Felsőbányai Hírlap, 1917 (22. évfolyam, 2-24. szám)

1917-02-01 / 3. szám

Nyeremény felosztási tervezet: Az 1916. év tiszta eredménye volt 15.528 K 82 fillér. Ennek felosztására nézve kérjük a felügyelő-bizottsággal közösen megállapított ter­vünket elfogadni és pedig: 1. Osztalékra 400 drb. részvény után a 20 K............................ 8.000 K­­­f 2. Tartalék-alapra.................... 3.000 K - f 3. Nyugdíj-alapra....................... 1.000 K — 1 4. Jótékony célra........................ 1.000 K — f 5. Árfolyam veszteségi alapra : 2.528 K 82 . Összesen: 15.528 K 82 . Jelentjük továbbá a tisztelt Közgyű­lésnek, hogy dr. Moldován Ferenc felügy. biz. tag a folyó évben is katonai szolgá­latot teljesítvén, a felügy. biz. jelentését ezúttal sem írhatta alá. Ezek után kérjük a t. Közgyűlést, hogy jelentésünket tudomásul véve a nye­reségfelosztási tervezetünket elfogadni és a bemutatott mérleg, valamint a felügyelő­bizottság jelentésének elfogadása után ré­szünkre a felmentvényt megadni méltóz­­tassék. Felsőbánya, 1917. jan. hó 29. Az Igazgatóság. Valósággal unja már az ember, annyiszor hallotta és olvasta, hogy a háború sikere a fegyvereken kívül az élelmi és közszükségleti czikkek helyes elosztásától és azokkal való ok­szerű takarékoskodástól függ. Azt is tudjuk nagyon jól, hogy amelyik katona a részére ki­adott parancsot hanyagul, vagy éppen nem tel­jesíti, kurtán furcsán elbánnak vele, ha pedig a reá bízott dolognak az ellenkezőjét teszi, na akkor arra a szerencsétlenre nézve menjen vége a háborúnak. Bezzeg az élelmi és a szorosan vett köz­szükségleti czikkekkel folytatott üzérkedésekben bűnösöknek talált egyénekkel dehogy is megy ilyen szigorúan a dolog, nyomozás, vizsgálat és tárgyalásoknak se vége, se hossza, a kupeczke­­dés jól jövedelmez, százakat, ezreket, sőt mil­liókat hajt a konyhára, az a kis pénzbírság, az a néhány napi elzárás megéri a pénzt, még elrettentő példának sem alkalmas, újabb téren, más formában, a tapasztalat értékesítésével is­mét folytatja, tízszer, hússzor sikerül, míg egy­szer rajtaveszt, a pénznek nincs szaga, sőt telik múlik az idő, felejtenek az emberek, a pénzt A békés lelkű asszony a család szivár­ványa; az akarnok nő a családi légkör zivatara. A szelíd és megelégedett asszony vissza­tartja a férj ősz fürtjeit; a követelődző feleség barázdát szánt a férj homlokán. A férjét szerető feleség a békesség álma : a gonosz asszony a férj álomrontó fáklyája. Asszony! Ha megmérgezed a férjed éle­tét , megmérgezed a gyermekeid lelkét is, de ha a férj jó szelleme vagy: gyermekeidet is boldogságra vezeted. A legtöbb férj olyan, ami nővé az asszony teszi: a férfi sorsa nő. A szelídség széppé, a durvaság ruttá teszi az asszonyt. A szerény igényű nő nyereséglap: a szer­telen igényű asszony egy örökös teherlap. A kevéssel beérő békességet vet: a túl igényű keserűségbe fullasztja a családot. Az a nő, a­ki bele tud illeszkedni külön­leges viszonyaiba, az a helyzet magaslatán áll; a­ki e kereteken túl kívánkozik, az romlásba viszi a családot. A jó asszonyt az Isten jó kedvében te­remtette. A rossz asszonyt az ördög haragjá­ban átformálta. Az asszony az Istennek legtökéletesebb tökéletlensége. A jó asszony a férj jobbkeze, a rossz as­­­szony a férj balszerencséje. A jó asszony a természet pompájának ko­ronája ; a rossz asszony a természet fenségé­nek szépséghibája. Aggteleki-M­­ein Ferenc: FELSŐBÁNYAI HÍRLAP A gazemberek­ szerzett egyénből gazdag ember lesz, köztisztelet dukál neki nemcsak, de a közgazdaság terén szerzett érdem még elismerést is vált ki, csak egy kicsit utána kell törni és érteni a módját. Igen, ismerünk már ilyen érdemeket. Már az bizonyos, hogy a mi polgári igaz­ságszolgáltatásunk túl modern az ilyen pénz­szerző alakokra nézve, a mi