Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)

1917-02-15 / 4. szám

TÁRSADALMI KÖZGAZDASÁGI, ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP.­­ MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN.­­ Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő: Dr. Moldován Ferenc helyett FARKAS JENŐ . A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá­ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté­­zendők. — Nyilttér garmond sora 40 fillér. A felsőbányai nők hódoló felirata Auguszta királyi hercegasszonyhoz. Császári és királyi Fenség! Fenséges Asszonyunk! Engedje meg Fenséged, hogy az alább következő mély tisztelettel és hódolattal teljes sorokkal bátorkodjunk Fenséged ma­gas szine elé járulni. Amidőn Fenséged, Zita magyar ki­rályné őfelségének megkoronáztatása al­kalmából a magyar nők szeretetből szőtt ajándékát: a koronázási díszruhát a ma­gyar nők küldöttsége élén átadni méltóz­­tatott, azt olyan fenkölt, nemes érzéstől áthatott, olyan szivet-lelket egyaránt fel­emelő, meleg, a magyar nemzet szerete­­téről izzó és erről tanúskodó beszéd kí­séretében kegyeskedett átnyújtani, hogy e szívből fakadó és szívhez szóló meg­nyilatkozás, — mely szerint fenséged a magyart minden hibájával és minden eré­nyével szereti és mint szeretetre méltót az ifjú királyné őfelségének is szerete­­tébe ajánlotta. Az egész Magyarország lakosságának minden rétegében ugyan, de főleg a magyar nők szivében élénk visszhangot keltett, lelkes örömmel, bol­dogsággal párosult büszkeséggel árasz­totta el a kebleket és soha el nem múló igaz hálára kötelezte le a nemzetet Fen­séged magas személye iránt. E történeti, nemes és fenkölt szavak hatása alatt nem mulaszthatjuk el, hogy mi, az édes hazánk északkeleti szögleté­ben fekvő kicsiny, de lelkes magyaroktól lakott városunkból, a köröskörül elterült románság tengerének hullámveréseitől erő­sen ostromolt kis magyar szigetről: Fel­sőbányáról, melynek határán túl már megszűnik a magyar, a fenségedet nem­zetünket, a magyar szív hűségét és ön­­feláldozását, a magyar lélek soha ki nem alvó nemes hevületét megértő, szeretet­től sugárzó, fenkölt szavaiért ezennel megindult szívvel és örömteljes büszke­séggel, hódolatteljes tisztelettel a haza­fiasan érző itteni magyar nők nevében üdvözöljük, hálás köszönetünknek kifeje­zést adva, egyúttal hódolatteljes tiszte­lettel kérve fenségedet, hogy a múltat és jövendőt egyaránt megbünhődött nemze­tünket tartsa meg nemes jóindulatában s mint őrző angyalunk vegye védő szárnyai alá a magyart mindenkor továbbra is. Fenségedre és magas Családjára Is­ten áldását és oltalmát kérve, mélységes hódolattal vagyunk és maradunk. Felsőbányán, 1917. január hó. Császári és király: fenségednek alá­zatos szolgái, ötven aláírás. A hódoló felirat szövegét Pap Már­ton készítette, művészi kivitelét pedig ter­vezte és festette Dimand József ifj. Va­­gányi Kálmánnal együtt. Auguszta főhercegnő a következő táv­irattal köszönte meg a hódoló feliratot: Tiszaujhelyi Újhelyi Andrásné Felsőbánya. Kistapolcsány február 8. A felsőbányai magyar nők üdvözletét örömmel vettem és hálás köszönetet mondok érte. Auguszta főhercegnő. A „Felsőbányai Hírlap" tárcája A vándor madarakról. — írta: Révai Károly. — Ilyen távol Napkeleten, Madarak fészke már eleven, összegyűl mind, ki messzire vágy S tervezik ujjok hosszú sorát. Vadliba gágog, fecske csipog, Kelepei őszi gólya fiók. Szalonka pisszent s léha kakuk Visszakiáltja , merre az ut ? Valahol messze, Napkeleten Afrika partja már eleven. Várják az első enyhe szelet, Annak a szárnyán jönni lehet. Tudnék csak szállni, mint a madár, Le­csapnék tenger partjainál S visszaterelném : nincs helyetek ! Véreset önt itt a kikelet. Vissza csak innen ! Ég e világ ! Tűzben a földek, lángban a fák. Fészketek nincs meg, üszkös a hely, Gyilkosok ellen küzdeni kell! Afrika partján nincs e pokol, Költsetek ott, hol béke honol. Tietek minden kunyhótető, Itt a világ egy nagy temető. Nálunk dalolni úgy se lehet. Miért hoznátok könyeteket ? A temetőnek nem kell a dal, Megtelik árvák jajjaival. Bús madarak! Nincs helyetek itt, Emberek közt, kiket bosszú hevít! A­kire szivünk epedve vágy: Béke galambot küldjétek át! Rendes közgyűlés. - 1917. február 7.