Felsőoktatási Szemle, 1952 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1952 / 5-6. szám - Orbán László: Feladataink az 1952-53. tanévben

tatni minden ellenséges tevékenység, és a kapitalista ideológiának az ifjú­ság soraiban meglévő minden olyan maradványa, mint: a „sovinizmus, a klerikális befolyás, a pacifizmus, a cinizmus, a fegyelmezetlenség, a gon­datlanság és az éberség hiánya ellen“. Egyetemi oktatóink gyakran hajla­mosak megfeledkezni arról, hogy egyetemeinken is dolgozik az ellenség, felismerte ennek a területnek nagy jelentőségét, és igyekszik ellenséges ideológia terjesztésével, a fegyelem lazításával, a lemorzsolódás növelésé­vel aláásni egyetemeink munkáját. A Központi Vezetőség ülése arra int, hogy egyetemi oktatóink és diákjaink egyaránt legyenek éberebbek és har­cosabbak az ellenséggel szemben. Professzorainknak, minden egyetemi oktatónknak behatóan tanulmá­nyoznia kell a Központi Vezetőség ülésének anyagát, hogy útmutatásait az oktató- és nevelőmunkában érvényesíteni; tudja, hogy a párt- és DISZ- szervezetekkel vállvetve segítsen megjavítani az egyetemi és főiskolai ifjú­ság politikai nevelését. Minden egyetemi oktató előtt álljon útmutatásként, hogy: „csak bátor, tettrekész, minden elpuhultságtól, kényelmességtől, a nép ügyei iránti közömbösségtől mentes ifjúság alkalmas arra, hogy az új szocia­lista világ építője és védelmezője szerepét méltóan betöltse“, hogy .. .„taná­raink, professzoraink... fáradhatatlanul azon kell, hogy dolgozzék, hogy olyan új magyar nemzedék formálódjék és nőjön, amely szilárdan bízik népe ügyének igazában, amely az új világ építésének útján felmerülő nehézségeket könnyedén le tudja küzdeni, amely tisztában van történelmi küldetésével, és kész nagy pártunkat tűzön-vízen át követni.“­ Professzoraink annál inkább kell, hogy szívügyüknek tekintsék az ifjúság hazafias, szocia­lista nevelésének megjavítását, mert a diákok politikai öntudatának növe­kedésével egyenes arányban fog javulni tanulmányi fegyelmük és tanul­mányi színvonaluk is. Akkor lesz igazán szilárd diákjaink fegyelme, akkor fognak még jobban és eredményesebben tanulni, ha tisztán látják egyetemi tanulmányaik távolabbi célját, ha eltölti őket a haza olthatatlan szereteté­­nek, a béke védelmének magasztos érzése, ha szenvedélyesen vágyakoznak arra, hogy szakmaii tudásukat minél előbb nemzetünk és az új világ építé­sének szolgálatába állítsák. Egyetemeink, főiskoláink második legdöntőbb feladata az új tanévben a programmok elkészítése. Egész­ egyetemi oktatási rendszerünknek egyik alapvető gyengéje az, hogy nincsenek a tanszékek számára előírt, állami­lag jóváhagyott programmok. Ma is részben érvényesül még az az elv, hogy minden tanszék azt adja elő, amit akar. Ez az elv és ez a gyakorlat még kétségkívül a burzsoá egyetem, az úgynevezett „egyetemi autonómia“ káros maradványa. Itt az ideje felszámolni az egyetemi autonómia ezen marad­ványait és államilag jóváhagyott, kötelező programmokon keresztül biztosí­tani, hogy a tananyag a szocializmus építésének ügyét, a szocialista szak­­káderképzés ügyét a legjobban szolgálja. Egyesek attól félnek, hogy a köte­lező programm a „tanszaba­dság“ végét jelenti. Természetesen a tananyag terén érvényesülő anarchia maradványának, az úgynevezett burzsoá „tan­­szabadságnak“ valóban a végét jelenti, de ugyanakkor biztosítja szerve­zetileg is az igazi tanszabadság érvényesülését, amely azt követeli meg, hogy a tananyag teljes egészében a nép érdekét szolgálja. A programm elkészítésében és megvitatásában döntő szerepük van az érdekelt profesz­­szoroknak. Emellett a programm korántsem „köti meg az előadó kezét-lá­­bát“, előírja a tananyag irányát, terjedelmét, felépítését, fő tételeit, de tág lehetőséget biztosít az előadónak arra, hogy a programm megszabta keze-

Next