büntető törvény­­könyvünk megalkotói nem tudtak talán elgon­dolni sem ilyen céhbeli bűnösöket, akik a bün­tetések árán szerzik el a mások vagyonát, sőt a háborús időkre alkotott különös intézkedések is csak netalán megtévelyedettek számára készült a humanizmusra különös figyelemmel Aztán ime mi történik ? Míg százak-ezrek becsületes felfogással igyekeznek úgy élni, ahogy kell, iparkodnak, nélkülöznek, szükséget szen­vednek, sőt koplalnak, rongyoskodnak, addig mások ellopják, eldugják azt, amit ezek maguk­tól, szájuktól nélkülözés és szenvedés árán egy nemes czélzattal megvonni kényszerültek. Hallottunk már ládában olajat, hordóban búzát, szenes zsákokban lisztet, állati bőrökben, szénában czukrot szállítani, a napokban milliókra menő áru ment hajón Bécsbe, hogy itt drágább legyen s néhány ember sok pénzt, közgazdasági érdemeket szerezzen. Elviszik a zsírt, ruhát, cipőtalpat, lisztet, olajat, búzát, tengerit, czukrot stb. dugva, meg­tévesztő burkolatban, hamis szállító levéllel Ausztriába, Fiuméba, Bukovinába, Galicziába, itthon pedig csodálkozunk, hová lett az áru. Aztán ne tessék mentségül felhozni ezeknek a mákvirágoknak, hogy hát szövetségesnek adták, nem ment idegennek, sem az ellenségnek. Nem, ez nem lehet mentsége ennek a fajzatnak, be­csülete, lelkiismerete, vagy lelki üdvössége mel­lett egész takarosan adta volna azt az angolnak, vagy a muszkának is, pláne, ha így jobban jö­vedelmezett volna az üzlet. Szegény baka, ha a harcztéren fáradal­maktól elcsigázva, a hidegtől megdermedve el­alszik a poszton, úgy főbelövik, hogy alig veszi észre. Ez a sok síkon futó gazember pedig leüli az egy-két hetet-hónapot, becsülete eddig sem volt, ezután sem sok szüksége van reá­ s leg­feljebb a tömlöczben gyüm­ölcsözetlen eltöltött időt sajnálja s kiszabadulván igyekszik is helyre pótolni a mulasztást. Egyik nap — mint a másik tele vannak a lapok raffináltabbnál-raffináltabb ilyen csalás, lopásokkal s hogy az ember nem dobja el un­dorral a lapot, csak azért van, mert már való­ban szórakoztató az újabban és újabban kieszelt körmönfontság. Bosszantóvá csak akkor kezd válni a dolog, mikor a száz, vagy talán ezer közül egy rajtaveszt a dolgon, hurokra kerül és a mi humánus, modern, jóravaló törvényeink derék interpretátorai és végrehajtói kezére ke­rül, akik lelkük mélyén meg vannak ugyan győ­ződve, hogy méltó büntetés csak az azonnali akasztófa volna, de kénytelenek ragaszkodni a törvényes intézkedésekhez. Nem­régiben olvashattuk, hogy Németor­szágban, Köln városában, egy 35 év óta fennálló cipőüzlet tulajdonosát, aki több német fejede­lemnek udvari szállítója volt, egyetlen pár c­i­­pőnek a maximáltnál magasabb áron való eladása miatt 10 évi elzárásra és iparjogának elveszté­sére ítélték. Vagy egy másik városban burgo­nyának tiltott szállításáért egy polgárt öt évi elzárással, árujának elkobzásával és 5000 márka pénzbírsággal sújtottak.­­ A német igazságszol­gáltatásra ez soha sem fog azért szégyent hozni, de a gazemberek sem merészkednek ott olyan czudarul kac­érkodni a büntető igazságszolgál­tatás formáival, mint ahogy nálunk már nagyon is belejöttek. Nem csalás, lopás, árdrágítás, áruhalmozás és más ilyen szelíd elnevezésű bűnfajták ezek, hanem nevezzük nevén a gyermeket, háború van, életünkre törnek minden oldalról, tehát hazaárulás legyen ennek a neve és legyen méltó ehhez a büntetése. Ez aztán elégtétele lesz a becsületes pol­gárnak, aki tűri a rekvirálást éhséggel, aki szenvedi a hideget rongyosan, két napig ácso­­rog egy 25 dekás czukorjegyért és 3 koronát fizet egy liter petróleumért az uzsorára áruló éjjeli boltosnak. Jegyzőkönyvek. i. Felvétetett Felsőbányán, 1917. január 22-én a gazdasági és pénzügyi bizottság ülésében. Jelen voltak: Farkas Jenő kir. tanácsos, polgármester