Felsőoktatási Szemle, 1977 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1977 / 7-8. szám - Komjáti Zoltán: Új formák és módszerek a felnőttoktatás hatékonyságának fokozására

Hazánkban az esti és a levelező oktatás az elmúlt időszakban különböző párt és kormányhatározatokban jelentős hangsúlyt kapott. Az esti és a leve­lező oktatási forma létjogosultságát az élet igazolta. A hallgatók életkora csök­kenő tendenciát mutat ugyan, és ez bizonyos módosulást kívánt az eredeti funk­cióval kapcsolatosan, de semmiképpen sem következhet ebből az esti és leve­lező oktatás megszüntetésének gondolata. Az átlagkor csökkenése egyébként is világtendencia. Angliában például 23 év körül mozog, aminek oka többek között az, hogy sokan nem akarják, vagy körülményeik folytán — és ez a jel­lemzőbb — nem tudják vállalni a nappali képzés nagyobb kötöttségeit. Az esti és a levelező oktatási rendszer továbbra is jelentős szerepet játszik nemcsak nálunk, hanem pl. a Szovjetunióban is, ahol 14 főiskolán és 583 leve­lező karon tanul az összes hallgatók 37%-a. Ebből világosan következik, hogy az esti és a levelező oktatás színvonalának és hatékonyságának kérdése az ér­deklődés homlokterébe került. Ennek eléréséhez nemcsak a tantervek és az ok­tatási rendszer korszerűsítése szükséges, hanem az is, hogy a minőség javítása érdekében az esti és a levelező tagozatokra elsősorban azokat kell felvenni, akik az adott egyetem, főiskola profiljának megfelelő szakterületeken dolgoz­nak. Csak így lehet maximálisan építeni a hallgatók tanulmányi és termelő­­munkájának kapcsolatára. Ezt az előnyt maximálisan ki kell használni. Ugyan­is a nappali tagozatokon végzett hallgatók számára 3—4 év szükséges ahhoz, hogy munkahelyükkel, környezetükkel olyan mértékben tudjanak megismer­kedni, hogy képesek legyenek a termelés és a kutatás szférájában az olyan színvonalú érdemi munka végzésére, amelyet a társadalom joggal elvár tőlük. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy az esti és a levelező hallgatók okle­vele mögött a nappali tagozatos hallgatók oklevelének értékével azonos tar­talom legyen. Ennek feltétele, hogy az eltérő körülményeket figyelembe véve az esti és a levelező hallgatóknak is annyit nyújtsunk, mint a nappali tago­zatos hallgatóknak. A diplomák közötti egyenrangúságot csakis így tudjuk el­várni és megteremteni. 3. A levelezőképzés a nappali tagozaton folyó képzéstől eltérő és bizonyos tekintetben magasabb követelményeket támaszt. Az esti és a levelező képzésben az eddiginél sokkal jobban kell támaszkodni a hallgatók egyéni munkájára. Az előadásos ismeretközlés szerepe minimális és csupán kiegészítő, rendszerező, összefoglaló jellegű lehet, az eddiginél nagyobb szerepet kell biztosítani a jól szerkesztett, tömör tananyagoknak, útmutatóknak, a technika jelenlegi szín­vonala által biztosított lehetőségeknek, mint pl. hangszalag, képkazetta stb. Azt kell mindenekelőtt figyelembe venni, hogy az esti és a levelező képzés alapve­tően az elmélyült egyéni tanulásra épül, s elsősorban ehhez kell minden egye­temnek és főiskolának a maximális lehetőségeket megadni. Véleményünk szerint az előadásoknak alapvetően különbözni kell attól, ahogy azt a nappali tagozatos hallgatók számára adjuk. Az esti, de főként a levelező hallgatók előadásainak röviden, de következetesen és szisztematikusan kell kifejteni a tantárgy anyagát és olyan módszertani útmutatást kell adni a hallgatóknak, amelyik lehetővé teszi az anyag önálló és elmélyült tanulmányo­zását. Az előadásoknak ki kell fejteniük a tantárgy alapvető fogalmait, gondo­latait és elveit, a leglényegesebb és legjelentősebb elemeket, az előadásnak ki kell egészítenie az írott tananyagot azokkal a legújabb adatokkal, állásfogla­lásokkal, tudományos kutatási eredményekkel, amelyek az időintervallumot figyelembe véve még nem szerepelhetnek az írott tananyagokban. A képzés színvonalát és hatékonyságát emelni kell, ez egyértelműen és mindenki által elfogadott, de bizonyos módszertani problémákat is felvet. Az előadás tehát továbbra is fontos szerepet tölt be, különösen új tananyag­részek bevezetése esetén. Természetesen ebből következik az is, hogy az előadás előkészítése a nappali oktatásnál is nagyobb gondot igényel. Különösen­­ nagy figyelmet kell szentelni az előadás szemléletességének, a gyakorlattal való kap­csolatnak, az egyéni tanuláshoz nyújtott segítségnek. Véleményünk szerint éppen ezért az előadásokat a legtapasztaltabb oktatóknak kell tartaniuk.

Next