Felsőoktatási Szemle, 1955 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1955 / 10. szám - EGYETEMI OKTATÓINK KÜLFÖLDÖN - Bárczi Gusztáv: A Siketek és Nagyothallók Világszövetségének II. Világkongresszusa Zágrábban : 1955. aug. 23-27-ig
A Siketek és Nagyothallók Világszövetségének II. Világkongresszusa Zágrábban 1955 aug. 23—27-ig. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége egészségügyi osztálya felmérte a hozzátartozó államokban élő felnőtteket és gyermekeket, akik olyan defektusban szenvednek, amely fejlődésüket gátolja, illetve, akik a termelő munkában csak mint csökkent munkaértékűek vehetnek részt. Tehát a vakok, csökkentlátók, siketek, nagyothallók, értelmi fogyatékosok, rokkantak (bénák, kar- vagy lábnélküliek stb.) számát. Kiderült, hogy a felmért területeken a nagyothallók száma 26 millió, a siketeké 8 millió. Ennek az adatgyűjtésnek az alapján indították el világszerte azt a szervezkedést, mely országonkénti szövetségeket hozott létre: Vakok és Csökkentlátók Szövetsége, Siketek és Nagyothallók Szövetsége, s ezeknek a szövetségeknek öszszessége képezi a Vakok és Csökkentlátók Világszövetségét, a Siketek és Nagyothallók Világszövetségét. Ez utóbbi 4 év előtt alakult meg Párizsban. A jugoszláviai Siketek és Nagyothallók Szövetsége vállalta azt, hogy megszervezi Zágrábban a Világszövetség II. kongreszszusát. A szervezést az ENSZ támogatta, amennyiben képviselőjét, Asger Holmeyborg-i siketnéma intézeti igazgatót a kongresszus előtt 2 hónappal Jugoszláviába küldte a jugoszláviai szervező bizottság segítségére. A kongresszus védnöke Tito marsall, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnöke volt. A kongresszust ez év augusztus 23-án nyitották meg a zágrábi katonai kaszinó helyiségeiben. A megnyitó ülésen 33 nemzet küldöttei vettek részt. Mind az öt világrész képviselve volt a küldöttek között. A kongresszus érdekessége fokozódott azzal, hogy a küldöttek fele halló szakember (orvos és pedagógus), a másik fele siker volt A bizottság tárgyalta a szervező bizottság által megjelölt problémákat. Az orvosi bizottság a prevencióval és a hallásvizsgálatokkal foglalkozott. A pedagógusok a nevelési problémákat tárgyalták. A szervező bizottság a pályaválasztás kérdéseit tűzte napirendre. Ugyanez a bizottság foglalkozott a siketek helyzetével államonként. A siketek maguk között is tárgyalták legfőbb problémájukat, a beszédet. Az 5 világrészből egybegyűlt siketek tárgyalási eszköze a természetes jelbeszéd volt, és érdekes volt megfigyelni, ahogy a néger, a japán, a kínai, a magyar, a francia stb. siket figyelte a dán szónokot, aki azt kívánta, hogy mindenütt a világon minél tökéletesebben tanítsák a siketeket a hangos emberi beszédre. A siketek hatalmas tapssal fogadták el a dán javaslatot. Az orvosi bizottságban szenzációt keltett Wedenberg stockholmi kollégának dokumentációs anyaga a corticalis siketségre vonatkozóan. 10 év munkáját dolgozta fel audiometer segítségével. Az audiogrammok a magyar prof. Békésy irányításával készültek. Wedenberg kimutatta, hogy a Bárczi-féle módszer alkalmazása corticalis siketsége esetében a teljes emberi beszéd elsajátítását és a hallókészülék használatát biztosítja. Ez a dokumentáció rendkívül felkeltette mind az orvosok, mind a pedagógusok érdeklődését a „magyar gyógypedagógia“ új szervezete, ennek fiziológiai megalapozása és a tanárképzés egysége iránt. Miután az ENSZ köreiből a defektológia fogalma sugárzik, megállapították, hogy e felfogást gyakorlatilag a magyar gyógypedagógia tükrözi a legjobban, és egységes tanárképzése mély betekintést biztosít a defektológia egész területére. 4 éves tanárképzésünk minden részlete iránt érdeklődtek. Tanárképzésünk gyakorlati útmutatója, a pavlovi fiziológia gyógypedagógiai vonatkozásai komoly érdeklődést váltottak ki irodalmunk iránt. Az éremnek azonban két oldala van. Alkalmunk volt megnézni 4 jugoszláviai intézetet: Belgrádban, Zágrábban, Ljubljanában és Portorcseben. Minden intézetben ott van az audiometer és a magnetofon. Ezt láttam Kelet-Németországban és most Jugoszláviában is. A nagyothalló gyermekek részére külön iskoláik vannak. Természetesem sokkal magasabb tantervi követelmények alapján tanulhatnak itt a nagyothallók, mintha siketnéma intézetekbe járnának. Mi sokat beszélünk ezekről a kérdésekről, de a gyakorlatban marad minden a régiben. Az intézetek rendkívül szépek, gondozottak, tágasak. Legfőbb érdemük, hogy a siketnémákat nem keverik össze nagyothallókkal. Ez azután jól megoldja a tanítási módszerek kialakulását, és biztosítja a tanítási eredmény érdemleges elbírálását. Egyébként a kongresszus határozatai között szerepel ez a probléma