elnök, Spáczay Gyula közig. tanácsnok, h. fő­jegyző, Puskás Ferencz gazd. tanácsnok, Pap Márton főszámvevő, Háder Ferencz pénztárnok, Bernovits Emil ellenőr, Dr. Szokol Pál. 1. Elnök üdvözölve a megjelent bizottsági tagokat, az ülést megnyitja s előterjeszti, hogy a mai bizottsági ülés egyetlen tárgya a házi­pénztár s annak kezelése alatt álló egyéb alapok 1915. évi zárószámadása felkéri főszámvevőt annak előterjesztésére. A bizottság a zárószáma­dást tárgyalás alá véve azt egyhangúlag követ­kezőleg javasolja megállapítani: I. Házipénztár. Bevétel 441.786 K 51 f. Kiadás 441.786 K 51 f. Maradvány — K - f. II. Bányakárpótlási alap. Bevétel 123.095 K 15 f. Kiadás 122.115 K 14 f. Maradvány 980 K 01 f. III. Erzsébet szegény­­ápolda alap. Bevétel 2162 K 44 f. Kiadás 2090 K 68 f. Maradvány 71 K 77 f. IV. Nyugdíj alap. Bevétel 53.984 K 20 f. Kiadás 53.984 K 20 f. Maradvány­­ K — f. V. Viktória tüzoltóalap. Bevétel 59 K 05 f. Kiadás 69 K 05 f. Marad­vány — K — f. VI. Hidalap. Bevétel 194 K 61 f. Kiadás 194 K 61 f. Maradvány — K — f. VII. Községi közmunka. Bevétel 1410 K 15 f. Kiadás 711 K 22 f. Maradvány 698 K 93 f. Vagyonleltár. Cselekvő vagyon 1,094.808 K 20 f. Szenvedő 315.876 K 53 f. Tiszta cselekvő vagyon 778.931 K 67 f. Az igy megállapított helyesnek talált zárszámadásokat felsőbb jóvá­hagyás végett a törvényhatósághoz felterjesz­teni javasolja. II. Felvétetett Felsőbányán 1917. január hó 27-én az élelmezési bizottság ülésében. Jelen vol­tak: Farkas Jenő kir. tanácsos, polgármester elnök, Spáczay Gyula közig. tanácsnok, h. fő­jegyző, Puskás Ferencz gazd. tanácsnok, Pap Márton főszámvevő, Háder Ferencz pénztárnok, Bsrnovits Emil ellenőr, Dr. Csausz Károly v. t. főorvos, Pály Ede, Varga János, Alexy Pál, Maiker József tagok. Elnök üdvözölve a meg­jelent tagokat bejelenti, hogy a vármegyei al­ispántól érkezett egy rendelet a lakosságnak főbb élelmiszerekkel való ellátása ügyében, hogy főbb vonásokban mily intézkedéseket látna cél­szerűnek, felolvastatván az alispáni rendelet. A bizottság a felolvasott rendeletben megjelölt ha­tósági központul magát a várost s ha ez nem volna kivihető, a felsőbányai takarékpénztár részvénytársaságot, továbbá kiárusító helyül a helybeli kéz­ fogy. szövetkezetét jelöli meg és a vármegyénél legközelebb tartandó tiszti érte­kezletben ezen javaslat előterjesztésére bízza meg elnökét. III. Fölvétetett Felsőbányán, 1917. évi január hó 21-én Polgári Olvasókör rendes tisztujitó köz­gyűlésében. Jelen voltak: Spáczay Gyula alelnök, Tury István, Pap Márton, Haldinszki József, Szász Gusztáv, Lévay Lajos, Nagy Mihály, Szi­­gyártó József, Maár József, ifj. Kormos Sándor, Török Lajos, Majdik József, Dukrét Gyula, Krig­­ler Mór, Szabó Károly, Puskás Ferenc, Kosztró­­ber György, Bodenlosz József és Schultz Fe­renc jegyző. 1. Alelnök üdvözölve a megjelent tagokat a gyűlést megnyitja s a jegyzőkönyv hitelesíté­sére Szabó Károly és Haldinszki József tago­kat kéri fel s beszámol a múlt év főbb esemé­nyeiről s a taglétszámról. Tudomásul vétetett. 2. Előterjesztetett az 1916. évi számadás, mely az 1916. évi december hó 30-án megtar­tott választmányi ülés alkalmából kiküldött Szi­­gyártó József és Maár József tagok által meg­vizsgálva lett. A közgyűlés egyhangúlag tudo­másul veszi, s a számadóknak a felmentést a szokásos óvások mellett megadni határozza. 3. Napirend szerint a tisztújítás következ­vén alelnök bejelenti, Farkas Jenő kir. tanácsos elnök urnak, elnöki tisztségéről való lemon­dását s ezután úgy a maga, mint tiszttársai nevében a bizalmat megköszöni és állásukról való lemondásukat bejelenti. A közgyűlés Far­kas Jenő kir. tanácsos, elnök urnak lemondását sajnálattal veszi tudomásul s az egyesület érdekében 19 éven át mindenkor tanúsított

Next