­­ 1. A tanács beterjeszti a házipénztár s an­nak kezelése alatt álló egyéb alapok 1915. évi zárószámadását a gazd. és pénzügyi bizottság véleményével azzal, hogy folyó év január 22-t5l február 6-ig bezárólag, vagyis 15 napon át köz­szemlére voltak kitéve s ellene felszólamlás vagy észrevétel nem adatott be. A közgyűlés a bi­zottság javaslata elfogadásával a zárószámadá­sokat tárgyalás alá véve azokat következőleg állapítja meg és pedig: I. Házipénztár, Bevétel 441.786 K 51 f. Kiadás 441.786 K 51 f. II. Bánya­kárpótlási alap: Bevétel 123.095 K 15 f. Kiadás 122.115 K 14 f. Maradvány 980 K 01 f. III. Er­zsébet szegényápolda alap: Bevétel 2.162 K 44 f. Kiadás 2.090 K 68 f. Maradvány 71 K 76 f. IV. Nyugdíj-alap : Bevétel 53.984 K 20 f. Kiadás 53.984 K 20 f. V. Viktória tűzoltó-alap: Bevé­tel 69 K 05 f. Kiadás 69 K 05 f. VI. Hid-alap: Bevétel 194 K 61 f. Kiadás 194 K 61 f. VII. Községi közmunka: Bevétel 1410 K 15 f. Kiadás 711 K 22 f. Maradvány 698 K 93 f. Vagyonlel­tár: Cselekvő vagyon 1,094.808 K 20 f. Szen­vedő vagyon 315.876 K 67 f. Tiszta cselekvő vagyon 778.931 K 67 f. Az ekként megállapí­tott s helyesnek talált zárószámadásokat felsőbb jóváhagyás végett a törvényhatósághoz beter­jeszteni határozza. 2. A tanács beterjeszti a felsőbányai gaz­dasági ismétlő iskola 1917. évre szóló főszámvevő által felülvizsgált költségelőirányzatát. A bizott­ság javaslatával megegyezőleg a közgyűlés a beterjesztett költségelőirányzatot elfogadja s azt­ 1917. évre 4106 K bevétellel, 4106 K kiadással megállapítja és jóváhagyja; s a jóváhagyási zá­radékot reávezetés után pedig további intézke­dés végett a gazd. ismétlő iskola igazgatójának kiadni határozza. 3. Olvastatott Almássy Kornél rendőrtiszt kérelme fizetési előleg kiutalása iránt. A köz­gyűlés a kérelemnek helyet ad és a kért 300 A karagyorgyevicsok. Váljon felidézheik-e Péter szerb királyban küzdelmes ifjúságának az emléke és jutnak-e eszébe azok a szálak, melyek Magyarországhoz fűzik? Feltűnik-e lelkében az az Arany János utcai ház, ahol apja, a trónjáról elűzött Kara­­gyorgyevics Sándor herceg, éveken át lakott, a bokszegi mezők, a­hol ifjúi játékait űzte és­­ az a sok magyar ember, akivel érintkezett s aki mind jó volt hozzá ? S ha fölmerülnek benne ezek az emlékek, nem nyomja-e le a szivét a bűntudat, hogy mennyit vétett az ellen az ország ellen, a mely egykor apját vendég­szeretetében fogadta ? Mert politikája, mely 1903 junius 11-én Obrenovics Sándor ás neje meggyilkolásával kezdődött, a szakadatlan bű­nök sorozata volt a magyarok országa és népe ellen. A sarajevói merénylet a koronát tette rá ezekre a bűnökre; a magyar állam elleni gyűlölet és rosszindulat azóta vert fészket Szer­biában, mióta a Karagyorgyevicsok ráültek az Obrenovicsok véres trónjára. A mióta a Karagyorgyevics név fölmerült a szerb erdők homályából és történelmi sze­repre jutott, mindig összeköttésben volt Ma­gyarországgal és nem volt a Karagyorgyevi­­cseknek nemzedéke, a­mely ne élvezte volna valamiképen az oltalmunkat vagy vendégszere­tetünket. A család alapítója Kara Györgye, igazi nevén Crni Petrovics György, valahányszor szorult helyzetbe került, Magyarországban vonult meg. Ide menekült, mikor a török elleni első felkelés, melyben egyszerű paraszt­legény sor­ból a szerbek vezérévé küzdötte fel magát, 1787-ben meghiúsult. A II. József alatti török háborúban a mi hadseregünkbe harcolt, Laudon tábornok vezetése alatt s a Szerémségben, a krusedoli zárdában húzta meg magát, mikor a törökökkel a békét megkötötték. Az oroszok már akkor is igyekeztek a szláv összetartás ne­vében összeköttetést találni a szerb nemzettel, 1810-ben úgy a hogy támogatták Kara Györ­gyét, a­kit időközben a szerbek vezérükké vá­lasztottak. 1813-ban azonban már kiszolgáltat­ták a törököknek a szerb ügyet, s Kara Györgye rövid uralom után elkeseregve vonult Magyar­­országba és Ausztriába. Ha bajba volt, mindig nálunk talált menedéket és a szerb nemzet ügye a törökkel szemben ki tudja, mikor jutott volna diadalra, ha az északi határán álló hatal­mas szomszéd jóakarata nem támogatja.

Next