Evangélikus gimnázium, Felsőlövő, 1878
A közoktatás fokozatos fejlődése. „Isten segíts ! népednek Istene ! Tedd jóra munkássá e nemzetet, hogy amihez fog óriás keze, végére hajtson minden kezdetet. Add, hogy a mit emberész és két kivíhat ne várja mástól mint szerencsedijat!,, Vörösmarty. „Es ist nothwendig, die Kinder von der Wiege auf zum ununterbrochenen Gebrauche ihrer Kräfte und Anlagen zu bilden, ihre überlegte und erfinderische Thätigkeit zu beleben und ihnen besonders eine anhaltende Ausharrung, Anstrengung und Gewandtheit in den täglichen Erlordernissen ihres Berufslebens gleichsam zur zweiten Natur zu machen. Pestalozzi. „Der Anfangspunkt alles Erscheinenden, Daseienden, also auch des Schauens der Erkenntniss, des Wissens ist That, Thun. — Leben, Thun, Erkennen — diese müssen eigentlich in dem Menschen ein stets gleichzeitiger Dreiklang sein. f'röbel. Vázolni törekszem a közoktatás fokozatos fejlődését a múltban, jelen-, és jövőben. Az egyén, valamint az összes emberiség fejlődése felvetett tárgyammal szorosan összefüggvén bevezetésképen ezekről is legalább futólag meg kell emlékeznem. Eszerint vázlatom gondolatrendje következő: 1. Az egyén fejlődése. 2. Az emberiség és a közoktatás fejlődése a múltban, jelenben és jövőben. A gyermek azon képességgel születik, hogy fejlődhetik, fejlődhetik pedig nem csak testileg, hanem szellemileg is. Jelen alkalommal főleg a szellemi fejlődésre teendőnk tekintettel, ámbár tagadhatlan, hogy a szellem csak a testtel együtt fokozatosan fejlődhetik. Az egyén fejlődésének támogatásában első teendőnk az öt érzék kiképzése; amint az fokozatosan történik, akként fejlődik az egyén szelleme is. Az egyén szellemi fejlődésében az első fokozat az, hogy az képesi tessék a körülötte lévőre és történőre figyelni, azt érzékeivel felfogni, amit szemléletnek nevezünk. Szemlélet nélkül az egyén szellemileg és oly kevéssé fejlődhetik, mint a növényvilágosság hiányában. A szemlélet alapján ezután az egyén lelkében érzéki képzetek keletkeznek. Minél erősebb, minél természetesebb és minél gyakoriabb volt a szemlélet, annál erősebbek és helyesebbek a képzetek is. Ha tehát óhajtjuk, hogy az egyén valamit helyesen felfogjon, azt minél szemléletibben kell elébe adnunk. Ez esetben akkor úgy a képzetek változatlan újjáteremtése, valamint a képzelet alkotásai is szilárd alapra fektetvék, és a fogalmak, ítéletek, következtetések és észleletek, sőt még az eszmék is a lehető legkönnyebben és leghelyesebben képezhetők; az egyén aszerint képesítve leend eszméit helyesen valósítani, ami saját és emberi társai érdekében felette kívánatos is. Csekély kivétellel minden egyénben megvan a képesség, hogy érzéki, fogalmi és eszmei képzetekre szert tehessen, hogy az észlelő tehetség hágcsóján értelem- és okosságra vergődhessék. Minden egyén erre nem csak képesítve, hanem hivatva is van. S mégis? Tekintsünk körül a közéletben, mit tapasztalunk? A legtöbb egyén az értelem és okosság tökélyére nagy nehezen csak félig- meddig, vagy épenséggel nem juthat. Csak kevesen nyernek helyes érzéki szemléletet, ennélfogva csak kevesen is juthatnak helyes érzéki képzetek birtokába, csak kevesen képesíttetnek helyes fogalmak és ítéletek