Felsőoktatási Szemle, 1989 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1. szám - Horváth Pál: Eötvös József születésének a 175 éves évfordulójára

első minisztersége idején, hogy egy modern egyetemi rendszer gyakorlati megva­lósulásának is utat nyisson. Ezt a törekvését képviseli „A magyar egyetem alapszabályai” című tervezete, amelyre közgondolkodásunk újabban ismét felfi­gyelt. A megkésett polgári átalakulások sajátos történelmi szimptómája volt, hogy a gazdasági, ill. a politikai megújhodás hiányzó lehetőségeit az eszmei (a gondo­lati) építkezésnek kellett kitöltenie. Ebből fakadt a különböző értelmiségi réte­gek különleges történelmi szerepvállalása az 1848-49-es forradalom, ill. nemzeti függetlenségi harc idején, így - mint ismeretes - a radikalizálódó nemzeti értelmiség történelmi helytállása lett a háttere az 1848 : 19. tc.-ben megfogalma­zott magyar tanszabadságnak, az ismert egyetemi és főiskolai petíciós mozga­lom pedig már a tudomány felszabadításának a gyakorlati megvalósulását is késztette. Az első magyar felelős kormány vallás és közoktatásügyi minisztere ezt az elvárást akceptálva készült „A magyar egyetem alapszabályai­nak lerög­­zítésére. Mindmáig nyitott kérdés viszont, hogy ez a páratlanul gazdag alapozás közvetlenül milyen forrásokból táplálkozott. Az évforduló kapcsán kíséreljük meg nyomon követni a sokat idézett történelmi eseményeket, hogy a talány végre megoldassék. Eötvös minisztériuma az április végén megtett első lépések után a tanszabad­ságon nyugvó egyetemi rendszer módszeres előkészítésének az útjára lépett, midőn a felügyelete alá rendelt karokat leiratban kérte fel a reformtervezetek elkészítésére, hogy „a régi idomítás és tanultatás helyébe oly rendszer hozassák be, amely az önképzési vágyat ébressze, a tanulóknak mélyebb, kiképeztetését lehetőleg biztosítsa”. Eötvös minisztériuma tehát nem ama Széchenyi által ostorozott semmit nem tévők közé tartozott, kezdeményezése azonban nem forradalmi, ellenkezőleg, a legfelsőbb akarat által megszentelt és kihirdetett törvény felhatalmazásán alapult. Május 10-én szükségét érezte már, hogy ezt a legalitás talaján álló felfogást a közvéleménynek is értésére adja, így a Pesti Hírlap május 11-i számában olvashatjuk a közzétett miniszteri nyilatkozatot. „Azon többrendbeli kérvényekre, amelyek az oktatásban némely változások azonnali foganatba vételét tartalmazzák, válaszul adatik: A folyó iskolai évben, melynek berekesztése már elrendeltetett... változás nem fog történni. Az oktatás reformjait azonban - mondja Eötvös - a jövő iskolai év kezdetéig kidolgozni s a pénzerővel, melly felett most még rendelkezem, tisztába jővén, a reformok azon ágait, mellyekben a törvényhozás segélyét nélkülözhetem, életbe léptetni kívánom”. A miniszter tehát az 1848 : 19. tc. 3. §-ában rejlő lehetőségek határáig ment csak el és ehhez kért „minden célhoz vezető” véleményt. Mindez valóban jól érzékelteti az Eötvös minisztérium tenniakarását, de egyben azt is, hogy a nemzeti értelmiség - éppen a vázolt előzmények után - el is várja a „lelkiismere­tes” párbeszéd megkezdését. Bizonyságul idézzük fel pl. a Nevelési Emléklapok konstruktív válaszát, nevezetesen, hogy „a ... temérdek teendőkre nézve, a mik által, ha aztán javaslatba (is) foglaltatnának ... magas minisztériumunknak nem tennénk rossz szolgálatot”... Eötvös eme kabinetnyilatkozattal felérő hivatalos tudósításának röviddel ezután gazdagon áradó eredménye lett. Szép számmal érkeztek be most már a tanszabadság tárgykörébe vágó javaslatok, amelyek a karoktól, a közép- és főtanodáktól, sőt egynéhány esetben hivatásos nevelőktől stb. származtak. Az 2

Next