Felsőoktatási Szemle, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 4. szám - Kovács Ferenc: A minisztérium és az egyetemek kapcsolata
FELSŐOKTATÁSI SZEMLE AZ OKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA 1954 Április 4. szám A minisztérium és az egyetemek kapcsolata írta: Kovács Ferenc főosztályvezető helyettes Oktatásügyi Minisztérium Az Oktatásügyi Minisztérium most dolgozza ki azokat az általános szervezeti kérdéseket, amelyek rendezik a minisztérium és a felsőoktatási intézmények kapcsolatát. A szervezeti kérdések kidolgozása szerves része azoknak a munkálatoknak, amelyeket a minisztérium ezidáig elvégzett (módszertani alapelvek) és amelyeket most készít elő (az egyetemi és főiskolai nevelőmunka alapelvei). Ezeknek a munkálatoknak az a feladata, célkitűzése, hogy meggyorsítsák egyetemeink szocialista egyetemmé való fejlődését és megteremtsék a felsőoktatási intézmények helyes irányításának feltételeit. A minisztérium és az egyetemek kapcsolatának alakulása — ha lassabb ütemben is — nagy vonalakban tükrözte népi demokráciánk fejlődését. Hosszú és fáradságos az út az egyetemi autonómia áttekinthetetlen kuszáltságától felsőoktatási intézményeink helyes irányításának maradéktalan megvalósításáig. Közismert dolog, hogy egyetemeink életében a felszabadulás után is — egészen a fordulat éve után bekövetkezett egyetemi reformig — jelentős szerepe volt az autonómiának, társadalmi fejlődésünktől, szükségleteinktől „független“ egyetemi önkormányzatnak. Elkerülhetetlen szükségszerűség követelte meg az egyetemi reform bevezetésével egyidőben a hátrahúzó, fejlődést akadályozó egyetemi autonómia lerombolását, hogy ezáltal az egyetemi oktató-nevelő munkát is bekapcsoljuk az újjáépítés, majd a szocializmus felépítésének nagy munkájába. Az egyetemi autonómia felszámolásával egyidejűleg a minisztérium teljesen a maga hatáskörébe vonta az egyetemek vezetését. Az egyetemek rektorai, karok dékánjai mellett — néha azok fölött — létrehozta a tanulmányi osztályokat, személyzeti osztályokat, amelyeknek a feladata a tanulmányi ügyek adminisztrálása mellett a tervszámok teljesítéséért való küzdelem és a lemorzsolódás elleni harc volt. Ahogyan egyre feszítettebbé váltak egyetemi tervszámaink, úgy tolódtak el ezek a feladatok — a minisztérium akkori intencióinak megfelelően — a feszített tervszámok mindenáron való teljesítésének irányába. Ennek a periódusnak jellemző sajátságai voltak: állandó mozgás, forrongás; nem voltak alapvető dokumentumok, amelyek az oktatás menetét, ütemét, terjedelmét szabályozták volna. A minisztériumnak minden jelentősebb ügyet újból és újból szabályoznia kellett, minden évben külön kellett rendelkeznünk a visszatérő feladatok megoldása cél 145