióval. Főnököm barátja volt a családunknak, nagyon szeretett engem és sokat megengedett nekem. így történt, hogy . . . De előbb meg kell jegyeznem, hogy egy orfeum­énekesnő szeretőm volt, aki nem volt gazdagabb nálam és akit őrülten szerettem . . . Adósságai voltak és nekem ezért pénz kellett mindenáron. Egy napon alkalom kínálkozott tízezer frank el­­sikkasztására és én elutaztam a barátnőmmel együtt Párisból írtam a főnökömnek, hogy ne tegyen ellenem bűnvádi följelentést és megígér­tem neki, hogy idővel visszafizetem az egész összeget. Meg is fizettem neki mindent, mert ez a tízezer frank lett szerencsémnek az alapköve. Láthatod, hogy az ember újra tisztességessé válhat. — Te visszafizetted a pénzt. De azt nem lehet eltörölni, amit én követtem el. — Visszafizettem a pénzt, de azért mégis . Este nem jött ebédhez, de Oliver nem nyug­talankodott, biztosra vette, hogy Raoul meg­gyógyult. Másnap reggel a következő tartalmú levelet kapta: — Miért mondtad el nekem ifjúságodnak ama epizódját, atyám ? Meg akartál menteni ál­tala és a kárhozatba löktél. Vallomásod előtt, tettemet hibának, ifjúkori megbotlásnak tarthat­tam. Most azonban tudom, milyen fajtája vagyok az emberiségnek. Tolvajnak csak hamisító lehet a fia. Nekem nem kellett volna váltót hamisíta­nom, te pedig lopás nélkül is megélhettél volna. Egy gonosz szellem késztetett mindkettőnket a bűnre. — Hogyan legyen bátorságom a felemel­kedésre most, amikor megtudtam, hogy te, — akit kifogástalan, bármely gyengeségre képtelen férfiúnak tartottam, — épp oly aljas voltál, mint én? Ha szégyeltem magam a bűnöm miatt, tettem . Olivér kétségbeesetten sietett a rendőr­főnökhöz. Mindenfelé nyomoztak Raoul után, de csak a harmadik napon találták meg a holttestét a Szajnában. Felöltőjének zsebében megtalálták atyja fényképét , közepén kettétörve.

Next