Nyilvános Evangélikus Tanítóképezde, Felsőlövő, 1882
3 általában, közönségesen, egyáltalában, folytán, leginkább, mintegy, mint, valamint, mennél annál, annál inkább, legfeljebb, legfülebb, legalább stb. A harmadik csoportba tartoznak (mikor és meddig ? kérdésre): ma, most, mostan, tegnap, minap, holnap, holnapután, dél est, az idén, tavaly hajdan, hajdanta, rég, régen, régente, eleinte, ifjanta, ifjantan, korán, későn, gyakran, gyakorta, soha, sohasem, mindenha, néha, valaha, majd, mindjárt, tüstént, legott, legottan, ezennel, azonnal, azután, asztán, ezután, esztán, ezúttal, hamar, addig. A negyedik csoportbeliek hol ? hová ? honnan ? honnét ? kérdésre felelnek és a hely melléknevei: itt, itten, ott, ottan, sehol, máshol, másutt, mindenhol, mindenütt, szerteszét, szanaszét, közel, távol, messze, künn, kinn, benn, fönn, fenn, fen, fent, lenn, lent, alant, hátul, ide, oda, erre, emerre, arra, amarra, máshova, másuva, sehova, valahova, mindenhova, mindenüvé, előre, hátra, be, ki, fel, le, innen, innét, onnan, onnét, felülről, allűról, élűlről, hátulról, máshonnan, másonnan, sehonnen, messzünnen, hazonnan. Ez utóbbiak igekötőknek is használhatók. Mint látjuk, Ballagi már 1849. szakított a hagyománynyal; csakhogy egyike másikában még a réginek is hive maradt. 3. Szintén a magyar tud. akadémia által kijelölt utón haladt Dr. Riedl Szende. A névviszonyitásról a 23. § 2. fejezetében következőket mond: „Ide tartoznak mindazon nyelvtani alakok, melyek által azon különböző, eredetileg térbeli, azután gondolati vonatkozásokat kifejezzük, melyekben a tárgyak a mondathoz s annak egyes részeihez állanak. Ezen vonatkozások kifejezéseit az árja nyelvekben eseteknek (casus) nevezzük. Azoknak száma a különböző nyelvekben különböző. A magyar nyelvben mintegy 20 (!) ilyen alakot különböztetünk meg. A 72. §-ban mondja, hogy a viszonyragok a névutókkal lényegükre nézve megegyeznek. A 73. §-ban felemlíti a következő eseteket: 1. alanyeset, 2. tárgyeset (accusativus), 3. tulajdonító (dativus), 4. beható (illativus), 5. marasztaló (inessivus), 6. kiható (elativus), 7. felható (sublativus), 8. állapitó (superessivus), 9. leható (delativus), 10. közelitő (approximative), 11. veszteglő (dessivus), 12. távolitó (ablativus), 13. okadó (causativus), 14. határvető (terminativus), 15. segítő (comitativus), 16. fordító (factivus), 17. mutató (essivus), 18. helyrag (locativus), 19. tömegesítő (conjunctivus), 20. osztó (divisivus), 21. hasonlító (aequativus), 22. időrag (temporalis). A 74. §-ban következő viszonyszók vagy utóljárók vannak felemlítve: a) háromalakuak: alatt, alá, alól; előtt, elé, elől; között, közé, közöl; megett, megé, megölt mellett, mellé, mellől; b) kétalakuak: felé, felől; fölött, fölé; együtt, együvé; hegyeit, hegyé; c) egyalakuak: által, át, ellen, iránt, miatt, múlva, nélkül, gyanánt, helyett, otta, óta, szerint, után, végett. B) Ragozott szók viszonyszókkal: —n alól, felül, belül, kívül, át, által, keresztül, innen, túl; —hoz képest; —nál fogva, fogvást; —től fogva; —ra nézve; —val együtt. Összesen 73 viszony van itt jelezve és csudák csudája a sajátitó-rag (genetivus) egészen hiányszik, még a 70. §-ban sincsen felemlítve, hol a birtokragozásról van szó. Helyes-e a sajátitó-eset tökéletes mellőzése, arról majd más helyen szólunk. A 80. §-ban a személyes, a 84. §-ban a mutató névmások viszonyragozása van tárgyalva. 131. §. „Az igehatározó fogalma: Az igehatározók (adverbia) oly határozmányai az állítmánynak, melyek a cselekvés, állapot vagy tulajdonság valamely módját vagy mellékkörülményét fejezik ki. Ennélfogva az igehatározók nem köttetnek össze főnevekkel (mint a melléknevek), hanem igékkel vagy melléknevekkel, vagy végre igehatározókkal is.“ 132. §. Az igehatározók jelentésre nézve: 1. a cselekvés, állapot vagy tulajdonság minőségét fejezik ki, 2. foki igehatározók, 3. mennyiségi igehatározók, 4. térbeli igehatározók, 5. időbeli igehatározók, 6. módossági igehatározók, 7. azon igehatározók, melyek logikai viszonyokat fejeznek ki. 133. §. „Igen sok névszói törzs igehatározóul is van használatban.“ „Az igehatározók egy nagy része nem egyébb, mint viszonyragozott névszók.“ — „A többi igehatározók is névszói alakok, melyeknek ragjai azonban a mai nyelvben már elavultaknak tekintendők.“ Nem-e magától jön a kérdés: Mi különbség van a határozók és felemlített „esetek“ között ? 4. Torkos nyelvtanának előszavában mondja, hogy Riedlt, Hunfalvyt és Budenzet követi. Torkos a 11. §-ban a birtoknevek ragozásáról szól, azt mondván: „A személynek vagy tárgynak, mint birtokosnak viszonyát más személyhez vagy tárgyhoz mint birtokhoz a 1*