Nyilvános Evangélikus Tanítóképezde, Felsőlövő, 1881
A cselekvés eszméje a nevelésben. (Felolvastatott 1882. april 21.) (Fröbel Frigyes emlékezetére. Szül. 1782. april 21.) „Fáradozz s magad légy jóléted szerzője !“ Széchenyi István. „Küzdj és bízva bízzál!“ Madách Imre. Ha szemlélni óhajtod, miként olvadhat össze az ellentétes idealizmus és materializmus összhangzatos egészszé, keresd fel Hellas klaszikus földjét, látogass el Olympiába, hol olajágból font koszorú —, Korinthusba, hol a fenyő-koszorú —, Nemoába, hol a repkény-borostyán — és Delphibe, hol a babérkoszorú jutalmazza a cselekvésben nyilatkozó tökéletesség utáni törekvést. A régi görögöknél a múzsái és gymnastikai eszközök egyaránt használtattak, hogy a test is, a lélek is kellőleg kiképeztessék, cselekvésre képesíttessék. Azért olyannyira mintaszerű a görög nevelés, azért olyan hervadhatlan a görög műveltség világa, mivel benne a cselekvés eszméje megtestesült, mivel nemcsak üres szóval, hanem élő tettel is nyilatkozott. Mily gyarló és múlékony ellenben a puszta szótudomány! Mily meddő az, legjobban látni a középkor nevelésének és művelődésének történetéből. Milyen szomorító, milyen szégyenítő az a tudat, hogy minden józan fejlődésnek nélkülözhetlen alapja — a szemlélet elhanyagoltathatik, mellőztethetik, hogy Sokrates, Plato és Aristoteles helyére obscur iskolatartók juthatnak; hogy rendszeresen művelt állapotok helyére általános tudatlanság zűrzavara terjeszkedhetik; hogy a pezsgő és eszményi életerő és cselekvés vak és gondatlan verbalismussá fajulhat; hogy az életerős haladás helyére élő tespedés léphet; hogy az emberiség műveltsége az attikai magaslat virányairól a középkor scholasticismusának posvány-színvonalára sülyedhet! S mindez nemcsak történhetik, hanem történt is! Mily nehezen bontakozott, jóformán mondhatni bontakozik ki az emberiség szellemi békéiból, melyekbe a scholasticismus által vettetett, arról ismét csak a történelem tanúskodik. A realistikus bölcselkedőknek Ramus, Montaigne, Descartes, Bacon, Locke, Comenius, Rauch, Leibnitz, Spinozza, Keresztury, Apáczaynak stbnek sikerült ugyan a jeget megtörni, de azért a haladás nem volt ám rohamos, sőt gyakrabban egészen megakadt, s ámbár a szemléltetés és gondolkodás nagyjában természetes létjogát visszanyerte, a verbalizmus mégis csak megmaradt, az iskolák működése mégis leginkább, jóformán kizárólagosan, elvont dolgokra szorítkozott. Rousseau, az emberbarátok és Pestalozzi befolyása által majd azt, amit a szemlélet napfényre hozott, értelmes szavakkal törekedtek kifejezni, a szemlélet alapján a gondolkodást és beszédet kezdték mindinkább mivelni. Az értelemfejlesztésre és a gondolatok kifejezésére fektették már most a fősúlyt, mi a scholasticismussal szemben természetesen óriási haladásnak tekinthető. Ma már alig kételkedik valaki abban, hogy a külső szemlélet a belsőnek alapja, hogy az érzéki képzetek alapul szolgálnak a fogalmak alakulása és társulásának (az értelemnek), valamint az eszmék képezése és társulásának (az okosságnak), hogy a szemlélet alapja érzelmeinknek és akaratunknak. Még az is, ki az ügyről „tudományosan“ szólni nem képes, még az is elismeri, hogy az ember csak azt tudhatja, amit látott, hallott vagy észlelt. Nincs is jóformán