Felsőoktatási Szemle, 1977 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / 7-8. szám - Komjáti Zoltán: Új formák és módszerek a felnőttoktatás hatékonyságának fokozására
Hazánkban az esti és a levelező oktatás az elmúlt időszakban különböző párt és kormányhatározatokban jelentős hangsúlyt kapott. Az esti és a levelező oktatási forma létjogosultságát az élet igazolta. A hallgatók életkora csökkenő tendenciát mutat ugyan, és ez bizonyos módosulást kívánt az eredeti funkcióval kapcsolatosan, de semmiképpen sem következhet ebből az esti és levelező oktatás megszüntetésének gondolata. Az átlagkor csökkenése egyébként is világtendencia. Angliában például 23 év körül mozog, aminek oka többek között az, hogy sokan nem akarják, vagy körülményeik folytán — és ez a jellemzőbb — nem tudják vállalni a nappali képzés nagyobb kötöttségeit. Az esti és a levelező oktatási rendszer továbbra is jelentős szerepet játszik nemcsak nálunk, hanem pl. a Szovjetunióban is, ahol 14 főiskolán és 583 levelező karon tanul az összes hallgatók 37%-a. Ebből világosan következik, hogy az esti és a levelező oktatás színvonalának és hatékonyságának kérdése az érdeklődés homlokterébe került. Ennek eléréséhez nemcsak a tantervek és az oktatási rendszer korszerűsítése szükséges, hanem az is, hogy a minőség javítása érdekében az esti és a levelező tagozatokra elsősorban azokat kell felvenni, akik az adott egyetem, főiskola profiljának megfelelő szakterületeken dolgoznak. Csak így lehet maximálisan építeni a hallgatók tanulmányi és termelőmunkájának kapcsolatára. Ezt az előnyt maximálisan ki kell használni. Ugyanis a nappali tagozatokon végzett hallgatók számára 3—4 év szükséges ahhoz, hogy munkahelyükkel, környezetükkel olyan mértékben tudjanak megismerkedni, hogy képesek legyenek a termelés és a kutatás szférájában az olyan színvonalú érdemi munka végzésére, amelyet a társadalom joggal elvár tőlük. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy az esti és a levelező hallgatók oklevele mögött a nappali tagozatos hallgatók oklevelének értékével azonos tartalom legyen. Ennek feltétele, hogy az eltérő körülményeket figyelembe véve az esti és a levelező hallgatóknak is annyit nyújtsunk, mint a nappali tagozatos hallgatóknak. A diplomák közötti egyenrangúságot csakis így tudjuk elvárni és megteremteni. 3. A levelezőképzés a nappali tagozaton folyó képzéstől eltérő és bizonyos tekintetben magasabb követelményeket támaszt. Az esti és a levelező képzésben az eddiginél sokkal jobban kell támaszkodni a hallgatók egyéni munkájára. Az előadásos ismeretközlés szerepe minimális és csupán kiegészítő, rendszerező, összefoglaló jellegű lehet, az eddiginél nagyobb szerepet kell biztosítani a jól szerkesztett, tömör tananyagoknak, útmutatóknak, a technika jelenlegi színvonala által biztosított lehetőségeknek, mint pl. hangszalag, képkazetta stb. Azt kell mindenekelőtt figyelembe venni, hogy az esti és a levelező képzés alapvetően az elmélyült egyéni tanulásra épül, s elsősorban ehhez kell minden egyetemnek és főiskolának a maximális lehetőségeket megadni. Véleményünk szerint az előadásoknak alapvetően különbözni kell attól, ahogy azt a nappali tagozatos hallgatók számára adjuk. Az esti, de főként a levelező hallgatók előadásainak röviden, de következetesen és szisztematikusan kell kifejteni a tantárgy anyagát és olyan módszertani útmutatást kell adni a hallgatóknak, amelyik lehetővé teszi az anyag önálló és elmélyült tanulmányozását. Az előadásoknak ki kell fejteniük a tantárgy alapvető fogalmait, gondolatait és elveit, a leglényegesebb és legjelentősebb elemeket, az előadásnak ki kell egészítenie az írott tananyagot azokkal a legújabb adatokkal, állásfoglalásokkal, tudományos kutatási eredményekkel, amelyek az időintervallumot figyelembe véve még nem szerepelhetnek az írott tananyagokban. A képzés színvonalát és hatékonyságát emelni kell, ez egyértelműen és mindenki által elfogadott, de bizonyos módszertani problémákat is felvet. Az előadás tehát továbbra is fontos szerepet tölt be, különösen új tananyagrészek bevezetése esetén. Természetesen ebből következik az is, hogy az előadás előkészítése a nappali oktatásnál is nagyobb gondot igényel. Különösen nagy figyelmet kell szentelni az előadás szemléletességének, a gyakorlattal való kapcsolatnak, az egyéni tanuláshoz nyújtott segítségnek. Véleményünk szerint éppen ezért az előadásokat a legtapasztaltabb oktatóknak kell tartaniuk.