Felsőoktatási Szemle, 1987 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 4. szám - FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEINK ÉLETÉBŐL - Szabó Tibor - Zallár Andor: Dr. Szent-Györgyi Albert, a Rector Magnificus
bejelentette a harcot, amely a rektor magatartása és mozgalmi elgondolása ellen felveszi a küzdelmet. Szent-Györgyi felvette a kesztyűt és vállalta a harcot a jobboldali szervezetek (Turul, Emericana) ellen, mert mint december 11-én a Diákgyűlésen mondta: „Megyőződésem, hogy az egyetem hallgatója elsősorban diák, és csak azután turulista.” A diákegység-mozgalom szegedi megvalósulása óriási hatást váltott ki a többi egyetem hallgatói egységtörekvésének kibontakozásában is. Szent-Györgyi a pécsi egyetem meghívására 600 hallgató lelkes tapsai mellett fejtette ki a diákegység gondolatát: „Öntudatra kell ébreszteni az ifjúságot, hogy kiharcolhassa a maga helyét a társadalomban, véget kell vetni az áltekintély-tiszteletnek, mert nem meghunyászkodó magyarra, hanem öntudatos, bátor, nagy építőmunkára kész új magyarra van szüksége ennek a hazának.” A Szegedi Egyetemi Ifjúság (SZEI szervezésének kezdetétől a jobboldali lapok elsősorban a „magyar és keresztény” szemszögéből bírálták az új szervezetet és alapítóját, Szent-Györgyi Albertet. A Függetlenség nyíltan meg is írta: „Aki nem a Rotary Clubban tanulta meg a szavak helyes értelmezését, az tudja, hogy abban a vonatkozásban, amelyben Szent-Györgyi professzor gondolja, a „magyar” nem gyűlöletet jelent, a „keresztény” nem vallási türelmetlenséget, hanem csak annyit, hogy: nem zsidó!... A szegedi Rotary Clubban... mégsem szabadna ilyen feltűnő zsidósan fogalmazni bizonyos kijelentéseket.” Szent- Györgyi a Szegedi Egyetembarátok Egyesületében vezető értelmiségiek számára tartott előadásában adta meg a választ: „Aki faji vagy nemzeti gyűlöletet hirdet, ellensége hazájának.” Elhangzott, hogy olyan ember, mint Szent-Györgyi, aki az egész kultúrvilágot bejárta, több mint egy évtizedig élt idegenben, igaz hazafi már nem is lehet. Szent-Györgyi válasza a Magyar Nemzet 1941. február 26-i számában: „Aki a világot csak a maga telkéről nézte, az nem is értheti át a maga teljes egészében a haza, a nemzet fogalmának teljes súlyát és gazdagságát... Talán bizonyságot is az tehet leginkább hazafiságról, aki előtt a világ nyitva áll, és mégis minden anyagi és más előny ellenére itthon marad.” A jobboldali támadások sorozata a SZEI megalakulása utáni hónapokban, különösen a diákklub kialakításával indult meg. 1941. március 15-én volt a diákklub ünnepélyes megnyitása. A jobboldali lapok éles támadást indítottak a „szegedi diákbár”, „vitaminbár” és a rektor ellen, ki nemcsak otthont adott az ifjúságnak, de ő maga is gyakran látogatta a klubot leányával együtt, beszélgetett, együtt játszott a hallgatókkal. „Megnyílt Szegeden az első magyar diákbár liberális támogatással és amerikai társasjátékokkal” - harsogta a Nemzetőr. A baloldali lapok természetesen védelmükbe vették a kezdeményezést, így a Délmagyarország is. A Független Magyarország c. lap Ne bántsd a magyart! c. cikkében Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő és Móricz Zsigmond üldözéséhez hasonlítja a jobboldali lapok keresztes-nyilaskeresztes háborúját. A jobboldali vádakkal szemben 1941 júniusában az ifjúság már saját lapjában válaszolt. Szegedi Híd címen indított lapot Szent-Györgyi ifjúsága, és mint az egyik cikk írja: a Szegedi Híd szimbólum. A híd embereket, közösségeket, felekezeteket, társadalmi osztályokat, népeket köt össze. A híd a maga lábán áll, magától akarja az embereket szolgálni, nem ugródeszkája, vagy szekérhez