Evangélikus gimnázium, Felsőlövő, 1875

Visszapillantás az 1875—6. tanévre. Az utolsó értesítőnk kiadatása olta > ■ J ' ’ '»köz nem szűkölködött oly mozzanatok nélkül, melyek némi terjedelmesebb „Visszapillantás diának. Valóságos zivatarrá tornyosultak intézeteink felett a vádak, megtámadások, 1 , . & a múlt év nyarán eleintén gyéren, de majd mind sűrüebben szólaltak meg neh . Nem lehet célom e sorokban idéznem és újra cáfolnom azon cikksorozatokat, m ’ en a „Vasmegyei Lapok“ mulattatták olvasó közönségüket intézeteink rovására.. ,u mocskolódó cikket, mely a „Vas“ má­sodik számában „a nemzetiségi demons,- nőseinek“ sorába állítja tanári karunkat és azzal fenyeget, hogy a magas kormány fog elbánni, a mint elbánt „Miletiesékkel“. Mindezekre nézve csak kellemes kötelességemet teljesítem, ha ezennel nyilvánosan köszönetét mondok azoknak, a kik a vádak ellenében védelmünkre keltek, különösen nt. Schneller Vilmos és Kund Samu lelkész uraknak, kik közül az utóbbi a „Vasmegyei Lapok“ 1875. évi 77-dik számában oly higgadtan és alaposan utasította vissza az ellenünk emelt vádakat s támadásokat, hogy őszinte nyilvános el­ismerésünket tőle megtagadnunk nem lehet. Magától értetődik, hogy tanári karunk az ellene emelt vádak irányában közönyös nem ma­radhatott. Miután azonban a szünidő tartama alatt lehetetlen volt a tanári értekezletet összehívni, csakis szept. 14-én. mint az uj tanév kezdetét megelőző napon adhatott a tanári kar jegyzőkönyvileg kifejezést azon álláspontnak, melyet a vádakkal szemben elfoglal. Az erre vonatkozó jegyzőkönyvi pontot nem tartom feleslegesnek a következőkben ide is igtatni: „Eltekintve attól, hogy a tanári tes­tület a hazaellenes működés gyanúját indignatióval visszautasítja, a tanári karnak még azon tagjai is. kik nem magyarországi születésűek, kinyilatkoztatják, hogy a magyarellenes érzület tőlük teljes­séggel idegen, és habár német nyelven tanítanak is. de nevelészeti szempontból egyik legnagyobb vétségnek tekintenék azt, ha valaki bármi módon oly irányban hatna az ifjúságra, hogy a hazafias érzelem sérelmet valljon és valamely idegen nemzetiség iránt való előszeretet ápoltatnék a hazafias érzület rovására. A tanári kar áltáljában a germanizáló működésre vonatkozó szemrehányást mint merő rágalmat határozottan visszautasítja.“ Tanintézeteink vádolói azonban nem szorítkoztak arra, hogy a lapok utján oly véleményt ébreszszenek és ápoljanak, a mely a közönségnek hozzánk való bizalmát aláássa és megingassa, — hanem a magas kormánynál is oly színben tüntették fel tanintézeteinket, nevezetesen tanítóképezdén- ket, mintha idegen nemzet zsoldjába szegődött volna a magyar nemzet ellen előharcosképen. A vádak eredménye lett egy miniszteri leirat, melynek felemlitését e helyt annál kevésbé lehet mellőznöm, miután egyik tekintélyes nevelészeti haviközlönyünkben, a „Magyar Tanügyben“ épen ez irányban — akár a dolog nem ismerése következtében, akár roszakaratból — olyforma közlés jelent meg, mely főtisztelendő superintendentiánknak ügyünkben való eljárását a szűkkeblüség és helytelenség színében tünteti fel. A vallás- és közoktatásügyi magyar kir. minisztérium 17226 számú leiratában többek közt a következő két kérdésre követelt kimerítő jelentést: 1. „Minő körülmények kívánják, miszerint az

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék